Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-06 / 31. szám, szerda

Összeköt bennünket a békevágy, a hazaszeretet és a nép boldogságáért érzett felelősség

Matej Lúčan elvtárs beszéde

• Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak önmagam, valamint a cseh és a szlovák kulturális miniszter nevében a kongresszusukra történt meghívásért, s őszintén köszöntsem önöket a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és a Csehszlovák Nemzeti Front nevében.

Nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattam kongresszusuk eddigi tanácskozását. A beszámoló és a vitafelszólalások - azt mondhatom, a kongresszus egész légköre arról tanúskodnak, hogy nagyon felelősen viszonyulnak a nemzetközi helyzet és belpolitikai életünk kulcskérdéseihez. Kifejeződik szilárd eltökéltségük, hogy minden erejükkel részt vesznek az élet és a béke védelméért folytatandó további küzdelemben, a mai és a jövő nemzedékekért vívott harcban. Eltökéltségük, hogy a hívőket a szocialista haza iránti alkotó szeretetre ösztönözzék, elősegítsék népünknek az ország sokoldalú fejlődésére, új szépségben és gazdagságban való felvirágoztatására tett áldozatos erőfeszítéseit. A kongresszus egyúttal azt az eltökéltségüket is kifejezi, hogy mindent megtesznek az állam és a római katolikus egyház jó viszonyának további elmélyítéséért. Engedjék meg, hogy őszinte köszönetét mondjak eddigi munkájukért és eltökéltségükért, hogy ezt a munkát új, még magasabb szinten folytatják.

Amikor öt évvel ezelőtt összejöttünk második kongresszusukon, súlyos felhők tornyosultak a nemzetközi élet egén. Azóta a világ komoly megpróbáltatásokon ment át. Az Amerikai Egyesült Államok a lázas fegyverkezés eddig nem látott hullámát indította el, és veszélyesen kiélezte a nemzetközi kapcsolatokat. Mindezt azért tette, hogy katonai fölényre tegyen szert a világ fölött, s elnyomja a népeknek a szabadságért és a haladásért, a békéért és az igazságért vívott harcát.

A nemzetközi helyzet továbbra is nagyon súlyos és bonyolult. De ma már elmondhatjuk, hogy a helyzet alakulása és az élet alátámasztotta az amerikai célok irreális voltát. Bizonyította, hogy veszélyes konfrontációs irányvonaluk nemcsak az emberiség érdekeivel, hanem a nemzetközi fejlődés objektív irányzataival is szöges ellentétben áll. Az Egyesült Államoknak nem sikerül elrettentenie, sem pedig „lefegyvereznie“ a szocialista államokat. A Szovjetunió megfontolt békejavaslatai, különösen az az álláspont, amelyet Csernyenko elvtárs az amerikai televízió számára adott interjújában fejtett ki, világszerte egyre nagyobb támogatásra találnak. A háborúhajhászó erőknek sem becsapniuk, sem pedig felbomlasztaniuk nem sikerül a nemzetközi békemozgalmat. Szemléltetően bizonyítja ezt a szembenállás az Egyesült Államok egyik legszégyenteljesebb céljával, hogy a világűrt a „csillagok háborújának“ színhelyévé, a civilizáció elpusztításának eszközévé változtassa. Az Egyesült Nemzetek Szervezete - az Egyesült Államokat leszámítva - elítélte a világűr militarizálását. Nem is olyan régen a Pápai Tudományos Akadémia ülésén, amelyen kilenc országból, köztük a Szovjetunióból 29 tudós vett részt, elutasították az úrháború terveit. Joggal hangzott el ezekben a napokban a delhi nemzetközi tanácskozáson: a világűrnek nem szabad harctérré válnia, mert akkor a Föld temetővé válna.

Az, hogy március 12-én Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége tárgyalásokat kezd, elsősorban a szocialista országok és az egész világ béke- szerető erői szilárd eltökéltségének eredménye, hogy nem engedik meg az atomháborút, a háborúhajhászó erők terveinek megvalósítását. Az emberiség meggyőződött arról, hogy módjában áll megakadályozni a pusztító atomháborút és megjavítani a nemzetközi helyzetet.

A világ népeinek ezekben a békeerőfeszítéseiben az egyházi és a vallási körök is fontos szerepet töltenek be. Az amerikai kormányzat azt a célját sem érte el, hogy az egyházat a szocializmus, a haladás, a népek szabadsága és a béke ellen folytatott politikájának eszközévé változtassa. Az egyházi körök világszerte folytatják azt a törekvésüket, hogy megvédjék az élet legszentebb ajándékát, a békét, ami az emberi társadalom létezésének alapvető feltétele.

Hogy milyen jelentős szerepet tölthetnek be az egyház képviselői a jelenlegi helyzet kulcsproblémáinak a megoldása során is, arra nemrég rámutatott Konsztantyin Csernyenko válasza az Egyesült Államok és a szocialista országok egyházi képviselői Karlovy Vary-i konzultációs találkozójának üzenetére. Ezért egész társadalmunk nagy jelentőséget tulajdonít a közelgő 6. keresztény békegyűlésnek, amelyet ez év július elején éppen itt, a prágai Kultúrpalotában tartanak.

Engedjék meg, tisztelt uraim, hogy nagyra értékeljem azt a tényt, hogy a katolikus papokat tömörítő Pacem in terris ezekben a bonyolult és nehéz időkben helyesen ismerte fel és becsülettel betöltötte szerepét. Országunk népével együtt nem hagyta félrevezetni magát, nem hagyta, hogy különféle támadásokkal, rágalmakkal és fenyegetésekkel elrettentsék, és szilárdan az élet és a béke oldalán áll.

Emellett a múltban sem volt így, ma pedig végképp nem igaz, hogy békeaktivitásában a Pacem in terris elszigetelt lenne. A hívők milliói, a katolikusok milliói világszerte- köztük számos pap és püspök- ma szent kötelességének tekintik, hogy szembeszálljanak az atomháború veszélyével. Köztük szervezetük is büszkén elmondhatja, hogy már régen felismerte helyét és felelősségét.

A legfontosabb feladatok még előttünk állnak. Igen, közös erővel meg tudjuk védeni a békét. Ehhez nem elég szemlélődni, remélni és hinni. Hozzá kell járulni, minden erőnkkel támogatni kell azt a küzdelmet, hogy a békeerófeszítések reális eredményekhez vezessenek. Hogy a fegyverzetek valóban csökkenjenek, főleg az atomfegyvereket tiltsák be, hiúsítsák meg a világűr militarizálásának terveit, állítsák helyre az eltérő társadalmi rendszerű államok jó kapcsolatait. Hogy az emberiség erőit olyan problémák megoldására összpontosítsa, amelyek ma szégyent jelentenek számára: például százmilliók éhezése és nyomora, a műveletlenség, a halálos betegségek és a szennyezett környezet. Tehát arra, hogy az emberek emberhez méltó életet élhessenek.

Hogy ennek milyen akadályai vannak, ezt ma is láthatjuk, amikor az egész világ népei megemlékeznek a fasizmus leverésének 40. évfordulója alkalmából leszűrt létfontosságú tanulságról. Közvetlen szomszédságunkban olyan hangok hallatszanak, amelyek a háború utáni elrendezés, a jaltai és a potsdami egyezmény revízióját sürgetik. Egyre veszélyesebben erősödnek a revansisták követelései. Dicsőséggel övezve bocsátják szabadon a háborús bűnösöket. Mindezt állítólag a „megbékélés“ keresztény jelszavával teszik. Megbékélni a fasizmussal, a háborús előkészületekkel, a pusztulással és az emberiség halálos fenyegetettségével? Mi ebben a keresztényi?

Tisztelt uraim! Az elmúlt években jelentős sikereket értünk el szeretett hazánk sokoldalú fejlesztésében. Sikeresen teljesítjük társadalmunk vezető ereje, Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusának határozatait. Amint újévi beszédében Gustáv Husák elvtárs hangsúlyozta: országunk helyzetét a politikai stabilitás, a széles korú társadalmi és munkaaktivitás, a népgazdaság fejlődése, a magas életszínvonal,

a gazdag kulturális és szellemi élet jellemzi.

A mai világban mindez bizony nem magától értetődő. Igen, nem kevés problémánk is van, amelyeket meg kell oldani. Távolról sem vagyunk mindennel elégedettek, és szeretnénk még jobb eredményeket felmutatni. De mindenesetre büszkén és öntudatosan emlékezhetünk meg Csehszlovákia népe nemzeti felszabadító harca betetőzésének és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának

40. évfordulójáról. Ez alatt a negyven esztendő alatt országunknak nemcsak az anyagi ereje, hanem kulturális és szellemi gazdagsága is megsokszorozódott.

Gondoljunk csak egy pillanatig arra, hogy milyen sokan tudjuk ezt saját tapasztalatunkból is. Hiszen a Csehszlovák Köztársaság már azelőtt is a fejlett országok közé tartozott, és demokráciájával büszkélkedett. De milyen sok volt benne a nyomor, az éhezés és a jogtalanság! Milyen sok volt az elmaradottság és a szenvedés, hány embernek nem volt kenyere, nem is szólva a művelődésről, a kultúráról vagy az orvosi ellátás megfizetéséről!

Valaki azt mondhatná, hogy ez már a régmúlt, hogy a világ megváltozott. Sajnos, földünk nagyobbik részén mindeddig nyomor van, az imperializmus tragikus örökségeként. De vannak nálunk gazdagabb országok is. Azok, akiknek futja rá a legdrágább gyógyszereket, a legjobb orvosi ellátást vásárolhatják meg, őket szolgálják a kiemelt iskolák és a kultúra kincsei. De az emberek millióinak nincs állásuk, sokuknak még fedél sem a fejük fölött. Számukra elérhetetlen fényűzés, hogy fürdőkben kezeltethessék magukat. Éppen ezért büszkélkedünk azzal, hogy felépítettük a szociális szempontból igazságos rendszert, amelyben nincsenek munkanélküliek, nincs nyomor és éhség, nincsenek elmaradott vidékek, a gazdagság szégyenteljes korlátja nem az emberi életnek és a kulturáltságnak az alapvető kritériuma, sőt a demokratikus vívmányokhoz való hozzájutásnak a mércéje. Társadalmunk ezerszer demokratikusabb, mint azok, amelyek naponta támadnak, és totalitalizmussal vádolnak bennünket. Olyan társadalmat teremtettünk meg, amely előtt világos és biztos perspektíva áll. A szocializmus útján és csak a szocializmus útján halad országunk előre az új, anyagi, kulturális és szellemi gazdagság, nemzeti történelmének új dicsősége és nagysága felé.

Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban nagyra értékeljem azt, hogy népünk megbonthatatlan egységében Csehszlovákia fejlesztésének ehhez a művéhez teljes mértékben hozzájárulnak az összes egyház, köztük a római katolikus egyház hívői. Túlnyomó többségük támogatja a Nemzeti Front belpolitikáját és békeszerető külpolitikáját, iparunk és mezőgazdaságunk, a tudomány, a technika és a kultúra önfeláldozó építői közé tartozik.

Azokban az országokban, ahol a tőke diktátuma és önkénye a mi- litarizálás, a háborús előkészületek uralkodnak, e politika lényege megosztja az embereket: arra kényszeríti a szegényeket, a szenvedőket, valamint az összes becsületes embert - köztük a hívőket is -, hogy védelmezzék elidegeníthetetlen jogaikat, elsősorban a munkához, az élethez és a békéhez való jogukat. Szocialista társadalmunk egybekapcsolja az embereket - tekintet nélkül arra, hogy felekezet nélküliek vagy hívők-e - a jobb, igazságosabb rendszer, a biztos, békés jövő érdekében végzett munkára.

A szocializmus építésének éveiben ezért kialakult a hívők társadalom iránti jó viszonya. Ugyancsak pozitív kapcsolat alakult ki az állam és az egyházak között. A római katolikus papok és a magas rangú egyházi személyiségek döntő többsége jól tudja, hogy szocialista hazánkban a katolikusok szabadon élnek és tevékenykednek, s a papok a hívőket becsületes munkára akarják ösztönözni. Éppen ennek alapján fokozatosan kialakult a kölcsönös bizalom, az egyházi személyiségeknek az államba és a társadalomba, valamint az államnak és a társadalomnak a beléjük helyezett bizalma.

Érdekünk, hogy a jövőben a kapcsolatok még inkább fejlődjenek, ugyanezen az alapon. És engedjék meg, hogy ezen a fórumon kijelentsem: szervezetük

a megtestesítője és szavatolója e bizalom jogosultságának. Éppen ezért tölt be a Pacem in terris annyira fontos - s joggal mondhatjuk - pótolhatatlan szerepet az állam és az egyház viszonyában. Államunk őszintén nagyra értékeli szervezetük képviselőit, mint a haza olyan hú polgárait, akik egyúttal odaadóak hitük és egyházuk iránt. Reális tetteikkel segítik egyházuk érdekeit, nem úgy, mint azok, akik az egyházi érdekekre csak hivatkoznak, de valójában aláássák társadalmi tekintélyét, akár tudatosítják ezt, akár nem. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban őszintén örömmel fogadjam a római katolikus megyés püspökök döntő többségének álláspontját, akik alátámasztják a Pacem in terris egyházi hitelét. Ez felelős álláspont, a hazához és az egyházhoz való becsületes viszony megnyilvánulása.

Már az a tény, hogy barátilag összejövünk ezen a kongresszuson és más alkalmakkor, s önök a kerületekben és a járásokban találkoznak a néphatalmi szervek képviselőivel, eszmecserét folytatnak velük, foglalkoznak a nyitott kérdésekkel, a kölcsönös megértés széles lehetőségeiről tanúskodik. Társadalmunk tiszteletben tartja hitüket. Az eltérő világnézet nem akadály, ha egybekapcsol bennünket a béke és az élet iránti odaadás, a népünk boldogsága és jóléte iránti érdek, a hazaszeretet.

Persze vannak olyan emberek, akiknek szemében ezek a jó kapcsolatok és a fejlesztésükre tett erőfeszítések szálkát jelentenek, s nem jó szemmel nézik a Pacem in terris tevékenységét. Rágalmazzák és támadják szervezetüket. Főként a nyugati antikommu- nista központok és más külföldi körök - köztük vezető helyen a Csehszlovákia-ellenes emigráció - nem titkolják: azt szeretnék, ha nálunk konfliktusok lennének, amint maguk mondják, valamiféle állandó háború lenne az állam és az egyház között. Mindennel visz- szaélnek, a legalattomosabb koholmányokat és hazugságokat agyalják ki. Ezeknek az emberek- nem semmi közük a hívők érdekeihez és őszinte hitéhez, sem pedig az egyház érdekeihez. Éppen ellenkezőleg: arra törekednek, hogy az egyházat és a hitet politikai eszközként használják ki a szocializmus, a nép és a béke elleni harcban. Ez a Pacem in terris elleni támadások és rágalmak lényege és célja.

Sajnos, még nálunk is akadnak egyének, akik külső hatásra vagy egyes hazai intrikusok hatására nem adták fel azt a törekvésüket, hogy elhintsék a gyűlölet és az ellentétek magvát. De ezek csak egyének, akik magatartásukkal önmagukat szigetelik el. örömmel állapítom meg, hogy a római katolikus papok és megyés püspökök döntő többsége tudatosítja: az ilyen cselekedetek és különféle akciók lényegüknél fogva ártanak a hívők és az egyház érdekeinek.

Szocialista Államunk abból indul ki, hogy a hívő állampolgárok a Csehszlovák Szocialista Köztársaság lakosságának oszthatatlan és egyenjogú részét képezik, s ezért az egyházaknak is megvan a törvényes és a törvény által szavatolt helyük. Megbízható és egyedüli hatékony útja annak, hogy kielégítsük a hívők igényeit és az egyházak jogos szükségleteit, megoldjuk és áthidaljuk a problémákat, amelyeket az élet vetett fel, a jó kapcsolatoknak, a nyitott kérdések kölcsönös megértés és bizalom alapján történő

komoly megvitatásának az útja. Ha egyesek a gyakorlati életben másként járnak el, az nem felel meg államunk politikájának.

Az elmúlt időszakban az állam és az egyház kapcsolatában nem kevés pozitív eredmény született. Elegendő körülnézni a templomokban, amelyek némelyike értékes műemlék, sok újra eredeti szépségében látható, ahogyan elődeink szeretettel építették őket.

Meg kell állapítani, hogy nemegy kérdés megoldása során éppen a Pacem in terris volt a kezdeményező. Vonatkozik ez például az irodalomra és a sajtóra. Mint ismeretes, a Katolícke noviny az egész országban csaknem negyedmillió példányban jelenik meg, ami világviszonylatban sem kevés. A Duchovný pastier példányszáma több mint 7500. Szervezetük kérésére Csehországban és Szlovákiában jelenleg 200 ezer biblia, 70 ezer katekizmus és 400 ezer énekeskönyv kiadására készülődnek. Számos figyelemreméltó könyvet, amely a papság nem kis érdeklődését váltotta ki, adott ki maga a Pacem in terris.

A csehszlovák kormány teljes mértékben tiszteletben tartja azt a tényt, hogy az egyházaknak és a hívőknek megfelelő irodalomra van szükségük, s beszerzése meghatározó útjának ma és a jövőben is a hazai kiadást tekintjük, annak ellenére, hogy nem kevés müvet hozunk be külföldről is.

Más kérdésben is elsősorban a Pacem in terris képviselői voltak azok, akik rámutattak a papok magas átlagkorával kapcsolatos problémára és arra, hogy emiatt sokan befejezik tevékenységüket. Mint ismeretes, az utóbbi években nem kis mértékben nőtt a teológiai karra újonnan felvett hallgatók száma.

Néha vitát kelt a gyermekek vallási oktatása. Mint ismeretes, a csehszlovákiai iskolákban a vallást a gyermekek szüleinek kérésére oktatják. Olyan forma ez, amely beválik. Következetesen törekedni fogunk arra, hogy egyik fél se szegje meg az előírásokat.

Üdvözlő beszédemben természetesen nem foglalkozhatom minden konkrét kérdéssel, és ez nem megoldásuk helye. A tapasztalatok azonban teljes mértékben alátámasztják, hogy az ehhez vezető út éppen és egyedül a komoly magatartás és a kölcsönös bizalom útja, s népünk és közös hazánk javát szolgálja. Végezetül engedjék meg, hogy röviden szóljak a csehszlovák kormánynak a Vatikánnal folytatott tárgyalásairól. Itt is nagyra értékelném azt, hogy a Pacem in terris becsületes munkájával nem kis mértékben hozzájárult ahhoz, hogy helyreáll- janak a kapcsolatok. Mi ezekhez a tárgyalásokhoz konstruktívan és jóakarattal viszonyulunk. Teljes összhangban a helsinki értekezlet Záróokmányával, a kölcsönös tisztelet és a belügyekbe való be nem avatkozás elveiből indulunk ki. Figyelembe kell venni társadalmi rendszerünket és azt az elidegeníthetetlen jogunkat, hogy saját törvényeink és rendelkezéseink legyenek, valamint azt a természetes tényt, hogy a római katolikus egyház Csehszlovákiában a szocialista társadalom feltételei közt él és fog élni. Ezen az alapon elegendő tér nyílik a kölcsönös érdeklődésre számot tartó ügyekben kötött megegyezések számára. A mi részünkről erre készek vagyunk.

Tisztelt uraim! Szilárd meggyőződésem, hogy a katolikus papokat tömörítő Pacem in terris III. országos kongresszusa új, nagy és jelentős ösztönzést ad minden szerve, tagja és mindazok intenzívebb munkájának, akik eddig közömbösek voltak, s arra ösztönzi önöket, hogy még hatékonyabban váltsák valóra nemes és humánus jelszavukat: szolgálni és segíteni. Engedjék meg, hogy a csehszlovák kormány nevében ehhez a további munkához sok sikert kívánjak a béke és szeretett hazánk további felvirágoztatása nevében.