Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-07 / 32. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG ŕ— ..................................................................... ....................................... KO MMENTÁLJUK Olajfront és hidegfront Az OPEC árcsökkentésének háttere A szokatlanul kemény januári időjárás világméretekben megnövelte az olaj iránti keresle­tet, s ebből eredően általános volt a várakozás, hogy tartósan felfelé kúszik az energiahordozó ára. Mintegy két héten át valóban ilyen irányú ármozgás volt tapasztalha­tó a rotterdami szabadpiacon, ahol mint ismeretes, a kereslet és kíná­lat pillanatnyi állása szerint alakul ki az árszint. Megindultak a találgatások, va­jon gyökeres fordulat következik-e be és az olaj tartós drágulásának korszaka köszönt-e ismét a világ­ra. Ezek a jóslatok azonban „nem jöttek be“, hiszen mihelyt a hőmé­rő higanyszála ismét a nulla fok közelébe kúszott, az árak megint esni kezdtek. A nagy olajtermelők hitetlenkedve tapasztalták, hogy vége a zimankónak és ezzel az áremelkedésnek is. Vajon miért történt így, miért bizonyult átme­netinek az olajár felfelé ívelése, jóllehet jelenleg még jóformán a tél derekánál tartunk. A válasz korántsem egyszerű, hiszen annyira frissek ezek a fejle­mények, hogy közgazdászok máig vitakoznak a történteken. Az min­denesetre tény, hogy a hideg na­pok beálltakor az olajvállalatok készletei az utóbbi évtized legala­csonyabb szintjén voltak, mivel az energiatakarékosság és a lassan beinduló fellendülés következté­ben 45 millió tonnával csökkentet­ték készleteiket. Január közepén minden fogyasztó legfőbb gondja az volt, hogy feltöltse foghíjas készleteit. Az akkori áremelkedés oka tehát elsődlegesen a hideg­hullámban, másrészt pedig a készletek feltöltésére irányuló igyekezetben keresendő.; Hat év­vel ezelőtt, 1979 telén állt elő ha­sonló helyzet, s akkor mindez az olajár megduplázódásához veze­tett. Sokan éppen ennek a megis­métlődésére, tehát jelentős olaj­áremelésre számítottak. Csakhogy a helyzetek az olaj­fronton sem ismétlődnek. Most bi­zonyos vonatkozásban más volt a helyzet, mint hat évvel ezelőtt. Tavaly például a kereslet 2,7 szá­zalékkal nőtt, ám az árak nem emelkedtek, sőt, épp ellenkező irányú mozgás volt tapasztalható. A piaci aranyszabálynak ez ellent­mondani látszik, de valójában szó sincs ellentmondásról. Árnöveke­dés ugyanis akkor következhetett volna csak be, ha a kereslet növe­kedésével párhuzamosan az olaj­kitermelés is nagyjából azonos szinten marad. Csakhogy az olaj­termelők - mindenekelőtt az OPEC-országok - nem szorították korlátok közé a termelést, hanem egymással versengtek abban, hogy ki dob több olajat a piacra. Ennek az lett a következménye, hogy egyre nagyobb gondot oko­zott az olajárszint tartása. Ez főleg az OPEC-re vonatkozik. A két nagy északi kitermelő, Norvégia és Nagy-Britannia, az elmúlt év derekán árcsökkentést hajtott végre, amit az egyik OPEC-tagor- szág, Nigéria is követett. A többi tizenkét OPEC-tagállam rosszallással fogadta Nigéria „kü- lönutas“ árpolitikáját, s a lagoszi lépés már előrevetítette: nem lesz hosszú életű a két éve érvényes hordónkénti huszonkilenc dolláros ár. S nem elsősorban a nigériai lépés miatt, hanem azért, mert az OPEC-nek is követnie kellett a le­felé tendáló világpiaci ármozgáso­kat. Másrészt azért volt már csak idő kérdése a Kőolajexportáló Or­szágok Szervezete olajárának a leszállítása, mert a tavaly meg­állapított kollektív 16 milliós napi kitermelési kvóta napi 700 ezer hordóval való „túlteljesítése“ a már említett olajbőséget idézte elő, mivel a piac csak az egy évvel korábbi mennyiséget igényelte. Harmadsorban az említett 29 dol­láros ár csak papíron létezett már, hiszen nem akadt olyan OPEC- ország, amely ilyen vagy olyan okokra hivatkozva ne adott volna árengedményeket klienseinek. Nem volt más hátra, tehát, mint hogy szakminiszteri ülésen jelent­sék be a hivatalos árcsökkentést. Az OPEC éppen erre készülő­dött, amikor beköszöntött a ziman- kós időjárás. A szervezet termé­szetesen meg szerette volna „lo­INNEN-ONNAN • REKORDNAGYSÁGOT ért el az Egyesült Államok külkeres­kedelmi deficitje az elmúlt évben: az import 123,3 milliárddal haladta meg az exportot. Egyetlen év alatt a hiány csaknem a kétszeresére növekedett, hiszen 1983-ban még csak 69,4 milliárd volt. A múlt héten közzétett hivatalos adatok szerint a mérleg elsősorban a ke­let-ázsiai iparnak kedvezett. Ja­pánnal szemben 36,8 milliárd, Taj­vannal szemben 11,1 milliárd volt a deficit. Negatív volt az Egyesült Államok kereskedelmi mérlege Kanadával, Mexikóval és az NSZK-val szemben. Szakértők a növekvő deficit legfőbb okának az erős dollárt tartják, amely ol­csóbbá teszi az importot, viszont megnehezíti az amerikai áruk el­adását. • JUGOSZLÁVIÁBAN újabb intézkedéseket tesznek a kivitel serkentésére: vámmentes export­övezeteket hoznak létre. A vám­mentes övezetekről szóló törvény- tervezetet a kormány már elfogad­ta, s az még a parlament jóváha­gyására vár. Az új övezetekben az exportálni kívánó vállalatok nem­csak egyszerűsített vámkezelést kapnak, hanem jelentősen meg­könnyítik számukra a kivitelt, mivel az exportra szánt termékek men­tesülnek az adó alól, s így ver­senyképesebbek lehetnek a világ­piacon. • LATIN-AMERIK A országai tavaly 37 milliárd dollárt fizettek ki külföldi adósságaik törlesztésére. A térség országainak egyesített kereskedelmi mérlegtöbblete ta­valy 37 milliárd 600 millió dollárra rúgott, vagyis csaknem a teljes külkereskedelmi többletet a külföl­di adósságterhek visszafizetése emésztett fel. Ez elviselhetetlen terhet jelent a gazdaságok számá­ra. A térségben az infláció átlagos üteme 180 százalékos volt, az elmúlt évben a beruházások pedig 15 százalékkal estek vissza. A la­tin-amerikai államok külföldi adós­ságállománya tavaly 353 milliárd dollár volt. • KUBA ÉS ARGENTÍNA a közelmúltban felújította 1979- ben megszakadt tengeri kapcsola­tait, s ennek eredményeképp Bue­nos Aires és Havanna között már menetrendszerűen közlekednek hajójáratok. Argentína jelentős lé­tesítmények megépítésére szeret­ne kubai megrendelést kapni, s mindkét részről szorosabbá akarják tenni a kétoldalú gazdasá­gi és tudományos-műszaki együtt- múködést. E végett már tavaly számos argentin üzletember járt a karibi szigetországban, s Ha­vannában kiállításon mutatták be az argentin termékeket. • AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK egyre bővülő kereskedelmi kap­csolatokat tart fenn a fajüldöző Dél­afrikai Köztársasággal. A kétoldalú kereskedelmi forgalom tavaly is tovább növekedett és elérte a 4,5 milliárd dollárt. Az Egyesült Álla­mok krómot, mangánt, vanádiu- mot, gyémántot és uránt importál Dél-Afrikából. Az utóbbi öt évben 400 tonnáról évi 3000 tonnára emelkedtek az amerikai uránvá­sárlások. vagolni“ ezt az áremelkedési hullá­mot, vérmes reményei azonban a fagyhullám elmúltával szerte­foszlottak. Tehát, mint a mesében: ha a fagyhullám tovább tartott vol­na... De úgy, ahogy jött, el is múlt, s a fejlődő országokat tömörítő szervezetnek ismét elő kellett ven­nie az árcsökkentés módozatairól és mértékéről december óta ké­szítetett dossziékat. A múlt héten Genfben gyűltek össze az OPEC olajminiszterei, s ezúttal a tévedés veszélye nélkül az eredményt előre meg lehetett volna jósolni. A résztvevők jelen­tős árcsökkentésben állapodtak meg, ami a tavalyelőtti öt dolláros csökkentés után már második a szervezet történetében. A ko­rábbi huzavonák ismeretében az sem ért váratlanul senkit, hogy első ízben hozott többségi alapon döntést a szervezet - eddig min­dig az egyhangúság elve érvénye­sült ezúttal csak kilenc ország értett egyet a lépéssel. Algéria, Líbia és Irán az árhatározat ellen szavazott, míg Gabon tartózko­dott. A döntés lényege az, hogy faj­tától függően 0,25-1,26 dollárral mérséklik az árakat. Az olcsóbb nehézolaj például 26,5 dollárba, a legdrágább könnyűolaj pedig 28,9 dollárba kerül ezentúl hor­dónként. Az új árak február elsejé­vel léptek érvénybe. Most szakértők körében első­sorban nem a csökkentés követ­kezményeiről folyik a vita, hanem akörül, hogy az egység hiánya miként befolyásolja majd az OPEC-ár további sorsát. Általá­ban úgy vélik, hogy az olajkartel- len belüli széthúzások az árak to­vábbi lemorzsolódását idézhetik elő. Olajpiaci benfenntesek arra is rámutatnak, hogy az intézkedés­ből egyedül az USA-nak szárma­zik haszna. Az áresés ugyanis dollárban értendő, s köztudottan a többi nyugati fogyasztó amerikai valutában fizet az olajért és mi­nekután a dollár egyre erősödik a többi nyugati valutához képest, az olajárcsökkenés és a dollárkur­zus emelkedése tulajdonképpen két egymást semlegesítő fo­lyamat. A vélemények a tekintetben is megegyeznek, hogy az OPEC döntésének nincs tulajdon­képpeni érdemi jelentősége, hi­szen a rejtett árengedmények kö­vetkeztében a tényleges ár még most is alacsonyabb az újnál. Ezért csak idő kérdése, hogy a kő­olajexportáló szervezet hivatalos árszintjével mikor lesz kénytelen ismét „utolérni“ nemhivatalos árait. p vONYIK ERZSÉBET A The Times karikatúráján hiába ki­ált segítségért a bajba jutott font sterling, a brit kormány mindeddig nem tett lépéseket valutájának meg­mentése érdekében. A szigetország bankjai kamatemeléssel próbálnak segítő kezet nyújtani, ennek ellenére az angol pénz tőzsdei árfolyama to­vábbra sem javul lényegesen és vál­tozatlanul 1,1 dollár közelében mozog. Divatcikkek, luxusáruk A kereskedelem egyre inkább rákényszerül arra, hogy a termelőktől mindenekelőtt olyan árut kérjen, rendeljen, mely iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A tárca vezetői örömmel nyugtázták, hogy a korábbi évek stagnálásához viszonyítva, az utóbbi időszakban megnövekedett az iparcik­kek árusításának dinamikája, ami annak is köszönhető, hogy bővült a választék az üzletekben. Elsősorban a tartós fo­gyasztási cikkekből, a lakberendezési tárgyakból, a háztar­tási munkákat megkönnyítő gépekből több kelt el. Helyénvaló, hogy a vevők igényei megnőttek és ők próbál­ják diktálni a fejlesztés ütemét. Ha egy értékes tartós fogyasztási cikk megvételéről döntünk - legyen az akár színes televízió, mélyhűtő vagy egy alkalmi ruha, cipő - elvárjuk, hogy elképzeléseinknek megfelelőt, korszerűt, színvonalasat, divatosat választhassunk a boltokban. Ezzel függ össze a kereskedelemnek a gyártókkal szemben támasztott követelménye (hisz céljuk az, hogy a vevők kívánságait teljesítsék), hogy a vállalatoktól, üzemektől kapott áru tükrözze a tudományos-műszaki haladás eredmé­nyeit. Ez főképp az új és az innovált termékekre vonatkozik. Sajnos, a felújítás címen megváltoztatott áruk nem mindig felelnek meg az elvárásoknak. Semmi értelme az öncélú inno­vációnak, amikor a fogyasztási cikk sem felhasználható­sága, sem esztétikai kivitele szempontjából nem jobb mint a régi termék. Az is bosszantó, ha olyan gyártmányt kezd innoválni a termelő, melyből nincs elegendő az üzletekben. A megnövekedett igényekről már szóltunk és említettük a kereskedelem igyekezetét is. Ebből és a lakosság vásárló erejéből kiindulva kezdtek hozzá Szlovákia-szerte a luxusüz­letek létesítéséhez, melyekben átlagon felüli, kiváló minő­ségű áruk és luxuscikkek árusítását tervezték. Úgy tűnik a terv teljes megvalósítása még várat magára. Ezeket a bolto­kat járva ugyanis többnyire csalódást érzünk. Ha a vevők többségének véleményét összegeznénk, valahogy így hang­zana: minek nyitották meg, ha nincs benne olyan áru, amilyet ígértek. Természetesen a kereskedelmet marasztalják el. Pedig csak részben hibáztatható ez az ágazat „luxus-ügy- ben“. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai az elmúlt évben az OTEX üzleteiben, a Prior áruházakban és a cipőboltokban, illetve ezek azon részlegeiben jártak, melyek arra hivatottak, hogy divatújdonságokat és luxus kivitelű cikkeket kínáljanak. Köztudott, hogy az ebbe a kate­góriába sorolt termékek magasabb bevételt jelentenek a gyártóknak, de sajnos ennek ellenére jelentős százalékuk nem felel meg a követelményeknek. Például a felsőruházati cikkek esetében 19,9, a cipőknél pedig 20,4 százalékban találtak különböző fogyatékosságokat. Szlovákia három Luxus boltjában a kiváló minőségű cipők 12 százaléka megalapozatlanul viselte ezt a jelzőt, öt Prior áruházban pedig az ellenőrzött cipők 28 százaléka nem felelt meg a feltüntetett minőségnek. Hogy mi a megoldás? A szigorúbb mérce alkalmazása és a fokozott minőségi ellenőrzés. S ez egyformán vonatkozik a termelőkre és a kereskedelemre. A gyártóknak tudatosíta­niuk kell, hogy csak a korszerű termeléssel, az újdonságok rugalmas bevezetésével és elsősorban a valóban kiváló minőségű termékek kínálásával lesznek piacképesek. A kereskedelem pedig csak úgy tud eleget tenni az elvárá­soknak, ha bőséges, megfelelő minőségű áruválasztékkal várja a vevőket az üzletekben s a luxus-boltokban valóban luxusárut tesznek a polcokra, a pultokra. DEÁK TERÉZ Okultunk a hibákból A kedvező talaj- és éghajlati viszonyokból következtetve min­denki arra számított, hogy a kom- jaticei Csehszlovák-Szovjet Ba­rátság Efsz az egyesítés után eléri az érsekújvári (Nové Zámky) járás élenjáró mezőgazdasági üzemei­nek színvonalát. Ennek azonban éppen az ellenkezője történt. A termelés annyira visszaesett, hogy végül is konszolidációs ter­vet kellett készíteni a rossz gaz­dálkodás okainak felszámolására. A terv első helyen jelölte meg az alapszervezeti pártmunka javí­tását és a szövetkezetben dolgozó 133 kommunista aktivizálását. Ez alapfeltétele volt annak, hogy az évek folyamán felgyülemlett hibá­kat mielőbb eltávolítsuk a fejlődés útjából. Ennek megfelelően az üzemi pártbizottság ülésein gyakran ke­rült napirendre az alapszervezetek tevékenységének egy-egy fontos területe, mint például a gazdasági munkát ellenőrző tevékenység, a pártcsoportok irányítása, az esz- mei-nevelő és a tömegpolitikai munka tökéletesítése. Fáradozásunk már eddig is sok pozitív változást eredményezett. A gazdálkodás javult, a szövetke­zet kielégítően teljesíti társadalmi kötelezettségeit. Ennek ellenére sok még a tennivaló. Ez egyben azt is jelenti, hogy tovább kell javítani a pártmunkát, növelni a kommunisták felelősségtudatát és cselekvőkészségét. A sikeres munkához kedvezőek a feltételek. A párttagok többsége szakmunkás, 21 -nek megvan a beosztásához szükséges főisko­lai képesítése. Fontos, azonban hogy a szakmai tudás politikai is­meretekkel is párosuljon. Ennek megfelelően tökéletesítettük a pártoktatást, a hallgatókat min­den alapszervezetben felkészült­ségüknek megfelelően osztottuk be a tanfolyamokba. Nem véletlen, hogy a pártmun­kával kapcsolatban mindig sok szó esik a taggyűlésekről. Tudjuk- szinte már közhelynek számít, hogy a taggyűlés az alapszervezet legfelsőbb szerve. Az a fórum, ahol a párttagok megtárgyalják alapszervezetük, munkaterületük belső ügyeit. Rendszerint itt hang­zanak el a feladatok végrehajtásá­nak, az egyes kommunisták párt­megbízatásának teljesítésével kapcsolatos értékelések, dicsére­tek vagy bírálatok is. örvendetes- bár nem mindenütt egyenlő mér­tékben hogy javult a taggyűlé­sek előkészítése, szilárdult a fe­gyelem, kevesebb a hiányzók szá­ma, az előkészítésbe bevonják a pártcsoportokat is, ami egyik alapja a tagság aktivizálásának. Egyes alapszervezetekben azon­ban még nem rendszeres a párt­csoportok tevékenysége, munká­juk segítése és ellenőrzése sem megfelelő. Ennek következményeit ta­pasztalhatjuk az állattenyésztés­ben, ahol nem kielégítően teljesítik a konszolidációs tervből adódó feladatokat. Bizonyára közreját­szik ebben az a tény is, hogy a gazdasági propaganda és agitá- ciós munka színvonala - kivéve a komjaticei üzemrészleget - tá­volról sem felel meg a politikai követelményeknek. Mindenesetre gondunk akad bő­ven. De nem hátrálunk meg a nehézségek előtt, a hibáinkból okultunk, nem sajnáljuk sem az időt sem a további fáradságot felszá­molásukért. JOZEF ONDRÍŠEK, az üzemi pártbizottság tagja, az Efsz elnöke ÚJ SZÚ 4 1985. II. 7. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents