Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-26 / 72. szám, kedd

A brigádforma sokoldalú fejlesztésével Következetesen érvényesítsük a gyakorlatban a munkaszervezés és javadalmazás progresszív elemeit A munkaszervezés és javadalmazás kollektív elemei megszilár­dultak gazdaságunkban. A brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás kísérleti alkalmazásának aránylag rövid időszaka meggyőzően igazolta az előnyeit. További elterjesztésére serken­tően hatott a CSKP KB 10. ülése, amely hangsúlyozta, hogy ez az út az érdem szerinti javadalmazás alapelveinek az érvényesítésével a munkafegyelem és a munkahelyi rend szilárdításához, a munka­termelékenység növeléséhez, s a gazdaságosság fokozásához vezet. A kollektívák mindezt saját ügyüknek tekintik, ezért a brigád­formának pótolhatatlan nevelési szerepe is van, s feltételeket teremt a munkásoknak az irányításban való aktív részvételéhez. E progresszív forma elterjesztése érdekében a szövetségi kor­mány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa a napokban jóvá­hagyta a brigádrendszerü munkaszervezés és javadalmazás fej­lesztésének az alapelveit. Az eddigi tapasztalatokról és a brigád­rendszerű munkaszervezés és javadalmazás további fejlesztésének távlatairól MILOSLAV BOĎA elvtárssal, szövetségi munkaügyi és szociális miniszterrel beszélgettünk. ÚJ SZÚ 1985. III. 26. • Hogyan kezdődött a brigád­rendszerű munkaszervezés és ja­vadalmazás érvényesítése a mi gazdaságunkban? Már a hetvenes évek végén intenzíven kerestük azokat az uta­kat, amelyek a termelés és a mun­ka magasabb fokú szervezési for­máihoz és az irányításban a kol­lektív jelleg elmélyítéséhez vezet­nek. Ebben az irányban felbecsül­hetetlen értékűek voltak a brigád­rendszerű munkaszervezésben szerzett szovjet tapasztalatok. Ezért a nyolcvanas évek elején egyes kiemelt kollektívákban ná­lunk is elkezdtük a brigádrendsze­rü munkaszervezés és javadalma­zás kísérleti jellegű alkalmazását. Ezt eleinte 120 műhelykollektívá­ban vezették be, a további évek­ben azonban jelentősen kiszéle­sedett az alkalmazása. Ez év ele­jén már több mint 2000 kollektívá­ban vezették be a brigádformát, amelyekben több mint 50 ezer munkás és technikus dolgozott. Az eredeti célt a kollektívák részé­ről megnyilvánult rendkívüli érdek­lődésnek köszönhetően jelentő­sen túlléptük.- Milyen ismeretekkel és ta­pasztalatokkal járt a brigádforma eddigi érvényesítése? Határozottan túlsúlyban vannak a műszaki-szervezési, gazdasági és szociális vonatkozásban szer­zett kedvező tapasztalatok, habár az útkeresés egyes fogyatékossá­gairól sem feledkezhetünk meg. Nem fér kétség hozzá, hogy a brigádforma bevezetése a kol­lektívák jelenlegi szervezési és irányítási módszereivel szemben számos komoly változással jár, el­sősorban ezek jogkörének és fele­lősségének, kiszélesítésében. A brigádforma nagy és pótolha­tatlan előnye, hogy növeli a kollek­tívák társadalmi felelősségét a rá­juk bízott termelőeszközökért, az azokkal való gazdálkodásért, az előirányzott feladatok teljesítésé­ért, s főleg az öntudatos fegyelem erősítéséért. Ebben az értelem­ben valósággá válik az az alapelv, hogy „mindenki saját munkahe­lyének a gazdája.“ A brigádok többsége nemcsak teljesítette, hanem jelentősen túl is lépte a tervben előirányzott terme­lési és gazdasági feladatokat. A brigádok több mint 70 százaléka kifejezetten jobb gazdasági ered­ményeket ért el a hagyományos módszereket alkalmazó vállala­tokhoz és üzemekhez viszonyítva. A munkatermelékenység növeke­désében például több mint kétsze­res volt a különbség. A brigádok csaknem ötven százaléka több mint tíz százalékkal, ötödrésze pedig háromtól tíz százalékig ter­jedő mértékben növelte a munka termelékenységét. A brigádoknál a feladatok teljesítésének az el­maradása csak kivételes esetek­ben fordult elő, s ezek rendszerint a brigádforma hiányos előkészíté­séből, vagy a szervező és irányító munka fogyatékosságaiból szár­maztak. Az anyagráfordítási költségek csökkenése szintén pozitív irány­ban fejlődött. Ebben a vonatko­zásban a brigádok 60 százaléka kétszer gyorsabb ütemet ért el a brigádformát nem alkalmazó vállalatokhoz és üzemekhez vi­szonyítva. Egyes brigádokban a teljesítmények növelésére irá­nyuló törekvés, s az ezzel össze­függő kereseti színvonal emelése a taglétszám csökkenéséhez ve­zetett, vagyis kiváltak a brigádból azok a dolgozók, akik hátráltatták a többieket. • A népgazdaság intenzifikálá- sának a folyamatában nagy súlyt helyezünk az emberek szerepére. Hogyan fokozta ezt a brigádrend­szerü munkaszervezés beveze­tése? A dolgozók szakmai összetéte­lét és a munkaszervezés módját alapjában véve a termelési tech­nológia határozza meg. Ez a belső munkamegosztás szempontjából az egyes személyek munkaterüle­tét is pontosan körülhatárolja. A hagyományos szervezési for­máknál az egyes munkahelyek kölcsönös személyi felcserelése csak kivételes esetekben fordulhat elő. A brigádforma ezzel szemben szinte megköveteli e felfogás megváltoztatását. A jelenlegi szervezési módsze­reknél a dolgozók csak közvetve tudják befolyásolni kollektívájuk vezetését, mégpedig a szakszer­vezeti részlegek vagy a termelési értekezletek útján. Joggal feltehet­jük a kérdést, hogy ez elégsé- ges-e, s nem lenne-e helyesebb a dolgozók irányításában való részvételét közvetlenebbé és tar- tósabbá tenni. Végeredményben a kollektíva munkájának az értékelésénél is helyes - teljes mértékben tiszte­letben tartva a mester jogait és pozícióját a termelésben -, ha az egyes tagok személyi érdemeit és a közös eredményhez való hozzá­járulását maga a kollektíva bírálja el, vagy annak a vezetője, aki ebben a tekintetben a tagok teljes bizalmát élvezi, s így igazságo­san, a tényleges érdemek szerint osztják el a közös keresetet. • Milyen mértékben növeli a brigádforma a dolgozóknak a termelés és a javadalmazás irá­nyításában való részvételét? A brigádforma bevezetése nemcsak a kollektívák és az egyes dolgozók munkához való viszo­nyulását változtatja meg, hanem gazdasági és szociális aktivitásuk fokozását is megköveteli, s maxi­mális összhangban fejleszti a kol­lektíván belüli kölcsönös segítség- nyújtást. Az egyénnek azonban érdeke fűződik hozzá, hogy minél színvonalasabb munkát végez­zen. A kollektíva, amellyel szem­ben a gazdasági vezetés bizonyos kötelezettségeket teljesít, gon­doskodik róla, hogy az egyes ta­gok a lehető legjobb feltételek kö­zött fejleszthessék személyi ké­pességeiket. Ezek elválaszthatat­lan kapcsolatokat képeznek, ame­lyek a jó munkaeredmények és a jogos bérnövekedések forrásai­vá válnak. Ezen túlmenően a bri­gádforma a munkaeredmények és a javadalmazás területén előfor­duló névtelenségeket is megszün­teti. • Hogyan valósul meg a kollek­tív kereset elosztása és hogyan viszonyul az egyén a kollektí­vához? A kollektíva az említett alapel­vek értelmében az egyes tagok személyes hozzájárulását mérle­gelve javaslatot dolgoz ki a közös kereset elosztására. A vezető kö­teles ezt a javaslatot a kollektíva, vagy a kollektíva tanácsa elé ter­jeszteni. A kollektíva teljes felelős­séggel értékeli az egyes szemé­lyek munkáját és a közös teljesít­ményhez való hozzájárulásuk mértékét. Itt elsősorban arról van szó, hogy kizárják a személyi érté­keléssel kapcsolatos szubjektív nézeteket. Minden alapvető kérdést, főleg a munkakör meghatározására, a tagok felvételére, a termelési tervek és kötelezettségek elfoga­dására, a feladatok teljesítésére, valamint a javadalmazás alapel­veire és a keresetek elosztására vonatkozó kérdéseket közös ta­nácskozásokon tárgyalják meg. A brigádforma keretében jelen­tősen megváltozik az egyénnek a kollektívához való viszonyulása. A tagság nem felülről jövő utasítás alapján jön létre. Az eddigiek fo­lyamán az egyének munkaszerző­désük alapján váltak a kollektívák tagjaivá, a brigádformánál azon­ban az önkéntesség elve érvénye­sül. Nyíltan meg kell mondani, hogy az olyan személyt, aki elha­nyagolja a kötelességeit, s akire nem lehet nevelő hatást gyakorol­ni, a kollektíva javaslata alapján más munkahelyre lehet áthelyez­tetni. Ezt azonban az utolsó meg­oldásnak kell tekinteni, mert a kol­lektívának nevelóen kell hatnia minden egyes személy magatar­tására és teljesítményére. 0 Olyan esetek is előfordultak, amikor egyes kollektívák szétes­tek. Milyen feltételeket kell terem­teni, s mire kell ügyelni, hogy a bri­gádok életképesek maradjanak? Az ilyen esetek többnyire az előkészítés elhanyagolása, a for­mális hozzáállás és az elsiesett megoldások következtében for­dultak elő. A brigádforma aktív, életképes fejlődésének fő feltétele a tökéletes és sokoldalú előkészí­tés. Ez a politikai-nevelési, a ter­melési-gazdasági, valamint a ká- derügyi-személyzeti területekre egyaránt vonatkozik. Az előkészí­tés komplex jellege természete­sen nem nélkülözheti a gazdasági vezetés kezdeményezését, s an­nak a párt- és a szakszervezeti szervekkel való szoros együttmű­ködését. Helytelen és káros az a gyakorlat, amikor a brigádforma előkészítésében csak a gazdasági alakulatok vesznek részt. Nehéz elképzelni, hogy a brigádok miként teljesíthetik a tudományos-mű­szaki fejlesztésben betöltött sze­repüket, ha a műszaki-fejlesztési alakulatok nem vesznek részt az előkészítésükben. Külön is hang­súlyozni kell, hogy a brigád min­den egyes tagját részletesen meg kell ismertetni a kollektívára háruló feladatokkal, teljesítésük feltéte­leivel, s lehetővé kell tenni, hogy hozzászóljanak az alapvető kér­désekhez. Szeretném felhívni a figyelmet még egy problémára. A kísérleti alkalmazás során bebizonyoso­dott, hogy számos kollektíva jelen­tős eredményeket ért el a nyers­anyagok, az energia és a munka­idő takarékosabb felhasználásá- dő takarékosabb felhasználásá­ban. Ezeket az eredményeket azonban a gyorsan mozgósítható tartalékok kihasználásával érték el, amit nem lehet tartósan megis­mételni. Ez a jövőben az aktivitás csökkenéséhez vezethetne, ami­nek elejét kell venni. Ezért a fela­datok meghatározásánál a hosszú távú célokat is ki kell jelölni, példá­ul az új műszaki és technológiai eljárások bevezetését, a géppark kihasználásának a fokozását, a termékek használati tulajdonsá­gainak a javítását, új, progresszív termelési és munkafolyamatok al­kalmazását. 0 Milyen formában lehet kife­jezni ezeket a feltételeket? A gazdasági vezetés és a bri­gádforma alkalmazását vállaló kollektíva közötti megállapodás­ban. Az átgondolt, jól összeállított megállapodás a hatékony munka egyik alapvető feltétele. Ezért a kollektíva a vállalat vagy az üzem vezetőségével szocialista megállapodást köt, amely biztosít­ja a tervezett feladatok és a kez­deményező tervek teljesítését, megteremti a szükséges feltétele­ket a folyamatos, zavartalan és gazdaságos munkához, s nem­csak a konkrét feladatokat tartal­mazza, hanem a gazdasági veze­tésnek a kollektívával szemben viselt kötelezettségeit is. A megál­lapodásban azt is fel kell tüntetni, hogy mindkét fél részéről milyen következményekkel jár a vállalt feladatok és kötelezettségek hiá­nyos teljesítése. 0 Nemrég közöltük a szövetsé­gi kormánynak és a Szakszerve­zetek Központi Tanácsának a bri­gádrendszerü munkaszervezés és javadalmazás fejlesztésére vonat­kozó alapelveit. Mi következik ezekből az alapelvekből? A kísérleti alkalmazás idősza­kában szerzett ismeretek és ta­pasztalatok lehetővé tették a bri­gádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás bevezetését a jóvá­hagyott alapelvek szerint. Ez első­sorban az ipari, az építőipari, a mezőgazdasági, az erdő- és vízgazdálkodási, a közlekedési, a távközlési és a helyi gazdálko­dási szervezetekre, valamint az ipari termelőszervezetekre vonat­kozik. Nagy hiba lenne, ha a termelés specifikus szervezési feltételeit fi­gyelmen kívül hagyva siettetnénk a brigádforma elterjesztését. Olyan folyamatról van szó, ame­lyet céltudatosan és komplex mó­don kell szervezni, s meg kell nyerni számára a dolgozók kollek­tíváit. A brigádforma alapelvei szerint dolgozó kollektívákat a szervezet vezetőségének a döntése alapján, a szakszervezeti szervvel történt megállapodás értelmében hozzák létre. A pártszervezet aktív segít­séget nyújt a brigádforma fejlesz­téséhez azokon a munkahelye­ken, ahol kedvező politikai és szervezési feltételek vannak az érvényesítéséhez. További fontos kérdés a brigád­forma viszonyulása a munkakez­deményezés fejlesztésének egyéb formáihoz. Az ügy javára szolgál, ha keresni fogjuk az uta­kat a brigádforma szerint dolgozó kollektívák és a szocialista mun­kabrigádok közötti lehető legszo­rosabb együttműködéshez. Ezek­nek közös érdekük a munka­eredmények és a gazdálkodási színvonal javítása, s egyaránt pél­dát mutatnak a munkához, a kol­lektívához és saját gazdasági szervezetükhöz való viszonyulás­ban. Ezért semmi sem akadályoz­za azt, hogy a népgazdaság dina­mikus és hatékony fejlődése érde­kében mindkét forma egymás mellett fejlődjön. A komplex racionalizációs bri­gádokhoz való viszonyulásra kihat azok tartalmilag és időben körül­határolt jellege. Ez a körülmény azonban szintén nem akadályoz­za a szoros együttműködést. Ép­pen ellenkezőleg, arra van szük­ség, hogy a komplex racionalizáci­ós brigádok aktívan bekapcsolód­janak a brigádforma bevezetésé­nek előkészítésébe, s hogy az egyes termelési-műszaki és gaz­dasági problémák megoldásával segítséget nyújtsanak a brigádfor­ma fejlesztéséhez. A másik oldalon viszont az is hasznos, ha a brigádformát alkal­mazó kollektívák tagjai bekapcso­lódnak a komplex racionalizációs brigádok tevékenységébe, mert éppen itt tudják elsajátítani az új műszaki megoldásokat és techno­lógiai eljárásokat, itt mélyíthetik el elméleti ismereteiket, amelyeket aztán saját kollektíváik tevékeny­ségében használhatják ki. 0 A brigádforma fejlesztésére egyelőre csak a termelési szerve­zetekben került sor. Érvényesíthe­tő ez a forma a nem termelési szférában is? Igen, érvényesíthető. Ezzel számolnak is az említett alapel­vek. Látni kell azonban, hogy ezen a területen csupán kísérleti beve­zetésről van szó, mert még hiány­zanak a szélesebb körű tapaszta­latok. Mindenesetre érvényes az az elv, hogy ahol a jóváhagyott alapelvek szerint lehetőségek vannak a brigádforma érvényesí­téséhez, ott ezt ki kell használni, de csak gondos előkészítés után, s a nem termelési ágazatok speci­fikus jellegzetességeinek figye­lembe vételével. 0 A brigádforma alkalmazásá­val összefüggésben maradtak még bizonyos megoldatlan kérdé­sek? Esetleg felmerülhetnek még új elemek is a szervezésében? Már a kipróbálás folyamatában is előfordultak egyes problémák, s új javaslatok is voltak. Egyes szervezetek például javaslatokat tettek abban az irányban, hogy a kollektívák nagyobb hatást fejt­senek ki a termelési és a technoló­giai fegyelem megtartására, to­vábbá arra, hogy lehetővé váljék a dolgozók cserélődése a fizikai­lag különösen megterhelő mun­káknál, hogy szélesebb mérték­ben elterjedjen és a dolgozók szá­mára előnyös legyen a több gép egyidejű kiszolgálása, hogy az egyes váltások üzemeltetés köz­ben vegyék át a gépeket, s hogy a munkáshivatások egyes karban­tartási és javítási szakmákkal egé­szüljenek ki az ilyen jellegű folya­matok lerövidítése érdekében. Az ésszerű javaslatok közül egyet sem teszünk félre, mindegyiket fe­lelősen elbíráljuk. Az alapelvek egy olyan kérdést is tartalmaznak, amely lényegé­ben meg van oldva, a gyakorlat­ban mégis viták tárgyát képezi. A brigád vezetőjéről van szó. Az alapelvek szerint ezt a funkciót betöltheti a mester, esetleg más gazdasági dolgozó, vagy tapasz­talt, szakmailag és politikailag fej­lett munkás, akinek természetes tekintélye van, s élvezi a kollektíva bizalmát. Ha munkást neveznek ki a kollektíva élére, felmerül az a probléma, hogy miként viszo­nyuljon közvetlen feletteséhez, a mesterhez. Semmilyen formá­ban nem engedhető meg a mester szerepének és tekintélyének a csökkentése. Ez továbbra is a műhely egyetlen felelős vezetője marad. Ott ahol a mester és a bri­gádvezető kötelességeit és jogait idejében meghatározták - ameny- nyiben a brigádvezető tisztségét nem a mester tölti be ott nincs alapja a bizonytalanságnak. Ép­pen ellenkezőleg, számos vállalat példája bizonyította már, hogy a brigádvezető hatékony segítsé­get nyújthat a mester munkájához, olyan feltételeket biztosíthat szá­mára, hogy az teljes mértékben az irányitó és szervező feladatokra összpontosíthassa a figyelmét, s felelős munkáját ne hátráltassák olyan problémák, amelyek a bri­gád keretében is megoldhatók. Ezt egy példával is szemléltethet­jük. Ha azelőtt a mesternek egy bizonyos feladat végrehajtásához átmeneti időre két szakmunkásra volt szüksége, ezt csak nehézkes tárgyalásokkal lehetett megoldani az üzemegység vagy az üzem vezetőségének a szintjén. A bri­gádforma lehetővé teszi az ilyen jellegű problémák rugalmasabb megoldását, mégpedig úgy, hogy az a szervezet és a kollektíva számára az élő munka takaréko­sabb felhasználásában való anya­gi érdekeltség alapján egyaránt előnyös legyen. 0 A brigádforma fejlesztésének alapvető feltétele, hogy a beveze­tésére készülő kollektívák idejé­ben megbízható tájékoztatásban és segítségben részesüljenek. Mi a tennivaló ebben az irányban? A rugalmas tájékoztatás és a központról biztosított módszer­tani segítség rendkívül fontos sze­repet játszik a brigádforma aktív fejlesztésében. Ami a tájékozó­dást illeti, célszerű figyelemmel kí­sérni a napi és a szaksajtót, ahol egyre nagyobb mennyiségben je­lennek meg tájékoztatások és be­számolók a brigádrendszerű mun­kaszervezés és javadalmazás al­kalmazásának tapasztalatairól. Rendelkezésre áll két komplett kiadvány is a bratislavai Práca kiadóvállalat és a prágai Práce kiadóvállalat gondozásában. Azzal számolunk, hogy a hasz­nos véleménycserét a vállalatok­nál fokozatosan létesítendő kon­zultációs központok is elősegítik, s a gyakorlati eljárás megvilágítá­sára szemináriumokat, konferen­ciákat és nem formális tanfolya­mokat is akarunk szervezni. A gazdasági gyakorlat számára rövidesen módszertani utasításo­kat adunk ki, amelyek egységesí­tik majd a szervezetek munkáját a brigádforma fejlesztésében. Eb­ben a vonatkozásban különösen sokat várunk a szocialista megál­lapodás mintájának kiadásától. Ezzel is hozzá akarunk járulni a munkaszervezés és javadalma­zás kollektív formáinak hazai fej­lesztéséhez. Köszönjük a beszélgetést. VÁCLAV MAREK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents