Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-05 / 30. szám, kedd
Tárt ajtók mellett RENDSZERES TANULÁS, AKTÍV PIHENÉS A DIÁKOTTHONBAN Kettesével, hármasával, beszélgetve, nevetgélve lépnek be a diákotthon kapuján.. Amikor a harmadik emeletre érnek, önkéntelenül lekapják fejükről sapkájukat, csendesebbre fogják szavukat, s hangosan köszönve mennek el a nevelő irodája előtt. Kosík József né kedvesen, barátságosan fogadja őket s hamarjában egykét mondat erejéig kivallatja „fiait“ az iskolában történtekről.- Bővebben majd a délutáni so- rakozón - engedi útjukra a jövevényeket, akik szemmel láthatóan megkönnyebbülnek. - Gyerekként kerülnek el otthonról, s nekünk úgy is kell velük bánnunk. Igénylik a szeretetet, de rövidre kellett őket fognom, mert a pedagógus és a nevelő felelőssége óriási - mondja komolyan. Hogyan élnek a fiatalok? Mivel töltik délutánjaikat? - tesszük fel a kérdést s a nevelő hosszú gondolkodás után válaszol.- Kezdjük megismerni, megszokni egymást, hiszen csak nemrég dolgozom a bratislavai Hydrostav Építőipari Szaktanintézetének diákotthonában. Más ez mint az iskolában volt, de ugyanúgy gyerekek között vagyok. Harmincötén tartoznak a csoportomba, a fiúk délelóttjeiket az iskolában, illetve hetenként váltakozva gyakorlati oktatáson töltik. Azután jönnek szálláshelyükre s ekkor kezdődik a 15 nevelő munkája. Hivatalosan délután négykor, a sorakozón találkozunk s ekkor beszéljük meg a délelőtt eseményeit épp úgy, mint a délutáni programot. S hogy ez miből áll? Elsősorban tanulásból - közli határozottan Gabi néni - egészen este hat óráig. Utána közös vacsora következik, s amikor a szomszéd épületben levő étteremből megjövünk, elérkezik a számonkérés ideje. Kosík Jó- zsefnének a rosszabb előmenetelő növendékek naponta bemutatják házi feladataikat, felmondják a leckét, csak azután mehetnek tévét nézni, szórakozni - az otthon falain belül. Megtudjuk azt is, hogy a tizenéves fiúknak jut idejük a bevásárlásra, csak a vacsoráig visz- sza kell érkezniük. A nevelők megkövetelik, hogy bejelentsék, ha elhagyják a kollégiumot.- A felsoroltak ellenére vidáman élünk együtt, igyekszünk, hogy a ránk bízott fiatalok hasznosan töltsék szabad idejüket - kapcsolódott a beszélgetésbe Michal Deraj igazgatóhelyettes. Elmondta, hogy a tanulók huszonöt szakkörben dolgozhatnak, hogy kéthetenként moziba, gyakran színházba járnak, a Szakszervezetek Háza rendezésében nevelőhangversenyeken ismerkedhetnek meg a komoly zenével és sikeres rendezvényeknek tartják a különböző versenyeket, vetélkedőket. A fiatalok életvitelének, erkölcsi-jogi nevelésének kérdéseivel is foglalkoznak s a beszélgetéseken kiváló szakemberek válaszolnak a nyílt, őszinte kérdésekre. Az igazgatóhelyettes beszélt a sokrétű sporttevékenységről, arról, hogy az úszni nem tudóknak (évente 40-50 diáknak) a Slovnaft fedett úszócsarnokában tanfolyamokat szerveznek, de közkedveltek és eredményesek a futó- és a síversenyek, jól működik a honvédelmi, a tenisz és az autómodellező szakköri tevékenység. Közölte, hogy a tanintézet három (kőműves-ács) osztályában magyar nyelvű oktatás folyik s elégedetten számolt be a fiúk szorgalmáról, igyekezetéről.- Jellemző rájuk - folytatta immár Kosík Józsefné, - hogy jobban szeretnek dolgozni, mint tanulni. De nézzür.k meg egy-két gyereket, dolgom van velük. - Mutasd fiacskám a homlokodat- nyúl a magas Ötvös Laci fejéhez.- Nem vagy te lázas? - kérdezi, s máris hozza a hőmérőt. - Vacsora után főzök neked teát, most nem betegeskedhetsz, itt a félévi feleltetés, nem hiányozhatsz- mondja anyáskodva, s a fiú örömmel nyugtázza a gondoskodást. - A szekrényedre lennék kíváncsi, - szól Csicsai Péternek, s amikor a szekrénybe néz, összecsapja két kezét. - Hát ez meg micsoda? - kérdezi tettetett haraggal, s Péter máris összehajtogatja az összegyűrt pulóvert. Sorra vesszük a szobákat s Gabi néni megdicséri a jól tanuló Vörös Gábort, megnézi Szabó Jenó osztályzatait, rendre inti a hangosko- dókat. Hol simogat, hol pöröl a fiúkkal. - Rendre kell tanítanom őket, s a fiúk ezt már meg is szokták. A hetenkénti csütörtöki nagytakarítást meg kimondottan élvezik, igaz, a tisztítószereket én adagolom, mert habban úszna az egész folyosó. Mire szobájába értünk, eljött a sorakozó ideje. Ezalatt módunkban állt néhány szót váltani a magyar tanítási nyelvű osztályok osztályfőnökeivel. Szóba hozták az anyanyelvi oktatás előnyeit (az osztályok 1978-ban nyíltak) és a pedagógus-hármas (mester, nevelő, tanár) felelősségét. Rámutattak a nehézségekre is - Sajnos, munkánkat nehezíti a jó magyar szakkönyvek hiánya- közölte többek közt Csiba Ildikó mérnök. - Köztudott - vette át a szót dr. Schnierer Ilona, - hogy a tanintézetbe jelentkező fiatalok nem jeles tanulók. Viszont előfordul, hogy olyanok is itt tanulnak, akik többre lennének képesek, ám nincs választási lehetőségük.- Vannak szakmák, melyek iránt nagy az érdeklődés - foglalta össze a mondottakat Jozef Plško mérnök, az Építőipari Szaktanintézet igazgatója, - s oda csak a legjobbak kerülnek. Tudjuk, hogy bővíteni kellene a lehetőségeket, de a szakosítás a vállalat igényei szerint történik. A lényeg az, hogy a három és fél éves oktatási idő után remek szakemberek, jól képzett fiatalok hagyják el a tanintézetet. A sorakozó végeztével ismét a nevelőnő szobájában folytattuk a beszélgetést. Egymás után tárultak a szobaajtók, a folyosóra, a szobákra csend ült.- Megegyeztünk, hogy tanulás alatt ez így lesz. A folyosón sétálva ellenőrizhetem őket, „kénytelenek“ tanulni, kevesebb a rendetlenkedő is - közli mosolyogva.- És ha másnap jó osztályzatot kapnak, együtt örülünk az eredménynek, elfelejtjük, hogy számtalanszor vettük át a tananyagot, egy-egy verset, olvasmányt. A hétvégeken szétszélednek a gyerekek. A szülők meghallgatják az élménybeszámolókat, ellenőrzik az osztályzatokat s gyakran nem is tudatosítják, hogy a hét öt napján a nevelők őket pótolják. A nevelők adnak tanácsot a tanácstalannak, jó szót a kételkedőnek, büntetnek és dicsérnek, miközben azon vannak, hogy a rájuk bízott gyerekekből értelmes, talpraesett munkásokat neveljenek. PÉTERFI SZONYA Hősies harcok Liptovský Mikulášért A csehszlovák hadtest helytállása ÚJ SZÚ 1985. II. 5. A szovjet csapatok 1945. január 12-től kezdve a front egész hosszában fokozatosan támadásba lendültek. A csehszlovák hadtest január 18-án reggel 6 órakor kezdte el a hadműveletet. Az első dandár Zborov városának elfoglalását kapta feladatul, a harmadik dandárnak pedig Bardejo- vot kellett felszabadítania. A csehszlovák egységek a megadott időben, nem törődve a 20 fokos hideggel, keményen támadtak, üldözték a visszavonulásra kényszerült ellenséget. Két nap alatt felszabadították Bardejovot és Zborovot, valamint további negyven községet, s ezzel elősegítették Košice és Prešov felszabadítását. A támadás során az ellenség súlyos veszteséget szenvedett, a hadtest veszteséglistáján negyvennégy sebesült és két halott szerepelt. Mindkét dandár megkapta a „Prešovi“ címet. Ezt követően a hadtest Prešov irányába csoportosult át és Levoča, Ružomberok, valamint Liptovský Mikuláš felé folytatta a fasiszta csapattestek üldözését. Január 27-én a délelőtti órákban - a 18. szovjet hadsereg alárendeltségében - felszabadították Levočát. Ez a siker főleg a harmadik dandár érdeme volt. Január 28-án a hadtest katonáit már Poprádon fogadták a pincéből előbújt lakosok. A harcokban elfáradt katonák épp hogy csak kezet fogtak földijeikkel, máris tovább siettek, hogy üldözzék az ellenséget. Átfésülték a Magas Tátra és a Szepesség térségét. A Liptovský Mikuláš felé előrenyomuló első dandár előtt komoly akadálynak bizonyult Važec község, amelyet menetből nem sikerült elfoglalnia. A dandár harmadik zászlóalja kapta a parancsot, hogy január 29-én intézzen éjszakai rohamot a község ellen. A támadás jól indult, de elhúzódott, és csak reggelre sikerült a települést elfoglalni. Ez elsősorban Hunda alhadnagy századának az érdeme volt, amely éjszaka a harminc fokos hidegben hátba támadta a fasisztákat. Bátor tettéért másnap kitüntette és hadnaggyá léptette elő a hadtest parancsnoka. A harc, az ellenség üldözése tovább folytatódott. Az első dandár Liptovský Hrádok irányába tört előre, ahol a fasiszta csapatoknak jól kiépített védelmi állásaik voltak. Az első zászlóalj arctámadása a város ellen lassan haladt, míg a dandár jobb szárnyán támadó alegységek meglehetősen előljártak. Ebben a helyzetben a partizánok siettek a hadtest katonáinak a segítségére. Támadást indítottak a város déli részén lévő magaslatokról, s közös erővel megfu- tamodásra kényszerítették az ellenséget. Liptovský Hrádok felszabadult. Február elején azonban a csehszlovák hadtest és az ebben a térségben harcoló szovjet magasabb egységek olyan ellenállásba ütköztek, amelyet az Ondava melletti harcok óta nem tapasztaltak. Az ellenség védelmi állásai a hegyvonulatokra támaszkodtak és mindenütt tökéletes tüzérségi tűzrendszert szervezett meg. Az előnyös védelmi állásaik mellett a fasiszták még egy roppant nagy előnnyel is rendelkeztek: nagyszerű figyelő pontjaik voltak, amelyekből kedvező időjárás esetén nagy mélységben áttekinthették a hadtest hadtápterületét, működési körletét. Liptovský Mikuláš bevételét február 3-án kísérelték meg először, 5-én és 12-én megismételték, de eredménytelenül. A város térségében minden magaslatért ádáz harcot kellett vívni. Az újabb támadást a város ellen, amelyet erődítménnyé épített át az ellenség, március 3-ra halasztották el. A meggyengült hadtestnek a szovjet csapattestek támogatásával most sem sikerült elfoglalnia a várost, bár jelentős veszteséget okozott az ellenségnek. A további harcok folytatásához a hadtest erősítést kapott. Megérkezett az arcvonalra a negyedik dandár, amelyet Levočá- ban állítottak fel és képeztek ki. Kežmarokban harckocsi-dandár formálódott. Új erőkkel töltötték fel az első és a harmadik dandárt is. Március 30-ra virradó éjszaka a csapattestek elfoglalták állásaikat s hajnali négy órakor támadásba lendültek. Április negyedikének reggelén a csehszlovák és a szovjet csapatok kéthónapos kimerítő harcok után végre birtokukba vehették a várost. A hadtest az Ondavától eljutott Liptovský Mikulášig, de pihenésre nem volt idő. További települések felszabadítása várt rájuk a Vág völgyében, a Nagy Fátra irányában. N. J. Téli vadászgondok Gyurcsek Ernőt, a Szlovák Vadászszövetség Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottságának elnökét, aki egyúttal az erdőgazdasági üzem igazgatója, mindig elfoglalt embernek tartottam. Ennyire utolérhetetlen azonban talán még sohasem volt, mint január első két hetében. Bevallom, élt bennem a gyanú, hogy ennek bizonyára a szokatlanul hideg időjárás lesz az oka. Ezt meg is erősítette, amikor végre egyeztetni tudtuk teendőinket, s talált egy röpke fél órát a beszélgetésre.- Idestova negyven éve járom az erdőt és a határt puskával a vállamon, de kevés ilyen zord januárra emlékszem, mint ez a mostani. Valamikor, amikor még Banská Bystricában voltam erdész, gyakoriak voltak az ilyen nagy hidegek, de a Csallóközben ez kimondottan szokatlan időjárásnak számít.- Mint erdész, vagy mint vadász aggódott többet a nagy hideg miatt?- Az erős fagyok nem tesznek jót sem az erdőnek, főleg a facsemetéket fenyegeti a kifagyás veszélye, sem a vadaknak. A vadakra talán az jelenti a nagyobb veszélyt, hogy élelem keresése közben, a hideg miatt, behúzódnak egészen a falvak közelébe. Sajnos, sok kisebb erdős részt felszámoltak területeinken, a mezőgazdasági üzemek sem hagyják kint kazlaikat, mint régebben, így bizony a vad sem jut olyan könnyen élelemhez, mint valaha. Ezért nekünk, vadászoknak mindent meg kell tennünk, hogy területeinken táplálékhoz juttassuk az állományt. Ebben az időszakban ez a legfontosabb feladatunk.- Vadászaik felkészültek erre?- Az ünnepek után - mintha csak éreztük volna, hogy milyen időszak következik - összehívtuk vadászgazdáinkat, és megvitattuk a vadak etetésével összefüggő tennivalókat.- Tehát a hirtelen megváltozott idő senkit sem ért felkészületlenül?- Készítettünk egy gyors felmérést, s meg kellett állapítanunk, hogy bizony vannak olyan területeink, ahol még az őzek is kénytelenek behúzódni a falvak közelébe, ha élelmet akarnak találni. Ezért ezt a kérdést újra megvitattuk a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályával, aminek egy hatékonyabb ellenőrzés lett az eredménye. Aktivistáink rendkívüli ellenőrzéseket tartottak, és azonnal jelentették az etetésben észlelt hibákat. Ezekre mi reagáltunk, aminek az lett a gyümölcse, hogy a legutóbbi ellenőrzéskor már azt tapasztalhattuk: megfelelően gondoskodnak a vadállományról.- Ilyenkor, téíidőben nemcsak a nagy hideg és az élelemszűke szokott gondot okozni, hanem az orvvadászat is. Találkoztak ilyen gondokkal is a közeli napokban?- Sajnos igen, de be kell vallanom, hogy az orvvadászoknál sokkal nagyobb veszedelmet jelentenek vadainkra a kóbor kutyák és a macskák. Velük nehezebben tudunk megbirkózni, mint azzal az egynéhány orvvadásszal. Vadászaink szinte mindennap, főleg a reggeli és az esti órákban járják a határt és könyörtelenül irtják a kóbor kutyákat és a macskákat. De van ilyenkor a vadállománynak még egy ellensége, mégpedig a róka, amely ebben az időben kezdi a párzást. Éppen ezért ebben az időben kell megszerveznünk a rókavadászatokat is. Nem mindenütt van róka, de vannak olyan helyek, ahol komoly gondot okozhatnak a falvakban is. E téren is el kellett érnünk, hogy vadászaink ne csak magányosan járjanak rókára vadászni, hanem csoportosan is. Viszont van egy dolog, aminek nagyon örülünk. Az, hogy eddig járásunkban nem találtunk veszett rókát. Tehát most igen jó alkalom nyílik arra, hogy az ügyes vadászok kifogástalan minőségű rókaprémhez jussanak.- Úgy tudom, hogy az intenzív vadvédelem mellett ezekben a napokban értékelik múlt évi munkájuk eredményeit is. Mit mutat a gyorsmérleg?- Elmondhatom, hogy a dunaszerdahelyi járásban az 1984. év egyes vadfajtáknál igen jó volt.. Kitűnők az eredményeink a szarvas-kilövésben. Ugyanez elmondható a vaddisznóról, de gyengébb már az őzek, és sajnálatosan elmaradtak eredményeink az apróvad esetében. Nyúlból és fácánból lényegesen a tervezett alatt maradtunk. Az okokat ismerjük. Nagyon kedvezőtlenül hatott a szaporulatra az intenzív mezőgazdasági termelés, de a meliorációs és a környezetvédelmi problémák sincsenek a vadállomány javára. Persze, nem akarunk megragadni a felismerésnél. Intézkedéseket hozunk annak érdekében, hogy a jelenlegi körülmények között is növekedjen az apróvadállomány. A fácánok esetében meg kell oldanunk a farmos nevelést, a nyulaknál pedig mérsékelni kell a kilövést. Ott, ahol nincs meg a törzsáilomány, ezt meg kell érteniük a vadászainknak. Akad a járásunkban is néhány konkrét példa, hogy ez lehetséges. Remélem, ezt valamennyi vadászunkkal meg tudjuk értetni, s akkor apróvadból is olyan gazdag lesz a határunk, mint a többiből. KAMOCSAI IMRE A Munka Érdemrenddel kitüntetett dobŕíši kesztyűgyár dolgozói évente mintegy 5,5 millió pár kesztyűt állítanak elő. Ennek a felét külföldre szállítják. Termelésüket évente 45,6 százalékban inno- válják. A képen: Jana Polívková és Dagmar Vávrová tervezők az új kesztyümintákat tanulmányozzák. (Petr Josek felvétele - ČTK)
