Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-26 / 72. szám, kedd
Könyvvásár Lipcsében Ó rák jelezték a múló időt a lipcsei piactéren levő Vásárcsarnokban. Aligha lehet véletlen, hogy éppen a világ legnevesebb óragyárainak termékei kerültek egy kiállítási pavilonba a világ kiadóinak termékeivel, a könyvekkel, amelyekről köztudott, hogy bizonyos mértékig az egyetemes emberi kultúra időtlen értékeit próbálják megőrizni a következő évtizedeknek, évszázadoknak. Bár újabban ez a hagyományos „időtlenség“ is mintha megváltozott volna, s az elektronikus és digitális óracsodák, a miniszámítógépek „tudását“ másoló időmérőszerkezetek korában mintha a könyvek világa is mozdulni látszana. Ez a mozgás elsősorban a könyvkultúra összetevői közül kettőt érint. Erősödőben van - legalábbis a nemzetközi könyvpiac Lipcsében is érezhető változása ezt bizonyította - a könyvnek mint kulturális szellemi terméknek az árujellege. Más oldalon viszont erősen kihat erre a gazdasági, kereskedelmi jellemzőre a világban élesedő eszmei harc, amelyben éppen a társadalom szükségletei szerint irányított szocialista könyvkiadás méltó példát mutat az egyetemes kultúra értékeinek megbecsüléséről is. Számtalan olyan tőkés országbeli író, tudós, müvét adták ki orosz, cseh, lengyel vagy magyar nyelven, amelyek értékét haladó szellemiségük, egyetemes humánumuk adja. Ezzel szemben tapasztalhatóan kevesebb azoknak a könyveknek a száma, amelyek a szocialista országok irodalmát képviselik a nyugati országok könyvpiacán. Aligha lehet ezt csupán a nyelvi, a fordítás nehézségeinek kérdésére leszűkíteni, hiszen ma már egy szocialista ország kultúráján belül is megtalálhatók azok a szellemi erőforrások, amelyek lehetővé teszik, hogy a világnyelvekre lefordítsák az adott irodalom csúcsteljesítményeit. Ezt az állítást igazolja az a minőség, amely a művészeti könyvek, fotóalbumok, a szabad idő hasznos eltöltéséhez tanácsot adó idegen nyelvű kiadványok jellemzője valamennyi szocialista országban. Nem véletlenül emlegetem éppen ezeket a könyvtípusokat. A legújabb (könyv)piackutatá- sok eredményei szerint, amit még a nem szocialista országokban el lehet adni, az éppen ebben a témacsoportban született. A Lipcsében összegyűlt szakemberek állítása szerint könyvet eladni egyre nehezebb. Megnőtt a konkurrencia, és a gazdasági recesszió hatására bekövetkező életszínvonalcsök- xenés a nyugati országokban arra készteti az embereket, hogy a lét- fenntartásukhoz nem feltétlenül szükséges dolgokat mellőzzék. S valljuk be őszintén, az állami támogatás nélkül dolgozó tőkés országbeli kiadók a középrétegek zsebéhez mérten is magas árakat szabnak könyveiknek. Az objektivitás hiányáról vallana, ha elhallgatnánk, hogy ez a szorítás egyben ösztönzőleg is hat a könyvkiadó cégekre. Keresik a lehető legolcsóbb, leggazdaságosabb és nem utolsósorban a legvonzóbb kivitelezés lehetőségeit. Végeredményben egy szocialista országbeli kiadó számára sem elhanyagolható a gazdaságosság, a kulturális politika célkitűzéseinek megvalósítását célzó gazdasági támogatás igénylésének mértéke is ettől függ. Tévedés lenne úgy érvelni, hogy ami egy nyereség-orientált tőkés könyvkiadónak gazdaságos, az nekünk talán azért nem kell, mert nem mi találtuk ki. Elegendő egyetlen példát említeni: annak idején szokatlan volt a „paperback“ megjelenése, s mára a legértékesebb irodalmi alkotásokat és a legfissebb információkat közreadó tudományos ismeretterjesztő műveket is olvashatjuk ilyen zsebkönyvekben. Ez szemlélet- változást követelt meg a kiadói szakemberektől, de még az alkotóktól is, hiszen a hajlékony borító, a fűzés sokáig az értéktelen, a ponyva formai jellemzője volt. Szerencsére ez mára már nem így van, ezért is juthat hozzá a legértékesebb irodalomhoz olcsó áron mindenki. A szocialista országok Lipcsében látott kiadói kollekcióit a határozott eszmei arcéi mellett, specifikus szemlélet és felfogás jellemzi. Volt olyan bemutató, amely egy terjedelmes reprezentatív válogatásban felvonultatta a nemzeti könyvkiadás legújabb és legfigyelemreméltóbb könyveit. Ugyanakkor egyértelműen kereskedelmi célzattal, ezektől elválasztva mutatták be az idegen nyelvű tudományos könyveket, képzőművészeti albumokat, a nemzeti kultúrájuk kincseit bemutató kiadványokat. Igy a Szovjetunió, Magyarország, Bulgária, Jugoszlávia nem kiadónként mutatta be tavalyi könyvtermését, hanem egy helyen, bizonyos tematikai csoportokban. Bár tagadhatatlan, hogy ezekben az országokban az idegen nyelvű könyvkiadással speciális kiadóvállalatok foglalkoznak. E lgondolkodtató, hogy a vendéglátó ország kiadói mellett a szocialista országok közül csupán a csehszlovák kiadóknak volt egymástól elkülönülő kiállítási boxuk. Ami talán nem tűnhet fel véletlennek, ha tudatosítjuk, hogy hazánkban az idegen nyelvű könyvek nagyrészt éppen az ezek külföldi eladását végző Artia és Slovart külkereskedelmi vállalatok saját kiadói vállalkozásában jelennek meg. Kétséges, hogy ezek- után a nyereségorientált külkereskedelmi vállalat saját kiadványaival szemben előnyben részesíti-e más kiadók termékeit. Ilyenképpen nehéz dolog olyasmit várni hazai kiadóinktól, hogy a tőkés országbeli kiadók megrendelésére készülő könyvek fordításai idehaza is megjelenjenek, ha eszmei és világnézeti kifogás nem merül fel velük szemben. Nem is szólva azokról a hazai könyvekről, amelyek csak idegen nyelven látnak napvilágot a már említett kereskedelmi vállalatok „gondozásában“, holott hazai érdeklődésre is számot tartanának. Ez esetben még az sem ellenérv, hogy ezek a könyvek a tőkés piac vásárlóinak szigorú ízlése szerint készülnek. Ha ez valóban így lenne, akkor a szocialista társadalomban korántsem fogyasztói indítékokból olvasó ember kevesebbet, nívótla- nabbat érdemel? Nem véletlenül vonultatok fel ebben a beszámolóban ennyi gazdasági és kereskedelmi szempontot. Az idei lipcsei könyvbemutatónak piac jellege volt, ahol mindenki szeretett volna eladni, s a vásárlás már csak keveseknek volt célja. Ezt elhallgatni hiábavalóság lenne, hiszen a hazai kiadóink munkáját a politikai megfontolások mellett jó ideje gazdasági szabályzók, kényszerintézkedések befolyásolják. Mindezekkel együtt is észrevehető a szocialista országok kiadói politikájában egy integrációs tendencia. A közös kiadásban megjelenő könyvek szaporodása olykor többoldalú előnyökkel jár, s ezeknek gazdasági előnyét nem kell különösebben hangsúlyozni. Egy igényes kiállítású művészeti album esetében a képek, illusztrációk, ugyanarról a kliséről készülhetnek más-más nyelvű szöveggel. így mindegyik kooperáló félnek csökkennek a ráfordítási költségei, nem kevésbé a könyv ára. I lyen célok álltak a Lipcsében folytatott tárgyalások látókörében is, mindamellett, hogy a szépirodalmi alkotások átvételét sok esetben nem a gazdasági indíttatású kooperáció, hanem a művelődésben és a kulturális életben fontos szellemi együttműködés, egymás kultúrájának kölcsönös megismerése mozgatja. Ezeket pedig minden esetben az adott szocialista ország kommunista pártjának kulturális politikája irányítja. Nem véletlen tehát, hogy a baráti országok könyvkiadása egyben tükre az adott társadalom anyagi és szellemi állapotainak is. így volt tapasztalható az a törekvés, hogy gyermekeinknek a legjobbat, a legszebbet adjuk. Bár gyermekkönyveink megformálása minden esetben képzőművészetileg is értékes végterméket hoz létre, a tartalmi szerkezet tagolása szinte valamennyi szocialista országban még csak ezután történik meg. Pedagógusok, tudósok, írók feladata lesz, hogy hamarosan megalkossák azokat a gyermekenciklopédiákat, amelyek a tudományos világnézet talaján, a szocialista életmód felé orientálva ismereteket nyújtanak a világról. Éppen az ilyen komplex ismereteket adó, a gondolkodás teljes rendszerének kialakítását szolgáló könyvek hiányoznak gyermekeink könyvespolcáról. Ez a tendencia a felnőttek számára kiadott könyvek esetében is érvényesül. Az ismeretek megszerzése egyre inkább valamifajta rendszerezést is feltételez, amelyből a kreatívan gondolkodó egyén új dolgokat teremthet. Ezért is általánosan tapasztalható, hogy a világban előretörtek azok a kiadók, amelyek ilyen összefoglaló, enciklopedikus jellegű könyvekkel jelentkeztek. S itt nem szabad csupán a művészeti témákra, tudományos ismeretekre gondolni. Az általános műveltség építését segítő könyvektől a kínai szakácsművészetig minden témában megszületnek az effajta komplex ismeretterjesztő művek. Nos, nem lehet mindegy, hogy ezek a rendszerezések milyen eszmei és világnézeti alapon és indíttatással készülnek. Ezért sem lehet „elaludni“ kiadóinknak, ezért is szükségesek a lipcseihez hasonló bemutatkozási lehetőségek. . Ha a tartalommal nem is értünk mindenben és minden alkalommal egyet, nem árt odafigyelni a formai újításokra, amelyek például az egyik legnagyobb francia lexikonkiadó, a Larousse könyveit jellemzi. Korszerű nyomdatechnikánk, tehetséges könyvtervező művészeink és nem kevésbé jó alkotóink is vannak ahhoz, hogy a közeljövőben nálunk is megszaporodjanak az effajta kiadványok. O lyan benyomása is volt a nemzetközi kiállítás látogatójának, hogy sokszor a tartalmat messze meghaladó értéket képvisel a könyv külső formája. Ez csak akkor baj, ha a külalak a silány tartalmat próbálja meg eladni. Csakhogy ez éppen a gyenge irodalmi alkotások esetében fölöslegesen nagy anyagi ráfordításban jelentkezik. Nem véletlen tehát, hogy a világban az „agyonillusztrált“ szépirodalmi alkotások helyett a képzőművészeti póz nélkül, a tartalmat szolgáló külsővel készülő könyvek szaporodóban vannak. Valahogy úgy, ahogy azt a lipcsei Grafikai és Könyvművészeti főiskola professzora, Albert Kapr megfogalmazta: ,,A könyvtervezés feladata háromszoros: hatásosan és értelemszerűen kell közvetítenie a szöveget és ezzel a szerző szándékát, meg kell felelnie az olvasónak, és végül szép könyvet kell létrehoznia, anélkül hogy a tervezés szépségének szándéka előtérbe tolakodna.“ DUSZA ISTVÁN Műfordítás a Szovjetunióban UNESCO-adatok szerint a Szovjetunióban évente 2000 külföldi szerző műve jelenik meg csaknem 150 millió példányban. A szovjet műfordítókat a Szovjet írószövetség égisze alá tartozó Műfordító Szövetség egyesíti soraiban. Nemcsak a külföld, hanem a szovjetunióbeli nemzetiségek irodalmát is állandóan fordítják, s ez 78 nyelvet jelent. A nemzetiségi és a külföldi szép- irodalmi műveket a legnagyobb központi kiadók jelentetik meg orosz fordításban. Emellett a műveket 100 irodalmi folyóirat hasábjain is megjelentetik. A köztársasági kiadók a külföldi műveket természetesen saját nyelvükön adják ki. A Műfordító Szövetség közreműködik a kiadói tervező munkában és megszervezi a fordítók alkotói tanácskozásait, továbbá rendszeresen kiadja a Fordításművészet című módszertani sorozatot. A főhivatású műfordítók képzésével a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézet foglalkozik, ahol önálló fordítói tanszék nyílt. A szövetség 1963 óta tart fenn kapcsolatot a nemzetközi szövetséggel, s 1977 óta a tagja is. (BP)- UJ FILMEK Sok szerencsét, felügyelő (bolgár) Bűnügyi vígjáték a Sok szerencsét, felügyelő; a mű a nosztalgiafilmek jellegzetes stílusában készült, Petar Donev rendezésében. A harmincas évekbe, egy fülledt levegőjű bolgár kisvárosba invitál bennünket az alkotó. S e szürke kisváros - ahol a jó modorú urak és hölgyek, a példás apák és mintaférjek egyhangú életét legfeljebb apró lopások vagy szélhámosságok zavarják meg - polgárainak sztereotip napjait egy nagy bankrablás híre kavarja fel: a pénzintézményből rejtélyes körülmények között eltűnik nyolcmillió leva. A helyi hatóságok tanácstalanok, de főleg tehetetlenek, így Szófiából hívnak segítséget. És csakhamar meg is érkezik Tyuhcsev felügyelő, a bűnügyi osztály rendkívüli ügyekkel megbízott nyomozója, aki azonnal munkához lát, hogy mielőbb megtalálja és leleplezze a tettest. Szomszéd szeretők Ügyesen bonyolított bűnügyi történet a Sok szerencsét, felügyelő. Érdekessége, hogy forgató- könyve megtörtént eset alapján készült; a rablás óta eltelt fél évszázad az alkotók számára lehetővé tette, hogy az esetet paro- disztikusan tálalják, s a sztori egyes szereplőit, a kispolgári, képmutató életforma megtestesítőit szatirikus hangvételben ábrázolják. Tyuhcsev felügyelő alakját rendkívül eredeti egyéniséggé sikerült formálniuk, s ebben nagy érdeme van Velko Kanevnak, aki helyenkénti teatralitása ellenére is szuggesztíven kelti életre a nyomozó figuráját. Nem hibátlan a bolgár film, hiszen ritmusa, hangvétele itt-ott akadozik, de mindenképpen üde színfoltot jelent a mozik repertoárjában, s kellemes perceket, jó szórakozást nyújt főleg a detektívtörténetek kedvelőinek. (francia) A leküzdhetetlen szerelmi szenvedély a témája a nyáron elhunyt Francois Truffaut filmjének, a Szomszéd szeretőknek. A cselekmény banális, akárcsak az efféle „lángoló“ történetek: Hosszú évek múltán találkoznak újra - szomszédokként - az egykori szerelmesek. Most már mindketten házasok. A parázs felizzik, de árnyékok is vetülnek titkos viszonyukra. Amolyan „se vele, se nélküle“ kapcsolat kezdődik közöttük, testet és lelket, erőt és idegeket összeroncsoló folyamat. Szerelem és gyűlölet, szakítások és kibékülések sorából áll a sztori, mely végül is tragédiába torkollik. film annál, mint amilyennek látszik. Közhelyes melodráma, melynek története steril társadalmi környezetben játszódik, olyan légüres térben, amelyben csak a „szeret, nem szeret“ kérdése foglalkoztat minden szereplőt. A Grenoble környéki „jobb körök“ előkelő filmbeli díszletei között a szerelem az egyetlen realitás. Truffaut mesternek az érdesebb valóságot kirekesztő módszere nem is annyira a két szerelmes romantikus jeleneteiben, mint inkább a külső környezet közhelyes, idillt sugárzó zajában lepleződik le. Francois Truffaut, a francia új hullám hajdani vezéregyénisége Fanny Ardant és Gérard Depardieu, a francia film főszereplői ■ Lélektani esettanulmány, nagy műgonddal készült munka a Szomszéd szeretők; a filmcsiná- lás mesterségét Truffaut-nál kevesen értik jobban: remekül mesél, atmoszférateremtő képessége kiemelkedő, könnyedsége bámulatos. A fanyar szépségű és igen vonzó Fanny Ardant (a fiatal szomszédnő megszemélyesítője) és az érdekes egyéniségű Gérard Depardieu (a becsületes, de szenvedélyektől fűtött családapa szerepében) magas szinten játszanak, a film egyik legnagyobb vonzereje éppen az ó alakításuk. Akkor hát miért kelünk fel mégis elégedetlenül a moziszékról vetítés után? Mondjuk ki őszintén: a Szomszéd szeretők szimplább- aki korábban rendkívül változatos müvekben mondta el véleményét a világról és az emberekről- már régen feladta a Négyszáz csapásban, a Jules és Jimben, a Bársonyos bőrben, s még sok más „felforgatóan“ klasszikus értékű filmjében felvillantott kivételes igényességét. Az egykori lázadó - aki társaival együtt - annak idején a „papa mozijának“ szét- rombolására szövetkezett, a hetvenes években szépen beállt a sorba, s a magánéleti témák csigaházába zárkózott. így aztán most látható munkája ugyan nézhető és könnyű szórakozást kínáló produkció, de simára csiszolt melodráma, kitűnő szakmai tudással és ügyességgel leplezve. -YMBratislavában a múlt héten tartották meg a szlovák játékfilmszemlét, melyen a koliba i stúdió tavalyi filmtermését láthatták a nézők. Bemutatták a Dušan Ra- poš rendezte Az álkirályfi (a képen) című filmet is (Václav Polák felvétele) ÚJ SZÚ 4 1985. III. 26.
