Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1985-04-26 / 98. szám, péntek
Biztató útkeresések Három és fél napon át gyermek és felnőtt szinjátszócsoportok, bábegyüttesek, valamint vers- és prózamondók vetélkedtek Kassán (Košice). Ez a tény azonban számtalan olyan dolgot takar, amely a maga nemében változást (némely esetben változatlanságot) jelez. Ugyanakkor minden résztvevő csoport vagy egyén esetében főhajtást érdemlő erőfeszítést, önépítő munkát, gyermeki játékosságot és felnőtt játékot idéz. Nem tudni, hogy a fesztivál dramaturgiájának kialakításában mennyi szerep jutott a szervezés szülte kényszernek, mennyi a tudatos szerkesztésnek. Az azonban bizonyos, hogy az első nap látott két amatőrszinházi előadás szinte ünnepivé változtatta a nyitást. A Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Középfokú Ipariskola Kis- szinpada rendhagyó dologra vállalkozott Shakespeare Szentiván- éji álom című vígjátékénak bemutatásával. Ritkán látható és érzékelhető olyan jó dramaturgiai beavatkozás, mint amilyen után ez az eredendően naiv bájjal tetszetős előadás megszületett. Pásztó András rendezéseinek évenkénti sorjázása sajátos fajtáját eredményezi a tájainkon még mindig kis számban látható „diákszínházaknak“. Ez a játék, pedagógiai célzatossága mellett, egy teljesebb emberi élet és az anyanyelv Arany János-i szépségeinek megmutatása is a műszaki pályára készülő fiataloknak. Nemcsak a dramaturgiai munka pontosságát, hanem a színészi játék tudatosságát, a rendezői határozottságot is tükrözte a kassai Pinceszinpad előadása. Schwajda György Segítség című tragikomédiája egy mai munkáscsalád életét megterhelő alkoholizmus, valamint a környezet, a szűkebb és tágabb közösség reagálásának a szatirikus ábrázolása. A három főszereplő - Koncz Árpád (Józsi), Bilász Alica (Aranka) és Vály- Nagy Valéria (Polgár néni) - alakítása emeli ezt az előadást a Pinceszinpad műhelyében eddig született produkciók fölé. Havasi Péter rendező, az együttesnek a tavalyi Jókai-napok kisszinpadi kategóriájában szerzett első helyezése után, megmaradt ugyan a komikumnál, de vitathatatlanul továbblépett a bonyolultabb ko- mediális tartalmak pontos kifejezése felé. Rendezésének értékét A KELET-SZLOVÁKIAI FESZTIVÁL MARGÓJÁRA elsősorban a színészvezetés, a játéktér pontos bejátszása, az aktuális és sajátos írói közlendő színpadi tükröztetése jelenti. Kár, hogy helyenként az együttest évek óta kísértő fegyelmezetlenség (amit most feltételezhetően az izgalom szült) a látott előadáson ismét észlelhető volt. A színjátszócsoportok kerületi versenyét ennek ellenére megérdemelten nyerték, s részvételük bizonyosan gazdagítja majd a Jókai-napok műsorát. Tudatos rendezői megfogalmazások sora és pontosan „olvasható“ szerkesztett gondolatiság jellemzi a fesztivál másik kiemelkedő előadását. A rozsnyói (Rožňava) Fábry Zoltán Ifjúsági Klub Kisszin- pada (nevük innen származtatva lett: FÁZIK) Badin Ádám szerkesztésében és rendezésében játszotta az Amit nem mondhatok el senkinek cimű Karinthy-montá- zsát. A három dramatikus síkban fogalmazott játék a kisszinpadi formának azt a fajtáját képviseli, amely a pódiumjáték hagyományos kereteit is szétfeszíti. Ellenpontozások sorozatát látja a néző. A Karinthy Frigyes teremtette humor és bölcseleti költészet mélysége felelget, ítéletet mondva az ezzel szembeállított slágerszintű életérzésről. A kezdő, de a kezdés gyermekbetegségeit máris kinövő kisszinpad egy eredendően új színfoltot jelenthet az idei Jókai- napokon. Feltéve, ha a válogató bizottság is egyetért a kerületi verseny zsűrijével. Hiányérzetet keltene, ha a kisszinpadok versenyének legjobb együtteséről szólva nem említeném meg a Karinthy írta irodalmi paródiák színpadiasí- tásának, dramatizálásának pontosságát. Nemcsak az írói világ, a műfaj ismerete, hanem a történelmi szituációk és gondolkodásbeli analógiák felismerése segítette az együttest a hamis tudat és anakronisztikus gondolkodás kifigurázásához. A gyermekek játékos vetélkedésének megítélése természetszerűen más kritériumokat kíván. A bábjátszók példázták azt, hogy a játékosság, mint esztétikai elem, a gyermekelőadások elbírálásának legfontosabb szempontja. Az ő esetükben a komplex esztétikai, erkölcsi és lelki ráhatás eredményeként mindkét kategóriában láthattunk egy-egy országosan is számon tartható bábelőadást. A vajáni (Vojany) Szivárvány és az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) Csernyő bizonyos mértékű eredetiséget és újszerűséget is mert vállalni. Apróbb képzőművészeti hibáik ellenére is teljes élményt nyújtottak a gyermeknézőknek. Ez a játékos elem többé-kevés- bé minden színjátszó együttes esetében hiányzott. Az idei, a dramatikus játszókörök számára kedvezőtlenül alakuló iskolai feladatok korlátozzák ezeknek az együtteseknek a munkáját. Ez meglátszott a legjobbak teljesítményén is, hiszen az előadás, mint végcél, a pedagógiailag indokoltnál rövidebb idő alatt, és bizony a játékosság helyett a produkcióra koncentrálva született meg. A gyermek szinjátszócsoportok közül a királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) Tőzike, Nádasdi Jánosné pedagógus irányításával és a szepsi (Moldava nad Bodvou) Bódvácska Kisszinpad, Tóth Sándor vezetésével volt a legjobb. Mindent egybevetve, a gyermekszínjátszók is főhajtást érdemlő munkát végeztek, s csak a külső feltételek romlása okozhatta, hogy idén a gyermekek kevésbé érezték sajátjuknak a játékot, s ehhez időhiány miatt a pedágógusok sem segíthették őket. A vers- és prózamondók versenyének egészét tekintve az alsóbb kategóriák versenyzői közül többnek versválasztási gondjai voltak. Tudatosabb pedagógiai segítség színvonalasabb teljesítményeket eredményezett volna. Néhány esetben kiváló képességű gyerekek a választott verset vagy prózát éppen a leikig és tudati fejlettségi szintjüket meghaladó mondanivaló miatt nem érezhették át, nem érthették meg. Bár általánosságban a versválasztás eléggé sokrétű volt, a negyedik kategóriát kivéve a többség nem mérte fel saját képességeit. A középiskolások dicsért kategóriája mellé, sajnos, az említett okok miatt, nem nőttek fel a máskor rengeteg élményt adó első és második kategória vers- és prózamondói. Azt pedig csak sajnálni lehet, hogy a prózamondók népes, ötödik kategóriájával szemben a felnőtt versmondók közül csupán egy jelent meg. Csak bizakodni tudunk, hogy ez nem volt rossz előjele a Jókai-napokon sorra kerülő felnőtt versmondóversenynek. DUSZAISTVÁN ...és begyógyulnak a sebek Balettbemutató a Szlovák Nemzeti Színházban Nem vitás: nagy fába vágta a fejszéjét Karéi Tóth és Jozef Dolinský, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház két koreográfusa. Bár egyikük Ján Cikker, másikuk Eugen Suchoň zeneművét vitte táncszínpadra, a két alkotás eszmei mondanivalója egy tőről fakad: mindkét kompozíció a szabadság, az emberi egyenlőség, a hazaszeretet húrjait pendíti meg. Csak a hangok mások. Cikkeméi a drámai, Suchoňnál a lírai tónusok dominálnak, de amíg Tóth táncnyelve aránylag tiszta és kiforrott, Dolinský mozdulatára szegényesebb, hidegebb. Eugen Suchoň, a kortárs szlovák zeneművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége Metamorfózisok című müvében az 1935-45-ös időszakra emlékezik; alkotásának főhőse művészember, akit a háború ránt ki egyéni boldogsága idilljéből. önmagáról (is) szól tehát a szerző - önnön tépelödéseiről, kétségbeeséseiről, szenvedéseiről, hogy a végén annál nagyobb lelkesedéssel, boldogsággal köszönthesse a békét, a felszabadulást, az emberi összefogást. Jozef Dolinský koreográfiája sajnos kisebb élmény a nézőnek, mint a zene. Amíg Suchoň műve teljes egészében élvezetes, a tánckompozíció csuJurij Pavlovics Plavnyik a Katona szerepében pán itt-ott érinti meg a nézőt. Hiába az előadók erőfeszítése - köztük Jurij Pavlovics Plavnyik és Gabriela Zahradníková igyekezete- az érzelmek a színpadon rekednek. A háború, az elnyomás, a kizsákmányolás ellen emel szót Ján Cikker, a mai szlovák zene másik jeles képviselője is. A katona anyja című alkotása tisztelet az Anyának, aki ugyan szívén viseli fia sorsát, vigyáz rá, aggódik érte, félti őt, de ha kell: harcba küldi a hazáért. És hős lesz a katonából (Jurij Pavlovics Plavnyik), szobrot emelnek a nép egyszerű fiának, aki egy tank mellett leli halálát (a tank a szemünk láttára „robban“ fel), de fájdalom vár az Anyára, aki élete értelmét egyetlen gyerekében látta. Cikker pátosz nélkül, szívhez szólóan „beszél“, Karol Tóth viszont a vártnál helyenként fennköltebb hangon meséli el a második világháború utolsó napjaiban játszódó történetet. A nézőben azonban így is katarzist vált ki- együttérzünk az Anyával (Alena Macháčová), s a katona kedvesével (Nora Martinkova) is. Főleg az utolsó jelenetük emlékezetes, amikor az idős, megtört asszony és a fiatal, életerős lány egymásba kapaszkodva várják a holnapot. A holnapot, amely begyógyítja a sebeket és új reményt, új értelmet ad az életnek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Remekelt a Szőttes A CSEMADOK KB népművészeti együttese nagy sikerrel mutatta be a Hej révész, révész című új műsorát, amely fiatalos, lendületes volt, derűt árasztott. Ez nem is csoda, hiszen az együttes tagságának zöme még a tiznévesek korosztályába tartozik. Igaz, többen közülük már korábban megtették első tánclépéseiket, az Apró Szőttesben, a nagyobbik részük viszont csak 1983 óta szívja magába a néptánc levegőjét. A bevezető sorok olvastán talán azt gondolhatja az olvasó, hogy a műsor értékelésekor elnézőnek kell lennünk - a táncosok korára való tekintettel. Erről szó sincs. A rövid színpadi gyakorlat ellenére a Szőttes tánckara minden kétséget eloszlató sikert aratott. Mind a tánckar, mind a zenekar számtalan nyiltszíni tapsot kapott, és minden műsorszámot vastapssal jutalmazott a közönség. Mielőtt az egyes műveket értékelnénk, a tervező, Méry Margit, jól oldotta meg. A néphagyományhoz mind színben, mind szabásban hűek a ruhák. A tervező következetes volt az anyagok kiválasztásában is, fiatalos színei jól harmonizáltak a művek szellemével és a szereplők korával, igy lényegesen növelték az egész műsor összhatását. A nyitótánc sikerét is felülmúlta a Csizmaverők című lakócsai hor- vát férfitánc. Ha csak azt vesszük tudomásul, hogy a nyitó szám a magyar etnikum egyik leggazdagabb vidékéről való, akkor máris érzékelni tudjuk a fiúk elismerést érdemlő teljesítményét. A harmadik szám a lányok tüdejét vette igénybe nem mindennapi módon. Bár a lányok teljesítményét nagyra értékelem, mégis jó lenne két rövidebb karikázó beiktatása. Ezt azért jegyzem meg, mert tánctechnikai szempontból a lányok jelenleg érettebbek a fiúknál, azaz többet lehetnének a színen. Részlet az együttes műsorából meg kell állapítanunk: a műsor kiegyensúlyozott egész benyomását keltette, szinte nem voltak gyengéi, csak szépséghibái. Ez utóbbiak közé tartozik az énekesnő, Szládecsek Jarka halványabb szereplése, ami betegségével magyarázható. Akik ismerik csengő hangját, azok sajnálták a legjobban, hogy nem tudott teljes értékű produkciót nyújtani. Zoboraljai dalai - hiteles egyszerűségükkel - azonban így is feledtetni tudták ezt a kellemetlen körülményt. Mindenképpen kifogásolandó, hogy az együttes nem rendelkezik még egy szólóénekessel, aki hasonló esetekben „megmenthetné“ a helyzetet. A Varsányi-zenekar szereplése a Szőttesben minőségi változást jelent. Köztudomású, hogy a Szőttes létezése óta zenekar-problé- mával küzdött, ezért nagy örömmel vettük tudomásul, hogy az improvizáció korszaka elmúlt. Varsányiék vérbeli, talpalávaló zené- lési módja nem kísérő, hanem ösztönző jellegűvé tette a muzsikát. így a zene és a tánc kölcsönhatása magasabb művészi szintre emelte az egész produkciót. A műsorban egy tucat táncszámot láttunk. Ebből kerek tíz Varga Ervin müve. Ezért a figyelmet elsősorban az ő alkotásainak szentelem, megjegyezve, hogy a két további kompozíció is osztatlan sikert aratott. A műsor bevált nyitószámmal kezdődött - a Kalocsai marssal. A tánc jellege a látványosságra törekvő koreográfusokat revűsze- rű megoldásokra szokta ösztönözni. Itt mindjárt az elején tapasztalhattuk, hogy Varga Ervin ellen tudott állni ennek a csábításnak. A tánc kitűnően vezeti be a műsort, hangulatot kelt és mégsem tárja ki sarkig a kaput. Inkább csak kíváncsivá teszi a nézőket: vajon mit rejteget a díszes kapu mögötti udvar? Itt még egy kitérőt kell tennem: szólnom kell a viseletről. Ez a kiegészítő művészi „zsáner“ nem tartozott a múltban a Szőttes erényei közé. Kezdetben még kölcsönvett ruhákban volt kénytelen fellépni a csoport, a továbbiakban hol a pénz volt kevés, hol a tervek nem sikerültek kellőképpen, hol meg az anyag beszerzése okozott gondot. Ezúttal csak elismeréssel lehet beszélni a színpadi visele- tekről is. A nem könnyű feladatot (Gyökeres György felvétele) A Választókat már a tavalyi gombaszögi műsor tv-közvetité- séből is ismerhette a közönség, és mivel a fiúk ebben a számban már sokszor remekeltek, a siker ezúttal sem maradt el, ugyanúgy, mint az azt követő pásztortánccal sem. A músor első felét a felső-csalló- közi Jóka (Jelka) község táncai zárják. A lassú és friss verbunk állandó váltakozását próbálja a koreográfus a motívumok és a terek variálásával érdekesebbé tenni - sikerrel. Az ezen a vidéken nagyon elterjedt polgári táncok tereit ügyesen vette kölcsön a párosban, amely az amúgy is hangulatos verbunkot nagyon jó záróképpé fokozta. Szünet után ismét a legényeké volt a színpad, mégpedig a férfi virtust legjobban bemutató legé- nyesek révén. A kalotaszegi, zempléni és lőrincrévi férfitáncokból kapott ízelítőt a közönség. Egészen biztos, hogy a műsor legnagyobb meglepetését a Tréfás cimű kompozícióval szerezte a szerző. A színpadi néptáncból majdnem kiveszett már a humor, ezért ez a táncjelenet az est kedves színfoltjává vált. Az eleinte komolynak induló tánc, amelyben két fiú egy lányért még botot is ragad egymás legyőzésére, váratlanul más mederbe terelődik a közönség között „rejtőzködő“ lány megjelenésével, akit kitűnően alakit Fekete Ilona. A hagyományos tréfás szilicei verbunkból kölcsönveszi a mindenható káplár szerepét arra, hogy „kordába terelje“ a férfinépet. Varga Ervinnek a színpadi humorhoz való érzékét az évekkel ezelőtti nagy sikert aratott Enyém a menyasszony cimű kompozícióban már megismerhettük. örömmel vettük tudomásul, hogy a színpadon oly ritka kincset jelentő humor megkereséséért még az esetleges bukás veszélyét is vállalja. Bár a tánckar 16 leány és 10 fiú táncosával már kinőtte kamarajellegét, a táncokat a koreográfus mégis úgy komponálta, hogy nincs „hátul csellengő“ táncos. Mindenkinek hoznia kell tudása legjavát. Mivel a táncosok nevét itt sem sorolhatjuk fel, javasoljuk a kedves olvasónak, nézze meg a Szőttes valamelyik előadását - az ötletes műsorfüzetben elolvashatják ezeknek a lelkes fiataloknak a teljes névsorát. GÁLGYÖRGY ÚJ SZÓ 6 1985. IV. 26.
