Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-26 / 98. szám, péntek
Nagy fejlődés évtizedei Beszélgetés Ján Gibala elvtárssal, a rimaszombati (Rimavská Sobota) járási pártbizottság vezető titkárával A szovjet hadsereg negyven évvel ezelőtt szabadította fel hazánkat a fasiszta rabságból. Szabad életünk négy évtizedes előrehaladásának, szocialista építőmunkánknak eredményeit is összegezzük e jeles jubileum alkalmából. Ezzel összefüggésben kértem meg Ján Gibala elvtársat, az SZLKP Rimaszombati Járási Bizottságának vezető titkárát, hogy tájékoztasson Dél-Szlovákia e részének fejlődéséről. • Hogyan változott meg az eltelt négy évtizedben a járás élete?- A mostani napokban emlékezünk meg azoknak a napoknak negyvenedik évfordulójáról, amikor a hős szovjet hadsereg a gö- möri városokba és falvakba is meghozta a várva várt szabadságot. Az eltelt négy évtized a mi járásunk életében is soha nem látott sikereket, előrehaladást eredményezett. A szocialista társadalom az élethez olyan feltételeket teremtett, amelyekről elődeink nem is álmodhattak. Járásunk- ugyanúgy, mint egész hazánk- az állampolgárok igazi otthonává vált. Az emberek új módon gondolkodnak és élnek. Nekik Köszönhető, hogy a kommunista párt vezetésével járásunk tartósan jó eredményeket ér el mind a mező- gazdaságban, mind az - habár még nem teljesen fejlett - iparban. Az eltelt években a társadalom nagy anyagi eszközöket fordított a járás fejlesztésére. Huszonkét ipari üzemet létesítettünk, számos továbbit átépítettünk és korszerűsítettünk. Nagyarányú építkezéseket végeztek a mezőgazdasági üzemekben. Több ezer hektár földet csapoltak le, nagy kiterjedésű területeken öntözőberendezéseket szereltek föl, folyók és patakok medrét rendezték sok száz kilométer hosszúságban. Száztíz óvoda épült fel négyezerhatszáz gyerek számára. Az említetteken kivül sok egyéb beruházást eszközöltek. A felszabadulás óta járásunkban az ipari termelés 6,6-szorosá- ra növekedett, a CSKP XIV. kongresszusa után az ipari alkalmazottak száma a két és félszeresése gyarapodott. Ebben az időszakban több mint tízezer lakást adtak át. Legkiemelkedőbb a fejlődés a mezőgazdaságban, amely többet produkál a járás szükségleténél, s a közép-szlovákiai kerület gabonatermesztésének huszonhárom százalékát adja. • Ismertetné a gazdasági ágak utóbbi években elért fejlődésének jellemző adatait?- Az ipart termelés mennyisége 1980-hoz képest a múlt évben 15,3 százalékkal növekedett; pénzben kifejezve ez meghaladja a háromszázhatvankétmillió koronát. A tervfeladatokat négy év alatt 101,4 százalékra teljesítettük; a terven felül kitermelt mennyiség értéke száznegyvenkétmillió korona. A kivitel a szocialista országokba 41,9 százalékkal, a nem szocialista országokba pedig 109,1 százalékkal bővült. A munkatermelékenység négy év alatt 5,8 százalékkal növekedett. Az erre irányuló intézkedések fokozatos megvalósítása kedvező hatású a saját teljesítmények növelésében, amely elérte a huszonnégy százalékot. Négy év alatt a tervezett nyereségnél 78,4 millió koronával többet értek el és növekedett a rentabilitás is. Az átlagos havi fizetések összege tizenhárom százalékkal - kétezernyolcszáz- harmincegy koronára - növekedett 1980-hoz viszonyítva, miközben gyorsabban növekedett a munkatermelékenység. Részleges eredményeket értek el a vállalatok a műszaki fejlesztésben és innoválással a gyártmányok minőségi színvonalának emelésében. Az első minőségi osztályba sorolt termékek részaránya 60,8 százalékról 83,4 százalékra növekedett, a másodosztályú gyártmányoké pedig 38,8 százalékról 16,6 százalékra csökkent. A mezőgazdaságban a bruttó termelés 1984-ben elérte az egy- milliárd kétszázkilencvenmillió korona értéket, ami 14,8 százalékkal több az előző ötéves tervidőszakban elért növekedési ütemnél. A növénytermesztés részesedése a bruttó termelésben az 1980. évi 38,5 százalékról tavaly 41,1 százalékra bővült. Az árutermelés tizenegy százalékkal gyarapodott. Lényegében az építőiparban is sikerült a feladatokat teljesítenünk, főképpen a járási szervek által irányított területen. A tervfeladatokat négy év alatt kétmillió négyszázezer korona értékkel túlteljesítették. A járás gazdaságának fejlesztésére 1980 óta három- milliárd négyszázharmincnégymil- lió koronát fordítottak a Z-akció nélkül. Hiányosságok mutatkoznak a termelőeszközök létesítése tervfeladatainak teljesítésében - a lemaradás ezen a területen nyolcszáznegyvenhárommillió korona. Bizonyos mértékben gyarapodott a foglalkoztatottság aránya is. Tavaly az ipar és a mezőgazdaság negyvenkétezerszázhat dolgozót foglalkoztatott, ami 2,3 százalékkal több az 1980. évi helyzetnél. Az elért színvonallal nem elégedhetünk meg, mivel jelenleg fiatalok távoznak a járásból azért, mert nem találnak itt munkalehetőséget. Az ezzel összefüggő kérdések megoldásával a mostani időszakban felsőbb párt- és állami szervek segítségével foglalkozunk. Olyan fettételeket akarunk kialakítani, hogy a járás továbbra is gyarapodjon, s lakosságának átlagos életkora fiatalodjon. • A fejlődés elősegítésére hogyan hasznosítják a szovjet tapasztalatokat?- Járásunk testvérkapcsolatokat tart fenn a Szovjetunió tulai területének kirejevszki járásával. Prlov 1970-ben megkapta a Partizánfalu címet, ugyanabban az évben pedig a Vörös Csillag Érdemrendet. Egy évvel később csehszlovák békedíjjal tüntették ki. Csaknem az egész falu részt vett az antifasiszta ellenállásban. A szabadságot 1945. május 4-e hozta meg a községnek. Prlovban jelenleg 550 ember él. Az elmúlt negyven év alatt egészségügyi központtal, művelődési házzal és a forradalmi hagyományok szobájával gazdagodott a falu. Felvételünkön: Ján Holbík, a Ján Žižka partizáncsoport volt tagja és Tomáš Polčák, a partizán- csoport volt parancsnoka a partizánharcokról beszél a pioníroknak. (Petr Berger felvétele - ČTK) Nagy örömünkre szolgál, hogy gyarapodnak a mindkét fél számára előnyös kapcsolatok. Főleg az emberekkel való munkában tanulunk sokat szovjet barátainktól. Idehaza ezeket a tapasztalatokat főképpen a szemléltető agitáció- ban, a tömegpolitikai munkában, valamint a munkahelyi vezetők, elsősorban a mesterek tevékenységében hasznosítjuk. A termelésben a haladó szovjet munka- módszerek minél szélesebb korú alkalmazására törekszünk. A bri- gádrendszerú munkaszervezés és javadalmazás bevezetésében is kicseréljük tapasztalatainkat a testvéri járás vállalataival. • Miképpen segíti elő a dolgozók kezdeményezése a kitűzött célok elérését?- Járásunk dolgozói kötelezettségvállalásainak összesített értéke minden évben meghaladja az egymilliárd koronát. A felszabadulás negyvenedik évfordulója tiszteletére a dolgozók nemcsak a tervfeladatok hiánytalan teljesítésére, hanem kívánatos túlteljesítésére is törekednek. A kemény tél okozta termeléskiesés pótlására az egész járásban nagyarányú munkaaktivitás tapasztalható. Ennek köszönhetően főképpen az ipari termelésben már az első negyedévben sikerült túlteljesíteni a feladatokat, s az első félév végéig az építőipari dolgozók is kiegyenlítik a tartozást. Habár a tavasz nem nagyon kedvezett a mezőgazdaságnak, a dolgozók sikeresen végzik soron levő feladataikat. • A járásban szlovákok és magyarok élnek. Szólhatna néhány szót internacionalista együttmüködésükről?- Járásunk lakosságának negyvennyolc százaléka magyar nemzetiségű. A pártszervek számára ebből az a feladat következik, hogy helyesen járjanak el a nemzetiségi kérdés megoldásában. A szlovákok és a magyarok a legnagyobb egyetértésben élnek és dolgoznak, internacionalista módon gondolkodnak és cselekszenek. Az eredmények, amelyekről az előzőekben szóltam, a szocializmus építéséért kifejtett egységes igyekezetből fakadnak. A városokban és a falvakban soha nem azt nézzük, hogy ki milyen nemzetiségű, hanem mindig a pártunk által kitűzött feladatok teljesítésében végzett munkája alapján tekintünk az állampolgárokra. Meggyőződésem, hogy a jövőben is ezen az internacionalista úton fogunk haladni. • Mire összpontosítják a párt munkáját?- Egész fejlődésünk hajtóereje a kommunista párt. A kommunisták, a pártszervezetek helyesen alkalmazzák a párt vezető szerepét, mozgósítják a dolgozókat, megvilágítják a CSKP politikáját. Járásunk pártszervezete közel kilencezer tagot és tagjelöltet számlál. A XVI. pártkongresszus óta járási szervezetünk megfiatalodott, tagjainak több mint a fele fiatal. A járási pártbizottság ezért nagy gondot fordít arra, hogy a fiatal elvtársakból lelkes párttagokat neveljen, akik megállják a helyüket az emberekkel való munkában. Tanfolyamokat szervezünk számukra és ügyelünk arra, hogy az ajánlók ne csak kezességet vállaljanak értük, hanem edzett kommunistákká is neveljék őket. Ez irányú törekvéseink eredményessége megmutatkozik abban is, hogy a kommunisták a legnehezebb munkaszakaszokon tevékenykednek. Politikai munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy az állampolgárok megértsék a párt politikáját, a nemzetközi helyzetet, nagy aktivitással teljesítik a CSKP XVI. kongresszusa határozataiból eredő feladatokat. Ezt tanúsították az év eleji taggyűlések és nyilvános pártgyűlések is. Járásunkban most fogadtuk el a nyolcadik ötéves terv irányelveit. A dolgozók a nagyobb célok elérését az idei, a hetedik ötéves tervidőszak utolsó évére kitűzött tervfeladatok hiánytalan teljesítésével alapozzák meg. • Köszönöm a beszélgetést. GÁL LÁSZLÓ Rácz Béla világi életében furcsa ember hírében állt. „Különcködéseit“ nem nézték jó szemmel. Megszegte az ősi cigányvirtust, mondták, asszonyát törvényesen is feleségül vette. Meg aztán: rendszeresen dolgozott, s mindössze egyetlen gyermeke született. A pérók lakói nemigen tűrték meg maguk között, ám a parasztok sem szívesen árultak egy gyékényen vele. Faluról falura vándorolt a család. Akkor ősszel, 1944 októberében, épp Szlovákgyarmaton (Slovenské Ďarmoty) laktak. Béla a helyi téglagyárban, meg Balassagyarmaton igyekezett megkeresni a kenyérre valót. Felesége alkalmi munkát vállalt a tehetősebb gazdáknál. Szemük fénye, az egy szem gyermek, asszony volt már. Mária szeretett tanulni. Köny- nyen boldogult az írással, olva(A szerző felvétele) sással, nem fogtak ki rajta a számok sem. A nyelveket szintén szerette. Tanult ember lesz majd, álmodozott esténként. Október huszonnyolcadikén este korán ágyba bújtak. Hideg volt kint, a tüzelővel spórolni kellett. Közeledett a front, a kutyák éktelen vonítással válaszoltak az ágyúszóra. Hajnalban rájuk zörgették az ajtót.- öltözzetek sebesen- rivallták a szobába tóduló, nyilas egyenruhába bújt suhancok de nem kell frakkot, estélyi ruhát vennetek. Nem bálba viszünk benneteket, csak cukorrépát fogtok szedni. Puskatussal az udvarra tereltek mindenkit. Lenge öltözetben, ha- jadonfőtt, mezítláb toporogtak a cigányok. Mária asszony is karjára kapta másfél éves csecsemőjét és indult, ment a többiek közé. Idősebb gyermekei, Aranka és Józsi a magányosan élő szomszéd néninél voltak. Megindult a menet Balassagyarmat irányába. A kis Pavlína bömbölt, Mária nem győzte csitít- gatni. A férje, Tupi Imre egyre csak hajtogatta. - Emberek, csapda ez, meglátjátok. Ki hallott már hajnali répaszedésről? S neki lett igaza. Balassagyarmaton az egész csoportot beterelték a rendőrlaktanyába, majd hamarosan vonatra rakták mindany- nyiukat. A marhavagonok meg sem álltak az embertömeggel. Napokig tartott az út, élelmet, ivóvizet nem kaptak, sokan meghaltak az utazás alatt. Komáromban (Komárno) a Csillag börtönben gondosan külön választották a cigányokat, zsidókat, más nációbelieket... Férjét elvitték Mária mellől, csecsemőjét két katona kitépte a karjából. Mindkettőjüket akkor látta utoljára... Mintegy két hét múltán újfent marhavagonokba kerültek. A kocsik zsúfolásig megteltek, még rendes állóhely sem jutott mindenkinek. Talán három hétig ment, döcögött a szerelvény. S közben egyetlen korty vizet, egy falat kenyeret nem kaptak. Egy-egy állomáson, ha ennivalóért rimánkod- tak, német őreik légpuskával közéjük lőttek. Márta vállában ma is vándorol két-három sörét. Egyszer aztán véget ért a kísér- tetutazás. Dachauba érkeztek. Számot kapott mindeki. A hatalmas barakkban vagy százhúszan lehettek. Emeletes fapriccseken aludtak, párosával. A kápók kegyetlenül bántak foglyaikkal. A legkisebb kihágást is korbácsütések özönével torolták meg. Ha valaki lehajolt egy eldobott cigarettavégért, véresre verték. Még a legedzettebb szervezetet is kikezdte az embertelen bánásmód. Napi tíz, tizenkét órányi munkával utat kellett építeniük. Aki megállt, golyót röpítettek a fejébe. Naponta egyszer kaptak élelmet; ebédre valami híg löttyöt, krumplihéjból, vagy fagyos répából főtt levest. A fúrészporral kevert korpakenyérből rendszerint facsarni lehetett a vizet. Fűthetetlenek voltak a helyiségeik, s a legalapvetőbb tisztálkodási lehetőségeket is megtagadták tőlük. Negyvennégy goromba őszén, telén egy szál zsákvászon ruha, egyetlen katonakabát meg facipő volt a foglyok öltözete. A napi fárasztó robot után sokszor még annyi erejük sem maradt, hogy elkergessék magukról a tet- veket. Az év végén újra vonatra, vagonokba parancsolták Mária asz- szony csoportját. Ezúttal a ra- vensbrücki táborban kötöttek ki. Csontig lesoványodva, rongyosan, már-már az őrület határán. Szerencséjükre itt lazább volt a fegyelem, szabadabban mozoghattak a tábor területén. Hosszú hónapok után most fürödhettek először. Közeledtek a felszabadító csapatok, a németek fokozatosan kiürítették a haláltáborokat. Majd fa- luról-falura terelve hajtották az SS-ek a foglyok életben maradt seregét maguk előtt. Ravens- brúckből Chrasnicébe került Mária. Gyárban dolgoztak, javult az élelmezésük, no meg a munkások is adtak egy kis ennivalót nekik. Majd tovább mentek. A több ezres csoportból ekkorra csupán kétszázan maradtak.- Szökjünk meg! - határozta el ez idő tájt Mária, s egy faluban hatodmagával este a folyón átívelő híd korlátján átlendülve belevetették magukat a mintegy öt méternyi mélységben tovarohanó hullámokba. Hajnalig a híd lábánál, a vízben kuporogtak. Aztán gyalogosan, többnyire az éjszaka leple alatt elindultak - hazafelé. Átlépve az országhatárt, Plzeňben pár napig megpihentek. A szövetséges csapatok ekkor szabadították föl a várost. Szerelvényről szerelvényre jutva, vagon tetején, peronon kuporogva, meg gyalogosan, s szekérre felkéredzkedve elértek Gyarmatig. Szüleit Mária Nagykérben (Kiarov), édesapja szülőfalujában találta meg. Gyermekeivel egyetemben. A cseperedő lány meg a fiú hetekig közeledni se mert a csontvázsovány édesanyjukhoz. Húsz évesen, szomorú kálváriája előtt több mint 60 kilót nyomott, mire azonban hazakerült a felére fogyott. Mária kétszer ment még férjhez, de nem volt szerencséje. Most 61 esztendős. Losoncon (Lučenec) él, ott vásárolt házat magának. Egyedül lakik, s alacsony nyugdíjából nem futja sok mindenre: jó ha a tüzelőt, meg a mindennapi élelmiszert meg tudja vásárolni belőle. Minden porci- kája fáj, sajognak az Ízületei. Soha, egész életében nem tétlenkedett. Fia géplakatos. Szépen élnek. Leánya hét gyermekkel maradt özvegyen, ám becsülettel felnevelte az apróságokat. S mindnek szakmát adott a kezébe. Mária néni a városi könyvtár lelkes olvasója. Szeretett volna tanulni, de közbe szólt a háború... ZOLCZER LÁSZLÓ ÚJ szú 5 1985. IV. 26. Közbe szólt a háború...
