Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-28 / 50. szám, csütörtök
Washingtonnak a rágalmazás helyett a lázas fegyverkezés megállítására kellene törekednie ÚJ szú 1985. II. 28. (Folytatás az 1. oldalról) teljes ellentétben mozgatható ra- kétaelháritó rádiólokátor-állomások kiépítésén fáradozik, kísérleteket hajt végre a Minuteman típusú rakétákkal, amelyek ellenrakétákként fognak szolgálni, többszörös robbanófejeket fejlesztenek ki az ellenrakétákhoz, PAVE PAWS rádiólokátorokat helyeznek el az Egyesült Államok területe rakéták elleni védelmének rádiólokációs biztosítására, stb. A világűr militarizálására irányuló tervek megvalósításába az USA legnagyobb ipari társaságai és tudományos központjai kapcsolódnak be. Ezekre a célokra hatalmas összeget - 26 milliárd dollárt irányoztak elő. S ez még csak a kezdet. A támadó ürfegy- verek gyártásával összefüggő tervek végrehajtására összesen több mint 1 billió dollárt kívánnak fordítani. Washingtonnak tudatosítania kell, hogy a világűrben elhelyezett elemeket tartalmazó kiterjedt rakétaelhárító rendszer programjának megvalósítása szükségszerűen valamennyi területen az ellenőrizhetetlen fegyverkezéshez vezetne, lehetetlenné tenné a korlátozást, a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről nem is beszélve, s jelentős mértékben megnövelné az atomháború veszélyét. Washington ennek ellenére nem hajlandó lemondani ezekről á‘programokról, s igyekszik elérni, hogy megvalósításuk már visszafordíthatatlan legyen, s így egész évtizedekre megfossza Amerika vezetőit a szabad választás lehetőségétől. A jelenlegi erődiplomáciát, a militarizálás és a lázas fegyverkezés politikáját Washington rá akarja kényszeríteni a következő nemzedékre is. Ezen felül az űrkalandba be akarják vonni az USA nyugat-eu- rópai szövetségeseit is. Elsősorban Bonn támogatásában bíznak és igyekeznek megszervezni a világűr agresszív célokra történő kihasználása híveinek frontját. Washington tehát így képzeli el a NATO egységét és szolidaritását. Ennek azonban semmi köze a népek létérdekeihez, azokéhoz sem, amelyek az USA-val szövetséges országokban élnek. 3 Az amerikai vezetők kije- . lentései, miszerint az űrfegyverek védelmi fegyverek, egyetlen célt követnek - félre akarják vezetni az embereket, leplezni a katonai erőfölény elérésére irányuló erőfeszítéseket és meg akarják teremteni a lehetőséget, hogy büntetlenül mérhessenek nukleáris csapást. Ezek a tervek hiábavalóak, ám ezért még nem veszélytelenek. Ezt világosan tudatosítani kell, hogy olyasvalamit előzzünk meg, amit már nem lehetne helyrehozni. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy az amerikai fél mindenképp szeretné megbontani, majd teljesen felszámolni a rakétaelhárításról szóló szerződést. Ez a szerződés természetesen akadály a világűr militarizálásához vezető úton. Akadály azok számára, akik ezt az embertelen és erkölcstelen célt tűzték maguk elé. Azáltal, hogy Washington ezt a szerződést támadja, teljesen szét akarja bomlasztani a nukleáris fegyverek korlátozásának és csökkentésének folyamatát. A Szovjetunió határozottan sík- raszáll amellett, hogy a rakétaelhárításról szóló szerződés érvénye teljes mértékben megmaradjon. A Szovjetunió gyakorlati tetteit is ez vezérli. Olyan tény ez, amelyet semmiféle rágalmakkal nem lehet cáfolni. 4 Ami a SALT-2 szerződést ■ illeti, Washington ezt a dokumentumot még ratifikálni sem volt hajlandó, s de facto lesöpörte az asztalról, ami már önmagában is durván sérti az általánosan elismert nemzetközi normákat. A jelenlegi kormánynak ez a lépése provokáció az egész világ közvéleményével szemben, amely a SALT-2 szerződést abban a jogos reményben értékelte nagyra, hogy megnyitja az utat a lázas fegyverkezés megállítására és a háborús veszély csökkentésére irányuló további hatékony szerződések megkötése előtt. Washington nem akarta tekintetbe venni a nemzetek érdekeit. Sőt mi több, most az is kiderült, csak formálisan jelentette ki, hogy „tartózkodni kiván“ az olyan akcióktól, amelyek sértenék a SALT-2 szerződést. Valójában más tervei voltak - meg akarta kerülni a szerződésben foglalt korlátozásokat, felborítani a paritást, amelyet a szerződés rögzített és katonai erőfölényre akart szert tenni. A legdurvább és legprovokati- vabb formában ez abban a döntésben mutatkozott meg, melynek alapján néhány NATO-országban elkezdték az új amerikai nukleáris rakéták telepítését. A földi indíttatású, Nyugat-Európában elhelyezett Pershing 2 rakéták és robotre- pülógépek hadászati fegyverek. Ezen felül elsőcsapásmérő eszközök. így viszonyul tehát Washington azokhoz a kötelezettségekhez, amelyeket magára vállalt, és amelyek a támadó nukleáris fegyverek korlátozására vonatkoznak. S ez távolról sem az egyetlen példája annak, hogyan akarja az amerikai fél megkerülni, vagy, más szóval, megsérteni a megállapodásokban foglalt kikötéseket. Ez megnyilvánul abban is, hogy az USA közvetlenül részt vesz néhány NATO-ország nukleáris rakétáinak felhalmozásában és tökéletesítésében: ilyen eszközöket, vagy azok részeit szállítja nekik, illetve műszaki információkat bocsát rendelkezésükre. A SALT-2 tárgyalásokon a Szovjetunióhoz hasonlóan az amerikai fél is elismerte, hogy korlátozni kell a nagy hatótávolságú robotrepülögépek számát. Később azonban az USA megkezdte a hadászati támadó fegyverek e veszélyes típusának tömeges rendszerbe állítását és elutasított bármiféle korlátozást. 5 A SALT-2 szerződésből . eredő kötelezettségekkel szembeni valódi washingtoni magatartásról tanúskodik az a tény, hogy az 1986-os pénzügyi évre szóló katonai költségvetési javaslat - amelyet a kormány épp a kongresszus elé bocsátott - hadászati támadófegyverek rendszerbe állításának terveivel számolt. Ha ezek a tervek megvalósulnának, az azt jelentené, hogy az USA messze túllépné az önállóan célba juttatható robbanófejekkel ellátott ballisztikus rakétákra vonatkozó, a szerződésben foglalt korlátozásokat. Az Egyesült Államok másokat igyekszik kitani- tani arra, mi szükséges a nemzetközi kötelezettségvállalások betartásához, ám önmaga tulajdonképpen ismét azok durva megsértésére készül. 6 Vagy vegyük például . a föld alatti atomfegyverkísérletek korlátozásáról 1974- ben kötött megállapodást. Ugyanezt a politikát látjuk. Az USA a szerződést aláírta, de már 11 éve nem hajlandó ratifikálni. Ennek oka egyszerű: Washington szemmel láthatóan igyekszik megakadályozni a végrehajtott robbantások erejét ellenőrző egyértelmű és hatékony rendszer bevezetését, ahogy azt a szerződés feltételezi. Hiszen az ilyen ellenőrzés megakadályozná a Pentagont abban, hogy mind újabb nukleáris töltetekkel végezzen kísérleteket, amelyek során gyakran túllépik a robbanások erejének engedélyezett küszöbét és amelyeket több esetben radioaktív anyagoknak a légkörbe jutása kísér. Az Egyesült Államok különböző ürügyekkel egyszerűen elutasítja az 1974-es szerződés ratifikálását, hogy ne kelljen betartania a föld alatti atomrobbantásokra vonatkozó korlátozásokat. Az USA ugyanakkor akadályozza a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról szóló tárgyalások felújítását, tehát azon tárgyalásokét, amelyeket az említett szerződés egyenesen megkövetel. 7 Az emberiség számára ■ rettentő fenyegetést jelentenek a barbár tömegpusztító eszközök olyan fajtái, mint a vegyi fegyverek. Az 1925-ben született genfi jegyzőkönyvben - amelyet a Szovjetunió az elsők között írt alá, s amelynek előírásait szigorúan be is tartja - a nemzetek közössége törvényen kívül helyezte a vegyi háborút. Az Egyesült Államoknak 50 évre volt szüksége csak ahhoz, hogy a genfi jegyzőkönyvet ratifikálja. Az amerikai mérgező anyagok eközben Indokína lakosainak ezreit pusztították el, vagy tették nyomorékká, s a térség természetes növényzetében helyrehozhatatlan károkat okoztak. Az amerikai kormány megbízásából a Pentagon által Délkelet-Ázsiában folytatott vegyi háború áldozatai között sok amerikai katona is volt. Az Egyesült Államok ma is fennen hirdeti a vegyi fegyverek betiltását, ám valójában az erre vonatkozó nemzetközi megállapodás elérését szabotálja. Ugyanakkor vegyi fegyverekkel látja el azokat a bandákat, amelyek Afganisztánba hatolnak be, valamint Amerika vegyi túlfegyverzésére készül. Ebben is világosan fellelhető a szavak és a tettek ellentéte, az USA kötelezettségvállalásai és e kötelezettségvállalások durva megsértésére és megkerülésére irányuló gyakorlati lépései közötti különbség. 8 Az Egyesült Államok kéz- ■ jegye ott van a helsinki Záróokmányon is. Az USA más államokkal együtt ünnepélyesen kötelezettséget vállalt arra, hogy elősegiti az európai békét és biztonságot, az európai államok közeledését és együttműködését, az enyhülési folyamat elmélyítését, Űrkutatás - a Pentagon céljainak szolgálatában Amerikai szenátorok követelik a Fehér Háztól a szerződések megtartását (ČSTK) - Reagan elnök aláírta a nemzetbiztonsági tanács utasítását, melynek értelmében a hadügyminisztériumnak és a nemzeti repülésügyi és űrkutatási hivatalnak (NASA) a továbbiakban közösen kell biztosítania a Shuttle űrkutatási program fejlesztését úgy, hogy az évtized végére lehetővé váljon az űrrepülőgépek évi 24 startja. A programnak legkevesebb az egyharmadát a hadügyminisztérium kizárólag saját céljaira használja fel. James Beggs, a NASA igazgatója kedden közölte: hivatala megkötötte a Pentagonnal a megállapodást. Ebben a NASA kötelezte magát, hogy csökkenti azokat az árakat, amelyeket a hadügyminisztérium fizet az űrrepülőgépek használatáért. A NASA-nak egyelőre három űrrepülőgépe van, a Columbia, a Challenger és a Discovery. De rövidesen meglesz már a negyedik is, az Atlantis. Az idei évre a NASA az űrrepülőgépek 11 startját tervezi, jövőre pedig 16-ot. 1987-ben, vagy 1988-ban már elérik a tervezett évi 24 startot. xxx Mind több amerikai képviselő követeli a Reagan-kormánytól, hogy tanúsítson jószándékot és tegyen konkrét lépéseket a nemzetközi feszültség csökkentésére. Berkley Bedell, a képviselőház tagja a külügyi bizottság keddi ülésén hangsúlyozta, hogy ilyen lépés lenne, ha az USA szenátusa ratifikálná a Szovjetunióval 1974- ben és 1976-ban kötött szerződéseket a földalatti kísérleti nukleáris robbantások korlátozásáról. Edward Kennedy szenátor a bizottságban visszautasította bizonyos amerikai körök arra irányuló próbálkozásait, hogy bizonyítsák, ezek a szerződések az aláírt formában állítólag nem ellenőrizhetőek. Hangsúlyozta, hogy az ilyen állításokat a tudósok és a szakértők többsége elutasítja. fejlesztését és erősítését ezen a földrészen. Milyen volt valójában az USA politikája az európai kérdésekben? Az európai katonai feszültség fokozása, új nukleáris elsőcsapásmérő fegyverek elhelyezése, továbbá a jelenlegi európai realitások kétségbe vonására, a normális kereskedelmi, gazdasági, tudományos és kulturális együttműködés szétzilálására és megzavarására tett kísérletek - ez az amerikai „hozzájárulás“ a helsinki folyamat fejlesztéséhez. Az USA ebben az esetben is egészen mást csinál, mint amit aláirt, itt is durván megsérti kötelezettségvállalásait. 9 Az említett tények - felso- ■ rolásukat tovább folytathatnánk - szükségszerűen felvetik a fontos és elvi kérdést; vajon mennyire tisztességes Washington hozzáállása az elfogadott nemzetközi kötelezettségekhez. A szovjet fél minderre, csakúgy, mint az ezzel összefüggésben felmerülő konkrét kérdésekre többször felhívta az USA kormányának figyelmét. Az amerikai fél azonban mindeddig nem adott ezekre a kérdésekre semmilyen ésszerű választ. Ezt azonban nem kerülheti meg a legkülönbözőbb „jelentések“ nyilvánosságra hozásával, amelyek durván elferdítik a másik fél politikáját. A komoly hozzáállás, amilyet a Szovjetunió tanúsít, azt feltételezi, hogy a hadászati fegyverek korlátozására vonatkozó érvényes megállapodások megtartásának kérdéséről, nem a kétes értékű propagandahatás miatt, hanem kizárólag azért kell tárgyalni, hogy ezek a megállapodások és szerződések normálisan működjenek. Ezért alakult meg, mint ismeretes, a szovjet-amerikai konzultatív bizottság. A Szovjetunió e bizottságban kifejtett tevékenységével az említett célokat követi. Az amerikai fél azonban olyan hozzáállást tanúsít, amelyből hiányzik még az elemi udvariasság is. A Szovjetunió következetesen teljesíti nemzetközi kötelezettségvállalásait, s a világ ezt jól tudja. Senkinek sem sikerül bepiszkítania a Szovjetunió politikájának nagy tekintélyét. ■4 Szükségszerűen aggo- I U ■ dalmakat kelt az a tény is, hogy az amerikai fél épp a nukleáris és az űrfegyverekről szóló genfi tárgyalások előestéjén folyamodik tisztességtelen módszerekhez. Ezzel szemmel láthatóan már kezdettől fogva igyekszik megmérgezni a tárgyalások légkörét, s megnehezíteni a megoldásra váró problémák tárgyszerű és konstruktív megvitatását. Ha Washingtonban valaki azt feltételezi, hogy propaganda-trük- kökkel lerázhatja magáról a felelősséget a szovjet-amerikai kapcsolatokban bekövetkezett kedvezőtlen helyzetért és azért, hogy a fegyverzetek korlátozása és a háborús veszély csökkentése terén nem született semmilyen eredmény, akkor az téved. Elérkezett az ideje annak, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg a magára vállalt kötelezettségek megsértését és hogy erőfeszítéseit a lázas fegyverkezés megfékézé- sére összpontosítsa. Erre kötelez a genfi tárgyalások megkezdéséről szóló szovjet -amerikai megállapodás, amelyet minden tekintetben következetesen kell teljesíteni. Az amerikai félnek ugyanolyan érdeke kell hogy legyen a tárgyalások pozitív eredménye, mint a szovjet félnek. A Szovjetunió a tárgyalásokon kész olyan radikális megoldásokra, amelyek megakadályoznák, hogy a lázas fegyverkezés kiterjedjen a világűrre és amelyek a fegyverkezést megszüntetnék a Földön. Ezek a feladatok teljesíthetők. Politikai akarat, az ésszerű kompromisszumokra való készség, a stabilitás és a béke megszilárdítására irányuló valódi törekvés szükséges ehhez. Tel Aviv nem hajlandó tárgyalni a PFSZ-szel A BT ma vitatja meg a libanoni kormány panaszát (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnapra virradóan úgy döntött, hogy csütörtökön kezdi meg a libanoni kormány azon panaszának megvitatását, hogy az izraeli megszállók fokozzák a lakosság elleni megtorlásokat Dél-Libanonban. Libanon hétfőn kérte a BT összehívását. Bejrút igy tiltakozik az újabb erőszakhullám ellen, amellyel az izraeli megszálló egységek igyekeznek elnyomni az arab lakosság ellenállási harcát Dél-Libanonban, főleg a Bekaa- völgyben. Az ENSZ New York-i székhelyén a Biztonsági Tanács hivatalos dokumentumaként terjesztik elő a libanoni állandó ENSZ-képviselő levelét a megszállók eljárásairól a polgári lakossággal szemben. Ide tartozik az a hír is, hogy Faruk Sara szíriai külügyminiszter kedden a Biztonsági Tanács állandó tagjainak damaszkuszi nagyköveteit tájékoztatta arról, hogy Szíriát komolyan nyugtalanítja az izraeli csapatok dél-libanoni terrorja. Kijelentette: a szíriai kormány határozottan elítéli a megszállók eljárását és figyelmezteti a BT állandó tagjait azokra a súlyos következményekre, amelyekkel Tel Aviv politikája járhat a kö- zel-keleti helyzetre vonatkozóan. Főleg a közel-keleti helyzetről tárgyal Bonnban Jicchak Samir izraeli külügyminiszter. Helmut Kohl kancellárral kedden este folytatott megbeszélése során kijelentette; Izrael semmilyen körülmények között sem fog tárgyalni a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel. Ezzel cáfolta azt a korábbi Tel Aviv-i állítást, hogy egyes arab országok legújabb kezdeményezéseivel összefüggésben Izraelnek érdeke a közel-keleti válság rendezése. Samir egyébként Bonnban szeretne garanciákat kapni arra, hogy az NSZK nem fog nehézfegyvereket szállítani az arab országoknak. Kohl kancellár Genscher külügyminiszterhez hasonlóan azt ígérte Samirnak, Bonn igyekszik elérni a közöspiaci tagállamoknál, hogy ne csökkentsék élelmiszer- importjukat Izraelből, még akkor sem, ha felveszik a közösség soraiba Portugáliát és Spanyolországot, amelyek szintén jelentős élelmiszerszállítók. Izrael mező- gazdasági termelésének kétharmadát a közöspiaci tagországokba exportálja. Az izraeli csapatok kivonulása után Szidónban a lakosság hozzálátott a helyreállítási munkálatokhoz. A felvételen buldózerrel távolít- ják el az izraeli barikádok maradványait a Szidonba vezető útról. (ČSTK-felvétel)
