Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1985-02-20 / 43. szám, szerda
A világbéke érdekeinek megfelelő megállapodásokra van szükség (Folytatás az 1. oldalról) világosan mutatják, miként működik a szocialista demokrácia. A demokrácia gondolata nálunk elsősorban a tanácsokon keresztül valósul meg, a nép hatalmaként, a nép érdekében. Ezzel összefüggésben helyénvaló összehasonlítani az államhatalmi szervek létrehozásának gyakorlatát a Szovjetunióban és abban a világban, ahol a tőke uralkodik, ahol könyörtelenül eltapossák az , emberi értékeket. E hazug állításokat már számtalanszor megcáfolta mind a tudományos elmélet, mind maga az élet. Egyetlen józanul gondolkodó ember sem vak, hogy ne lássa a hatalmas szakadékot, amely a szocialista demokráciát elválasztja a polgári demokráciától. Mindenki jól tudja, a tőkés országokban a dolgok úgy vannak elrendezve, hogy a dolgozók ne szólhassanak bele az állam irányításába. Erre vonatkozóan egy konkrét példát említenék meg. Az amerikai szenátusban - a Kongresszus felsőházában - a munkás- osztálynak nincs egyetlen képviselője sem. Azok, akiké a hatalom, gondoskodtak arról, hogy a demokrácia példájaként feltüntetett testület szószékéről még csak hallani se lehessen a dolgozók hangját. A Kongresszus másik házában, a képviselőházban sem más a helyzet. Vajon csodálkozhatunk-e ennek ismeretében, hogy azok a vezetők, akik a kapitalista országokban a bel- és külpolitikát meghatározzák, igyekeznek befeketíteni a szocializmust, a szocialista demokráciát? Az SZKP és a szovjet állam nemzetközi tevékenységében népünk egyöntetű kívánságához tartja magát, s ez a világbéke alapjainak megszilárdítása. Erre szavaz a Szovjetunió minden állampolgára. Számunkra szent azoknak a hagyatéka is, akik életüket áldozták szabadságunkért és függetlenségünkért, a kommunizmus eszméiért. A szocialista közösség államai, amelyeket összeköt az egységes világnézet, a békéért és a szocializmusért vívott küzdelem közös céljai és eszményei, a nemzetközi porondon politikájukat egyeztetve, dinamikusan lépnek fel. Az a szövetség, amelybe ezek az államok tömörültek, fokozza külpolitikájuk hatékonyságát. Ez a Varsói Szerződés, amely már 30 éve megbízhatóan védi a szocializmus vívmányait, jól szolgálja a nemzetközi biztonság érdekeit, s az európai és a világbéke megszilárdítására irányuló kezdeményező javaslatok kollektív alkotója. A Varsói Szerződés a jövőben is teljesíteni fogja küldetését. Ilyen szövetség a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amely hatékony eszköze a szocialista országok gazdasági integrációjának, a nemzetközi szocialista munkamegosztásnak és az államok közötti békés együttműködésnek. Itt kell megemlíteni a kétoldalú barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződések rendszerét, amely a béke érdekeit szolgálja. Az utóbbi években kiéleződött nemzetközi helyzetben a világ népei világosan látják, milyen nagy és jelentős szerepet játszik a Szovjetunió és az egész szocialista közösség az alapvető emberi jog, - az élethez való jog - védelmében. A szocializmus békepolitikája biztosítja számukra a reményt, hogy az emberiséget nem pusztítja el az atomkatasztrófa. Pártunk és államunk nagy és fáradhatatlan erőfeszítéseket tesz arra, hogy a világban javuljon a politikai légkör, s hogy a nemzetközi ügyekben pozitív fordulat álljon be. Erre a fordulatra valamennyi kontinensen milliók várnak, s milliók harcolnak érte. Ma látni a pontos határt azok között, akik hisznek az emberi józan észben és akiket elvakitanak a nagyhatalmi ambíciók és az agresszív anti- kommunizmus. A nemzetek, köztük a NATO- országok lakossága - amerikaiak, angolok, nyugatnémetek, franciák, olaszok és mások nem akarnak háborút. Ugyanez mondható el az összes többi európai, ázsiai, afrikai és latin-amerikai ország népéről. Ezen államok túlnyomó többségével a Szovjetunió normális baráti viszonyt, sokukkal pedig szoros barátságot tart fenn. A militarista pszichózis légkörét azok teremtik meg, s a tömeg- pusztító fegyverek gyártásának kerekeit azok forgatják, akik a NATO politikáját irányítják és akik világuralomra törekszenek. A lázas fegyverkezés számukra, mondhatni, olyan kábítószer, amelyet naponta szednek. Az USA bizonyos körei politikájukban a katonai erőfölény megszerzésére törekednek, másokra akarják kényszeríteni saját akaratukat. A történelmi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy „az erőn alapuló béke“ -se politika célja épp az ilyen béke - rossz és veszélyes politika. Ezen felül kiagyalói számára sem eredményez semmi jót. A Szovjetunió és szövetségesei a nemzetközi életben határozottan szembeszállnak ezzel a politikával. Az Egyesült Államok nyílt militarista politkája még a NATO-part- nerek körében is aggodalmat kelt. Sokan közülük kifejezést is adnak az amerikai politika avanturizmusa feletti elégedetlenségüknek. A nyugati országok lakossága körében ugyancsak nőtt az aggodalom, s a háborúellenes mozgalom hulláma nem kerülte el az Egyesült Államokat sem. A nemzetközi helyzetre igen kedvező hatással volt és van békepolitikánk, a háborús veszély elhárítására irányuló konkrét javaslataink rendszere. A néptömegek a NATO-országokban is ismerik az igazságot arról, mire törekszik a Szovjetunió a nemzetközi porondon. Mindezzel számolnia kellett Washingtonnak is. Az USA végül is arra a következtetésre jutott, hogy meg kell kezdeni a Szovjetunió által javasolt tárgyalásokat. Az amerikai fél nem szívesen, de mégis kénytelen volt egyetérteni a megbeszélések tárgyára és céljaira vonatkozó álláspontunkkal, s azzal, hogy e tárgyalásokon valamennyi kérdést komplex módon kell megvitatni. A nukleáris és az űrfegyverekről folytatandó új szovjet-amerikai tárgyalások pozitív eredményei kedvező hatással lennének a nemzetközi helyzetre, s jelentős lépést jelentenének az alapvető problémák megoldása felé. Az SZKP Központi Bizottsága és politikai bizottsága meg van győződve arról, hogy nincs olyan nemzetközi kérdés, amelyet ne lehetne megoldani a tárgyalóasztal mellett. A Szovjetunió nyomatékkai hívja fel a figyelmet az emberiséget fenyegető új veszélyre, amelyet a Washingtonban kidolgozott űr- militarizálási terv rejt magában. Ez rohamosan növeli a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét, ezért sürgetjük a világűr militarizá- lásának megakadályozását. Nem vezethet félre senkit, hogy ezt a tervet a „védelmi“ címkével látják el. A Szovjetunió közvetlenül figyelmeztette az amerikai kormányt, hogy a világűrre vonatkozó elképzeléseinek megvalósítása esetében nem lehetne szó az atomfegyverek semmiféle csökkentéséről, nem beszélve e fegyverek felszámolásáról. Emellett megnyitná az utat minden irányban az újabb lázas fegyverkezés előtt és aláásná a nemzetközi biztonságot. A jelenlegi helyzet realitása az, hogy a Szovjetunió és az USA között katonai-hadászati erő- egyensúly áll fenn. A Szovjetunió nem törekszik katonai erőfölényre, de a jelenlegi paritás megváltoztatását a mi biztonságunk kárára nem engedjük meg. Mindkét fél biztonságának megbízható szavatolása csak a kölcsönösen elfogadható, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló megállapodások elérésével lehetséges. Washingtonban lázasan gyűjtik a bizonyítékokat arról, hogy a fegyverkezés fokozása és a katonai célokra fordított hatalmas összegek teremtik meg állítólag a legjobb feltételeket a tárgyalásokhoz. E logika szerint minél több a fegyver, annál egyszerűbb megállapodni számuk csökkentéséről. Az ilyen eszmefuttatások hazug volta szembetűnő. Ez a politika valójában épp arra irányul, hogy meghiúsítsa a tárgyalások sikerének kilátásait. S ezt tudniuk kell a világ népeinek, köztük természetesen az amerikai népnek. Konsztantyin Csernyenko hangsúlyozta, a tárgyalások célja nem lehet a partner és a közvélemény félrevezetése. Az ilyen erkölccsel nem érthetünk egyet, olyan megállapodásokat kell keresni, amelyek megfelelnének a béke érdekeinek. A lehetőséget nem szabad elszalasztani. Azt mondják, hogy ez sok időt vesz igénybe, hogy hosszú és nehéz út áll előttünk. Igen, reálisan tekintünk ezekre a nehézségekre. Minden attól fog függeni, vajon a felek elegendő politikai akarattal és készséggel fognak-e rendelkezni az ésszerű kompromisszum szellemében kötendő megállapodáshoz. A Szovjetunió minderre felkészült. És mi történik ma Washingtonban? Naponta követik egymást a magas beosztású államférfiak nyilatkozatai arról, hogy az amerikai álláspontnak a küszöbönálló tárgyalásokon keménynek kell lennie. Elsősorban a világűr katonai célokra történő kihasználásának jelentőségét hangsúlyozzák. Ez a Washingtonban született doktrínák közül a legmilitaristább. Az USA-ban egyenesen kijelentik, az amerikai képviselők feladata a genfi tárgyalásokon mindössze az, hogy megmagyarázzák a világűrrel kapcsolatos terveiket. Már előre hangsúlyozzák, hogy ezeket a terveket semmiképp sem kívánják módosítani. Az amerikai vezetés azonban jól tudja, hogy ez az álláspont zsákutcába vezet. Ha az USA a tárgyalásokon ezt az álláspontot fogja képviselni, a következményekért is őt fogja terhelni a felelősség. Mindkét nagyhatalomnak tudatosítania kell, milyen hatalmas felelősség hárul rájuk, ami a lázas fegyverkezés megszüntetését, a leszerelést, az atomfegyverek teljes felszámolását illeti. Az a könnyelműség, amellyel az USA bizonyos körei a küszöbönálló tárgyalásokhoz viszonyulnak, szigorúan elítélendő a békére, a tárgyalások pozitív eredményeire törekvő valamennyi állam részéről. Ami azokat a washingtoni nyilatkozatokat illeti miszerint a Szovjetunió állítólag nem érheti utol az USA-t az űrfegyverkezési tervekben, le kell szögezni, a kelleténél is több bennük az önhittség. A Szovjetunió a béke érdekeiből - tehát az egész emberiség legfelsőbb érdekeiből - kiindulva javasolja: haladéktalanul állapodjunk meg, hogy egyszer s mindenkorra hárítsuk el a fegyverek űrben történő elhelyezésének még a lehetőségét is. A földi élet megőrzéséhez az szükséges, hogy a Szovjetunió és az USA szavakban és tettekben csak egy irányban versenyezzen - e történelmi feladat megoldását célzó konkrét intézkedések kezdeményezésében és elfogadásában. Meggyőződésünk, hogy az amerikai népnek ez nem kevésbé érdeke, mint a többi nemzetnek. Amellett vagyunk, hogy a nukleáris és az űrfegyverekről folytatott tárgyalásokat a kezdet kezdetétől a helyes irányba tereljük, hogy kedvező légkört teremtsünk számukra. Szeretném felsorolni azokat a legfontosabb lépéseket, amelyeket ez irányban lehetne megtenni. Az atomfegyverek elsőként történő alkalmazásáról való lemondás. Mint ismeretes, a Szovjetunió erre kötelezettséget vállalt. Washington kijelentette, nem követi a mi példánkat. Milyen fénybe állítja az Egyesült Államokat az a tény, hogy az ENSZ a nukleáris háború kirobbantását bűncselekménynek minősítő határozatot fogadott el? Ebben a rendkívül jelentős kérdésben az USA az egész emberiséget párbajra hívja. Nem egyszer szólítottuk föl az amerikai felet arra, hogy újítsa fel a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról szóló tárgyalásokat. Washington azonban nem titkolja, e kísérleteket folytatni fogja, hogy e fegyverek új fajtáit fejleszthesse ki és növelje megsemmisítő erejüket. Mit lehet mondani ezeknek a vezetőknek? Tegyék a fülüket a földre. Szinte nyög a fegyverek terhe alatt. Ennek ellenére folytatják felhalmozásukat. Valóban, a mai világban nincs nagyobb és általánosabb egyetértés más kérdésben, mint az atomfegyverek haladéktalan befagyasztása szükségességének kérdésében. Ezt a követelményt nemcsak az érthető emberi érzések diktálják, hanem az a körülmény is tükröződik benne, hogy az emberiség megértette; a nukleáris fegyverek hozzávetőleges egyensúlya a felek számára lehetőséget biztosít befagyasztásukra, anélkül, hogy veszélybe kerülne biztonságuk. Az is nyilvánvaló, a nukleáris fegyverek szintjét nem lehet csökkenteni anélkül, hogy először ne szűnne meg felhalmozásuk. A Szovjetunió sikraszáll amellett, hogy bármikor, akár holnap is, tegyük meg ezt a lépést. Hangsúlyozni kell a szocialista országoknak azt a közös javaslatát, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról - való kölcsönös lemondásról. Egy ilyen megállapodás lényegesen javítaná a nemzetközi politikai légkört. Ezt a javaslatot, akárcsak a szocialista közösség számos más kezdeményezését a stockholmi konferencián is előterjesztettük. Azt kívánjuk, hogy a stockholmi fórum munkája produktív legyen és koronázza siker. Az európai helyzettel összefüggésben egy körülményt különösen ki kell emelni. A Szovjetunió nem fogja közömbösen nézni, hogyan emelik fel fejüket azok az erők, amelyek mindeddig nem mondtak le az európai határok revíziójával kapcsolatos reményeikről. A revansistáknak önbizalmat ad, hogy néhány nyugati ország hivatalos körei a vállukat veregetik, ami olyan nyilatkozatokra ösztönzi őket, amelyekből világosan kitűnik az antifasiszta koalíció tagjai által vállalt kötelezettségek megkérdőjelezésének óhaja. A háború utáni realitások azonban a fasizmus feletti nagy győzelem eredményeként jöttek létre. Ezeket a realitásokat rögzítik a háború utáni elrendezésről szóló szerződések, továbbá számos kétoldalú szerződés és a helsinki Záróokmány is. E dokumentumok tiszteletben tartása az európai béke és biztonság záloga. Senki sem emelhet kezet a jaltai és a potsdami megállapodásra, amelyek már négy évtizede az európai és a világbéke alapját képezik. Ezekért a szerződésekért a népek drágán megfizettek. Elszántan kell harcolni azért, hogy soha többé ne robbanjon ki egy világháború: ez a lényege azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket a győztes hatalmak vállaltak magukra. A Szovjetunió hű marad ahhoz, amire megesküdött, s ezt újra megerősítjük ma, amikor az egész emberiség, s mindazok, akiknek valóban drága a béke, a második világháború befejezése 40. évfordulójának megünneplésére készülnek. Röviden felvázolva a nemzetközi ügyekhez való közös hozzáállásunkat, kijelenthetem, a többi szocialista országgal együtt olyan jogrendre törekszünk, amelyben minden ország - legyen az nagy vagy kicsi - népe önállóan dönthet sorsáról. Egyetlen államnak sincs joga beavatkozni más államok bel- ügyeibe, más népekre kényszeríteni a tőlük idegen rendet. Az államok társadalmi rendszerének megváltoztatását vagy felforgatását, törvényes kormányaik megdöntését célzó bárminemű külső akciók megenged- hetetlenek. Határozottan elítéljük a bármelyik nemzet, bármelyik ország elleni diktátum politikáját, az állami terrorizmus politikáját, irányuljon az Nicaragua vagy Kuba, Afganisztán, Libanon vagy Namíbia ellen. A világ népei sosem nyugodnak bele az imperialista önkénybe. Megerősíti ezt az el nem kötelezettek mozgalmának tevékenysége, az az álláspont, amelyet e mozgalom a háború és a béke, az egyenjogú nemzetközi együttműködés fejlesztése kérdéseiben képvisel. A Szovjetunió nagyra értékeli a mozgalom szerepét. Országunk, történelmi felelősségének teljes tudatában, kitartóan halad a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás erőinek első soraiban. A Szovjetunió politikáját az igazi humanizmus, az emberiség jelene és jövője iránti gondoskodás hatja át. Amint azt Konsztantyin Csernyenko hangsúlyozza, készek vagyunk becsületesen és konstruktívan együttműködni mindazokkal, akik őszintén kívánják, hogy a nemzetközi események alakulása ne a nukleáris versengés fokozása, hanem a béke és a biztonság, az enyhülés és a bizalom megszilárdítása felé vegye az irányt. A Szovjetunió külpolitikája azáltal képvisel jelentős erőt, hogy az egész szovjet nép akarata áll mögötte. Hatékonyságának biztosítéka a munkásosztály, a kolhozparasztság és a népi értelmiség áldozatos munkája. Ez a politika a jövőben is a kommunista építéshez szükséges kedvező nemzetközi feltételek biztosítására fog irányulni. A párt és a nép töretlen figyelmet fog szentelni az ország védelmi képességének megszilárdítására. Fegyveres erőink rendelkeznek a szocializmus vívmányainak védelméhez szükséges eszközökkel. A szövetséges államokhoz hasonlóan elég erőnk és eszközünk van ahhoz, hogy megvédjük érdekeinket és biztonságunkat. Eredményeink a bel- és a külpolitika területén egyaránt elválaszthatatlanul összekapcsolódnak Lenin pártjával, a kommunisták pártjával. A szovjet emberek feltétlen bizalmat éreznek iráma mert az SZKP és a nép eiucrvoi mindenben megegyeznek. A párt és a nép szüntelenül erősödő egysége kimeríthetetlen forrása a szovjet állam erejének, nemzetközi befolyásának. Szovjet-amerikai eszmecsere a Közel-Keletről (ČSTK) - A közel-keleti kérdésről kezdődött tegnap szovjet-amerikai véleménycsere Bécsben. Az első találkozót a Szovjetunió nagykövetségén tartották. A kétnaposra tervezett tanácskozáson a szovjet küldöttséget Vlagyimir Poljakov, a külügyminisztérium közel-ke- leti osztályának vezetője, az amerikait pedig Richard Murphy, a közel-keleti ügyekkel foglalkozó külügyi államtitkár vezeti. Bővül a csehszlovák-szíriai árucsere-forgalom (ČSTK) - Bohumil Urban csehszlovák külkereskedelmi miniszter és Szalem Jaszin szír gazdasági és külkereskedelmi miniszter Damaszkuszban hétfőn aláírta a két ország kölcsönös árucsere-forgalmának bővítését előirányzó megállapodást. A megállapodás értelmében Csehszlovákia mindenekelőtt gépipari termékeket exportál Szíriába, míg szíriai részről foszfátot és agrártermékeket szállítanak Csehszlovákiának. Bohumil Urban találkozott Mahmud Kaddur ipari miniszterrel és Ghazi Drubi olajipari miniszterrel is. Ezeken a megbeszéléseken elsősorban a sziriai petrokémiai vállalatok építésében és a geológiai kutatásokban való csehszlovák részvételről volt szó. ÚJ SZÚ 2 1985. II. 20.
