Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-07 / 32. szám, csütörtök
Jalta: tanulságok és távlatok A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi számában a fenti címmel közölte szerkesztőségi cikkét a három szövetséges hatalom - a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia vezető képviselőinek 1945. február 4-e és 11-e között megtartott jaltai konferenciájának 40. évfordulója alkalmából. DJ SZÓ 1985. II. 7. 1945 februárjában már közel volt a győzelem. Befejeződött az egyik utolsó az Európa felszabadításáért vívott nagy csaták közül. A hatalmas offenzívában a szovjet hadsereg több mint két hét alatt 500 kilométert tett meg a Visztulától az Oderáig és a lengyel hadsereggel együtt kiűzte Lengyel- ország területéről a gyűlölt megszállókat, s megközelítette a fasiszta Németország létfontosságú központjait. A Szovjetunió számára az egész második világháború valójában nemcsak a Nagy Honvédő Háború volt, hanem más országok szabadságáért, az emberi civilizáció védelméért vívott háború is. A keleti front csatáiban szétverték a náci Németország fegyveres erőinek fő részét, bár Hitler szolgálatában állt az egész kontinentális Európa ipari és műszaki potenciálja. Egyedül ez tette lehetővé az angol-amerikai csapatok sikeres invázióját az Appenini-fél- szigeten és Normandiában, továbbá Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg felszabadítását és Olaszország kilépését a náci Németországgal való szövetségből. A Szovjetunió az egész világon elismerést vívott ki magának, ami erős ösztönzést adott a Hitler-elle- nes koalíció országai közti katonai, politikai és gazdasági együttműködéshez. Az eltérő társadalmi rendszerű vezető országok között az Októberi Forradalom után először jöttek létre ilyen kiterjedt és mély szövetségesi kapcsolatok. A szövetség alapja annak tudatosítása volt, hogy az emberiség védelmének érdekében fel kell morzsolni a fasizmust és biztosítani kell a tartós békét. A szövetséges hatalmak vezetői - Sztálin, Roosevelt és Churchill - megállapodtak a kölcsönös együttműködésben, hogy mielőbb legyőzzék a náci Németországot és szövetségesét, a militarista Japánt, s közösen rakják le a háború utáni békés együttműködés alapjait és kidolgozzák ennek elveit. A jaltai döntések sokban meghatározták a nemzetközi élet fejlődését a 20. század második felében. Miben rejlik ezeknek a döntéseknek a jelentősége? Elsősorban a militarizmus, a fasizmus és az agresszió elítélésében. A szövetséges hatalmak kijelentették: szilárd céljuk a német militarizmus és nácizmus felszámolása és annak garantálása, hogy Németország soha többé ne legyen képes megsérteni a világbékét. A második világháború idején jelentős fordulat állt be a nemzetek gondolkodásmódjában és a militarizmushoz való viszonyukban. Német földön ez idővel közvetlenül abban nyilvánult meg, hogy Keleten - a Német Demokratikus Köztársaságban - a jaltai és a potsdami (1945 június-augusztus) konferencia fő elveit érvényesítették. Az NDK a béke és a nemzetközi együttműködés jelentős tényezőjévé vált. Nyugaton, a Német Szövetségi Köztársaságban az ötvenes évektől kezdődően a militarista politikát kényszerítették az emberekre. Ennek következtében az NSZK területén a legnagyobb a csapatkoncentráció és a legtöbb az amerikai nukleáris fegyver. A Bundeswehr fokozatosan a NATO csapásmérő erejévé válik. Annak ellenére, hogy a lakosságot 20 éven át próbálták megdolgozni, máig sem nyugodott bele a militarizálásba. A militarizmus felett Jaltában kimondott Ítélet univerzális jellegű. A hidegháború idején közel 20 évig, s most már öt éve ismét az erőpolitikát szorgalmazzák a nyugati imperialista körök. De az emberek ebben az új csomagolásban is gyűlölik a militarizmust. Erről Washington a saját bőrén győződhetett meg Vietnamban, Libanonban, Grenadán és Nyugat-Eu- rópában is, amelyre rákényszerí- tette nukleáris rakétáit. Az egész világon fokozódik az elutasítás a világűr militarizálására irányuló amerikai tervekkel szemben. A jaltai konferencia további rendkívüli jelentős lépése Európa háború utáni békés elrendezése volt, az európai határok, elsősorban Lengyelország nyugati határainak kijelölése. A konferencián nem hagyták jóvá azokat a próbálkozásokat, hogy az ország felszabadítása során létrejött lengyel kormányt a londoni emigráns kormány váltsa fel, amely már a háború idején végérvényesen lejáratta magát. A potsdami konferencia közös dokumentuma már közli, hogy mind a három hatalom elismeri az ideiglenes lengyel nemzeti egységkormányt, s hogy az USA és Nagy-Britannia továbbra már nem ismeri el a londoni lengyel kormányt. Az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének ellenzői azonban még mindig nem mondtak le a jaltai elvek és a fő kérdésekben való egység gyakorlatának rágalmazásáról és arról, hogy kétségbe vonják Európa háború utáni békés elrendezésének alapjait. Az USA külügyminisztériuma például az amerikai újságírókat ellátta egy ,,dokumentummal“, egyfajta instrukcióval arról, hogyan kell írniuk Jalta 40. évfordulójáról. Zbigniew Brzezinski dolgozta ki a koncepciót arra vonatkozóan, hogyan lehetne „átgondoltan és rafináltan“ elszakítani egyes országokat a szocialista közösségtől, egészen annak szétveréséig. A politikai realitások rendíthe- tetlensége és a határok érintetlensége a béke megőrzésének fő feltétele Európában és az egész világon. A jaltai döntések elleni ármánykodás a béke ellen irányul. A cikk a továbbiakban a potsdami konferenciának azzal a döntésével foglalkozik, melynek alapján kitelepítették a német kisebbséget Lengyelországból, Magyarországról és Csehszlovákiából. A döntéssel azt a célt követték, hogy a jövőben ezeket a nemzetiségeket ne használhassák ki ürügyül az új Lengyelország és Csehszlovákia egysége elleni támadásokra. Ezeket az áttelepített németeket és utódaikat az NSZK-ban még mindig tudatosan felhasználják a revansizmus szítására, s ez csak bizonyítja a jaltai és potsdami döntések történelmi helyességét. Teljesen alaptalanok azok a nyugati állítások, melyek kétségbe vonják Lengyelország nyugati határainak törvényességét és véglegességét. Azt terjesztik, hogy állítólag nincs semmilyen békés rendezés, hogy a nagyhatalmak még nem készítették elő azt a dokumentumot, amelyet ebben az ügyben elfogadna a német kormány, majd ha az ilyen kormány létrejön. Igen, a potsdami konferencia jegyzőkönyve feltételezte, hogy a létrehozott külügyminiszteri tanács előkészíti a békés rendezést, de ezt éppen az Egyesült Államok és Nagy-Britannia hiúsította meg. A nyugati hatalmak - mutat rá a Pravda - már régebben is latolgatták Németország megosztásának lehetőségét, mivel a világpiacon veszélyes konkurrensnek tartották és gazdasági meggyengítésére törekedtek. Felesleges most reprodukálni a nyugatnémet szeparatista állam létrehozásának folyamatát. Meg kell azonban említeni, hogy az egységes Németországot, mint államot a háború után azért nem újították fel, mivel nyugati részét bevonták a kommunizmus elleni keresztes hadjáratba. Az események azonban nem olyan irányban fejlődtek, mint ahogyan azt a hidegháború vezérkaraiban eltervezték. A Német Demokratikus Köztársaság keleti szomszédjával, a Lengyel Nép- köztársasággal közösen a barátság határává változtatta a mindenkori német agresszió határait. A hetvenes évek elején a meglevő európai határok sérthetetlenségének elvét - beleértve Lengyel- ország, az NDK és Csehszlovákia határait - megerősítette a Német Szövetségi Köztársaság is az ezekkel az országokkal és a Szovjetunióval kötött megállapodásaiban. A helsinki Záróokmány a nemzetközi enyhülési folyamatnak köszönhetően megerősítette az európai határok sérthetetlenségét és bővítette a békés együttműködés perspektíváit. A jaltai konferencia résztvevői kijelentették, hogy csak a részt vevő három ország és valamennyi békeszerető nép folytatódó és növekvő együttműködése és kölcsönös megértése biztosíthatja az emberiség legfőbb céljának elérését - a szilárd és tartós békét. E cél elérése érdekében született meg a döntés az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrehozásáról is. A jaltai konferencia legértékesebb üzenete, hogy az eltérő társadalmi rendszerű országok megállapodtak az új háború elhárításának szükségességéről. Ennek az üzenetnek a jelentősége nem csökken, hanem növekszik. Miről tanúskodnak az eltelt 40 év tapasztalatai? A nyugati hatalmak röviddel a háború után, majd a nyolcvanas évek elején megsértették a Jaltában és Potsdamban elfogadott elveket és a konfrontáció útjára léptek. A Szovjetunió viszont szigorúan hűséges vállalt kötelezettségeihez. Mint a múltban, most is megállapodásra törekszik a nyugati országokkal a háború és a béke fő kérdéseiben. A Szovjetunió konkrét programjának célja a lázas fegyverkezés visszafogása, megállítása és a nukleáris katasztrófa megakadályozása. A földi élet megőrzéséért vívott harcban a szocialista közösség egységére és az emberiség túlnyomó részének támogatására támaszkodik. Malmierca moszkvai sajtóértekezlete (ČSTK) - Isidoro Malmierca kubai külügyminiszter Moszkvában tegnap sajtóértekezleten értékelte az Andrej Gromikóval folytatott tárgyalásait. Egyebek között kijelentette: eszmecseréi a szovjet külügyminiszterrel lehetővé tették a nemzetközi helyzettel összefüggő kérdések áttekintését. A megbeszéléseket Malmierca hasznosnak minősítette, s rámutatott, a két fél véleménye a jelenlegi problémákat illetően megegyezik. A kubai külügyminiszter a továbbiakban üdvözölte a küszöbönálló genfi szovjet-amerikai tárgyalásokat, majd kitért rá, hogy Kuba és a Szovjetunió Közép-Amerikát illetően egyaránt támogatja a nicaraguai népet Washington intervenciós politikájával szemben. Malmierca hangsúlyozta: Kuba továbbra is elutasítja azokat az imperialista törekvéseket, amelyek össze akarják kapcsolni a dél-afrikai megszálló csapatok Namíbiából való kivonását az Angolában tartózkodó kubai kontingens hazarendelésével. Rámutatott, a kubai egységek az Angolai Népi Köztársaság kérésére tartózkodnak az országban. Megállapította, hogy e problémát az ENSZ BT 435. számú Namíbiáról szóló határozata alapján kell megoldani, továbbá szavatolni kell Angola biztonságát és megszüntetni az ország elleni felforgató tevékenységet. Felvételünk egy londoni háborúellenes megmozduláson készült, amelyet a rendőrség oszlatott fel. Ifjú békeaktivisták csoportja tiltakozásul a lázas nukleáris fegyverkezés ellen a brit hadügyminisztérium kapujához láncolta magát. (ČSTK-felvétel) ANZUS-válság Az USA gazdasági szankciókkal fenyegeti Új-Zélandot (ČSTK) - Az utóbbi hetek egyes eseményei jelzik: az Egyesült Államok kapcsolatai szövetségeseivel nem mindig felhőtlenek. Példa lehetne erre a belgiumi vagy a hollandiai rakétatelepítés körüli huzavona, vagy a görög kormány nemrégiben hozott döntése, miszerint az ország területéről el kell tüntetni az amerikai atomfegyvereket. Legújabban pedig az ANZUS paktumon belül robbant ki válság Új-Zéland határozott magatartása miatt. Az USA-t, Ausztráliát és Új- Zélandot tömörítő ANZUS katonai tömbön belüli helyzetről tárgyal Washingtonban Robert Hawke ausztrál miniszterelnök. Ismeretes, az új-zélandi kormány megtiltotta az atommeghajtású, illetve fedélzetükön atomfegyvereket hordozó hadihajók befutását az ország kikötőibe. Washington most attól tart, hogy David Lange munkáspárti kormányának döntése veszélyezteti a stratégiailag igen fontos délcsendes-óceáni térség katonai ellenőrzésére vonatkozó terveit. Az USA máris közölte, „gazdasági szankciókat“ foganatosít Új-Zéland ellen, s Washingtonban jelenleg az ausztrál kormányfőt ennek támogatására kívánják rábírni. David Lange azonban rádió- nyilatkozatában kijelentette, korSalvador Jobboldali pártok koalíciója (ČSTK) - Roberto d’Abuisson, a salvadori szélsőjobboldali Nacionalista Köztársasági Szövetség (ARENA) vezére tegnap közölte, pártja egyesül egy másik jobboldali párttal, a Nemzeti Egyetértés Pártjával (PCN). A lépés célja az, hogy a két párt, valamint a salvadori szélsőjobboldal legbefolyásosabb ereje, a Salvadori Intézményes Párt tömböt hozzon létre a március végére kiirt parlamenti választásokra. Az egységes szélsőjobboldali koalíció megalakítása komoly veszélyt jelent Duarte elnökre nézve. Az új tömörülés célja ugyanis az, hogy megakadályozza a kereszténydemokraták győzelmét, majd a parlamenti többség birtokában távozásra kényszerítse magát az államfőt is, aki a partizánokkal szembeni lépéseket tekintve számukra „túlzottan mérsékelt“. Új tanácsadó a Fehér Házban (ČSTK) - Patrick Buchanant nevezték ki Reagan elnök sajtó- és tájékoztatási ügyekben illetékes különleges tanácsadójává. Buchanan Nixon egykori elnök és Agnew alelnök számos beszédének a szerzője volt. Ezekben a beszédekben durván támadta a liberális amerikai sajtót és a vietnami intervenciót bírálókat. Megfigyelők szerint a makacs jobboldali konzervatív „héja“ hírében álló 46 éves új tanácsadó az egyik legbefolyásosabb személy lesz a Fehér Házbán. A szenátus jogi bizottsága tegnap 12:16 arányban ajánlotta Edwin Mees igazságügyi miniszterré való kinevezését. Mees kinevezését a hónap végén a szenátus is megvitatja, de megfigyelők szerint az már nem gördít akadályokat az útjába. Reagannek ezek szerint végre sikerül miniszteri székbe juttatnia eddigi tanácsadóját és személyes barátját, akit már tavaly az év elején javasolt az igazságügyminiszteri posztra. Személyében olyan egyén lesz a törvényesség első számú védelmezője, akinek erkölcsi értékeit nemcsak a jogi bizottság ellene szavazó hat tagja, hanem az amerikai közvélemény többsége is kétségbe vonja. mánya abban az esetben sem változtat álláspontján, ha az USA az említett hadihajók szigetországi jelenlétét „összeköti“ Új-Zéland ANZUS-beli tagságának kérdésével. Bár Kanada a múltban területét többször az amerikai robotrepülő- gép-kísérletek rendelkezésére bocsátotta, most nem kíván semmilyen formában sem részt venni Washington „csillagháborús“ programjában. Joseph Clark kanadai külügyminiszter keddi nyilatkozatából legalább is ez tűnik ki. A parlament képviselőháza előtt mondott beszédében Clark kijelentette: Kanada nem egyezik bele abba, hogy területén atomfegyvereket helyezzenek el. Belgiumban ezekben a napokban az amerikai rakéták tervezett telepítése a legfontosabb belpolitikai kérdés. Martens miniszterelnök ugyan megerősítette, hogy még márciusban végleg eldöntik az ügyet, a lakosság többsége azonban ezzel nem ért egyet. A Belga Kommunista Párt Politikai Bizottsága tegnapi közleményében hangsúlyozta: a parlament feladata, hogy alkotmányos jogait teljesítve a lakosság többségének akaratához tartsa magát. A párt aktív harcra szólít fel a rakétatelepítési tervek végrehajtása ellen. Mota Pinto lemondott a pártelnöki tisztségről (ČSTK) - A portugál Szociáldemokrata Párton belüli mély ellentétek miatt kedd este lemondott pártelnöki tisztségéről Carlos Alberto Mota Pinto, akit tavaly választottak meg. A Szociáldemokrata Párt a Szocialista Párttal kormánykoalíciót képez, s Mota Pinto a miniszterelnök-helyettes és egyben a hadügyminiszter is. Ebben a vonatkozásban a szociáldemokraták belső el lentétei akár kormány- válságba is torkollhatnak. Mota Pinto ugyan kijelentette: nem áll szándékában távozni a kabinetből, lisszaboni megfigyelők azonban úgy vélik, politikai jövője a jelenlegi kormánykoalíción belül Mario Soares miniszterelnök döntésétől függ. A két politikus egyébként tegnap találkozott, hogy megvitassa az új helyzetet. UNITA-bázisok felszámolása (ČSTK) - Az angolai fegyveres erők sikeres hadműveleteket hajtottak végre a kormányellenes UNITA szervezet ellen, amelyet támogat az amerikai titkosszolgálat és a dél-afrikai fajüldöző rezsim. A Luandában megjelenő Journal de Angola tájékoztatása szerint az elmúlt hónapban az angolai fegyveres erők Huambo tartományban felszámolták az UNITA harminc bázisát. A harcokban mintegy 200 UNITA-tag elesett és a népi erők nagy mennyiségű nyugati gyártmányú fegyvert és lőszert foglaltak le. Az angolai hadsereg kiszabadított csaknem 250 parasztot, akiket a kormányellenes szervezet otthonuk elhagyására kényszerített.
