Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-27 / 73. szám, szerda
A kedvező fejlődés bizonyítja, hogy helyes úton járunk A béke megőrzésére, a leszerelésre és az országok közti együttmüködésre törekszünk Az eredmények igazolják a választott eljárás helyességét Egyidejűleg azonban egy percre sem hagytuk abba fő célunk követését, azt, hogy végleg kizárjuk a háborút az emberiség történelméből, és megőrizzük a békét. Ez a szellem hatja át a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének prágai nyilatkozatában toglalt békekezdeményezéseket, s a Szovjetunió vezetőinek az elmúlt időszakban előterjesztett javaslatait, valamint a Stockholmban', Bécsben és az ENSZ-köz- gyúlés ülésszakain tett javaslatokat. Itt elsősorban azon szerződés tervezetére gondolunk, amelyben a Varsói Szerződés és a NATO kölcsönösen lemondana az erő alkalmazásáról, és szavatolná békés kapcsolatainak fenntartását, továbbá a rakétafegyverek befagyasztását és a vegyi fegyverek teljes betiltását célzó javaslatokra. Ezekben a napokban a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok küldöttségei ismét tárgyalást folytatnak azzal a céllal, hogy becsületes és egyenjogú megegyezésre jussanak a leszerelés legfontosabb területein, ami elvezethet az atomfegyverek teljes tilalmához és megsemmisítéséhez; és egyúttal megakadályozhatja a világűr militarizálását. Ez a lényege azoknak az elveknek, amelyekről Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter januárban Genfben megállapodott. A tárgyalások még csak most kezdődtek. Lehet, hogy bonyolultak és nehezek lesznek. Fontos, hogy ismét keresik annak az útját, hogyan kíméljék meg a világot korunk legnagyobb barbárságától, a nukleáris háborútól. Hinni akarjuk, hogy a konfrontációból az enyhülésbe, az államok közötti békés, kölcsönösen előnyös, az egyenjogúságon, a kölcsönös tiszteleten és a belügyek- be való be nem avatkozáson alapuló együttmúködés fejlesztésébe való átmenet új időszakának küszöbén állunk. Ez az óhaja az emberek döntő többségének, amint ezt a világszerte kibontakozó hatalmas háborúellenes mozgalom tanúsítja, s amint ezt a hat el nem kötelezett, semleges ország januárban elfogadott delhi nyilatkozata is kiemeli. Csehszlovákia szavakkal és tettekkel egyaránt jelen van a jelentős béketárgyalások többségén. Ezeken közérthető és elfogadható célokat követünk: mindenekelőtt a békére, a leszerelésre főleg a nukleáris leszerelésre - és az együttműködésre törekszünk, amely az enyhülés folyamatát reálissá teszi. Ebben a szellemben jártunk el a tárgyalások tucatjain, amelyek száma - főként a kétoldalú megbeszéléseké - jelentősen megnövekedett. És ez az az irányvonal, amelyet a csehszlovák kormány a jövőben is követni fog. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy határozottan síkraszállunk az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének beszüntetéséért, atomfegyvermentes övezetek létesítéséért földrészünkön s azért, hogy a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség országai szerződésben mondjanak le az erő alkalmazásáról, s szavatolják békés kapcsolataik fenntartását. A végső célunk pedig a valódi leszerelés, a fegyverek, elsősorban a nukleáris fegyverek betiltása és megsemmisítése. Továbbra is érvényes, hogy a csehszlovák külpolitikai orientáció alapja a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való szövetség, hiszen velük együtt tagja vagyunk a Varsói Szerződés . védelmi szövetségének, amely rövidesen fennállásának 30. évfordulóját ünnepli. A Varsói Szerződés országai vezetőinek nemrég tartott moszkvai találkozóin ezzel kapcsolatban - helyesen - megállapították, hogy „a testvéri országok egységének és összeforrottságának megszilárdítása és akcióik egybehangolásának intenzivebbé tétele különös jelentőségre tesz szert“. Ezért Csehszlovákia legfelsőbb szervei egyetértésüket fejezték ki azzal a javaslattal, hogy meghosz- szabbítsák e szerződés érvényességét, mert ezt joggal tekintjük a hadászati-katonai és politikai egyensúly meghatározó tényezőjének. Az együttműködés jól bevált, a közös munka évtizedei során alátámasztott politikai és katonai szempontjain kívül egyre fontosabbak a szerteágazó gazdasági kapcsolatok, különösen ma, a szocialista együvé tartozás magasabb formái, az integrációs folyamatok, ezen belül a tudomány és a technika területén kifejtett szoros együttmúködés. Ezek azok az elvek, amelyekhez a szocialista országokkal való kapcsolatainkban igazodunk. Külpolitikai tevékenységünk hosszú távon kapcsolatos a fejlődő világgal, amelyben sok a jó barátunk s egyúttal jelentős politikai és gazdasági partnerünk. Ezeket a kapcsolatokat főként azokkal az országokkal bővítjük, amelyek a fejlődés haladó útjára léptek, mégpedig úgy, hogy lehetőségeink szerint segítjük ezen országok igényes társadalmi átalakulását s azt a küzdelmet, amelyet a reakció erőivel, a multinacionális monopóliumokkal és az imperialista beavatkozással szemben vívnak. Erősítjük együttműködésünket minden állammal, amely antiimpe- rialista és háborúellenes célokat követ bárhol a világon. Ezért szilárdan Kambodzsa és Afganisztán oldalán állunk, amelyek országuk szuverenitását védik. Ezért támogatjuk a palesztin nép önrendelkezési jogát s azt, hogy a közel- keleti békés rendezés e népnek biztosítsa a saját állam létrehozásának lehetőségét. Ezért támogatjuk az iraki-iráni konfliktus békés rendezését. Ezért követeljük a fajüldözés és a faji megkülönböztetés felszámolását Dél-Afrikában. Az eltérő társadalmi rendszerű országok egymás mellett élésének elvei megszabják a fejlett tőkés országokkal fenntartott kapcsolataink terjedelmét és szintjét, amely országokkal részben közös határaink és számos területen fejlett kapcsolataink vannak. Meggyőződésünk, hogy az egyedüli ésszerű politika a kölcsönösen előnyös együttműködés és a be nem avatkozás elveinek szigorú tiszteletben tartása, ami végső soron azt is jelenti, hogy nem veszélyeztetjük egymást. Ezért elutasítjuk az olyan megnyilatkozásokat, amelyek kétségbe vonják az európai határok érvényességét és a revansizmus megnyilvánulásait, bárhonnan jöjjenek is. Európa békés jövőjével összeegyeztethetetlennek tekintjük a közepes hatótávolságú amerikai rakéták számának növelését és a csillagok háborújának programját. Ezzel szemben a hasznos együttmúködés és a békés egymás mellett élés útja megköveteli, hogy a politikai légkört teljesen egészségessé tegyük, a bizalom helyreállítását és párbeszéd folytatását a kor minden bonyolult kérdéséről azzal a céllal, hogy az emberiség számára biztosítsuk az alapvető jogot, a jogot az élethez. Országunk internacionalista felelősségét a szocializmus és a béke ügye iránt, a nukleáris katasztrófa elhárításáért a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnökünk valamennyiünk nevében igy fejezte ki: „Csehszlovákia továbbra is hozzájárul ahhoz, hogy szilárduljon politikai, gazdasági és védelmi erőnk“. A Szovjetunióval és a többi testvéri országgal együtt törekedni fogunk a békére, a leszerelésre és az eltérő társadalmi redszerü országok egymás mellett élésére, amely korunk politikájának egyedüli ésszerű alternatívája. A fö figyelem népgazdaságunk hatékony és dinamikus fejlesztésére irányul A szövetségi kormány fő figyelmét népgazdaságunk hatékony és dinamikus fejlesztésére fordította és fordítja. Törekedtünk azon stratégiai irányvonal megvalósítására, amelyet szociális és gazdasági téren Csehszlovákia Kommunista Pártjának XVI. konqresszusa tűzött ki. Tekintettel arra, hogy a múlt évi eredményeket széleskörűen publikálta a Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése, most csak az alapvető fejlődési irányzatokat és azokat a konkrét, időszerű feladatokat jellemzem, amelyekre - közösen - figyelmet kell fordítanunk. önök, a Szövetségi Gyűlés képviselői előtt, jól ismert, milyen körülmények között kezdtük meg a jelenlegi ötéves tervidőszakot, s milyen nehezen előrelátható hatásokkal találkoztunk, főleg az ötéves tervidőszak kezdetén. Csak a legfontosabbakat említsük meg. A tőkés országok válsága és a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsulása következtében jelentősen kiéleződött a konkurencia, elsősorban a feldolgozó ipar termékeinek világpiacán. A hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján a világgazdaságban lényegesen emelkedtek a nyersanyagárak, ami jelentősen tágabbr,a nyitotta az általunk behozott alapanyagok többsége és az általunk kivitt késztermékek közötti árollót. Ebben az időszakban az új amerikai kormányzat konfrontáci- ós politikájának és a szocializmus elleni harcának keretében gazdasági szankciókhoz folyamodott, és számos diszkriminációs intézkedést tett, amelyeket különféle mértékben és területeken szövetségeseik is alkalmaztak. Nemcsak embargó alá vették a csúcstechnológia kivitelét a szocialista országokba, és más adminisztratív intézkedéseket foganatosítottak, hanem a külföldi hitelek nyújtását is korlátozták. Az újratermelési folyamat belső feltételei következtében gazdaságunk bizonyos késlekedéssel alkalmazkodott a megváltozott külső feltételekhez, főként az intenzív növekedési tényezők hatékonyabb kihasználása szempontjából. Pedig lényegében kimerítettük az extenzív gazdálkodási mód lehetőségeit, amint erre már a CSKP XVI. kongresszusa is rámutatott. Ebben a helyzetben a CSKP Központi Bizottsága és a szövetségi kormány nagyon igényes eljárást választott, amelynek lényege az volt, hogy az ötéves tervidőszak első két évében lelassítottuk a gazdasági növekedést, hogy erősítsük az egyensúlyt, és megteremtsük a feltételeket az intenzív fejlődési tényezők hatékonyabb felhasználásához. E megoldás gerince elsősorban az újratermelési folyamat anyagi, beruházási és főleg energiaráfordításainak lényeges korlátozása volt. Tekintettel a devizapiacok helyzetére, egyúttal úgy döntöttünk, hogy gyorsabban csökkentjük konvertibilis valutában fizetendő adósságainkat, csökkentettük a külföldi hitelek felvételét, és takarékos importpolitikát követtünk. Egyetlen korábbi ötéves tervidőszakban sem dolgoztunk a nyersanyag-, az energia-, a beruházási, valamint a deviza- és a pénzügyi tartalékok ekkora korlátozásával. Ez azonban az adott időszakban elengedhetetlen volt, gyakorlati lépéseket tettünk, amelyek sokkal igényesebb gazdasági légkört teremtettek, és az újratermelési folyamatot jelentős mértékben befolyásolták a tartalékok jobb értékesítésének és a nagyobb gazdaságosságnak az irányába. És az sem vitás, hogy ezt az orientációt a gazdasági mechanizmusnak azok a változásai is elősegítették, amelyeket a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések tartalmaztak. Az ötéves tervidőszak elmúlt négy évének összesített eredményei alátámasztják, hogy a választott eljárás helyes volt, és meghozta gyümölcsét. Egyúttal szemléltetően tanúskodnak népgazdaságunk lehetőségeiről és azon képességéről, hogy eleget tud tenni a minőségileg új feladatoknak. Elsősorban a kitűzött céloknak megfelelően sikerült helyreállítani a gazdasági növekedés dinamikáját, az újratermelési folyamat csökkentett ráfordításai mellett. A múlt évben értük el a nemzeti jövedelem legnagyobb növekedését. Terjedelme csaknem 543 milliárd korona volt, ami azt jelenti, hogy az ötéves tervidőszak elmúlt négy évében a nemzeti jövedelem 7,5 százalékkal nőtt. Az idei terv megteremti a reális feltételeket ahhoz, hogy elérjük a nemzeti jövedelemnek a hetedik ötéves tervben kitűzött növekedését. Céljainkkal összhangban sikerült csökkenteni adósságainkat konvertibilis valutában. Teljesen reális, hogy 1985 végéig a nem szocialista országokkal szembeni kötelezettségeinknek eleget teszünk. És ami a szocialista országokat illeti, velük az egész ötéves tervidőszakban kiegyensúlyozott devizakapcsolatokat tartunk fenn. Mindez nagy pozitívum a következő évek gazdálkodása szempontjából, mert ezzel viszonylag tág cselekvési térre tettünk szert, amelyet kihasználhatunk, és ki is akarunk használni. A külső gazdasági egyensúly helyreállításához és belső megszilárdításához kétségtelenül az is hozzájárult, hogy viszonylag sikeresen érjük el a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén kitűzött céljainkat. A közélelmezés lényegében saját mezőgazdasági termelésünk ügye lett. A növénytermelés kiemelt fejlesztése egyebek között lehetővé tette a takarmányok és a fehérjék behozatalának minimalizálását, így az elmúlt ötéves tervidőszakhoz képest ez a behozatal lényegesen csökkent. Mindez hosszú távon ható tényezők következménye, amelyek elősegítik a növénytermelés és az állattenyésztés hatékony növelését s fokozzák a dolgozók teljesítményeit és kezdeményezését, akik életüket egybekapcsolják a szocialista mezőgazdasági termelés fejlődésével. Ez egyúttal annak a teljes támogatásnak az eredménye, amelyben a mező- gazdaság intenzifikálásának folyamatát részesítjük és akarjuk részesíteni a jövőben is. A népgazdasági eredmények azt is kifejezik, hogy megtanulunk jobban gazdálkodni a nyersanyag-, alapanyag- és energiatartalékokkal. Elmondhatjuk, hogy ugyan nem minden dolgozó, de a dolgozók jelentős része megértette: a tartalékok jobb hasznosítása biztosítja a népgazdaság állandó növekedését, valamint népünk anyagi és kulturális színvonalának emelkedését. Ez a tény a 7. ötéves terv feladatainak eddigi teljesítése során az irányzatok megváltozásában mutatkozott meg, főként ami a társadalmi munkatermelékenység alakulását illeti. Ugyanez vonatkozik a termelési fogyasztásnak a társadalmi összterméken belüli részesedésére. E részarány bizonyos stabilizálódás után ebben az ötéves tervidőszakban csökkenni kezdett. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárultak a célprogramok alapján a fűtő- anyag-, energia- és fémfogyasztás gazdaságosabbá tétele érdekében tett intézkedéseknek köszönhetően elért megtakarítások. összegezve: a társadalmi termelés anyagigényessége csökkenő irányzatú. A múlt évben például 0,7 százalékkal csökkent. De hozzá kell tenni, hogy a tervben nagyobb csökkenésre számítottunk. Ezért az idei évre e téren sokkal igényesebb feladatot túztünk ki. Tudatosítani kell, hogy az elmúlt időszakban a megtakarítások növelésének irányzata jelentős mértékben a könnyebben mozgósítható tartalékokra támaszkodott, s nem érvényesültek kellően a tudományos-műszaki fejlesztés alapján végrehajtott intézkedések, valamint a fűtőanyagok, az energiahordozók, a nyers- és alapanyagok jobb hasznosítását biztosító átfogó intézkedések. Nyilvánvaló, hogy az irányítás rendszerében és általában az irányító tevékenységben sürgetőbben kell kidomborítani a gazdálkodás lényeges javítására, a termelési fogyasztás csökkentésére való törekvést, mert szintje nemzetközi összehasonlítások alapján még mindig túlságosan magas. Olyan gazdasági környezetet, ösztönzéseket és szankciókat kell teremtenünk, amelyek még hatékonyabban hatnak rá. Ennek kell megfelelnie a korszerű normaképző alapnak és az átfogó erkölcsi és anyagi feltételeknek, a tervezők, konstruktőrök, technológusok, feltalálók és újítók alkotó tevékenysége ösztönzésének és érvényesítésének. A gazdaságosság további növelésének követelménye minden területre vonatkozik A gazdaságosság növelésének az anyagi igényesség csökkentésének követelményét gyakran csak az iparral szemben támasztjuk. Ezzel azonban nagyon leegyszerűsítenénk a dolgokat. Minden ráfordítás nagyfokú hasznosításának követelménye általános, minden ágazatra, a termelő és a nem termelő szférára egyaránt vonatkozik, elválaszthatatlanul összefügg a termelés minőségével és hasznosságával. Ebből a szemszögből kell értékelni a mezőgazdaság, az építőipar, a közlekedés, sőt a szolgáltatások, a lakásgazdálkodás, az oktatás, az egészségügy és az állam- igazgatás eredményeit. Az elmúlt időszakban, főleg a múlt évben kedvező eredmények születtek a vállalati gazdálkodás, a rentabilitás, az önköltségek csökkentése és a nyereség növelése terén. A vállalati gazdálkodás e fejlődésének azonban nem felel meg a külkereskedelem hatékonysága és termékeink értékesítésének mértéke a külföldi és a belföldi piacokon. Természetesen érvényesül egyes tényezők hatása: a nemzetközi árak alakulása, a dollár árfolyamának növekedése és az ebből adódó negatív következmények a tőkés piacokon, amelyeken nem tudunk változtatni. Nekünk a hatékonyság negatív alakulásának belső okaira kell hatnunk. És ezzel kapcsolatban főleg a termelők lassú alkalmazkodását, az elégtelen műszaki és gazdasági színvonalat, a termékek rossz minőségét említhetjük meg, sőt, a kereskedelmi munkában is tartalékok vannak. Az eddigi irányzatok megváltozása átfogó tárgyi és rendszerszerű intézkedések végrehajtását követeli meg. Nagy fontosságot tulajdonítunk a termelés és a külkereskedelem szorosabb együttműködésének, közös hosszú távú exporttámogató programjai kidolgozásának és megvalósításának a tudományos-múszaki haladás vívmányainak felhasználása, a fontos árucikkek kivitelének növelése és hatékonyabbá tétele, a termékek kiviteli szerkezetének javítása és műszaki színvonaluk emelése alapján. Az irányítás rendszerében számítunk a külkereskedelem eredményeinek és a hazai tevékenység gazdasági eredményeinek egybekapcsolására. Árintézkedésekkel csak az igényes külföldi piacokon hatékonyan értékesíthető termelést ösztönözzük, viszont kedvezőtlen helyzetbe kerülnek az e szempontból elmaradó vállalatok. Az intenzifikálás követelményei arra ösztönöznek bennünket, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordítsunk az olyan fontos kérdésre, mint az állóeszközök - az épületek, gépek és berendezések (Folytatás az 5. oldalon)
