Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-23 / 46. szám, szombat

A fejlett szocializmus tökéletesítése, az építés és a béke útján (Folytatás az 1. oldalról) Amint önök is látják, a párt mun­kája egyre sokrétűbb. Nyilvánvaló, hogy miért. Az SZKP-nak a nálunk felépített szocializmus sokoldalú tökéletesítésére irányuló stratégiai orientációja teszi ezt szüksé­gessé. Megköveteli ezt továbbá a je­lenlegi politikai helyzet jellegze­tessége is. Megkezdtük az előké­születeket a párt XXVII. kongresz- szusára. Ez a kongresszus pár­tunk történetében, nemzeteink sorsában rendkívüli feladatot tölt be, mivel feladata, hogy elfogadja a párt újjászerkesztett prog­ramját. Ez a fejlett szocializmus tökéle­tesítésének, a széles körű alkotó tevékenységnek a programja lesz, amely teljes mértékben lehetővé teszi szocialista eszméink megva­lósítását, és ezzel lehetővé válik a kommunizmus építésével köz­vetlenül összefüggő feladatok teljesítése is, ami a mi nagy célunk volt és továbbra is az marad. A munkatermelékenység és a nép életszínvonala lényeges emelését akarjuk elérni párhuza­mosan a szellemi kultúra sokolda­lú fejlesztésével. Teljes és általá­nos szociális igazságosságot aka­runk elérni, amely rendszerünk lé­nyege, és amelynek alapelve a „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint“. Véleményünk szerint ezeket a tör­ténelmi feladatokat kell tartalmaz­nia az SZKP újjászerkesztett programjának, amelynek előké­szítése most a zárószakaszba lép. Bárki azt mondhatná talán, hogy vajon nem összpontosi- tunk-e túlságosan a távlati felada­tokra, miközben nálunk még távolról sem sikerült megoldani minden hétköznapi problémát a fejlett szo­cializmus követelményeinek meg­felelően. Erre a kérdésre a következőkép­pen válaszolnék. A legközelebbi és leghalaszthatatlanabb problémákat csakis akkor lehet sikeresen megol­dani, ha a jövőbe tekintő világos perspektívánk van, ha pontosan tisztában vagyunk a ránk váró mun­ka méreteivel. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy megbirkózunk ezzel a munkával, s ez a véleményünk tudományos, reális számításokra épül. De ezt a véleményünket ugyanakkor az utóbbi időszak reális eredményeire is alapozzuk, azokra az eredményekre, amelyeket a fejlő­désünkben tapasztalt egyes negatív tendenciák leküzdése során értünk el. Vegyük szemügyre az elmúlt év gazdasági eredményeit. Ezek az ipar kiegyensúlyozott fellendülé­séről, a népgazdaság vezető ága­zataiban a termelési kapacitások jelentős bővüléséről tanúskodnak, valamint arról, hogy a társadalmi össztermék is emelkedett. Számadatokat itt nem említek, hiszen azokat a sajtó nyilvános­ságra hozta. Csak egyetlen muta­tóra szeretném felhívni a fi­gyelmet. A munkatermelékenységre gondolok, amelynek növekedésé­vel biztosítottuk a nemzeti jövede­lem csaknem teljes növekményét. Ebből rendkívül fontos következ­tetés vonható le. Az, hogy a szovjet gazdaság egyre határozottabban az intenziv fejlesztés felé orientálódik. És ez a mi legfontosabb feladatunk ma és holnap is. A munkatermelé­kenység jelenlegi szintjével, elvtár­sak, semmiképpen sem lehetünk elégedettek. Az intenziv gazdasági növeke­dés látszólag egyszerűnek tűnő tétele így hangzik: többet termelni, kisebb ráfordításokkal. Valameny- nyien azonban jól tudjuk, hogy mennyire nem könnyű ezt megva­lósítani. Számos probléma merül fel ennek kapcsán - szervezési, műszaki és erkölcsi-lélektani kér­dések Jelenleg ezeket már na­gyobb határozottsággal oldjuk meg. A dolgozók fokozottabb felelős­séget éreznek munkájuk iránt. Ta­valy például a kölcsönös szállítási szerződésekből a vállalatokra há­ruló kötelezettségeknek sokkal nagyobb mértékben tettek eleget, mint az ötéves tervidőszak korábbi éveiben. Dolgozó kollektívák tíz­ezrei az alap- és tüzelőanyagok jelentékeny megtakarításán fára­doznak. Ez jelenleg az egyik leg­sürgetőbb feladat. Mindez szemléletesen bizonyítja, hogy gazdaságunk fejlődésének mi­nőségileg új határköve felé halad. Ebben a folyamatban olyan eredményeket érünk el, amelyek különösképpen örömmel töltenek el bennünket, örülök annak, hogy ezek között említhetem az önök körzete dolgozóinak sikereit is. Előttem vannak az ötéves tervidő­szak első négy évének eredmé­nyei. A munkatermelékenység az iparban a tervben megszabottnál 50 százalékkal nagyobb mérték­ben emelkedett. Es itt vannak a múlt évi adatok is. A Szovjetunió más kollektíváihoz hasonlóan önök is kötelezték magukat arra, hogy tervben megszabott mennyi­ségen túl legkevesebb 1 százalék­kal emelik a munkatermelékeny­séget. önök ezt több mint 2 szá­zalékra teljesítették. Ez, elvtársak, kiváló eredmény és jó munkára vall. A moszkvai dolgozók a 11. öté­ves tervidőszakban hatékonyan dolgoznak. ígéretet tettek a terv határidő előtti teljesítésére. Mind­nyájan jól tudjuk, hogy a moszkva­iak megtartják adott szavukat. Nem véletlen, hogy Moszkva és kujbisevi körzete az 1984-es év­ben a szocialista munkaverseny terén elért eredményeiért elnyerte az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak, a szakszervezeteknek és a Komszomol Központi Bizottsá­gának a vörös vándorzászlaját. Köztudott elvtársak, hogy a mi gazdasági törekvéseink célja vég­ső soron a nép életszínonalának az emelése. E téren is évről évre mindig előbbrelépünk. Vegyünk például, őszintén szólva, olyan égető kérdést, mint a szolid, leg­jobb minőségű áru iránti lakossági igény kielégítése. Az ötéves tervi­dőszak eddigi négy évében követ­kezetesen megtartottuk a köz­szükségleti cikkeket előállító ága­zatok előnyben részesített fejlesz­tésének a koncepcióját. Ezt a feladatot már korábban is kitüztük magunk elé, de távolról sem mindig sikerült teljesíteni. Most tényleges gyakorlati fordulat állt be e téren. Jó, hogy az említett probléma megoldásába aktívan bekapcsolód­nak a nehézipari ágazatok. A köz­szükségleti cikkek gyártásában ta­valy a részarányuk 30 százalékra emelkedett. Mindenki számára vilá­gos ennek szociális és politikai ér­telme is. Hatalmas iparunk még fo­kozottabb mértékben, közvetlenül az emberek javát szolgálja. Tudjuk azonban, hogy továbbra is nagyon időszerű feladat a köz­szükségleti cikkek minőségének a javítása. örülök annak, hogy rámutatha­tok a lakáskérdés megoldása te­rén elért sikereinkre. Csak 1984- ben 2 millió jól felszerelt új lakást építettünk. Az ötéves tervidőszak négy éve alatt 40 millió embernek javultak a lakáskörülményei. Jo­gosan feltételezem, hogy az öté­ves tervek történetében a jelenlegi legnagyobb szabású lakásépítési programot nemcsak teljesítjük, hanem túl is lépjük a kitűzött fela­datokat. Évek óta következetesen intéz­kedéseket hozunk és valósítunk meg a családos nők munka- és életkörülményeinek javítására és bővítjük a többgyermekes csalá­doknak nyújtott előnyöket is. Egyik legfontosabb feladatunk a bölcső­dék és óvodák gyorsított ütemű építése, a gyerekek számára gyártott áruk termelésének emelé­se és minőségük javítása. Lankadatlan figyelmet szente­lünk a szovjet állampolgárok egészségéről való gondoskodásá­nak is. A párt ezt a feladatot rend­kívül szélesen értelmezi. Ezek közé a feladatok közé so­rolja az egészségesebb munkakö­rülményeket, a környezetvédel­met, a valóban tömeges testneve­lési mozgalom bővítését és termé­szetesen mindenekelőtt az egész­ségügyi ellátás tökéletesítését is. Az elvtársak tudják, hogy pár­tunk és államunk egyre nagyobb igényeket támaszt az egészség- ügyi intézetek munkájával szem­ben, és következetesen küzd az e téren tapasztalható súlyos hiá­nyosságok ellen. Tudatosítjuk ugyanakkor a munka- és életkö­rülmények megjavításának a szükségességét is az egészség­ügyben dolgozóknál. Többek kö­zött béremelési intézkedéseket mérlegelünk az egészségügyi dol­gozók számára. Ezek megvalósí­tása a jövő év elején kezdődik. Kétségtelenül jelentős lépés lesz ez majd pártunk szociális politiká­jában, hiszen több mint 5 millió ember életszínvonalát érinti majd. Sok jó történik tehát az embe­rek javára. Őszintén szólva ennél azonban még jóval többet kellene tenni. Mi ennek az akadálya? Úgy gondolom, a válasz világos. A mi társadalmunkban az élet szín­vonala és minősége évről évre ép­pen annyival emelkedik, amennyivel jobban dolgozunk. Sem többel, sem kevesebbel. Ahhoz tehát, hogy a nép életszínvonala gyorsabban emelkedjen, elengedhetetlen, hogy minden szakaszon lényegesen meg­javítsuk munkánkat. Éppen erre törekedik pártunk és annak központi bizottsága. Ál­landóan azt tartjuk szem előtt, hogy már a nyolcvanas évek vé­gén tényleges fordulat következ­zen be a tudományos-műszaki haladás meggyorsításában és a szovjet gazdaság hatékonysá­gának emelésében. Ezzel összefüggésben egyetlen dologra szeretnék rámutatni. El­mondhatjuk, hogy mindenki nagyon jól tudatosítja, hogy szükségesek a minőségi változások gazdasági te­vékenységünkben. Most ezeket a változásokat határozottan végre kell hajtanunk a gyakorlatban is. Me­részen és időhúzás nélkül alkalmaz­ni keli mindazt a hasznosat és érté­keset, amit már a gazdasági kísérlet tapasztalatai, a gazdálkodás korsze­rű formái és módszerei eredményez­tek a számukra. Annál is inkább, mert az ötéves tervidőszak utolsó évébe léptünk. Annak érdekében, hogy tisztességesen teljesítsük eze­ket a feladatokat - ismétlem - nagy, szorgalmas és kezdeményező mun­kára van szükség. Most nagyobb halogatás nélkül tökéletesíteni kell a tervezést és az irányítást, a gazdasági mechaniz­must és a jutalmazási rendszert. A mi naptárunkban erre a tevékeny­ségre nincsen kifejezetten meghatá­rozott időszakasz. A választási kampányban sok érdekes gondolat és gyakorlati javaslat hangzott el arra vonatko­zóan, miként javíthatjuk állami szerveink és a gazdasági vezetés munkáját. A tanácsok feladata ezek alapos és figyelmes áttanul­mányozása, a javaslatok általáno­sítása és ezek gyakorlati megva­lósítása. Elvtársak! Már csak rövid idő választ el bennünket a Nagy Hon­védő Háborúban aratott győzelem 40. évfordulójától. A hős szovjet nép a lenini párt vezetésével a hit­lerista hordákkal megvívott ke­mény csatákban megvédte szo­cialista hazáját, meghozta a sza­badságot Európának és megmen­tette az emberi civilizációt a fasiz­mus barbársága elől. Ez a hősi tett mindörökre élni fog az emléke­zetben! Tisztelgünk azok emléke előtt, akik hazánk szabadságáért és függetlenségéért áldozták életü­ket. Kötelességünknek tartottuk és tartjuk a Nagy Honvédő Háború egykori résztvevőiről, egészsé­gükről és életkörülményeikről való állandó gondoskodást. A győzelem 40. évfordulójával összefüggésben szükségesnek tar­tom ismét hangsúlyozni a dolgozók, de mindenekelőtt a fiatalok céltuda­tos és átgondolt hazafias nevelésé­nek a jelentőségét. Ideológiai mun­kánk tartós feladata, hogy a haza iránti szeretetre és a szocialista vív­mányok elszánt védelmére neveljük a szovjet polgárokat. Ebből az alkalomból jókívánsá­gaimat szeretném tolmácsolni ka­tonáinknak, önöknek, elvtársak, a szovjet hadsereg és haditenge­részet napja alkalmából. A szovjet emberek biztosak lehetnek abban, hogy a párt és az állam a jövőben is mindent megtesz annak érdeké­ben, hogy fegyveres erőink meg­bízhatóan védelmezhessék né­pünk békés életét, hogy orszá­gunk védelmi képessége mindig a megfelelő színvonalon legyen. Elvtársak! Nekünk, a mostani nemzedéknek az a legfontosabb fel­adata, hogy megakadályozza az újabb háborús tűzvészt és megvédje az életet bolygónkon. A bonyolult nemzetközi helyzet nagyfokú éberséget, határozottsá­got és kitartást követel meg. Ter­mészetesen hatékony akciókat is szükségessé tesz a nemzetközi légkör megjavítása céljából. A béke és a nemzetközi biztonság szempontjából nagy szerencse, hogy létezik a szocialista országok közössége, amely következetesen védelmezi a népek békés egymás mellett élésének lenini elvét. Az utóbbi években sem sajnáltuk az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a szocialista országok együtt­működése minden téren tovább szi­lárduljon és bővüljön. Az egységben az erő - így hang­zik a munkásmozgalom régi jelsza­va. Jelenleg teljes mértékben érvé­nyes a baráti szocialista országokra. Közösen hiúsítottuk meg a szo­cializmus gazdasági kimerítésére irányuló imperialista törekvéseket. Az utóbbi években országaink továbbléptek a szociális és gazda­sági fejlődés terén, és ami fontos, a külső hatásokkal szemben gaz­daságilag kevésbé vagyunk se­bezhetőek. Erre irányulnak a KGST-tagor- szágok tavalyi csúcsértekezleté­nek határozatai is, amelyeket most valósítunk meg. A szocialista gazdasági integráció folyamata meggyorsult és a nemzetközi szo­cialista munkamegosztás elmé­lyül, ami minden testvéri ország­nak és az egész szocialista közös­ségnek a javát szolgálja. Közösen megakadályoztuk, hogy az Egyesült Államok és szövetsége­sei a maguk javára megbontsák a katonai-hadászati egyensúlyt. Így lesz ez a jövőben is. Testvéri szövet­ségünk megbonthatatlan. Rövide­sen megemlékezünk a Varsói Szer­ződés Szervezete megalakulásának 30. évfordulójáról, és közölhetem, hogy minden tagállam a szerződés érvényességének meghosszabbítá­sáért szállt síkra. Mivel a NATO, az agresszív imperialista tömb tovább létezik, szükségünk van az egybe­hangolt jól egyeztetett közös béke­politikára és a békés munka megbíz­ható védelmére. Támogatjuk a szocialista világ- rendszer nemzetközi szerepének és befolyásának növelését. Ezzel kapcsolatban nagy jelentőséget tulajdonítunk a Kínai Népköztár­sasághoz fűződő kapcsolataink normalizálásának. Tavaly e téren hasznos lépésekre került sor. Per­sze tudatában vagyunk a fennálló súlyos politikai nézetkülönbségek­nek, de remélni szeretnénk, hogy mindkét fél erőfeszítéseivel sikerül kedvezően továbbfejleszteni a szovjet-kínai kapcsolatokat. A nemzetközi biztonság meg­szilárdítása terén együttműködünk a világ összes békeszerető erői­vel. Ez ma főleg a volt gyarmati és félgyarmati világ szabadságszere­tő és független államaival kifejtett együttműködést jelenti. Mindezek az államok a nagy Indiától a kis Beninig, a szomszédos arab or­szágoktól egészen a távoli közép- és dél-amerikai köztársaságokig természetes partnereink, és azo­nos nézeteket vallanak velünk a népek jogainak és az emberiség békés jövőjének védelmét illetően. Barátságunkat ezekkel az orszá­gokkal nagyra értékeljük, s fejlesz­teni és szilárdítani fogjuk. Elvtársak! Külpolitikánk gerince ma természetesen az imperializmus által kezdeményezett lázas fegyver­kezés megállításáért és a nukleáris világháború veszélyének elhárításá­ért vívott harc. Az Egyesült Államokkal folytatan­dó új tárgyalások küszöbén állunk. Mindkét fél kijelentette: azért kezdi meg a tárgyalásokat, hogy elhárítsa a lázas űrfegyverkezést, és megállít­sa a fegyverkezést a földön. Megál­lapodás született, hogy a felek az ür- és az atomfegyverek kérdéseit átfo­góan, összefüggéseikben vitatják meg és kezelik, ami alapvetően fon­tos az ügy sikerére nézve. Ez adja meg a genfi tárgyalások fő értelmét. Ismét teljesen egyértelműen tisztáz­ni akarom, melyek a közelgő tárgya­lásokkal kapcsolatos céljaink. Először: nem törekszünk egyoldalú előnyök megszerzé­sére az Egyesült Államokkal és a NATO-tagországokkal szemben, sem pedig katonai fölény megszer­zésére. Erre nincs szükségünk, mert nem akarjuk őket veszélyeztetni és nem akarjuk rájuk kényszeríteni akaratunkat. Békében akarunk velük élni, s fenn akarjuk tartani a normá­lis jó kapcsolatokat. Másodszor: a lázas fegyver­kezésnek a megállítását akar­juk. Éppen ezért a Szovjetunió fel­veti az olyan első lépések kérdését, mint a két fél nukleáris arzenáljainak befagyasztása, a további rakétatele­pítés beszüntetése stb. A tárgyalá­sok kihasználását az ezzel ellenkező célok elérésére - a tömegpusztító eszközök további felhalmozásának és telepítésének igazolására és ál­cázására - abnormálisnak és hibás­nak, csalásnak és a népek elleni bűnténynek tekintjük. Harmadszor: a felhalmozott fegyverek állományának való­di csökkentését és kezdetben lényeges részük megsemmisí­tését akarjuk, nem pedig egy­re újabb fegyverrendszerek létrehozását akár a világűrben, akár a földön, akár támadó, akár védelmi fegyverekről van szó. Vég­ső célunk az atomfegyverek teljes megsemmisítése szerte a világon, és az atomháború veszélyének tel­jes megszüntetése. Ma nagyok a két fél nézetkü­lönbségei azokban a kérdések­ben, amelyek a megbeszélések napirendjén szerepelnek. Ezt min­denki tudatosítja. Túl sok a borúlá­tó jóslat, amelyek előre kudarcra ítélik a tárgyalásokat, de mi ezt a nézetet nem osztjuk. A megegyezés teljesen szüksé­ges és reális. Azért szükséges, mert ellenkező esetben a világ egyre gyorsabban rohanna lefelé a lázas fegyverkezés lejtőjén, és a háború veszélye megnövekedne. És azért teljesen reális, mert ehhez csak mindkét fél jogainak és törvényes érdekeinek tiszteletben tartása és az szükséges, hogy ne törekedjenek a létrejött erőegyensúly megbontá­sára. Felhívjuk az Amerikai Egyesült Államok vezetőit, hogy szeriózusan és becsülettel viszonyuljanak a tár­gyalásokhoz. Felhívjuk őket, hogy szüntessék be a Szovjetunióval szembeni katonai fölény megszerzé­sével és azzal kapcsolatos értelmet­len spekulációjukat, hogy velünk az „erő pozíciójából“ tárgyalhatnak. Felhívjuk őket: hagyják abba az arra tett kísérleteiket, hogy olyan egyez­ményt kényszerítsenek ránk, amely egyoldalúan megkötné a Szovjet­unió kezét védelmének megszilárdí­tásában, tágra nyitná viszont a ka­put Washington rekordnagyságú katonai programjainak megvalósítá­sa előtt. Az ilyen kísérletek eleve hiábava- lóak, de veszélyeztethetik a meg­egyezést, amelyre országaink népei várnak. Erre vár minden nép, amely tartós békét, nyugodt, boldog életet akar. Elvtársak! A győzelem 40. év­fordulója mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy még egyszer visz- szatekintsünk az átélt háborús évekre és arra, ami a háború után volt, s újra tudatosítsuk a világ előtt ma megnyíló távlatokat. A fasizmus fölött győzelmet aratott koalíció államai eltérő tár­sadalmi rendszerűek voltak. Még­is szövetségesek lettek. Vezetőik közösen ki tudták tűzni a háború utáni rendezés alapjait. Ezeket az alapokat a teheráni, a jaltai és a potsdami dokumentumok tartal­mazzák. Fő céljuk ma is időszerű: el kell érni az emberiség legfőbb célját, meg kell teremteni a tartós békét. Ennek az útjára is rámutat­tak: meg kell őrizni azon célok és akciók egységét, amelyek lehető­vé tették a nácizmus legyőzését és a népek megszabadítását a hit­leri rabságtól. Valaki azt mondhatná, hogy er­re csak azért került sor, mert há­ború volt, és a hitlerizmust általá­nos veszélynek tekintették. Ez igy van. De az emberiségnek és minden népnek ma is van közös ellensége: a nukleáris világkataszt­rófa veszélye. Emlékezzünk csak az elmúlt évti­zed eseményeire. Kelet és a Nyugat államainak vezetői az őket megosz­tó súlyos ellentétektől függetlenül megfelelő határozottságot tanúsí­tottak és megértették a kor követel­ményeit. Jelentős lépéseket tettek a tartós béke irányában. Konkrétan fejlődni kezdett a kölcsönösen elő­nyős együttműködés, és közös erő­feszítésekkel kidolgozták a kölcsö­nös békés kapcsolatok hosszú távú elveit. Ezeket az elveket megtaláljuk a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolatait rögzítő doku­mentumban az atomháború elhá­rításáról kötött megállapodásban. Visszatükröződtek a szocialista országoknak az NSZK-val kötött szerződéseiben, amelyek rögzí­(Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1985. II. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents