Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-11 / 35. szám, hétfő

Példamutató csehszlovák - szovjet kezdeményezés A PREŠOVI VÚKOV FELKÉSZÜLT A KGST ROBOTTECHNIKAI PROGRAMJÁNAK TELJESÍTÉSÉRE A tudományos-műszaki kuta­tásban elért eredmények gyors gyakorlati hasznosítása jelentős társadalmi feladat, melynek telje­sítésében fontos szerepet játszik a KGST-országok minél szoro­sabb, az alkotóerőket összponto­sító együttműködése. Az ilyen irányú nemzetközi együttműködés egyik igen hasz­nos példája a csehszlovák és szovjet szakembereknek a robot- technika fejlesztésében megnyil­vánuló munkamegosztása, illetve az eddigi tapasztalatok kölcsönös kicserélése és hasznosítása az újabb közös feladatok teljesíté­sében. E törekvés jegyében hozták lét­re a ROBOT csehszlovák-szovjet tudományos-műszaki egyesülést, mint önálló jogi egységet. A robot­technológiai komplexumok kísér­leti, fejlesztési és termelési mun­kálatainak összehangolására léte­sített egyesülés székhelye Pre­šov, illetve az ott működő VÚKOV Fémipari Kutatóintézet. A Szovjetunióval folytatott két­oldalú együttműködés a robot- technika területén már korábban elkezdődött. A prešovi VÚKOV a moszkvai ENOMSZ, az ogyesz- szai NOSZL és a voronyezsi ENIKMAS kutatóintézetekkel kö­zösen több ipari robot és manipu­látor sikeres kifejlesztésében vett részt. Ez a közös munka elsősor­ban a magasabb műszaki és gaz­dasági színvonal elérésére, a ku­tatás idejének lerövidítésére és a kísérleti-fejlesztési kapacitások hatékonyabb kihasználására irá­nyult. Számunkra különösen hasznos és kölcsönösen előnyös a két ba­ráti ország tudományos-műszaki intézményeinek „közös sínen“ való haladása. Ezt mindkét fél tud­ja. Ezért írta alá Jaromír Obzina, a CSSZSZK Tudományos-Műsza­ki Fejlesztési és Beruházási Állami Bizottságának elnöke, valamint Gurij Marcsuk, a Szovjetunió Tu­dományos-Műszaki Állami Bizott­ságának elnöke, a ROBOT cseh­szlovák-szovjet tervező-, konst­rukciós és technológiai iroda létre­hozásáról szóló jegyzőkönyvet, amely a prešovi VÚKOV-ban már el is kezdte a tevékenységét. Ennek alapvető feladata a mindkét ország legjobb műszaki szakemberei által kidolgozott ru­galmas gyártóegységek és auto­matizált technológiai munkahelyek kialakítása a hazánkban és a Szovjetunióban gyártott ipari ro­botok és más automatizációs elemek segítségével. Ján Zári mérnök, a prešovi VÚKOV igazgatója, a közelmúltban arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a nemzetközi munkacsoport tagjai egymástól függetlenül is dolgozhatnak a hazai intézmé­Štefan Lacza és Peter Karčák szakmunkások az egyik manipulátort szerelik össze Róbert Berenhaut felvétele nyekben. Az igy szerzett ta­pasztalatokat is kicserélik, illetve a hazai intézetekben végzett mun­kát - a közös programok szem­szögéből megítélve - kedvezően befolyásolhatják. Az elmúlt év december 6-án szövetségi kormányunk szintén jóváhagyta a ROBOT tudomá­nyos-műszaki nemzetközi egye­sülés létrehozására vonatkozó csehszlovák-szovjet megállapo­dást. Az új egyesülés tevékenysége hazánkban három szövetségi mi­nisztériumot - általános gépipar, elektrotechnikai ipar, kohó- és ne­hézgépipar illetve négy szovjet minisztériumot érint. Ezek a köz­ponti ágazati szervek bízzák meg az illetékes termelési-gazdasági egységeket, hogy milyen formá­ban vegyenek részt a robot-tech- nikai program megvalósításában. Nálunk a ROBOT nemzetközi egyesülés előreláthatólag kilenc termelési-gazdasági egységgel fog együttműködni. A Szovjetunió­ban sokkal több ezek száma. A ROBOT ötéves tervében 50 millió korona értékű kutatómunka, 110 millió korona értékű tervezési munka és csaknem 2 milliárd ko­rona értékű termelés szerepel. Saját kereskedelmi szervezetet is­létesít s ennek keretén belül kül­kereskedelmi tevékenységgel is foglalkozik. Egyébként azt is tudni kell, hogy a ROBOT nemzetközi egyesülés önelszámoló gazdasági egység és feltétlenül haszonnal kíván mű­ködni. Mivel a KGST-ben ezt a gazdálkodási formát eddig még nem próbálták ki, tulajdonképpen ezen a téren is kísérletezésről van szó. A közös munka alapján elért eredményekből, nyereségből a résztvevők hozzájárulásuk ará­nyában részesülnek. A prešovi VÚKOV-ban már most létrehozzák az anyagi és a személyi feltételeket ahhoz, hogy a ROBOT egyesülés terve még az idén bekerülhessen ha­zánk és a Szovjetunió állami ter­vébe. A nemzetközi program 1990-ig bezárólag készül. Az illetékes központi szervek derűlátó várakozással néznek a RQBOT egyesülés, a két baráti ország szakembereinek össze­hangolt együttműködése elé. Az­zal a jogos bizakodással is, hogy sikerül gyorsabban előrelépnünk a robotizálás területén. KULIK GELLERT JÓ MUNKÁT VÉGEZTEK Tanácskozások után ÚJ SZÚ 1985. II. 11. Azok a pártalapszervezetek, melyeknek tagjai nem a termelés­ben tevékenykednek, már csak­nem mind megtartották év eleji taggyűlésüket. Sőt, túlnyomó többségük már nyilvános gyűlést is tartott, hogy a pártonkivülieket is megismertesse azokkal az ered­ményekkel és feladatokkal, me­lyekről az év eleji tanácskozáson szó volt. A köbölkúti (Gbelce) 48 tagú falusi pártalapszervezet is megtar­totta mind az év eleji taggyűlését, mind pedig a nyilvános gyűlést. A falusi szervezet a községben működő 6 pártalapszervezet egyi­ke. Tagjai a helyi nyugdíjasok, továbbá a helyi gazdálkodás dol­gozói, elárusítók és pedagógu­sok (négyen a magyar, négyen pedig a szlovák iskoláról). A szer­vezet alelnöke Dobai Lajos, a ma­gyar iskola igazgatója. Vele és Porubszky József igazgatóhelyet­tessel, az alapszervezet tagjával •beszélgettem a tanácskozáson el­hangzottakról, természetesen el­sősorban arról, amit a heveléssel, a fiatalokkal, illetve az iskolával kapcsolatban mondtak. Nem kis megelégedéssel szóltak arról, amit az év eleji taggyűlés is eredményként nyugtázott, hogy a hatékony ateista nevelésnek kö­szönhetően immár 15-20 éve egyik iskolán sem jelentkeznek a tanulók vallásoktatásra, össze­függ ez azzal is, hogy manapság már kevés a faluban az egyházi esküvő, keresztelő. Ráadásul a környező községekben(ahonnan a tanulók bejárnak) is mindez már természetessé válik. Nem lehet­nek viszont elégedettek az iskolán azzal, hogy nem teljesítik (ugyan­csak évek óta) a katonai pályára való toborzás tervét. Ezért a jövő­ben a kérdéssel a pályaválasztási tanácsadónak és az iskola igazga­tójának még többet kell foglalkoz­nia. A tanulók alapos tudást sze­reznek az iskolában, aminek bizo­nyítéka, hogy mintegy 95 százalé­kuk helytáll a középiskolai felvételi vizsgákon, ahova a végzősöknek 50-60 százaléka jelentkezik. Az iskola felszereltsége igen jó. Fon­tos, hogy a tanítók megfelelően ki is használják, különösen az új se­gédeszközöket. A neveléssel kapcsolatos kér­désekkel a két iskola kommunista pedagógusai a számukra létreho­zott közös pártcsoport keretében is foglalkoznak. így például az ide­ológiai munka elmélyítésének kér­désével a pedagógusok között. A tanítók eszmei-politikai nevelé­sében a kommunista pedagógu­sok előadóként vesznek részt. Mind Dobai, mind Porubszky elv­társ 5-5 előadást tart ebben az évben. A kommunista pedagógu­sok elvégezték a Marxizmus-Le- ninizmus Esti Egyetemét és párt­előadóként is tevékenykednek. Igen fontos feladatok várnak a helyi iskolákra a politikai évfor­dulók ünnepségeinek megrende­zésével kapcsolatban. Erről külö­nösen a nyilvános gyűlésen volt szó, ahol értékelték a választási program teljesítését és kijelölték az elkövetkező időszak teendőit. A tanulók tavaly 86 gesztenyefa­csemetét és számos díszbokrot ültettek ki az iskola parkjában. Hulladékgyűjtésben is kimagasló eredményt értek el: 7,3 tonna pa­pírt adtak el. Ezenkívül 1200 kg vadgesztenyét is gyűjtöttek. Szük­ség esetén kisegítenek a helyi egységes földművesszövetke­zetben. Az iskolákkal kapcsolatban te­hát zömében pozitív megállapítá­sok hangzottak el az év eleji tag­gyűlésen és a nyilvános tanácsko­záson, s ez a kommunista peda­gógusokat arra ösztönzi, hogy párton kívüli kollégáikat is meg­nyerve az elkövetkező időszak fel­adatait is hiánytalanul teljesítsék. FÜLÖP IMRE Az évfordulók nemcsak ünnep­lésre adnak okot, hanem a vissza­tekintésre, és az önvizsgálatra is. A Vörös Hadsereg óriási áldoza­tok árán felszabadította hazánkat, s megteremtette a lehetőséget ah­hoz, hogy a régi világ romjain egy igazságosabb, szebb, emberibb társadalmi rendszert hozzunk lét­re. Ebben a történelmet formáló feladatban a kommunisták múlha­tatlan érdemeket szereztek. Közéjük tartozik a tornaújfalusi (Turňanská Nová Ves) Koleszár János is. A most hatvanhárom éves Koleszár János szülei föld­művesek voltak. Szüleivel és há­rom testvérével együtt művelték két hold földecskéjüket. Az öttagú család nagyon szűkösen élt. A harmincas években kirobbant világgazdasági válság itt is érez­tette hatását. Mint akkoriban so­kan mások - a jobb megélhetés reményében - édesapja is - Jó­zsef Attila szavaival élve - „kitán­torgott Amerikába“. János a nyolc elemi elvégzése után, hogy segít­sen az apa nélkül maradt család megélhetésén, a vasútra járt va­gont rakodni, s az erdőre pedig fát vágni. Szorgalmas, értelmes fiú volt, munka közben kitanulta a gé­pész szakmát is.- 1943-ban besoroztak az első magyar harckocsizó ezredbe - emlékszik vissza. - Negyven­négy telén azt a parancsot kaptuk, hogy húsz szovjet és húsz román hadifoglyot kísérjünk Beretkére (Bretke). Útközben megtudtuk, hogy ott már szovjetek vannak. Dobšinára irányítottak. Neki vág­tunk a hegyeknek. Egy majorban megpihentünk. Egy kijevi műveze­tővel s egy Papp nevezetű romá­niai magyar nemzetiségű fogollyal összebarátkoztunk. Az ágyúk már nagyon közel szóltak. Megegyez­tünk, hogy ók itt bevárják a szovje­teket s mi, kísérők - négyen vol­tunk, mind földiek - elindultunk hazafelé. Falunk már felszabadult. Itthon megalakult a polgárőrség, melynek parancsnoka lettem. Se­gítettem a szovjet katonáknak ál­lásokat ásni, s ők segítettek a romeltakarításban, az élet meg­indításában. Ahogy konszolidáló­dott a helyzet úgy zökkent lassan rendes kerékvágásba az élet. Elő­ször a Szepsi (Moldava nad Bod- vou) Traktorállomásra kerültem, mint gépész, majd a Torna-Rozs- nyó vasútvonal építéséhez. Itt ke­resett föl a járási nemzeti bizottság elnöke, hogy vállaljam el a mező- gazdasági ügyosztály vezetését.- Közben párttag lettem. Igy ke­rültem Budmericére háromhóna­pos magyar nyelvű politikai tanfo­lyamra. Ez már az 1948-as Febru­ári Győzelem után volt. Akkoriban kezdték a magyar tanítási nyelvű iskolák megalakítását. Kevés volt a magyar tanító, az volt a tervem, hogy tovább tanulok, s tanító le­szek. Végül is nem lettem peda­gógus. Más feladatot kaptam a párttól. A CSEMADOK szepsi járási titkára lettem. Ma is szép emlékeket őrzök abból a hősi kor­szakból. Kevés tudásunk volt, ta­pasztalatunk se volt sok, de tele voltunk lelkesedéssel. Nem volt autóbusz, kerékpáron, gyalog, a legjobb esetben traktorral jártuk a falvakat, mégsem voltunk soha­sem fáradtak vagy rosszkedvűek. Tagja volt a járási párt és nem­zeti bizottságnak és tovább tanult. A Szepsi Mezőgazdasági Gépé­szeti Szakközépiskolában szerzett érettségi bizonyítványt.- 1955-ben falunkban megvá­lasztottak a szövetkezet elnökévé. 1952-ben alakult meg nálunk a közös gazdálkodás. A kezdet nálunk sem volt könnyű. Az embe­rek bizalmatlanok voltak. Abban az időben vagy húszán kiléptek. Nem volt könnyű dolgom. Az első az volt, hogy olyan embereket gyűjtsék magam köré, akik tudnak a nép nyelvén beszélni, nem ijed­nek meg a nehézségektől, a mun­kától. Megszilárdult lassan a mun­kafegyelem, a tagság kezdte ma­gáénak érezni a szövetkezetet, megértette, hogy csak munkával lehet eredményeket elérni. Évről évre nőtt a munkaegység értéke, jobban termett a föld, több lett a kereset is. Pár év alatt a járás egyik legjobb szövetkezete let­tünk. Ezzel nem akarom azt mon­dani, hogy ez az én érdemem. A tagság támogatta a célkitűzése­inket. Rövid idő múlva azok is visszajöttek, akik kiléptek, nem a szavak, hanem a tények győzték meg őket. Tizenegy évig voltam elnök, majd átadtam a posztot egy fiatal, magasabb képesítéssel ren­delkező szakembernek. Ezt köve­telte a fejlődés, s az idő, mely felettem is elszaladt. Arra büszke vagyok, hogy szövetkezetünk fej­lődése a nehézségek ellenére tö­retlen, s ma is az élvonalba tarto­zik. Kapcsolatom nem szűnt meg velük, ha szükség van rám, ma is segítek. Koleszár János ma is aktív párt­munkát végez, tagja a pártbizott­ságnak, a helyi nemzeti bizottság képviselője, tanácstag, a CSEMA­DOK énekkarában is szerepel. Az a munka, melyet a felszabadulás­kor elkezdett nem fejeződött be a nyugdíjjal. Hű maradt az eszmé­hez, melyért fiatalon elkötelezte magát. A megkezdett útnak nincs vége. FECSÓ PÁL Történelmi események krónikája 1945. február 11.—17. • február 11.- Kežmarokban megtartották az első területi pártkonferenciát, amelyen megvitatták a párt szerveze­ti felépítésének, politikai irányvonalának kérdéseit- a 2. ukrán front visszaver­te a német és magyar csa­patok kitörési kísérleteit Bu­dapesten • február 12. - a 2. ukrán front egységei a 4. román hadse­reg alakulataival több napos súlyos harcok után elfoglal­ták az Alacsony Tátra keleti részében az ellenség fontos támaszpontját, Mýto pod Ďumbieromot- a 4. ukrán front csapatai több lengyel várost és tele­pülést szabadítottak fel és 40 km-re megközelítették Ostravát. • február 13. - a 2. és 3. ukrán front csapatai a hozzájuk csatlakozó magyar egysé­gek katonáival és tisztjeivel befejezték a Budapesten bekerített fasiszta csapatok felszámolását és felszaba­dították a várost- a nyitrai partizánbrigád Orovnica és Tekovská Bre­Az útnak nincs vége zina községek határában át- küzdötte magát a Garam fo­lyón. A partizánbrigád az Alekszander Nyevszkij par­tizánosztaggal együttmű­ködve az Inovec erdőiben tevékenykedett • február 14. - az amerikai légierő Prágát bombázta, túlnyomórészt lakónegye­deket. Több mint 5000 sze­mély sebesült meg, illetve vesztette életét • február 15. - az SZNT-nek a felszabadított területen működő küldöttsége felszó­lította Benešt, hogy Angliá­ból telepedjen át a felszaba­dított területre- a jugoszláv hadsereg egy­ségei felszabadították Mos­tart • február 16. - az 1. ukrán front csapatai eljutottak a Nisa folyóig. Folytatták a harcot a Vratislavban tö­mörült ellenséges csapa­tokkal- az 1. csehszlovák harcko­csizó brigád a kežmaroki díszszemle után áttelepült Nowy Targ város térségé­be - tm -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents