Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-06 / 55. szám, szerda
A tavaszi munkák előkészületeinek időszaka A HETEDIK ÖTÉVES TERVIDŐSZAK utolsó éve egyúttal Csehszlovákia népe nemzeti felszabadító harca betetőzése és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulójának éve, ami alkalmat ad arra, hogy értékeljük a szocializmus építésének eddigi eredményeit, s kibontakoztassuk az aktivitást és a munkakezdeményezést a CSKP XVI kongresszusán elfogadott határozatok sikeres végrehajtása céljából, s egyúttal kedvező alapot teremtsünk népgazdaságunk és társadalmunk további fejlődéséhez. Ebben a szellemben kezdték el az idei feladatok teljesítését a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazda- sági és élelmiszeripari dolgozói is, s ebben a szellemben készülődnek a tavaszi munkákra. Amint erre a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság legutóbbi, februári ülése is rámutatott, a kerületi pártbizottság és a járási párt- bizottságok állandóan nagy figyelmet fordítanak a feladatok következetes teljesítésére, s nagy súlyt helyezünk a növénytermelés és az állattenyésztés fejlődése közötti, már nem egyszer bírált aránytalanság megszüntetésére. Politikai és szervező munkánk súlypontja annak a kongresszusi feladatnak a megvalósítása, hogy kiemelten fejlődjön a növénytermelés, s igy egyre kedvezőbbek legyenek a feltételek a saját takarmányokból előállított állattenyésztési termékek termeléséhez és felvásárlásához. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy teljesíteni kell és ha lehet túl kell szárnyalni a gabona- termelés tervét és a fehérjeprogramban kitűzött feladatokat. ELMONDHATJUK, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére a hetedik ötéves tervidőszak elmúlt éveiben a mezőgazdasági termelés dinamikusan fejlődött. A hatodik ötéves tervidőszak átlagához képest 1981 és 1984 között kerületünk bruttó mezőgazdasági termelése 9,03, sőt az elmúlt két évben több mint 14 százalékkal nőtt. A XVI. pártkongresszus határozatainak megfelelően kiemelten fejlesztettük a növénytermelést, amely az elmúlt négy évben a hatodik ötéves tervidőszak azonos időszakához képest 11,8, sőt az elmúlt két évben több mint 19 százalékkal nőtt. Ehhez nemcsak a tudományos ismeretek és a progresszív tapasztalatok szélesebb körű alkalmazása és a technológiai fegyelem megszilárdítása járult hozzá, hanem - és elsősorban - a pártszervek és -szervezetek céltudatos politikai szervező munkájának eredménye. A mezőgazdáságban végzett pártmunka elemzései egyértelműen alátámasztották, hogy a legtöbb pártalapszervezet sikeresen végrehajtja a pártkongresszusok és a központi bizottsági ülések határozatait, valamint a kerületi pártkonferencia és a kerületi pártbizottság döntéseit. * A nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság elnöksége által a gabona, a hüvelyesek és a takarmányok termelésével, valamint a gépesítéssel kapcsolatban elfogadott programok következetes teljesítése kerületünkben elmélyíti a termelés szakosításának és koncentrációjának folyamatát, s növeli a hatékonyságot. A növénytermelésben ezt azzal dokumentálhatjuk, hogy javult a talaj- védelem helyzete, állandóan növelik a bioenergetikai potenciált azzal, hogy évente a megművelt területnek legalább egynegyedét, vagyis 210-220 ezer hektárt istállótrágyával trágyáznak. Egyre nagyobb a mesterségesen öntözött terület, s egyúttal törekszünk az öntözőberendezések jobb hasznosítására, a tudományos ismeretek és a haladó tapasztalatok fel- használásával igyekszünk optimalizálni a vetési eljárásokat, tökéletesíteni az agrotechnikát, például a mezőgazdasági termények termesztése technológiai rendszereinek következetesebb érvényesítése útján. Szükséges, hogy a mezőgazdasági dolgozók legnagyobb gazdasági értékünk, a talaj termékenységének növelésére, a termőföld fejlesztésére és hasznosi- tássára céltudatosan, minden évben egyre több eszközt fordítsanak saját erőforrásaikból. A pártszerveknek és az alapszervezeteknek növelniük kell e téren az igényeket a vállalatok gazdasági vezetőségeivel szemben, és rendszeresen kell ellenőrizniük kötelességeik teljesítését; mindenekelőtt arra kell nevelniük az embereket, hogy megértsék: a talaj termővé tételére fordított költség a következő években gazdagon megtérül. A TALAJGAZDÁLKODÁS legfontosabb mércéjét a növénytermelési eredmények képezik. A kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében a hetedik ötéves tervidőszak első két évében kerületünkben nagy kiesés keletkezett, s az 1983. és az 1984. évi jó termés sem tette lehetővé, hogy megtermeljük az ötéves tervben előirányzott gabonamennyiseéget. Vagyis az ötéves tervidőszak utolsó évét több mint 399 ezer tonna lemaradással kezdjük, ami még inkább arra kötelez bennünket, hogy a tavaszi munkák kezdetétől mindent megtegyünk a gabonaprogram feladatainak megvalósítására. Ugyancsak jelentős feladatok várnak ránk más termények, például a cukorrépa, a zöldségfélék, az olajos növények, a gyümölcs és főleg a tömegtakarmányok termesztésében. Valóban sok a kötelességünk, s a mező- gazdasági gyakorlatban senki sem hiheti, hogy teljesítésükhöz elegendőek az irányítás és a'mun- kaszervezés hagyományos formái. Az előző évek tapasztalatai egyértelműen megmutatták, hogy a kitűzött feladatok teljesítése érdekében fel kell használni a legújabb tudományos ismereteket és a haladó tapasztalatokat. Ezt tükrözi azon technológiai rendszerek meghonosítása, amelyeket tavaly a kerületben a szemes kukorica, a napraforgó, a borsó, a szójabab, a lencse, a lucerna, a zöldség, a gyümölcs, a bab, a burgonya, a cukorrépa, a szőlő s részben a gabona és a takarmányok termesztésében vezettünk be. A rendszerek felhasználásának eredményei egyértelműen alátámasztották jogosságukat. Ezért szükséges,hogy a központi szervek (a kormány, a mezőgazdaság, a vegyipari, a gépipari reszort) sokkal gyorsabban teremtsék meg a fő feltételeket a hazai terményrendszerek fokozatos bővítéséhez és kiegészítéséhez, a tudományos kutatással szorosan együttműködve gondoskodjanak a tudomány és a műszaki haladás eredményeinek gyakorlati felhasználásáról, s ennek alapján növeljék a növénytermelés inten- zifikálásának és hatékcJhyabbá tételének dinamikáját. A TECHNOLÓGIAI RENDSZEREK alkalmazásának pozitív tapasztalatai alapján felhasználásukhoz olyan feltételeket kell teremteni, hogy haszonnal járjanak. E rendszereknek azonban semmi esetre sem szabad pótolniuk az agrotechnika és a munkaszervezés fogyatékosságait. Elterjesztésük nem lehet kampányszerű, még kevésbé spekulatív. Az idei tavaszi munkák intenzív előkészületeinek időszakában vagyunk. Az ezzel kapcsolatos feladatokkal foglalkozni kell a párt- alapszervezetek taggyűlésein és az éppen most folyó nyilvános pártgyűléseken. A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági vállalatainak minden pártszervezetében a tavaszi munkák előkészületei kapcsán behatóan kell foglalkozni a növénytermelés sikeres továbbfejelsztésével a 22 élenjáró szlovákiai mezőgazasági vállalat felhívása alapján. Ebben az irányban kell mozgósítani a dolgozók munkakezdeményezését, motiválni a feladatok teljesítését, mégpedig következetes anyagi ösztönzéssel, a dolgozók érdekeltebbé tételével. A GYAKORLAT azt mutatja: ott, ahol a kommunisták élen járnak ebben az erőfeszítésben, ahol a kényelemszeretetnek, a rutin- szerűségnek és az önelégültségnek nincs helye, a legigényesebb feladatokat is sikeresen megvalósítják. Meggyőződésem, hogy a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatainál tevékenykedő pártalap- szervezetek többsége becsülettel hozzájárul ahhoz, hogy sikeresen zárják ezt az évet és az egész hetedik ötéves tervidőszakot, hogy az élelmiszer-termelésben elérjük a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött szintet, és kielégítsük a társadalom szükségleteit. IVAN KNOTEK, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság titkára KOMMENTÁLJUK Kettőn áll a vásár A Szlovák Nemzeti Tanács kereskedelmi, szolgáltatási és közlekedési bizottsága közelmúltban megtartott ülésén, amelyen egyebek között az idei áruellátásról szóló jelentést vitatták meg, az egyik képviselő feltette a kérdést: Tudjuk-e egyáltalán, mit vár a fogyasztó a kereskedelemtől, van-e áttekintésük arról, hogy mit és milyen árut szeretne vásárolni? Kérdését azzal indokolta, hogy a termelők gyakran a kereskedelemre hárítják a felelősséget a hiánycikkek, a nem megfelelő termékszerkezet miatt, mondván: nem jelezte időben, mire van szüksége. Valóban ez a helyzet? Az SZSZK kereskedelmi minisztere még 1972-ben elrendelte, hogy a piackutatás színvonalát emelni kell. Ha azt vizsgáljuk, hányféle módon szereznek tudomást a kereskedelmi szervezetek különböző szintjein, természetesen a minisztériumban is, a kereslet alakulásáról, a mennyiséggel elégedettek lehetünk. Havonta kapnak jelzéseket az áruféleségek kelendőségéről és az ezt befolyásoló tényezőkről. A negyedévi áttekintések arról adnak számot, milyenek a készletek, folyamatos-e a szállítás. Tesztekkel mutatják ki a 96-féle élelmiszerrel és a 277 egyéb cikkel való ellátás szintjét. Természetesen a kiskereskedelmi forgalmi terv teljesítése is jelzi a helyzet alakulását. Ezenkívül hazánk 1500 háztartásában végeznek felméréseket, amelyekkel összehasonlítják a piackutatás eredményeit. A kereskedelem más módszereket, például tematikus felméréseket is felhasznál arra, hogy valós képet kapjon a jelenlegi piaci helyzetről és hozzájusson a távlati tervezéshez szükséges információkhoz is. Amiről eddig szóltunk, szinte kizárólag a kereskedelemmel kapcsolatos, csakhogy a piackutatás esetében is kettőn áll a vásár. A kereskedelem az egyik fél, de a másik - a termelés - legalább ugyanilyen fontos (illetve kell legyen). Igaz, az együttmüködés elmélyítésének az első lépéseit már évekkel ezelőtt megtették, de úgy tűnik, hogy az út nagyon göröngyös. Pedig az lenne a legfontosabb, ha a piackutatás ismeretei alapján a termelők gyorsan, rugalmasan reagálnának az igényekre. Az is tény, hogy a kereskedelemtől elvárják a rendszeres, pontos információkat, de ezek a gyártókat nem kötelezik konkrét gyors tettekre. Persze, ennek vannak objektív okai is, de sokszor szubjektív tényezők játszanak közre abban, hogy a helyzetelemzést nem követi tett. Néhány gyártó felismerte, nagyon fontos tudnia a termékei iránti érdeklődésről. Például az Avana ipari szövetkezet mintaboltjainak vezetői rendszeresen tájékoztatják feletteseiket, miből fogy a legtöbb, és mely termékből nagy a raktárkészlet. Talán ez a példa is sántít egy kicsit, hisz tudjuk, népgazdasági méretekben nem alkalmazható, de a kisebb egységeknél jól hasznosítható. Általában tehát elmondhatjuk, tudjuk, hogy mit akarunk, de... Az eredményes tettekhez olyan bonyolult kérdések megoldása szükséges, amilyen a szállítói-megrendelői kapcsolatok rendezése, a kereskedelem igényeinek és a termelés lehetőségeinek összehangolása, az importgondok megszüntetése. Vagyis a tervezés és az irányítás tökéletesítése szükséges ahhoz, hogy a piackutatás gazdaságpolitikánknak valóban hatásos eszközévé váljon. DEÁK TERÉZ Színvonalat, de nemcsak versenyen Több mint 6100-an végezték el a Zvolení Erdészeti és Faipari Főiskolát 1952- ben történt megnyitása óta. Jelenleg az erdészeti kar hallgatóinak a száma 517, a faipari karon - amely hazánkban az egyetlen - pedig több mint 930 hallgató tanul. A képen: dr. František Kačirek (balról a második) a gázkroma- tográf működését magyarázza. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) Ki ne szeretné a jó vendéglői kosztot, a kulturált éttermi környezetet, a figyelmes kiszolgálást és ki ne marasztalná el ugyanitt a kel- letlenséget, a kifogásolható higiéniát vagy a rosszul elkészített ételt? Sajnos, a vendéglátóipar szolgáltatásait igénybe vevő lakosaink és a turisták elég gyakran ütköznek az utóbb említett jelenségekbe. Mégpedig nemcsak a harmadik vagy a második osztályú éttermekben, kávéházakban és presz- szókban, hanem az első osztályúkban, mi több, az Interhotel üzemeiben is, ahol már mindenki reprezentatív szintet várna el. Akarva akaratlanul ezekre a fogyatékosságokra gondoltam, amikor nemrég tanúja voltam a bratislavai Kijev szállóban a fővárosi Interhotel vállalat versenye immár tizenegyedik évfolyamának. A főváros tizenegy interhoteljének legjobb szakácsai, cukrászai, pincérei és mixerei mérték össze tudásukat. Túlnyomó többségük valóban meggyőzően bizonyította hozzáértését, felkészültségét. A szakácsok kategóriájában Anton Bohuš, a Kijev-szálló dolgozója vitte el a pálmát. A mixerek közül Peter Borovička, a Magnólia hotel hírnevét öregbítette, mig a cukrászok közül az Interhotel Nitrát képviselő Štefánia Janebo- vá emelkedett ki. A pincérek versenyében az egyik fő feladat volt az ünnepi teríték elkészítése. Ez volt különben a rendezvény egyik attrakciója. A zsűri véleménye szerint ebben a versenyszámban a legjobb Igor Kuboši, a Nitra, illetve Jaroslav Podušel, a Magnólia szálló pincére volt. Néhány látogatónak feltettem a kérdést - milyen benyomást keltettek bennük ezek az ünnepi terítékek? Válaszuk csaknem egybehangzó lényege az volt, hogy szép, szép, de mi haszna, ha az ilyen teríték elkészítése - különben - ezekben az Interhotel éttermekben gyakorlatilag elképzelhetetlen. S igy igaz. Hiszen a versenyben szereplő pincérek is a jó helyezés kivívásának reményében az ismerősöktől s ki tudja még kiktől szerezték be a szükséges mutatós poharakat, abroszokat, szervizkészletet, evőeszközt. Az egyetlen kivétel a Devin szálló képviselője volt. Az általa készített teríték megfelelt a köznapi gyakorlatnak és lehetőségeknek, ugyanakkor pedig ízléses és eredeti is volt. Mindaz, ami az asztalra került - kerámiapohár, tányér, fanyelű evőeszköz stb. - általában használatos ebben az üzemben. Noha a szakemberek szemében ez kevésnek bizonyult, jómagam teljesen egyetértettem a Devin szálló igazgatójával, Karol Péterré/, aki erről a terítékről ezt mondta:- Ezen a versenyen jellegzetesen szlovák terítékkel veszünk részt, amely a gyakorlatban, ünnepi alkalmakkor is szokványos nálunk. A való helyzethez, a gyakorlathoz akartunk közelíteni, nem pedig valami o'yasmivel reprezentálni magunkat, amit a vendégnek semmiképp sem nyújthatunk. Persze érthető, hogy egy ilyen verseny minden résztvevője helyt akar állni. Ez rendben van. Csakhogy miért hiányzik sok esetben a tudásnak, a felkészültségnek bizonyítása a mindennapos gyakorlatban? Mi a magyarázata annak, hogy ez a szolgáltatás, vagyis a felszolgálás, a környezet kulturáltsága, még az Interhotel vállalatainál is - talán a Kijev és a Devin üzemétől eltekintve, amelyek elbírják a szigorúbb mércét is, igaz borsos árak mellett - esetenként nem felel meg e kategória feltételezett színvonalának? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Somogyi László mérnöktől, az SZSZK kereskedelmi miniszterhelyettesétől:- Szlovákia-szerte, de főleg Bratislavában már szinte kritikus a különbség a vendéglátóipari dolgozók ilyen versenyeken tanúsított szakmai hozzáértése és a mindennapos felszolgálás, általában az ilyen jellegű szolgáltatások tényleges színvonala között. A versenyre mindenki elhozhatja a saját kelléktárát, amely esetenként importcikkekből áll össze. Ezzel szemben a vendéglátóiparban csak a kategorizálásnak megfelelően jóváhagyott kellékeket használhatják. Sajnos, avendéglátóipar és az idegenforgalom üzemeinek nagy problémáik vannak az ilyen standardkellékek beszerzésével is. Ez a minőségre is érvényes. Gondolok itt az evőeszközökre, az abroszokra, és az egyéb kellékekre. Maga a felszolgálás, esetleg az ételek minősége már a munkafegyelemtől, a felszolgáló és a konyhai személyzet munka iránti viszonyától függ. E tekintetben meghatározó szerepet kell betölteniük az üzemek, a központok vezetőinek valamint a vállalatigazgatóknak is. Csak rajtuk múlik, hogy milyen színvonalasak az adott üzem szolgáltatásai, illetve milyen a kínált ételek minősége. Fontolóra kellene venni a vendéglátóipar dolgozói anyagi érdekeltségének átori- entálását is. Ez egyelőre lényegében a szilárdan meghatározott bérekre épül, míg nagyon csekély a részesedés az elért forgalomban. Nézetem szerint ez is egyik oka a szolgáltatások alacsony színvonalának, egyebek között a fővárosi Interhotel Vállalat üzemeiben is. JOZEF SLUKA ÚJ SZÚ 4 1985. III. 6.
