Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1985-03-19 / 66. szám, kedd

Folyamatos korszerűsítés A TANTERV- ÉS TANKÖNYVMÓDOSÍTÁSOK CÉLJA Az alapiskola felső tagozatán 1980-ben vezették be az új tanter­vet. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a tantervi értékelés, a haté­konyságvizsgálat, mert a tantervi követelmények csak a tanulók teljesítményének mérésével ellenőrizhetők. Az oktatásügy irányító szervei elsősorban a tanulói teljesítmények színvonalát vizsgálták, de sor került a tankönyvek értékelésére is. Az alapiskola felső tagozatán, az 5-8. osztályban 369 iskolában figyelték a tanterveket, a tanköny­veket és módszertani segédköny­veket. A korszerűsített anyanyelvi oktatás hatékonyságvizsgálatát magyar nyelvből és irodalomból 7 alapiskolában végeztük, de szo­ros kapcsolatot tartottunk fenn to­vábbi 14 iskolával. Az írásbeli ellenőrző vizsgálatok négy éve alatt több száz tanulóra kiter­jedtek. Ez idő alatt felszínre került az oktatás és képzés tartalmát meg­határozó és feldolgozó dokumen­tumok számos erénye és fogyaté­kossága. A pedagógusok azono­sultak a magyar nyelv és irodalom tantervének céljaival és fel­adataival. Azok a pedagógusok értek el jó eredményeket, akik tud­tak differenciálni, nem értékelték túl tanítványaik képességeit, de nem is becsülték le őket. A csehszlovák oktatási-nevelé- si rendszer továbbfejlesztéséről szóló alapokmány célul tűzte ki a tantervekben rögzített művelő­dési anyag feldolgozását oly mó­don, hogy folyamatosan fejlődje­nek a tanköteles korosztályok jár­tasságai, képességei, probléma- megoldó gondolkodása és intel­lektuális érzelmei. Az alapiskola teljes művelődési anyaga tantár­gyakra van bontva, de az iskolá­ban, a különböző tanítási óráknak szerves, összefüggő folyamatot kell alkotniuk. A szaktantárgyakat tanító pedagógusoknak a saját tantárgyuk keretén túl is látniuk kell az összefüggéseket, a tan­tárgyközi kapcsolatokat. Meg kell teremteniük a társadalom- és ter­mészettudományi tantárgyak köl­csönhatását. Ez a sokoldalúan fej­lett személyiség kialakításának alapvető feltétele. T A tantárgyközi kapcsolatok kér­dése a magyar nyelv és irodalom oktatásában azért kerül előtérbe, mert az anyanyelv a magyar taní­tási nyelvű iskolákban bázistan­tárgy. A felső tagozaton a 8. osz­tály befejeztével olyan fejlettségi szintre kell eljuttatni a tanulókat, amely lehetővé teszi számukra a tudományos alapismeretek megértését, a szakmai ismeretek elsajátítását, illetve a középiskolai tanulmányok folytatását és a per­manens önképzést. Az anyanyelvi oktatásnak kell megalapoznia a későbbi szaktanulmányokat. Most a négyéves megfigyelési időszak véget ért. Az 5. osztály­ban felszínre kerültek az alapisko­la alsó és felső tagozata számára feldolgozott tananyag vertikális el­térései, a vertikális kapcsolatok hibái. Az alsó tagozaton megszo­kott munkatempó már a 5. osztály követelményeinek nem felel meg. Igény van az egységes füzetveze­tésre, a külalaki, formai követel­mények egyesítésére, a tanulók nyelvi kultúrája színvonalának ja­vítására. Mindez elkerülhetetlenné teszi az alapiskola alsó és felső tagozatán dolgozó pedagógusok központilag - a kerületi pedagó­giai intézetek által - szervezett permanens továbbképzését és szoros együtt munkálkodását. A hatékonyságvizsgálat során ki­derült az is, hogy nincs mindig és mindenütt összhang a feltételek és a követelmények között Ez természetesen nem jogosítja fel sem az oktatási dolgozókat, sem a pedagógusokat a mérce leszállí­tására. A szülői munkaközösség segítségét, a patronáló üzemek támogatását igénybe véve sokat tehetünk az intenzív és hatékony pedagógiai munkát biztosító tárgyi feltételek megteremtéséért. A pedagógiai feltételek biztosí­tása, a tanterv, a tankönyvek kor­rekciója a szakbizottságok felada­ta. A tantervmódosítás célja nem­csak a tananyag csökkentése, hi­szen egyidejűleg el kell végezni a tantervi anyag felújítását is, és el kell mélyíteni a magyar nyelv egyes részterületei (nyelvismeret, irodalom, fogalmazás) közötti ho­rizontális kapcsolatokat. Meg kell teremteni az irodalom- és fogal­mazástanítás közötti egységet, ki­küszöbölni az időbeni eltolódáso­kat. A mondákat az irodalomórá­kon olyan időrendben kell tárgyal­ni, hogy a fogalmazásórán feldol­gozhatok legyenek. Az elemzések nem mozoghatnak az általános­ság síkján, nem elég csak leírni a megfigyelt jelenségeket. Követ­kező lépés az oktatási alapdoku­Nagy családi zenekar Bár a moszkvai Nagy Színház zene­karával még nem versenyeznek, de a Szovjetunióban, sőt már külföldön is híve van a Gaizauskas család zeneka- ranak. A litván famíliának jelenleg hu- üonhét tagja van, s valamennyien mu­zsikáinak. A koncertmester: Jurgis, az apa, aki zeneszerző és hegedűmű­vész. Mellesleg ő a család egyetlen hivatásos muzsikusa. Zofia, a felesége ugyan csak csörgődobon játszik, de azért minden tekintetben ő a „karmes­ter". Tiz fiuk és lányuk, valamint 15 unokájuk is zenél és énekel Gaizaus- kaséknál már 3-5 éves korban meg­kezdik az unokák zenei nevelését. A zenekarról film készült, külföldön is felléptek. (BP) médiumok pontossá tétele, a tan­könyvi anyag korrekciója. E hiányosságokat a hatékony­ságvizsgálat és a magyar szakos pedagógusok megfigyelései hoz­ták felszínre. Tartozunk az igaz­ságnak azzal, hogy - a négy taní­tási év során félévenként megis­mételt írásbeli felmérések ered­ményei és a pedagógusok véle­ménye alapján - elmondjuk: a ta­nulók tudásszintje és tanulmányi eredménye magyar nyelvből min­den osztályban kielégítő. Gondok viszont vannak. A szakbizottság már foglalkozott kiküszöbölésük módjával. A konkrét javaslatokat a Szocialista Nevelés márciusi száma közli és vitára bocsátja, mert csak a tapasztalatok össze­gezése után kerülhet sor a tanter­vek és tankönyvek korrekciójára, a tanterv müvelődésanyagának, egyes anyagrészeknek az átcso­portosítására. Vitára feltétlenül szükség van. Az oktatási dolgozóknak visszajel­zéseket kell kapniuk a magyar szakos pedagógusoktól, hogy a kitűzött célokat milyen mérték­ben és milyen színvonalon sikerült megvalósítani a gyakorlatban, to­vábbá arról is, hogy a tervezett változtatások milyen mértékben teszik hatékonyabbá anyanyel­vűnk oktatását. Csak a vitát köve­tően kerülhet sor a tanterv és a tankönyvek kisebb méretű, kö­rültekintő korrekciójára, hogy a változtatások ne zavarják az iskolák oktató-nevelő munkájának stabilitását. A javasolt módosítások közzé­tételével vitára szeretnénk ösztö­nözni a csehszlovákiai magyar pe­dagógustársadalom felelősségtu­dattal dolgozó, újító szellemű réte­gét. A Szocialista Nevelés szer­kesztőségének célja, hogy a pe­dagógusoknak teret adva lehetővé tegye a tananyaggal, a tanköny­vekkel és módszertani útmutatók­kal kapcsolatos javaslatok, állás­pontok felsorakoztatását, felmérje, hogy a pedagógiai gyakorlat mér­legén hogyan váltak be az anya­nyelvi oktatás pedagógiai alapdo­kumentumai. A folyamatos korszerűsítés és módszertatni megújulás minde­nekelőtt az anyanyelvoktatás­ban fontos. Az anyanyelvi kul­túra színvonala ugyanis kihat a to­vábbi tanulmányokra és a közép­európai viszonyok között élő em­ber számára oly fontos idegen nyelvek elsajátítására is. Rá kell világítani a vitás részekre, a prob­lémákat fontos érzékenyen és pontosan megragadni, s el kell indítani egy határozott kristályoso­dási folyamatot, amely a tanterv és a tankönyvek optimális mértékű módosításához, az anyanyelvi ok­tatás hatékonyságának lényeges javításához vezet. TÖRÖK ZSUZSANNA ÖTVEN ÉV - ÖTVEN KÉP A közelmúltban ünnepelte ötvenedik születésnap­ját Fügedi Jenő komáromi (Komárno) képzőművész. Ebből az alkalomból a város CSEMADOK Galériájá­ban kiállítást rendeztek a művész alkotásaiból. Fügedi Jenő több mint három évtizede tartó termé­keny alkotói tevékenységéhez képest elenyésző mennyiség a kiállított ötven kép, ahhoz azonban mindenképpen elegendő, hogy keresztmetszetét nyújtsa egy szerény, rokonszenves, ám jó színvona­lon dolgozó művész munkásságának, amely már hosszú ideje ismert és elismert a komáromi és Komárom környéki müvészetkedvelő körökben, és bizonyos fokig szélesebb körben is. Maga az alkotó, Fügedi Jenő egyszerűségével, közvetlenségével, de­rűjével és humorával közkedvelt alakja a komáromi képzőművész-társadalomnak. Nemigen van olyan képzőművészeti megmozdulás a városban és kör­nyékén, amelyen ő ne lenne jelen. Az amatőr képző­művészek csoportos tárlatainak hosszú ideje résztve­vője. E mostani, jubileumi tárlata már a hatodik volt az önálló tárlatok sorában. Többször volt alkotótábor­ban, igy munkái eljutottak néhány szomszédos or­szágba is; ismerősének, barátjának mondhat neves magyarországi, romániai, jugoszláviai, szovjet és len­gyel képzőművészt. E mostani tárlat anyaga egyöntetűen húzza alá az alkotó sokoldalúságát is. Tematikai szempontból ugyan a portré-, a csendélet-, és tájfestészetet érinti csak, az alkalmazott technika viszont annál változato­sabb: ceruza-, golyóstoll- és tusrajz, akvareli, a pasz­tell különböző fajtái, olaj, valamint az ún. mosott technika. Képein elsősorban Komárom elevenedik meg erő­teljesen. Tovább élnek alkotásain a közelmúlt Komá­roménak hangulatos, jellegzetes utcácskái, házai, de helyet kapott művészetében az újjászületett (újjászü­lető) mai Komárom is. Ezenkívül kedves, gyakran visszatérő témái a Duna- és a Vág-Duna-part, a vá­ros hidjai szükebb pátriája, lakóhelye, a sziget, s an­nak szomszédságában a kikötő. Am ez a szűkebb pátriához kötődés nem lépi túl a megengedett határo­kat, nem megy át földhözragadt lokálpatriotizmusba. Más alkotásain jól nyomon követhető vonzódása a kö­zelebbi környékhez, távolabbi tájakhoz, a szlovák hegyvidékhez, vagy éppenséggel Prágához. Külön fejezetet képvisel munkásságában a portré, ezen belül is elsősorban az önarckép. A kiállításon látható néhány mű csak töredéke annak a rengeteg önarcképnek, melyeket az elmúlt harmincegynéhány esztendőben készített Fügedi Jenő a legkülönfélébb technikával, magas mesterségbeli tudásáról tanús­kodva. (Néhány éve volt már egy kiállítása csak az önarcképeiből.) Ezek az alkotásai sohasem öncélú­an, az önmutogatás szándékával készültek és ké­szülnek, hanem egyrészt az alkotó művész örökké kísérletező kedvének, mindig valami újat felfedezni akaró igyekezetének köszönhetően; másrészt pilla­natnyi hangulatainak, a lélek finom rezdüléseinek sajátos kifejeződései. Fügedi Jenő tipikus megtestesítője az autodidakta festőművésznek. Parasztcsalád gyermekeként szüle­tett, s annak ellenére, hogy több jelentős képzőművé­szeti siker van mögötte, a mai napig festő-mázoló- ként dolgozik. Megmaradt olyan egyszerű és közvet­len embernek, mint amilyen annak idején, az indulás­kor volt. NÉMETH GYULA ÚJ FILMEK Utazás a fejem körül (cseh) Őszinte, kedves, ízléses vígjá­ték az Utazás a fejem körül. Jaros­lav Papoušek író-rendező - Mi­roslav Skála novellája alapján for­gatta a filmet - nem él a megszo­kott humorsémákkal, hanem új öt­leteket alkalmaz. Komédiájának cselekménye szokatlan környe­zetben, egy pszichiátriai gyógyin­tézetben játszódik. Központi alak­ja egy kissé furcsa ember hírében álló fiatal középiskolai tanár, amo­lyan csodabogár, aki szellemileg is, lelkileg is teljesen ép, egyetlen baja: kétségbeejtő határozatlan­az orvosok, nővérek, betegtársak közötti kapcsolatokat, lehetővé té­ve, hogy a néző szinte a kulcslyu­kon leshessen be ebbe a mikro- környezetbe. Jaroslav Papoušek, aki humorérzékét, elemzőkészsé­gét, emberszeretetét már számos korábbi munkájában (gondoljunk csak az emlékezetes Homolka családra, melynek tagjai révén a kispolgáriság elé tartott görbe tükröt, s remek típusokat ábrázol­va a kispolgári életformát ostoroz­ta) is megcsillantotta, ezzel a film­jével ismét igazolta rendezői kvali­A cseh film egyik mulatságos kockája sága. A Napfényes udvarban - így nevezik az intézetet - sok-sok hozzá hasonló különccel, furcsa gondozottal és gondozóval talál­kozik, s ez természetesen meg­annyi humoros helyzet forrása. Annyira egyszerű a film sztorija, hogy tulajdonképpen nincs is mit elmesélni. Csupán érdekes moz­zanatai, kitűnő epizódjai vannak az alkotásnak, olyan részletei, amelyekben az alkotó felvonultat­hatja mindennapjaink humorát, bemutathatja a személyiség de- rűs-borús útkereséseit. Mulatsá­gosan, kedvesen és pajkosan szórakoztató módon ábrázolja a rendező hősünk esendőségét, Fitzcarraldo tásait, azt, hogy mestere a hatás­keltésnek s a szakmájának min­den fogását ismerő rendező. Vígjátéka korántsem abból a fajtából való, amelyik szüntele­nül a néző nevetőizmait ingerli. Végigmosolyogjuk a filmet, olykor kissé elérzékenyülve, elandalod- va, elszórakozunk a szellemes di­alógusokon, elgondolkodunk az ,,életszagú“ helyzeteken, s együttérzéssel figyeljük a bi- .zonytalankodó, esendőségében szánandó és egyben mulatságos kisembert, aki belelopja magát a szívünkbe. Figuráját Ondrej Ha­velka kelti életre. (NSZK) Emberfeletti vállalkozás volt a Fitzcarraldo című film forgatása; a felvételek eredeti helyszíneken készültek, Peru és Ecuador hatá­rán, a stábot balszerencse-soro­zat sújtotta: betegségek, balese­tek, repülőszerencsétlenség, föld­csuszamlások, vad indián törzsek támadása. így a majdnem két és fél évi forgatás alatt két főszereplő (Jason Robbardt és Mike Jagger) is elhagyta a stábot, ezért a film negyven százalékát újra kellett forgatni. De Klaus Kinski és Clau­dia Cardinale főszereplésével vé­gül is elkészült Werner Herzog munkája. Szokatlan története van e fur­csa, látványos filmnek: egy Fitzge­rald nevű ír világcsavargó (akinek nevét a dél-amerikai közeg Fitz- carraldóra spanyolosította) arra teszi fel az életét, hogy felépítsen egy operaházat a brazil őserdő kellős közepén és a megnyitó elő­adáson (a cselekmény századunk elején játszódik) Carusót léptesse föl. Anyagilag ugyan leégett, de ez nem lehet akadálya, hogy elké­pesztő álmát, merész tervét meg­valósítsa. Hogy pénzt szerezzen, felcsap gumiültetvényesnek, bele­vág egy fantasztikus hajóútba a dzsungelén át. A lehetetlenre szánja el magát, hogy az utat lerövidítse s ültetvényét megköze­líthesse: át kell vontatnia a száraz­földön egy hatalmas folyami gőz­hajót; ehhez el kell hordania he­lyéről egy hegyet, hogy a hajót a földszoroson átgörgethesse egy hajózható mellékfolyóra. A heroi­kus vállalkozás - indiánok segítsé­gével - sikerül is, de a hajó össze­törik a folyó vízesésein és Fitzcar­raldo tőkéje is elúszik. Az álma azonban nem: ha épületet nem is épített, az ütött-kopott hajóra ope­radíszlet kerül, s a zenekar az Amazonason lefelé csorogva egy Bellini-opera nyitányát játssza. Nem őrült, csak megszállott ál­modozó a film hőse, egy emberfe­letti, de mélyen humánus vállalko­zás megszállottja. Az olyan embe­rek fajtájából való, akiknek álmaik mindig is - s ez volt személyes tragédiájuk - beteges fantazma­góriáknak tetszettek. Az értékek viszonylagosságára és ítélkezé­seink megalapozatlanságára fi­gyelmeztet tehát a film, de legfő­képpen az emberi akaraterő győ­zelmét példázza. A nagy hatású látványosság, a lenyűgöző kaland mögött ugyanis nem lehet nem észrevenni a rendezőnek, a nyu­gatnémet új hullám mesterének (aki már korábbi filmjeivel is elárul­ta, hogy vonzódik az extremitások iránt, gondoljunk csak a Stroszek vagy a Woyzeck című munkájára) azt a meggyőződését, hogy ha valaki ragaszkodik az elképzelé­seihez - természetesen humánus elképzeléseihez - és hisz megva­lósításukban, akkor a küzdelem naggyá, heroikussá teszi az em­bert. A film látszólagos őrültsége, öncélú extremitása ellenére tehát az emberi akarat, kitartás erejét, a küzdés értelmét sugallja, s teszi ezt groteszk hangvételben, párat­lan látványt és érzelmi élményt nyújtva. Az 1982. évi cannes-i fesztivál zsűrije is a filmnek ezeket az értékeit méltányolva jutalmazta a rendezőt különdíjjal. -ym­ÚJ SZŐ 4 1985. III. 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents