Új Szó, 1985. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1985-03-02 / 52. szám, szombat
Egy hct a nagyvilágban Február 22-töl március 1-ig Szombat: Vasárnap: Nyilvánosságra hozták a jordán-PFSZ megállapodás szövegét, melyet február 11-én kötöttek Am- manban • Alapító pártkongresszust tartottak a spanyol „zöldek“ A Szovjetunióban választásokat tartottak a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsaiba, illetve a helyi tanácsokba • A nyugatnémet szabaddemokraták (FDP) kongresszusán Martin Bangemann lett Genscher utódja a pártelnöki tisztségben • Amerikai római katolikus egyházi vezetők érkeztek Nicaraguába Hétfő: Rómába látogatott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter • A Hakk-rezsim parlamenti választási komédiát rendezett Pakisztánban • Összeültek a Közös Piac mezőgazdasági miniszterei Kedd: Samir izraeli külügyminiszter Bonnban Genscher- rel és Kohl kancellárral tárgyalt • Shultz amerikai külügyminiszter a szenátusban kijelentette: az USA nem teszi Genfben „alku tárgyává“ fegyverzetének korszerűsítését Szerda: Közzétették Konsztantyin Csernyenkónak a második világháború amerikai résztvevőihez irt válaszlevelét • Moszkvában ismertették a szovjet külügyminisztérium nyilatkozatát azon washingtoni rágalmazásokkal kapcsolatban, hogy a Szovjetunió állítólag megsérti nemzetközi kötelezettségvállalásait • Damaszkuszban tárgyaltak az Arab Kelet kommunista és munkáspártjainak képviselői Csütörtök: Gromiko az olasz fővárosból Madridba utazott • A BT megkezdte Libanon panaszának megtárgyalását • Mitterrand Párizsban találkozott Kohl nyugatnémet kancellárral Péntek: Mexiko is bejelentette, nem enged az ország kikötőibe nukleáris fegyverrel felszerelt hajókat • Beiktatták tisztségébe Uruguay új elnökét Gromiko Rómában és Madridban Moszkvában nagy jelentőséget tulajdonítanak a kelet-nyugati párbeszéd és együttműködés folytatásának. Ezt a tényt igazolja Andrej Gromiko látogatása Rómában és Madridban. Ha magas rangú szovjet küldöttség MATO-or- szágokban tárgyal, annak mindig rendkívüli figyelmet szentelnek a világpolitikában, (gy van ez most is, annak ellenére, hogy Spanyol- ország még nem tagja a NATO katonai szervezetének, s ez ügyben egy év múlva rendeznek népszavazást az ibériai országban. Legutóbb 1979 januárjában járt Gromiko Olaszországban, s mostani látogatása Andreotti külügyminiszter tavaly áprilisi moszkvai útja viszonzásának tekinthető. Megfigyelők szerint a párbeszéd alaphangját megadta az az előszó, amelyet Konsztantyin Csernyenko irt az olasz olvasókhoz abból az alkalomból, hogy a közelmúltban Rómában megjelentették az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének könyvét. A szovjet vezető ebben hangsúlyozta, hogy jó alapokat lát a kapcsolatok fejlesztésére, ami különösen fontos a nemzetközi béke megőrzése szempontjából. Gromiko Andreotti külügyminiszterrel, Craxi miniszterelnökkel, Pertini köztársasági elnökkel és Alessandro Naftával, az OKP főtitkárával is tárgyalt, s a Vatikánban II. János Pál pápával is folytatott megbeszéléseket. Az olasz lapvélemények szerint a Szovjetunió és Olaszország kapcsolatai kielégítően alakulnak, annak ellenére, hogy Róma külpolitikáját egyértelműen a NATO iránti hűség határozza meg. A tárgyalások végén kiadott szovjet-olasz nyilatkozat szerint több rendkívül fontos kérdésben állapították meg a nézetek azonosságát. A két fél megerősítette elkötelezettségét a bizalom és együttműködés politikájának szilárdítása,, a háborús veszély megszüntetése, a béke erősítése mellett. Kedvezően értékelték, hogy a március 12-én kezdődő szovjet-amerikai párbeszéd tárgyát olyan kérdések komplexuma képezi majd, amelyek a kozmikus és a nukleáris fegyvereket egyaránt érintik, s ezeket kölcsönös összefüggéseikben fogják vizsgálni és megoldani. A felek megelégedésüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy megállapodás jött létre a stockholmi konferencia munkájának megszervezését illetően, ami lehetővé teszi a javaslatok elmélyült tanulmányozását. Hangsúlyozták a konferencia sikeres befejezésének fontosságát az európai bizalom és biztonság erősítése szempontjából. A Szovjetunió és Olaszország megerősítette, hogy végső céljuk az általános és teljes leszerelés hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett. Ez megköveteli, hogy a világűrt kizárólag békés célokra hasznosítsák, teljesen és mindenütt semmisítsék meg a nukleáris fegyverzetet. önmagában véve is fontos tény, hogy két különböző társadalmi rendszerű ország véleménye több égető nemzetközi problémáról megegyezik. Ez nem zárja ki, hogy egyes kérdéseket különbözőképpen ítéljenek meg, így például az olaszországi Comisóban létesített amerikai támaszpont ügyét. A szovjet vezetés nemegyszer hangsúlyozta, hogy az amerikai rakéták nyugat-európai telepítését a béke és a szocialista országok elleni fenyegetésként értékeli. A megfigyelők nagyra értékelik viszont azt a tényt, hogy a felek véleménye közel áll egymáshoz a Reagan-féle csillagháborús tervekkel kapcsolatban, s emlékeztetnek Andreotti külügyminiszter közelmúltban tett, feltűnést keltő nyilatkozatára, melyben megkérdőjelezte az amerikai terveket. A szovjet diplomácia vezetője Madridban szintén a kétoldalú kapcsolatokról és az időszerű nemzetközi kérdésekről tárgyal. A két ország 1977-ben állította helyre diplomáciai kapcsolatait, s azóta több magas szintű látogatásra is sor került. A legutóbb, tavaly májusban János Károly spanyol uralkodó volt a szovjet főváros vendége, s már akkor is leszögezték, hogy a két fél érdekelt a kapcsolatok fejlesztésében, az enyhülés elmélyítésében. Emlékeztetni kell arra, hogy a nukleáris fegyverkezési versenyt illetően véleménykülönbségek vannak Spanyolország és az Egyesült Államok között. A spanyol közvéleményt felháborították azok a „titkos“ washingtoni tervek, amelyek további rakétatelepítéssel számolnak, s ezzel kapcsolatban a tengerentúlon Spanyolországot is számításba vették. Gromiko érkezése előtt pár nappal nyilatkozott úgy Felipe Gonzáles miniszterelnök, hogy feszültté vált a viszony Madrid és Washington között. Ennek egyik okát abban látta, hogy felelős amerikai politikusok nyíltan beavatkoznak Spanyolország belügyeibe. A tervezett spanyol népszavazásról ugyanis más a Fehér Ház és más Madrid véleménye. Nicaragua egyoldalú kezdeményezése A sandinista kormány ismét bizonyította a világ előtt, hogy mindent hajlandó megtenni a közép-amerikai konfliktus békés rendezése érdekében. Daniel Ortega államfő szerdán bejelentette: a helyzet komolyságáravalótekintet- tel, s arra törekedve, hogy felelősség- teljesen járuljon hozzá a feszültség csökkentéséhez, a managuai kormány úgy döntött, hogy megteszi az első lépést a Contadora-csoport céljainak eléréséért. Ezek egyebek között az összes katonai tanácsadó kivonását feltételezik a térségből. A bejelentés szerint: 1/Nicaragua lemond száz kubai katonai tanácsadó segítségéről, s közülük 50 már az idén májusban hazatérhet. 2/ Managua hajlandó moratóriumot elrendelni az új fegyverfajták beszerzésére. (Ez a vadászbombázókra is értendő, amelyek egyébként elengedhetetlenek az ország légelhárítási rendszerének kiegészítéséhez.) 3/ Nicaragua lehetővé teszi, hogy a washingtoni törvényhozás képviselői a helyszínen győződjenek meg Niaragua fegyveres erőinek védelmi jellegéről. Az egyoldalú kezdeményezésnek a jelentőségét növeli a tény, röviddel azt követően jelentették be, hogy Rea- gan-kormány megtorpedózta - középamerikai szövetségesei segítségével - a Contadora-csoport által Panamába összehívott békekonferenciát, s az USA egyoldalúan megszakította a ni- caraguai-amerikai tárgyalásokat. A fehér Háznak ezek a lépései, valamint a közvetlen katonai beavatkozással való fenyegetőzés jelentősen élezte a térségben a helyzetet. Ismeretesek Reagan és Shultz külügyminiszter legutóbbi kijelentései, melyek szerint állítólag ,,Nicaragua továbbra is veszélyezteti az USA biztonsági érdekeit“. Ennek az állításnak az abszurdsága az erőviszonyok ismeretében mindenki előtt nyilvánvaló, s ha nem lenne az, Managua az egyoldalú kezdeményezéssel most ismét bizonyította jószándékát - az ügy érdekében rendkívüli rugalmasságot tanúsítva. Az első washingtoni reagálások azonban azt valószínűsítik, hogy a Reagan-kormány- zat nem hajlandó változtatni eddigi politikáján. Az izraeli megszállók rendkívül brutálisan lépnek fel a megszállt dél-libanoni területek lakosságával szemben. Szúr környékén az izraeli razziák során 20 libanoni vesztette életét, több mint 200 embert tartóztattak le, és több lakóházat a földdel tettek egyenlővé. Felvételünkön: az izraeli katonák akció közben. (ČSTK-fel vétel) KIS ______ NY ELVŐR A „fog“ segédige használatáról Egy terjedelmes nyelvművelő írásban egyebek közt ezt olvastam: „Ugyanebben a vezércikkben a rossz fordítás következtében olyan nyelvhelyességi hibák, magyartalan szókapcsolatok fordulnak elő, mint a »fogják folytatni«, »ki fogják használni", »fogjuk megvalósítani", »fogják elözönleni«.“ Mint az idézetből kitűnik, a cikk írója magyartalannak tartja a „fog“ segédigével alkotott összetett jövő idejű igealakot. Ezzel a felfogásával nem áll egyedül, régebbi nyelvművelőink is idegennek tartották, mert a német igék jövő idejű alakjára hasonlít. A használatát tiltó szabály, mint látható, nemzedékről nemzedékre öröklődött. De vajon mennyire jogos ennek az igealaknak ilyen határozott elítélése? Erre a kérdésre nyelvünk múltjának és klasszikusaink nyelvének vizsgálata ad választ. A jövő időt, mint több más nyelv is, a magyar ősidők óta jelen idejű igealakkal fejezte ki. Az „elolvasom“, „leirom“ - féle igealakok jelen idejűek ugyan, de voltaképpen a jövőre vonatkoznak, olyan cselekvést jelölnek, amely a jövőben történik majd meg. Már a középkorban kialakult nyelvünkben az -and, -end jeles jövő idő. A „várand“, „menend“ alakok még a XIX. században is gyakoriak a népnyelvben és klasszikusaink írásaiban. Napjainkra, azonban ez az időjel elavult már, nem használatos. A „fog“ segédigés jövő idő már a XVIII. században erősen elterjedt. Bár a későbbiek folyamán íróink és a nyelvészek idegenkedtek tőle, üldözése ellenére elterjedt a köznyelvben, sőt az irodalmi nyelvben is. Századunk nyelvművelői a használatát tiltó szabályt a nyelvhelyességi babonák közé utasították. A „fog“ segédigés összetett jövő idő ugyanis nem szabálytalan fejleménye nyelvünknek. A „fog“ segédige jelentése eredetileg „kezd“, természetes funkciófejlődés eredményeképpen vált tehát a jövő idő kifejezőjévé. Mindezek ellenére sem egészen alaptalan az említett cikk idézett megállapítása. A mozzanatos és a cselekvés beállását vagy befejezettségét jelölő igekötős igék már önmagukban is a jövőben beálló cselekvésre, történésre utalnak, nincs tehát szükség a fog segédigére. A legtöbb esetben a beszédhelyzet vagy a mondatöszefüggés eligazít. Mikor indokolt tehát a használata? Olyan mondatokban, amelyek különös nyomatékkai fejezik ki a jövő időt. Indokolt akkor is, ha szigorú parancsként hangzik el a mondat. Ilyen esetekben még igekötős ige mellett is helyénvaló a „fog“ segédige használata. Például: „Meg fogod te ezt bánni“; vagy ,,Ezt pedig vissza fogod adni“. Az elmondottakból talán kitűnt az is, hogy a fog segédigés jövő idő nemcsak nagyobb nyomatékot ad mondanivalónknak, hanem az ilyen ige a távolabbi jövőre utal. A jövő idő különböző alakjaihoz tehát más-más jelentésbeli és hangulati árnyalat járulhat. Ezért egyiknek a használatát sem tilthatjuk meg kategorikusan. MORVAY GYULA Nem jó, ha honol a munkalelkesedés Lapjainkban - kölönösen a járási és az üzemi lapokban- tallózva sokszor találunk szokatlan, sőt elfogadhatatlan szókapcsolatokat és összetételeket. Olyan szavak kerülnek egymással lazább vagy egészen szoros nyelvtani szerkezetbe, amelyek jelentésüknél fogva nem állhatnak együtt. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy nem ismerjük pontosan bizonyos szavak jelentéstartalmát. Egy mezőgazdasági üzem dolgozóiról például így ír a riporter: példás munkalelkesedés honol az állattenyésztés vonalán is.“ Ennek a mondatnak bizony több baja is van. Elsősorban a munkalelkesedés szón akadhatunk fenn mint szokatlan összetételen. A lelkesedés szót nemigen használjuk utótagként összetételekben. A lelkesedik igéből képeztük; e mellett az ige mellett állandó határozóként egy -érf ragos szó állhat, amely azt fejezi ki, kiért vagy miért lelkesedik valaki. Tehát: lelkesedik a lányért, a tervért, a gondolatért, a munkájáért stb. A lelkesedés főnévhez is csak valamilyen szerkezettagként, nem pedig összetételi előtagként kapcsoljuk oda azt a szót, amely megjelöli, kiért vagy miért történik a lelkesedés. Tehát mondhatjuk igy: a lányért való lelkesedés, lelkesedése a gondolatért, az ügy iránti lelkesedés, a munkáért való lelkesedés, de igy nem szoktuk ezt kifejezni: lánylelkesedés, gondolatlelkesedés, ügylelkesedés, munkalelkesedés. így a munkalelkesedés helyett a riporter ezt Írhatta volna: a munkáért való lelkesedés. De ha nyilvánvalóvá válik a szövegből, milyen lelkesedésről van szó, akkor elég maga a lelkesedés szó is. A másik súlyos hibája a mondatnak, hogy erről a lelkesedésről azt állítja a szerző, hogy honol. Ebből nyilvánvalóvá válik, hogy nincs tisztában a honol ige jelentésével. Mert nézzük csak meg, mit jelent ez az ige! Nem személyre vonatkoztatva ilyen értelmezését adja a szótár: valamely, rendszerint nyugalmas állapot sajátos hangulatot keltve tapasztalható valahol. Tehát a csend, a béke, a nyugalom honolhat valahol, de a lelkesedés nem. A lelkesedés semmiképpen sem nyugalmi állapot, így ezt a nyugtalan lelkiállapotot megnevező szót nem állíthatjuk szerkezetbe a honol igével. A harmadik - már kisebb - hibája a mondatnak, hogy a helyet a vonalán szó zsargonszerű névutói használatával fejezte ki benne a szerző: az állattenyésztés vonalán. Gyakran halljuk így is- természetesen helytelenül: az állattenyésztés szakaszán. Sokan úgy érzik, ezek a kifejezések választékosabbak, mint az egyszerű ragos szó: az állattenyésztésben. Pedig nem. A vizsgált mondatot csak teljes átszerkesztéssel tudjuk elfogadhatóvá tenni: ,,... példás lelkesedés hatja át az állattenyésztésben dolgozókat is“; vagy: „... a dolgozóknak a munkáért való lelkesedése nyilvánul meg az állattenyésztésben is“; és még több más mód is van az átszerkesztésre. JAKAB ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1985. III. 2.
