Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-26 / 48. szám, kedd
Teremtő fantáziával Háromszáz éve született Händel A londoni közönség 1711. február 24-én tombolva ünnepelte egy új olasz opera, a Rinaldo huszonhat éves szerzőjét, a hallei születésű Georg Friedrich Hátidéit. A tüneményes orgona- és cembalo-virtuóz mögött már jelentős sikerek álltak, Itália-szerte ismerték és játszották műveit, s olyan zenei nagyságok tüntették ki barátságukkal, mint a két Scarlatti, Corelli, Caldara és Steffani. A londoni bemutató idején Georg Ludwig hannoveri választófejedelem udvari karmestere volt évi ezer tallér fizetéssel. Hatalmas összeg, ha meggondoljuk, hogy a Hándellel egyidős Bach akkoriban mindössze évi hatvan tallért keresett. A Rinaldo valósággal elkápráztatta az angol közönséget, ami nem csoda, hisz a szigetországban Purcell halála óta nem akadt jelentősebb zeneszerző, a zenei élet a házimuzsikálásra, kisebb hangszeres együttesek és kórusok zenélésére korlátozódott. Néhány brit muzsikus megpróbálkozott ugyan olasz mintára operák komponálásával, de ezek nem arattak sikert. Az angol arisztokrácia azonban igényelte a látványos szórakoztatásnak ezt a divatos formáját, ezért a 18. század első éveiben megkezdődött az olasz opera „importálása“. Anglia valóságos paradicsoma lett a külföldi zenészeknek és énekeseknek, akiket a jó kereseti lehetőség vonzott oda. A roppant gyakorlatias, nem csekély üzleti érzékkel megáldott Hándel döntésében bizonyára ez a körülmény is közrejátszott, amikor 1712. őszén ismét engedélyt kért a hannoveri választótól, hogy másodszor is Londonba látogathasson. Ha abban bízott, hogy megismételheti a Rinaldo sikerét, csalódnia kellett: új operája, a Pastor fido alaposan megbukott. Apjától, a brandenburgi választó- fejedelem udvari felcserétől örökölt makacsságára és szívós kitartására jellemző, hogy a váratlan kudarc nem csüggesztette el. Alig két hónap alatt újabb operát komponált, ám az sem talált kedvezőbb fogadtatásra. Gyakorlatiassága most sem hagyta cserben: ünnepi ódát írt Anna királynő születésnapjára. A mű elnyerte a királynő tetszését, s ennek köszönhetően hamarosan nagyszabású megrendelést kapott; ünnepi zenét kellett komponálnia az utrechti békét követő hivatalos ünnepségekre. Ugyancsak jellemző Hándelre, hogy - noha a békét csak 1713. március 31 -én kötötték meg - már januárban elkészült az ünnepségre szánt Te Deummal. A királynő 200 font életfogytiglani évjáradékkal jutalmazta a zeneszerzőt. Ezzel megszűntek anyagi gondjai, ráadásul szállásról, ellátásról sem kellett gondoskodnia, hisz az angol arisztokrácia szine-java versengett a megtiszteltetésért, hogy vendégül láthassa a neves komponistát. Szabadságengedélyének feltétele volt, hogy belátható időn belül visszatér Hannoverbe, Händel mégis úgy döntött, nem hagyja el Londont. 1714. augusztus 1-én elhunyt Anna királynő, s az új uralkodó I. György néven Hándel egykori kenyéradó gazdája, Georg Ludwig hannoveri választó lett, aki jogosan neheztelt hűtlen alattvalójára. Haragja, szerencsére, nem tartott sokáig. A nagy kibékülésről számtalan anekdota kering, a legismertebb szerint Hándel csodálatos Vizize- néjével nyerte vissza a király jóindulatát. I. György nemsokára udvari komponistává, majd később a királyi hercegnők zenemesterévé nevezte ki, s azt is engedélyezte, hogy a zeneszerző maga nyomtathassa ki müveit. Az 1720-as év döntő jelentőségű volt Hándel életében. Ekkor nyílt meg a londoni olasz opera, a Royal Academy of Music, amelynek egyik fővállalkozója és irányítója lett, s ekkor érkezett Londonba Bononcini, a kor jónevű olasz komponistája, aki hamarosan Hándel legnagyobb vetélytár- sává vált. A két művész közti versengés eleinte nem volt több a színfalak mögötti szokásos rivalizálásnál, ám később teljesen elfajult, s az ügynek egyre kevesebb köze volt a művészethez. Két tábor alakult a fővárosban, a hánde- listáké és a bononcinistáké. A nacionalista angol nemességnek a hannoveri királyi ház iránt érzett németgyülölete szinte szimbolikusan az ugyancsak német Hándel Jeles jubileum jegyében A Barsi Múzeum tervei Más népművelő és kulturális intézményekhez hasonlóan a lévai (Levice) Barsi Múzeum munkatervében is kiemelkedő helyet foglalnak el azok a feladatok, amelyek hazánk felszabadulása 40. évfordulójának méltó megünneplésével kapcsolatosak. Annak ellenére, hogy a múzeum központi épületét tatarozzák, és emiatt állandó tárlatai nem látogathatók, a munka nem szünetel. A szakembereink kiegészítik, új dokumentumokkal bővítik a múzeum Kálnában (Kálna nad Hronom) levő részlegét, a harci dicsőségek házát, amely a járás felszabadításáért vívott harcok történetének állít emléket és sok értékes dokumentumot is őriz. A kibővített anyagot március 25-tól tekinthetik meg az érdeklődők. A múzeum és a sárói (Šárovce) Béke Efsz közös terve alapján kerül sor hazánk első egységes földmüvesszövet- kezete emlékszobájának felújítására. Tőrén (Turá) 1948 szeptemberében Furinda Rudolf vezetésével kezdődött meg Csehszlovákiában a szövetkezetesítés. E példamutató, bátor tett emlékére és a közös gazdálkodás eredményeinek dokumentálására hozták létre az emlékszobát 1978-ban. Azóta a kisközség szövetkezete a sárói és a garamgyörgyi (Jur nad Hronom) szövetkezetekkel egyesült. A régi iskolaépületben levő emlékszobát most tatarozzák, s a múzeum pedig új dokumentumokkal bővíti az emlékszoba anyagát. A tervek szerint május elsején nyílik meg ez a forradalmi emlékszoba. A jeles évforduló tiszteletére új forradalmi emlékszoba is nyílik a lévai járásban. Žemberovce községben a felújított műemlék jellegű kastélyban kap helyet a település múltját, forradalmi hagyományait és a helyi Lenin Efsz fejlődését és eredményeit bemutató állandó kiállítás. Az emlékszobában érdekes dokumentumok tekinthetők meg, 1944-ben a fasiszták által üldözött Gustáv Husák elvtárs ugyanis itt kapott átmeneti időre menedéket. Az épületben a žem- berovcei tartózkodását felidéző dokumentumok is megtekinthetők lesznek. Itt egyébként egy nagyobb előadóterem is lesz, ahol a múzeum által szervezett tanfolyamokra, előadásokra, módszertani bemutatókra kerül majd sor. A žemberovcei állandó kiállítás megnyitását májusban tervezik. A Barsi Múzeum idei munkatervében szerepel egy terjedelmesebb kiadvány megjelentetése is, amely az antifasiszta harcok és a járás felszabadításának történetét, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés több résztvevőjének visz- szaemlékezéseit tartalmazza. A múzeum munkatársai a tavasz folyamán különböző honismereti kirándulásokat, időszaki kiállításokat és előadásokat is szerveznek, s minden igyekezetük arra irányul, hogy méltóan ünnepeljék meg hazánk felszabadulásának kerek évfordulóját. SÁNDOR KÁROLY ellen irányult. Szokássá vált, hogy a liberális párti politikusok és párt- hiveik Hándel, a konzervatívok pedig Bononcini oldalára álltak. Hándel életét megkeserítette a pártoskodás. Megfeszített erővel dolgozott, sorozatban komponálta operáit, s azok - attól függően, melyik párt képviselői voltak többségben a nézőtéren - hol látványosan megbuktak, hol diadalmas sikert arattak. A.két pártra szakadt arisztokrata közönség szinte sportnak vette, hogy egymásnak uszítsa az operákban közreműködő énekeseket. Ráadásul a színház állandóan anyagi gondokkal küzdött, míg végül csődbe ment. Hándel nem adta meg magát, nyomban új társulatot szervezett, egész megtakarított pénzét ebbe a vállalkozásba fektette. A hannoveri házat gyűlölő nemesség boj- kottálta előadásait, sőt, hogy tönkretegye, új operát létesített, ahová átcsábította Hándel legjobb énekeseit. Már nem segített az sem, hogy Bononcini egy botrányos plágiuma miatt távozni kényszerült Londonból. Hándel színháza tönkrement, egészsége megrokkant, szélütés érte, jobb keze megbénult. Hihetetlenül erős szervezete a csodával határos módon rövid idő alatt legyőzte a betegséget, s bár teljesen eladósodott, ismét új operatársulatot szervezett. Ez a vállalkozása is megbukott, mire negyvenedik operájával, a Deida- miával végleg búcsút mondott a színháznak. Miközben vergődött, anyagilag és egészségileg tönkrement, népszerűsége nöt- tön-nőtt, a közönség egyre jobban szimpatizált a makacs, kitartó, legyőzhetetlen muzsikussal. 1738- ban London egyik parkjában felállították szobrát. A színházi csőd után Hándel teljesen visszavonult a nyilvánosságtól, de a komponálást nem hagyta abba. Sőt, éppen ekkor, 56 évesen került alkotói munkássága csúcsára, ekkor írta halhatatlan oratóriumait. Hihetetlen tempóban dolgozott: 1741 -ben három hét alatt megírta a Messiást, rá két hétre befejezte a Sámsont. 1743-ban és 1745-ben ismét szélütés érte. Robusztus szervezete, roppant akaratereje újra győzedelmeskedett, egymás után születtek grandiózus müvei. Anyagi helyzete rendeződött, gyakran ajándékozta oratórium-előadásai- nak bevételét jótékony célokra. Élete utolsó éveiben teljesen megvakult, ám még így is hangversenyezett és orgonáit Londonban. 1759-ben a Messiás egyik előadásán rosszul lett. Nyolc napra rá, április 14-én meghalt. Hándel káprázatosán gazdag, kimeríthetetlen teremtő fantáziáját, elementáris erejű géniuszát és sokszínűségét későbbi méltatói gyakran hasonlították Shakespea- re-éhez. Hatását tekintve elég megemlíteni Mozartot, aki számos Hándel-művet dolgozott át és hangszerelt, Haydnt, akinek oratóriumaira döntő hatással voltak a Londonban hallott Hándel-orató- riumok, no meg Beethovent, akinek zabolázatlan szenvedélyessége leginkább rokon Hándelével, s aki a nagy szász muzsikust minden zeneszerzőnél többre becsülte. VOJTEK KATALIN Júniusban újra: moszkvai filmfesztivál Június 28. és július 12. között tartják meg a moszkvai XIV. nemzetközi filmfesztivált. A seregszemle mottója ezúttal is „A filmművészet humanizmusáért, a népek közötti békéért és barátságért“. A fesztivál alkalmából három filmtípusban osztanak díjakat. A müvészfilmek legjobbjait három első, három második s a legjobb női, illetve férfialakitásokat két-két díjjal jutalmazzák. A kiemelkedő rövidfilmeket két első és három második díj várja, míg a gyermekfilmek között egy első és három második díj kerül kiosztásra. Megrendezik ezenkívül az ismeretterjesztő és a versenyen kívül indított filmek bemutatóját. (mh) ÚJ FILMEK Atomkatedrális (cseh) Vallomás ez a film arról a megfoghatatlan hajtóerőről, amely az emberi lelkek mélyén szunnyad s amely kétségtelenül a legfontosabb a szocialista alkotómunka valamennyi energiaforrása közt. E tanulságos és aktuális cseh film ugyanis megpróbálja bemutatni: milyen is a ma embere, hogyan kell őt a művészetben ábrázolni, vagyis milyen korunk hőse. Ilyen értelemben vitafilm ez az alkotás, mert különféle embereket bemutatva kibontakozik előttünk kortárget, a hanyagságot, a lazaságot; meg nem alkuvó s ezt a tulajdonságát nemcsak a beosztottjaival szemben érvényesíti. Naponta meg kell küzdenie a legkülönfélébb nehézségekkel: a munkaerőhiány okozta gondokkal, a szállítók elégtelen munkájából, a feszített határidőkből adódó problémákkal. Törekvéseit nemegyszer félremagyarázzák s ebből komoly baja is származik. Leváltják, s bár megkeseredik, a harcot nem adja föl... Apa és fia - Jirí Krampol és Pavel Kríž a cseh film egyik jelenetében saink portréja, sőt korunk portréja. A film már azzal is állást foglal a vitában, hogy azt vallja: a pozitív hős nem mindig és nem mindenben pozitív. Persze a kor emberének, kortársainknak a portréja a filmen nem egyetlen ember arcvonásairól, nemcsak a főszereplő magatartásáról olvasható le, hanem a szereplők egész sorának jellemzése együttesen adja a ma emberének portréját. Már a kezdő jelenetsorok jellegzetes képet nyújtanak korunkról: egy atomerőmű gigantikus méretű építkezése tárul elénk. S e hatalmas, több milliárdos ráfordítással épülő mű főépítésvezetője Hlaváč mérnök, akit nem csupán szaktudásáért, hanem magatartásáért, emberi-erkölcsi tartásáért is tisztelnek mind a munkatársai, mind a felettesei. Korunk hőse ő, még akkor is, vagy éppen azért, mert élete ellentmondásoktól is szorongatott, de erkölcsi világa végtelenül egyenes és nyílt. Környezetében nem tűri meg a becstelenséJaroslav Balík forgatókönyvírórendező a film központi hőse minél élettelibb lelki feltérképezését igyekszik adni s feltárni jellemének és cselekvésének egész motívumrendszerét. Megidézi magánéletének, házasságának egyes mozzanatait, viszonyát gyermekeihez, különösen felnőtté serdülő fiához. E két síkot - mármint az atomerőmű építését és a főmérnök magánéleti szféráját - az alkotónak sikerült egységes egész- szé ötvöznie. Zajos cselekményfordulatok nélkül, a kimondott szavak értelmi erejével és művészi érzékenységgel megalkotott helyzetek és jellemmegfigyelések érzelmi hatásával kapcsolja be a nézőt a kortársi vitába. A kiváló, sokszínű alakítások közül kiemelkedik Jirí Krampol játéka; sikerrel formálta rendkívül vonzóvá, tartalmassá és szug- gesztívvé a főmérnök szerepét. Mellette Josef Vinklár eredeti karakterű, emberi játéka hagy maradandó nyomot a nézőben. Bája, humora és embersége teszi vonzóvá Az utolsó egyszarvúi, a japán-amerikai közös vállalkozásban készült egész estés rajzjátékfilmet, melyet Peter S. Beagle meséje alapján Arthur Rankin és Jules Bass rendezők forgattak. A mese szerzőjét műveinek varázslatos költőisége miatt a kritika a páratlan fantáziájú és széles elbeszélő kedvű, nagy dán mesemondóhoz, Andersenhez hasonnézetével már össze alig egyeztethető - népmesei igazságrendszer, amelynek értelmében a gonosz, az ördögi erők eleve bukásra Ítéltettek a jóllehet gyöngébb, ám erkölcsi tisztaságukkal meg- nemesedő szereplőkkel szemben. Egyenlőtlen a harc Az utolsó egyszarvúban is, hiszen a néző elejétől fogva tudja, hogy a rémisztő Fortuna, a csúf Hárpia és cimborái amúgy is meglakolnak A japán-amerikai rajzjátékfilm egyik kockája lítja. Az alkotás népszerű amerikai animátorok műhelyéből került ki, így nem csoda, hogy munkájuk nem haladja meg a Disney-stílust és filozófiát. A precíz aprólékossággal kidolgozott, töméntelen fázisrajzzal elkészített jelenetek szépsége teszi élvezetessé ezt a mesefilmet, s az, a gyermekek számára mindenkor vonzó - de a felnőttebb néző fanyarabb világmajd, s a győzelem a testvéreit kereső egyszarvúé, és kis társaié. Egyszerű, de fantáziadús mesére épül hát a film, így a néző könnyen átadja magát a pergő kalandoknak, élvezi az emberi jellemű állatok látványát, a tökéletes mestermunkát, amely eleven, költői képekben gazdag dialógusai révén a műfaj színvonalasabb darabjai közé tartozik. -ymD J SZÚ 4 1985. II. 26. Az utolsó egyszarvú (japán)
