Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-05 / 30. szám, kedd
Életközeiben Egy pedagógus-pártszervezet év eleji tanácskozásáról N apjainkban, amikor egyre jobban előtérbe kerülnek a szocialista ember formálásának kérdései, semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül az ifjú nemzedék nevelésének, szocialista öntudata formálásának problematikáját. Természetes tehát, hogy a pedagógus-pártszerveze- tek év eleji taggyűlésein - a pártmunka kérdései mellett - a legnagyobb figyelem a nevelést és az oktatást kíséri. Erről győződhettünk meg štúrovóban is, ahol a magyar tanítási nyelvű alapiskola, a művészeti alapiskola, a gyermekotthon, a kisegítő iskola és két magyar tanítási nyelvű óvoda pedagógusaiból és nevelőiből álló huszonegy tagú alapszervezet a napokban adott számot arról, hogy a párt XVI. kongresszusa határozatainak értelmében hogyan tett eleget feladatainak. A beszámolóban - amelyet Dávid Sándor, a pártszervezet elnöke adott elő - elsősorban az kapott hangsúlyt, ami most az iskolák tevékenységében a legfontosabb: az oktató-nevelő munka hatékonyságának fokozása, a jövő nemzedék sorsáért vállalt és érzett felelősség.- Célunk, hogy eszmeileg fejlett, jó képességű, rátermett fiatalokat neveljünk, akik munkájukkal, tudásukkal socialista társadalmunk megbízható támaszává válnak - hangsúlyozza a beszámoló. - Fő feladatunk továbbra is a tanulók tudományos világnézetre, szocialista hazafiságra és proletár internacionalizmusra nevelése. Megkülönböztetett figyelmet szentelünk a jövőben is a honvédelmi nevelésnek, a tanulók helyes pályaválasztásának; arra törekszünk, hogy összehangoljuk az egyéni és a társadalmi érdekeket, hiszen munkánk csak akkor eredményes, ha kapcsolatban van az élettel. Tevékenységünkben kettős célt követünk; az egyik, hogy tanulóinkkal a lehető legjobban elsajátíttassuk a tananyagot, de ne házi feladatok segítségével, hanem rendszeres és intenzív foglalkoztatással a tanítási órákon. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy a tanulók ismereteiket ajánlott olvasmányokkal, ismeretterjesztő és szépirodalmi művek olvasásával gazdagítsák. A másik törekvésünk, hogy kibontakoztassuk és fejlesszük növendékeink alkotó képességét. E célt szolgálják a szakkörök, az iskolai gyermeklap és a faliújságok. Sokrétűen elemzi a beszámoló az alapiskola helyzetét. Megállapítja: az utóbbi években gyarapodott a tanulók száma, s ezáltal az osztályoké is, így új tantermekre lett szükségük. Bár Ebeden (Obid) rendbe hozattak egy elhanyagolt, kéttantermes épületet, mégis helyhiánnyal küzdenek. Emiatt az iskola 1174 tanulója közül több mint 450 kihelyezett osztályokban tanul és naponta utazik. A legközelebbi iskola a főépülethez két, a legtávolabbi pedig nyolc kilométerre van. A főépületen kívül levő öt iskola tantermei elavultak, fenntartásuk, karbantartásuk költséges, arról nenf is szólva, hogy korántsem felelnek meg a korszerű oktatás követelményeinek. Az Ady Endre utcai iskola zsúfoltsága nem teszi lehetővé, hogy szaktantermeket létesítsenek, sőt hátráltatja a zökkenőmentes oktatómunkát is. A tantermeken kívül korszerűbb tanműhelyekre és nagyobb étkezdére is égető szükségük lenne. Már tavaly is szó volt arról, hogy a főépületet megtoldják, egyelőre azonban még a kezdő lépések sem történtek meg. Jóllehet az iskola már rég nem felel meg a mai követelményeknek, hatvannyolc tagú tantestülete mégis igyekszik a lehető legjobban dolgozni. K edvezően értékeli a beszámoló a művészeti alapiskola (328 tanulója van) tevékenységét. Növendékeik a járási, kerületi és szlovákiai versenyeken eredményesen képviselik iskolájukat, gyakran érve el első helyezést. Az intézmény megalakulásának 25. évfordulója alkalmából, a múlt évben négy hangversenyt és egy kiállítást rendeztek. A kisegítő iskola munkájáról szólva a beszámoló a nehézségeket sem hallgatja el. Ezekben az iskolákban hetedik éve folyik az új program szerinti tanítás, tankönyveket viszont csak az első négy osztály kapott. A többiben az anyagot fordítani kell és fölírni a táblára. A tanulók felkészítését azonban az is nehezíti, hogy a szülők nem törődnek gyermekeik előmenetelével, gyakori az iskolakerülés, a csavargás. A gyermekotthonban 38 növendékről gondoskodnak. Tanulmányi eredményeik jók, bár ezt csak nagy nehézségek árán tudják elérni, mert az otthon állapota már-már életveszélyes. Két évvel ezelőtt ugyan megkezdték az épület tatarozását, a munka azonban leállt. Dávid Sándor beszámolt az óvodák helyzetéről is, ahol az újnevelési program alapján nagy gondot fordítanak a gyermekek magyar és szlovák nyelvi felkészítésére és sikeresen készülnek a spartakiádra is. A vitában Tóth Zoltán, az érsekújvári (Nové Zámky) járási pártbizottság ellenőrző és revíziós bizottságának elnöke a járási szervek nevében az alapiskola Major István pionírcsapatának eredményes tevékenységét értékelte. Mint mondotta, a tanulók tavaly is bekapcsolódtak az összes versenybe, többször első helyezést szerezve. A Hahota csoport a Du- namenti Tavaszon lett a legjobb, a Kisbojtár tánccsoport Gombaszögön szerepelt sikeresen, de jól dolgoztak a bábosok is. Megállták helyüket a Matematikai és fizikai szakkör tagjai is, a járási és kerületi olimpiákon képviselve az iskolát. A honvédelmi kör tagjai több kerületi versenyen voltak elsők. A tanulók rendszeresen részt vesznek a Puskin-emlékverse- nyen és a szlovák nyelvi vetélkedőn is; az előbbin a múlt évben másodikok lettek, a korábbi évben viszont első díjjal tértek haza. Bálint Ernő, az alapiskola matematikatanára az új program szerinti tanítás tapasztalatairól számolt be. Megjegyezte: a matematikában nagy a törés az alsó tagozatról a felsőre való áttéréskor. Ennek áthidalására már a múlt évben tantárgybizottsági megbeszélést tartottak a pedagógusok. Egyébként szeptemberben iskolájukban az egyik ötödik osztályt matematika tagozatúvá alakították; ennek tanulói többletórában tanulják a matematikát. Ilyen tagozatos magyar tanítási nyelvű osztály nincs is több a járásban, s bár egyelőre tankönyvgondjaik vannak, hiszen a tananyagot szlovák nyelvből kell fordítaniuk ebben az osztályban, mégis öröm dolgozni a gyerekekkel, mert ha nem is egyformán tehetségesek, igen szorgalmasak. Az értekezlet legtöbbet vitatott kérdése a nevelés volt, amelynek fontosságára és jelentőségére többek közt Horbulák Mihály, az alapiskola igazgatóhelyettese és igazgatója, dr. Csicsay Alajos is felhívta a figyelmet. Az utóbbi hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy a tanulókat kellő tárgyi tudással felvértezve készítsük fel az életre, de még ennél is fontosabb, hogy emberként is megállják a helyüket. Szükséges a jó szakköri tevékenység, éppúgy, mint a versenyeken való részvétel, de a verseny ne legyen cél, hanem csak eszköz a nevelésben, az emberré formálásban. M ivel a beszámoló nem foglalkozhatott részletesebben a pályaválasztás kérdéseivel, a taggyűlés után - nem utolsósorban azért, mert a nyolcadikosok ottjártamkor, január közepén döntöttek jövőjükről - Csicsay Alajossal erről is szót ejtettünk. t Adataink nem véglegesek, hiszen a jelentkezési lapok átadásáig még naponta változik a helyzet; tizennégy éves korban ugyanis éretlen még a gyerek a választásra, s ez okozza határozatlanságát, vagy bizonytalankodását. Ebben a tanévben száztizenegy tizennégy éves tanulót kell elhelyeznünk. A nyolcadikosoknak 57,7 százaléka, azaz ötvenkilenc tanuló érettségivel végződő középiskolában szeretne továbbtanulni; húszán gimnáziumba készülnek, tizenkettőn négyéves szakmunkásképzőbe, huszonötén szakközépiskolába, ketten pedig katonai gimnáziumba. Az utóbbi években nálunk valóban nincs baj a továbbtanulás iránti érdeklődéssel, sőt több éves, céltudatos munkával azt is elértük, hogy a fiatalok nem rohamoznak meg egy-egy felkapott középiskolát. Évről évre egyre többen jelentkeznek gimnáziumba is, bár örülnénk, ha a mostaninál még nagyobb lenne az érdeklődés, többen ismernék fel ennek az iskolának az előnyeit. Sokéves tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy növendékeink nemcsak a felvételiken, hanem a középiskolákban is helytállnak, a jelentkezők döntő többsége bejut oda, ahová készült. Tavaly például ötvenheten pályáztak érettségivel végződő középiskolákba, s közülük ötvenhatot vettek fel. Egyébként mindig is arra törekszünk, hogy jó elómenetelű gyerekeink továbbtanuljanak, ha kell, a szülőket is meggyőzzük a taníttatás fontosságáról, a szellemi előbbre jutás értelméről. A többi persze már nem rajtunk múlik. TÖLGYESSY MÁRIA Újra a Gajane A moszkvai Nagyszínház színpadán újra láthatják a nézők Aram Hacsaturjan népszerű balettjét, a Gajanét, amelyet első ízben 1952-ben mutattak be Vaszilij Vaj- nonnen koreográfiájával. A felújítás koreográfusa Makszim Marti- roszjan, a moszkvai Balettintézet művészeti vezetője, a karmester Alekszandr Kopilov, a díszleteket pedig Nyikolaj Zolotarjov tervezte.- Miért újította fel a Nagyszínház a Gajanét? - kérdeztük a rendezőtől.- Hacsaturjan rendkívül emocionális, plasztikus és „látványos“ muzsikája már több koreográfusnemzedéket ragadott magával. Lelkesednek érte a táncosok és a nézők is egyaránt - válaszolta Makszim Martiroszjan. - Jómagam már negyedszer állítom színpadra: Jerevánban, Vorönyezs- ben és Ulan-Udéban is megcsináltam. A darab cselekménye - az új librettót Martiroszjan írta - a 30-as években játszódik, azaz akkor, amikor Hacsaturjan a zenét szerezte. A hegyes-völgyes Örmény- országban ebben az időben vízi erőművek egész láncolata épül, s az új élet fénye sugározza be a vidéket. A vezérmotívum a hegyvidéken élő Gajane és Armen, a fiatal villamosmérnök szerelme. A darabban a színház vezető magántáncosai mellett színpadra lépnek a Balettintézet végzős osztályainak növendékei is. Több szereposztást is felkészítettünk az előadásra. Martiroszjan jó ismerője az örmény népi táncnak és koreográfiájában bőségesen merített ezekből az ismeretekből. Nyikolaj Zolotarjov, a Nagyszínház vezető díszlettervezője a színpadképet a Kongresszusi Palota hatalmas színpadára tervezte. A nézők szeme elé az Ararát völgyét övező hófödte hegycsúcsok fenséges panorámája tárul. A tömegjelenetek Szárján telített, buja színvilágú vásznait idézik, a vidék táncai közül az örmény salahót és a grúz lezginkát elevenítik fel a művészek mozdulatai. A Gajane visszatérése a Nagyszínház színpadára a moszkvai színházi évad jelentős eseménye. (APN) UJ FILMEK Harctéri regény (szovjet) Nem háborús film a Harctéri regény; a háború, a harctér itt csupán az emlékekben él, csupán a történet gyökere nyúlik a háború mélyére. Pjotr Todorovszkij a háborút viselt fiatal nemzedék sorsát vizsgálja a győzelem után, az foglalkoztatja őt, mi lett a hősökkel, a frontkatonákkal, akiktől életük már elszalasztott lehetőség nem tér vissza sohasem. Szokványos szerelmi háromszög-történetnek nevezhetnénk a cselekményt, ha a film nem tárna fel ritkán látott lelki mélységeket, ha a lelki válságokat, önmarcangoló gondokat nem oldaná a é mindennapok realitásaival, Nyikolaj Burljajev (balra), a szovjet film főszereplője legszebb, legfogékonyabb éveit rabolta el a háború. Néhány filmkocka még a felirat előtt: egy 1944-es frontárok, benne támadás előtt egy álmodozó kiskatona. Szása a lövészárokban a szép Ljubáról, a parancsnok elérhetetlen kedveséről álmodozik. Aztán vége a háborúnak. Múlnak az évek, de a nagy álom, a hajdani ábránd tovább él. Szása megnősül, egy moszkvai tanárnőt vesz feleségül. Egy nap, amikor a munkahelye felé ballag, meglátja álmai aszonyát: formátlan vattakabátban, ormótlan csizmában, ujjatlan kesztyűben pirogot árul. Mellette szegényesen öltözött, so- vány-sápadt kislány. Ez a harsány, közönséges asszony már nem a régi Ljuba. De Szásában ellenállhatatlan erővel fellobban a szerelem, már csak Ljubáért és a háborúban elesett zászlóaljparancsnok gyermekéért akar élni. Valójában e találkozással kezdődik a cselekmény. A múló évek alatt természetesen Szása is megváltozott. De csak külsőleg. Ez a romantikus mozigépész továbbra is ábrándjának él. Feleségét is elhagyná az újra megtalált Ljuba miatt, de fokonként - nem kis mértékben éppen felesége bölcs, megértő türelme segítségével - kénytelen belátni: az egyszer Kinél van a csavar? s nem ábrázolná rendkívül őszintén, szépítés nélkül a háború nyomorította szovjet valóságot. Finoman megkomponált, érzékeny, szép és emberi film Pjotr Todorovszkij munkája. Balladai tömörségű, lágy és kemény színekkel szépséges-igazzá formált románc, az emberi érzések rejtelmeiről, kiszámíthatatlanságáról, a legnehezebb realitásokat is legyőző erejéről. Kitűnő színészek segítségével készült e szerzői film. A gyötrődő, mozimániákus Szását Nyikolaj Burljajev játssza. A ragyogóan szép, de tomposnak és közönségesnek mutatkozni is merő Ljubát Natalja Andrejcsenko alakítja. Verát, Szása feleségét napjaink egyik legérdekesebb és legkivaiODD szovjet filmszínésznője, Inna Csu- rikova formálja meg; vígjátéki színekkel tarkítja a komolykodó pedagógusnő alakját. Az élet dolgaiban egyáltalán nem gyakorlatias, jólelkű, megértő és okos Vera annyira szereti a férjét, úgy álmodozik a családi boldogságról, hogy az ember megérti, miért választja Szása végül is őt, a nem nagyon szép, nem túl fiatal asszonyt. Inna Csurikova érzékeny, minden külsőségtől és pátosztól mentes kitűnő játékával a tavalyi nyugat-berlini nemzetközi filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját. (svéd) Hans Iveberg forgatókönyvírórendező munkája, a Kinél van a csavar? feltehetőleg az első svéd komédia, hiszen értesüléseink szerint a svéd művészek ez ideig csak súlyos filozófiai gondolatokat tartalmazó drámákat, bűnügyi történeteket, erotikus vagy szexfilmeket forgattak. Annál meglepőbb, hogy ebből az északi országból most kalandelemekkel átszőtt, bolondos komédia érkezett hozzánk, ráadásul olyan, amelyben a svédek önmagukat, saját mentalitásukat ironizálják. Vígjátéki hagyományok híján e svéd komédia francia és olasz sémákra épül; így aztán bőven van benne kaland, váratlan fordulat, hajsza - egyszóval akció, ki- sebb-nagyobb szélhámosság, sok-sok félreértés, de ahogy az már lenni szokott, a végén minden jóra fordul. Helyzetkomikumok füzéréből áll ez az egyébként látványos és egzotikus környezetben játszódó film, mely két jacht drámai versenyét, kalandos útját követi nyomon, Stockholmból Göteborgba, a Götai-csatornán át. S a verseny tétje: a győztes egy arab olajmágnástól ezer sportcsónak gyártására kap megrendelést, így aztán nem csoda, ha a vetélkedő résztvevői a győzelmért, vagyis az anyagi haszonért a lehetetlenre is vállalkoznak...-ymJelenet a svéd komédiából ÚJ SZÚ 4 1985. II. 5.
