Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-22 / 45. szám, péntek
Forradalmi múlt - alkotó jelen A páncélvonattal kezdődött... Vannak városok, melyek nevéhez legendák fűződnek, hősi legendák, tettek, melyekre méltón büszkék nemcsak a város lakosai, hanem hazánk valamennyi állampolgára. Zvolen ilyen városok közé tartozik, hiszen a szó legigazibb értelmében véve hősök városa lett abban az időben, amikor a hazának legnagyobb szüksége volt a hősökre. ÚJ szú 1985. II. 22. 1944. szeptember 5-én a zvolení vasúti javítóműhely parancsot kapott az első páncélvonat felépítésére. Még aznap éjszaka elkezdődtek a megbeszélések, s röviddel azután lázas munkába fogtak a vasutasok. Csupán 14 nap kellett ahhoz, hogy elinduljon diadalmas útjára a Štefánikról elnevezett páncélvonat, tizenegy napra rá követte a Húrban és néhány napra rá a harmadik is. A három szerelvény öt hét alatt készült el, s a vasút dolgozóival, építőivel, mozdonyvezetőivel, fűtőivel részt vett a harcokban. Milyen is lehetett negyven évvel ezelőtt a gyár, milyenek lehettek az itt dolgozó munkások? - gondoljuk, miközben fejet hajtunk a gyár udvarán álló páncélvonat- emlékmű előtt. ' - A régi gyárból már csak a forradalmi hagyományok maradtak ránk, két évvel ezelőtt felrobbantottuk az eredeti épületet, hogy teret adhassunk egy új, korszerű szerelőcsarnok felépítésének. A régi szakemberek közül is csak néhányan dolgoznak közöttünk, többségük megérdemelten nyugdíjas éveit élvezi. A stafétabotot a fiatalok vették át, s így van ez rendjén - közölte Juraj Záturecký, a Zvoleni Vasúti Gépgyártó és Javító Vállalat igazgatója, majd röviden felvázolta a gyár negyvenéves történetét.- Negyven évvel ezelőtt talán 450-en dolgoztak a javítóműhelyben. De aki egyszer fiatalon a vasúthoz került, örült, hogy állandó munkához jutott... A felszabadulás, de főleg 1948 után gyárunk profilja egyre változott. Valaha gózmozdonyokat és tehervagonokat javítottunk csupán. Ma 1850 alkalmazottal 450 dízel, villany- és hidraulikus mozdonyt javítunk, valamint a mozdonyok aggregátorja- it. A jövő feladatait 2200 dolgozóval váltjuk valóra, 600 javítást fogunk eszközölni. Az igazgató bevallja, hogy a gyár az 1972-1977-es években gondokkal küszködött, éveken keresztül nem teljesítették a tervet, mert állandó hiány mutatkozott az alkatrészellátásban. A gyár élére új vezetőség került, a munkásokkal közösen megtárgyalták a hiányosságok okait, az orvoslás módját.- Saját erőből kezdtük el gyártani az alkatrészeket. Persze, ez a folyamat sem valósulhatott meg egyik napról a másikra, be kellett szerezni a szükséges gépsorokat, fel kellett építeni a szerelőcsarnokokat, ki kellett képezni a szakembereket - sorolta az igazgató. Ma a Vasúti Gépgyártó és Javító Vállalat 15 hektáron terül el és a termelés 32 objektumban folyik. S hogy fogalmunk legyen milyen is egy javítás alatt álló mozdony, az igazgató egy kis sétára hívott meg. Míg a szerelőcsarnokhoz értünk elmondta, hogy munkaerőgondjaik vannak, egyre kevesebb fiatal tanulja ki a fémmegmunkáló és a marós szakmát, hogy a gyárban a munkások elégedettek a kereseti lehetőségekkel, hogy ma már a legkorszerűbb gépek segítségével (röntgen, ultrahang) szavatolhatják munkájuk minőségét. Azt is megtudtuk, hogy az idén az igénylőknek 96 lakást osztanak szét, hogy gondoskodnak dolgozóik étkezéséről, üdültetéséről, törődnek az egészségükkel, a munkahelyi környezetük szépítésével.- Itt nyáron minden virágba borul- mutatta az igazgató a hóval borított területeket. Amikor megálltunk egy 478-as tipusú mozdony előtt, elállt a lélegzetünk. Messziről sose látszott ilyen hatalmasnak. - Ugye szép? - kérdezte Juraj ZáturecKý, s máris közölte a méreteket: szélessége 3, hosz- sza 16,5, magassága 3,5 méter, súly 73 tonna. - Ezeket a kolosz- szusokat a legkisebb alkatrészig szétszereljük, kicseréljük, illetve megjavítjuk a meghibásodott részeket, újból összeszerelünk mindent, a mozdony új ruhát kap (befestik), s útjára ereszthetjük. Egy- egy javítás kb. két hónapig tart, célunk tovább rövidíteni a határidőket. A hagyományok köteleznek minket ebben is - közölte kísérőnk. Amikor az igazgató irodájába visszaértünk, ott várt ránk Miloš Šiška személyzeti előadó, volt mester, valamint Jozef Ďuriš marós. - Tőlük kérdezzék, milyen is volt a gyárunk, az itt folyó munka valamikor.- Mi a háború után kerültünk a gyárba. Egy műhelyben 140-en dolgoztunk, ismertük, néven szólítottuk egymást, tudtunk egymásról mindent. Micsoda örömmel javítottuk az utolsó gőzmozdonyt, azt reméltük, hogy soha többé nem leszünk feketék a koromtól. Az új mozdonyokat fehér köpenyekben fogjátok javítani - mondogatták nekünk - közölte Miloš Šiška, mire mindketten jót nevettek. - Ma a szerelők nem a koromtól, hanem az olajtól feketék - teszi hozzá Jozef Duriš, majd ő is emlékezetében lapoz. - Valamikor a műszak után vödrökben mosakodtunk, ma zuhanyozók állnak rendelkezésünkre. Télen meleg munkaruhát kapunk, forró teát. Az olajos munkaruhát nem asszonyaink mosA múlt és a jelen találkozása (ČSTK felvétele) sák. Számos olyan változás van, melyekről mi álmodni sem mertünk volna.- Az alkatrészgyártás szükségessége nagyban megváltoztatta munkánkat. Újból tanulnunk kellett, a korszerű, külföldi gépek mellé szakemberek kellettek. Nem volt könnyű a tanulás, de megérte- szólt ismét Miloš šiška. - Két évem van a nyugdíjig, nehezen fogok megválni a gyártól.- Én már régen nyugdíjas vagyok, mégis a marógép mellett maradtam. Ide kötnek az emlékeim, nem bírok meglenni a gépem nélkül - mondta a marós mester.- Sajnos a szakmunkásképző elvégzése után sokan vesznek búcsút a gyártól - szólalt meg a személyzeti osztály vezetője. - Valamikor apa és fia egy gép mellett dolgoztak. A fiúk ma nem követik apjukat. Sokan nem értik, mi köt minket időseket a vállalathoz. Nem értik, hogy bajtársaink önfeláldozása nélkül - vagonokat, nyersanyagot mentettek meg, rejtettek el a háború utolsó napjaiban- nem kezdődhetett volna el a fel- szabadulás után az építő munka. S nekünk akkor is a munka jelentette a jobb életet - mondták szinte egyszerre felemelve szavukat, hogy a sínen dübörgő szerelvény ne nyelje el hangjukat. A Zvoleni Vasúti Gépgyártó és Javító Vállalat már több mint százéves. A vasutasok, a szerelőműhelyek munkásai a múltban mindig részt vettek a forradalmi megmozdulásokban. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésekor többen ragadtak fegyvert, s harcoltak a végső győzelemig. Zvolen 1945. március 14-én szabadult fel.- Akkoriban a városnak 12 ezer lakosa lehetett. Zvolen eléggé elmaradott kisváros volt, néhány kis üzemmel, iparossal. A lakosok a vasútnál kerestek munkát - emlékezett Peter Koza mérnök, a Zvoleni Városi Nemzeti Bizottság elnöke. - Ma negyvenezren élünk a városban, a negyven év alatt új lakónegyedek épültek, a lakosság kétharmada új, korszerű lakásban él. Gyerekeink nyolc alapiskolában, hét szakközépiskolában tanulhatnak, a legkisebbek 25 óvodában és bölcsődében töltik gondtalan napjaikat, a város otthont adott hazánk egyedüli Faipari és Erdészeti Főiskolájának. Zvolen fejlett ipari központtá fejlődött, a Vasúti Gépgyártó és Javító Vállalat, a UAZ, a Kovohron és a többi gépipari üzemen kívül legtöbben a faiparban helyezkedtek el. A városban nagy élelmiszer- ipari üzemek, húsipari kombinát, baromfifeldolgozó és tejüzem működik, otthont kapott több építőipari vállalat, felépült a panelgyár, tíz évvel ezelőtt a Prior áruház és a város szívében egy nagy bevásárlóközpont. 89 korszerű élelmiszerüzlet, 62 szaküzlet áll a vásárlók rendelkezésére. A város lakosainak sportolási lehetőségeit felsorolni sok volna, a fedett műjégpálya, a fedett uszoda, több nyári strand a felüdülést szolgálja. Fejlett a város egészségügyi hálózata, több mint tíz egészségügyi körzeti rendelőintézet és egy átépítés alatt álló kórház, valamint a hozzá tartozó korszerű rendelőintézet áll a betegek rendelkezésére. A 17 városi közlekedési vonal percek alatt a város központjába szállítja az utasokat. A felsorolás nem teljes, de talán ízelítőt adtam a fejlődésről. Ugye? - kérdi az elnök.- Van gondunk is bőven - sóhajt az elnök, majd elmondja, hogy a legégetőbb probléma az autóbuszállomás hiánya, a városon kívüli terelőforgalom megszervezése, hogy a város központja tehermentesítve legyen. Nincsenek még megelégedve a városi autóbuszhálózattal sem, hiszen az egyes lakónegyedek nincsenek egymással összekötve, s nem megfelelő az üzlet- és szolgáltatóhálózat sem. - Munkánkat segítik, s egyben a város gondjain is könnyite- nek a nagyobb üzemek - folytatja a tájékoztatást Koza mérnök.- A két évvel ezelőtt megalakult 19 tagú igazgatói tanáccsal együttműködve fejlesztjük városunkat. Közös beruházással új létesítmények épülnek, a Z-akcióban több fontos, szükséges épületet adhatunk át. A város és az üzemek között 11 szocialista megállapodás született, melyeket maradéktalanul teljesítünk. Büszkék vagyunk a város forradalmi múltjára, nagyapáinkra, apáinkra, s tudjuk, hogy a ránk bízott örökséggel jól kell bánnunk. Nemcsak azért, hogy elégedetten, boldogan élhessünk, alkothassunk, hanem azért is, hogy gyerekeink, unokáink is büszkék lehessenek majd elődjeikre. PÉTERFI SZONYA Varjúhad... (Molnár János felvétele) FIATALOS LENDÜLETTEL Egy elöregedő községben A harminckét tagú tanyi (Tőn) pártalapszervezet a Nemesócsai (Zemianská Olča) Efsz üzemi pártbizottsága által irányított alapszervezetek egyike. Ez a szervezet községfejlesztéssel és termelési kérdésekkel egyaránt foglalkozik, mivel tagjai a helyi nyugdíjasok, hnb-alkalmazottak, s a föld- müvesszövetkezetben dolgozó helyi lakosok. A községfejlesztéssel, illetve a kommunistáknak a helyi tömegszervezetekben végzett munkájával részletesen foglalkozott az alapszervezet idei év eleji taggyűlése is, melyen a beszámolót Csóka Lajos, az üzemi és az alapszervezeti pártbizottság tagja, a hnb elnöke ismertette. A tanácskozást Zdenek Antala, az efsz traktorosa vezette.- Értékelésünk rámutatott, hogy az elmúlt esztendőben nagy gondot fordítottunk a taggyűlések előkészítésére - mondja Csóka elvtárs. - A párttagok széthelyezése arányos. Pozitívan értékelte a beszámoló a hnb munkatervének teljesítését. Ezen belül a plenáris üléseken való részvételt. Egy-egy tanácskozáson átlagosan 7-8 felszólalás hangzott el. A hnb tervezett tanácsüléseit mind megtartották. Bő terjedelmet szentelt a pártbizottság beszámolója a Nemzeti Front tömegszervezetei munkájának, melyre az együttműködés a jellemző. Külön-külön szóltak a községben működő egyes tömegszervezetek tevékenységéről, feladatairól. A nőszövetség ötvenkét tagú helyi szervezetének tagjaira felszabadulásunk jubileumi évében elsősorban az emlékművek gondozása, a gyermekjátszóterek karbantartása, parkok és fás területek kialakítása vár. Eddigi tevékenységükből kiemelkedik a betegek látogatása, a nemzetközi nőnap megünneplése. Számos akciót közösen rendeznek a tömegszervezetek a polgári ügyek héttagú bizottságával, mely főleg a névadás, a házasságkötés, az ezüst- és aranylakodalmak szertartásait készíti elő. Legutóbb egyszerre hat ezüstlakodalmat tartottak a faluban. Járási viszonylatban is kiemelkedő a honvédelmi szövetség helyi szervezetének munkája élén Matalics László elnökkel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy kilenc község számára itt tartják a sorkötelesek kiképzését. Az öt kiképzésvezető a tanyi szervezet tagja. A kiképző központnak a kommunista Tóth Imre a vezetője, politikai előadója pedig id. Karfa/ János, aki szintén párttag. A kiképzés minden évben januártól június végéig tart. Kétévenként a hnb vándorserlegéért honvédelmi versenyt is rendeznek. Elismerés illeti a vöröskeresztszervezet tagjainak munkáját is, melybe egyebek közt betegek látogatása, a véradók napjának megrendezése tartozik. Már tíz-, tizenötszörös véradók is vannak a faluban, vagyis olyanok, akik emlékérmet kaptak. A testnevelési szövetség tagjai mindenekelőtt azért érdemelnek dicséretet, mert nagy mértékben kiveszik részüket a közhasznú munkákból. Sporttevékenységük, sajnos, csupán a labdarúgás. A helyi csapat a járási bajnokság III. osztályában szerepel. A CSEMADOK-nak számos rendezvénye közös a helyi művelődési otthonéval. Ilyen az eszt- rádműsorok rendezése, különböző tanfolyamok szervezése. Mivel a községnek sok az idős lakosa (nyolcvannyolcan vannak a hetvenéven felüliek), a róluk való gondoskodás megkülönböztetett figyelmet érdemel. A legutóbbi nyugdíjasnapot a Nemzeti Front szervezetei közösen rendezték. A meghívott idős polgárokat nemcsak megvendégelték, de mindegyiküknek egy-egy meleg takarót is ajándékoztak. Az ehhez szükséges anyagiak előteremtésében a nemzeti bizottságnak segítségére volt a helyi lengyár, valamint a Nemesócsai Efsz és cipőgyár. A község hasonló akcióira, ha meghívják őket, a környező szövetkezetek is elküldik képviselőiket. A hnb 52 nyugdíjasnak rendszeresen biztosit étkezést a helyi vendéglőben. A lakosság elöregedése egyben azt jelenti, hogy kevés a faluban a fiatal. Ez megmutatkozik abban is, hogy egyetlen tagjelöltje sincs a pártalapszervezetnek. A SZISZ-szervezet ugyan huszonkettő taggal már második esztendeje felújította tevékenységét. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy társastánc-tanfo- lyamot szerveztek a 943 lakosú községben. Sőt, négy fiatal (két pár) bemutatókra, versenyekre is jár. Igaz, egyikük sem helyben dolgozik. Iskola nincs a faluban, csupán egy kétosztályos óvoda van. A lakosság elöregedésének kérdése tehát továbbra is gondot okoz. Természetesen a közeljövő feladatairól is szó volt az év eleji taggyűlésen. Csóka Lajos felszólalásában elsősorban ezekre mutatott rá. Például az óvoda konyhája és ebédlője építésének szükségességére. ígéret a felsőbb szervektől az építés támogatására már van. A vízvezeték-hálózatot is bővíteniük kell - már csak két utcájuk nélkülözi. A község eredményeiről és feladatairól szó lesz a márciusban megtartandó nyilvános gyűlésen is, ahol a pártonkívülieket ismertetik a kommunisták tanácskozásán elhangzottakkal. FÜLÖP IMRE Megismertet a cipőkészítés történetével (ČSTK) - Csaknem fél évig tartó rekonstrukció után ismét megnyitották a gottwaldovi Svit vállalat cipészeti múzeumát. Gyűjteményében mintegy 3000 kiállítási tárgy szerepel, s így feltehetően a világ legnagyobb ilyen múzeuma. Mivel a vállalat területén található, csak munkanapokon tart nyitva, és a csoportos látogatásokat célszerű előre bejelenteni. Az érdeklődők megismerkedhetnek a cipőkészítés történetével, s régi cipőkészítő szerszámokat és gépeket láthatnak. Az érdekességek közé tartozik egy barna emu toliból készült ausztráliai lábbeli. Alakja szimmetrikus, állítólag azért, hogy viselőjét a vérbosszút követően ne találják meg olyan könnyen üldözői. A legutóbbi szerzemények közé tartozik egy pár cobolybőrből készült lapp téli cipő, egy japán szamuráj-facipő, valamint több hajdan divatos grúz, kinai és perzsa lábbeli. A legrégibb lábbelik hazai népviseletekhez tartozó cipők, amelyek gazdagon díszítettek. A kiállítás anyagából még szovjet űrhajós-lábbelik sem hiányzanak.
