Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-20 / 43. szám, szerda

Az atomfegyverek befagyasztása első lépés lenne a leszerelés felé A moszkvai Pravda cikke (ČSTK) - „A befagyasztás - lépés a leszerelés felé“ - ezzel a címmel közölt tegnapi számában terjedelmes cikket a moszkvai Pravda. A cikk egyebek között megálla­pítja: a leszereléssel kapcsolatos kérdések között rendkívül jelentős a nukleáris arzenálok befagyasz­tásának gondolata. A Szovjetunió véleménye szerint a kérdést már most meg lehetne oldani. Ahhoz ugyanis, hogy megkezdődjön a valódi leszerelés folyamata, meg kell állítani a lázas fegyver­kezést, s az atomfegyverek be­fagyasztása hatékony és egy­ben könnyen megvalósítható intézkedés lenne. Többek között megakadályozná a nukleáris fegy­verek számának növelését, illetve e fegyverek további tökéletesíté­sét. Ezáltal csökkenne a nukleáris konfliktus kirobbanásának veszé­lye, s természetszerűleg erősödne a bizalom az atomhatalmak kö­zött. Az atomfegyverek befagyasztá­sának megvannak az objektív elő­feltételei: ez elsősorban a Szovjet­unió és az USA, a Varsói Szerző­dés és a NATO közötti hozzávető­leges katonai-hadászati erő- egyensúly. A Szovjetunió előterjesztette az atomfegyverek befagyasztásának konkrét programját, amely az egy­mást kölcsönösen kiegészítő akci­ók egész komplexumát foglalná magában. A megfelelő ellenőrzés melletti befagyasztás természete­sen abban az esetben lenne a leg­hatékonyabb, ha valamennyi atomhatalom végrehajtaná. A Szovjetunió azonban a nukleáris potenciálok különbözőségére való tekintettel kifejezte készségét arra vonatkozóan, hogy először kétol­dalú alapon a Szovjetunió és az USA hozzon ilyen intézkedése­Afganisztán Ismét megadta magát egy fegyveres csoport (ČSTK) - Egyre több olyan afgán állampolgár áll át a néphatalom olda­lára, akiket az ellenséges propaganda megtévesztett, s akik az ellenforradal­mi szervezetekkel álltak kapcsolatban. A Bakhtar hirügynökség jelentése sze­rint Parván tartományban egy 80 fős fegyveres csoport adta meg magát. Egyikük elmondta, a csoport most kész fegyverrel harcolni a forradalmi Afga­nisztánért. A Forradalmi Tanács Elnök­sége által elrendelt általános amnesz­tia értelmében a bandák volt tagjai bekapcsolódhatnak a normális életbe. Az Egyesült Államok kormánya ez­zel egyidőben új kampányt indított az­zal a céllal, hogy a Kongresszust „megdolgozza“ az afgán ellenforra­dalmároknak nyújtott támogatás jelen­tős növelése érdekében. E kampány keretében Washingtonba érkezett az ellenforradalmárok vezetőinek egy csoportja. Feladatuk, hogy rágalmaz­zák a kabuli kormányt. Ezek a „sza­badságharcosok“ - ahogy a Fehér Ház cinikusan nevezi őket — már talál­koztak katonai tisztviselőkkel, s való­színűleg kongresszusi képviselőkkel is megbeszélést folytatnak. két. A szovjet kormány már 1983 júniusában konkrét javaslatokat terjesztett elő, ám az USA és szö­vetségesei nem adtak rájuk pozitív választ. A Szovjetunió aktívan tá­mogatja más államok ez irányú kezdeményezéseit is. A szovjet küldöttség például az ENSZ-köz- gyűlés ülésszakán az ide vágó mexikói, svéd és indiai közös ja­vaslatra igennel szavazott. Nem igy az USA és más NATO-or- szágok. A Pravda a továbbiakban meg­állapítja, hogy Washington és szövetségesei elutasítják az atomfegyverek befagyasztásá­nak gondolatát. Az USA termé­szetesen nem számolhat azzal, hogy meg tudja bontani a jelenlegi erőegyensúlyt, s katonai erőfö­lényre tehet szert. A Szovjetunió és a többi szocialista ország ezt nem engedi meg. Az atomfegyverek befagyasztá­sát a Szovjetunió nem tartja öncé­lú intézkedésnek, tekintettel arra, hogy a katonai konfrontáció jelen­legi szintjén is fennáll a nukleáris háború kirobbanásának veszélye. A befagyasztás az egyik első lé­pés lehet az atomfegyverek csökkentéséhez, majd teljes fel­számolásához vezető úton. A Szovjetunió más javaslatokat is előterjesztett, amelyek célja a nukleáris konfrontáció szintjének radikális csökkentése, természe­tesen az egyenlőség és az egyen­lő biztonság elvével összhangban. Ezek a javaslatok konkrét megál­lapodásokká változhatnának, ha az Egyesült Államok realista mó­don közeledne hozzájuk. Ennek próbájaként foghatók fel a küszö­bönálló genfi szovjet-amerikai tár­gyalások - állapítja meg a moszk­vai Pravda, s végezetül leszögezi: a Szovjetunió kész együttműködni mindazokkal, akik hozzá kívánnak járulni a háborús veszély elhárítá­sának történelmi feladatához. A nemzetközi kapcsolatokban je­lenleg fennálló abnormális helyzet javítására lehetőség és szükség van. E cél eléréséhez össze kell fogni valamennyi állam erőfeszíté­seit - hangsúlyozza a Pravda cikke. Véget ért az OSAAN-konferencia Az USA a helyzet destabilizálására törekszik a haladó afrikai államokban (ČSTK) - Algírban befejeződött az a nemzetközi konferencia, amelyen az Afroázsiai Szolidaritá­si Szervezet (OSAAN) csaknem 20 tagállamának, továbbá az Afri­kai Nemzeti Kongresszus, a Dél­nyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO), az afroázsiai-szovjet szolidaritási bizottság és más szervezetek képviselői vettek részt. Az Afrika problémáival foglalko­zó konferencia résztvevői a föld­rész országait aktív részvételre szólították fel a békéért, a leszere­lésért, a társadalmi és gazdasági haladásért vivott harcban. Élesen elítélték az Egyesült Ál­lamok militarista politikáját és azo­kat a terveit, hogy Afrikában kato­nai támaszpontokat akar építeni. Az elfogadott záródokumentum­ban tiltakoznak Washington arra irányuló törekvései ellen, hogy a földrész haladó politikát folytató országaiban destabilizálja a hely­zetet. A résztvevők elítélték a nyu­gati országokat amiatt, hogy egye­sek a katasztrofális szárazság kö­vetkeztében súlyos helyzetbe ju­tott afrikai országokkal szemben „az élelmiszerfegyvert“ alkalmaz­zák és veszélyeztetik szuverenitá­sukat. A tanácskozás résztvevői pozi­tívan értékelték azt a támogatást, amelyet a szocialista országok és a haladó erők nyújtanak az apart­heid ellen, a nemzeti függetlensé­gükért folyó harcokban Dél-Afrika nemzeti felszabadító mozgalmai­nak. A résztvevők végezetül felhí­vással fordultak az OSAAN nem­zeti szervezeteihez, hogy nyújtsa­nak segítséget a szárazság sújtot­ta afrikai országoknak. Madridi aggodalmak Nincs megegyezés a közöspiaci tagság ügyében (ČSTK) - A madridi kormányt aggo­dalommal tölti el az a körülmény, hogy a Közös Piac külügyminiszterei hétfőn megkezdett brüsszeli eszmecseréiken mindeddig nem tudtak egyezségre jut­ni Spanyolország jövő januárra terve­zett közöspiaci belépésének ügyében. A spanyol lapok már arról a lehetőség­ről cikkeznek, hogy nemcsak a kitűzött időpont szenved halasztást, hanem le­veszik a napirendről a közösség kibő­vítésének kérdését is - legalábbis egy időre. A spanyol belépéssel összefüggő gondokról tárgyalt az elmúlt hét végén Felipe González kormányfő a Madrid­ban járt Bettino Craxi miniszter- elnökkel és a találkozón González kijelentette: „Spanyolország nem haj­landó semmilyen gazdasági árat fizetni azért, hogy a Közös Piac tagja lehes­sen“. Némi változás történt a spanyol kormány magatartásában, amely eddig mindent megtett, hogy az ország gaz­daságát felkészítse az esedékes belé­pésre - beleértve az ipar drasztikus szerkezeti átépítését, ami tömeges el­bocsátásokkal jár. Most a belépést el­lenző közvélemény nyomására a mad­ridi kabinet valószínűleg tudatosítja, hogy Spanyolország a Közös Piac által megszabott feltételek melletti belépés­sel többet veszítene, mint nyerne. CASTRO-NYILATKOZAT A LATIN-AMERIKAI ORSZÁGOK ELADÓSODÁSÁRÓL Alapvető szociális változásokra van szükség Antiimperüalista kongresszus Managuában ÚJ SZÓ 3 1985. II. 20. (ČSTK) - Fidel Castro legfel­sőbb kubai vezető nyilatkozatot adott az EFE spanyol hírügynök­ségnek, s elsősorban a latin-ame­rikai országok eladósodásának problémáival foglalkozott. Egye­bek között megállapította, hogy a már csaknem 360 milliárd dol­lárra rúgó adósságok a világbéké­re nézve is veszélyesek, s a konti­nensen a teljes politikai bomlásba torkollhatnak. Mindez azt jelenti, hogy a világnak ebben a részében alapvető szociális változásokra van szükség, s emellett politikai megoldásokat kell találni vala­mennyi vitás problémára, illetve válságjelenségre. Castro felszólította a fejlett tő­kés államokat: adjanak a latin­amerikai országoknak 10-20 éves halasztást a csillagászati tartozások törlesztésére. Csak igy lehet megelőzni, hogy a konti­nensen ismét reakciós katonai diktatúrák kerüljenek hatalomra. Latin-Amerika fejlesztésének problémáit egyedül az egész nem­zetközi közösséggel való együtt­működés keretében lehet megol­dani - mondotta Castro. A közép-amerikai helyzettel kapcsolatban leszögezte: rendkí­vül veszélyesek az USA nicaragu­ai intervenciós tervei. Kiemelte, Washington nagy hibát követ el, amikor nem hajlandó tárgyalni Ni­caraguával és nem támogatja a Contadora-csoport erőfeszíté­seit. Castro kitért arra a kubai-ame- rikai megállapodásra, amelyet nemrég kötöttek a kivándorlók problémáját illetően. Hangsúlyoz­ta; a megállapodás pozitív és konstruktív lépés volt, s azt bizo­nyítja, ha a felek hajlandók komo­lyan tárgyalni, a legnehezebb problémákat is meg lehet oldani. A nicaraguai fővárosban ked­den megkezdődött az első latin­amerikai antiimperialista kong­resszus. A tanácskozáson tudó­sok, újságírók, politikusok és köz­életi személyiségek vesznek részt a kontinens valamennyi or­szágából, illetve néhány európai államból és az USA-ból. Fernando Cardenal nicaraguai oktatási miniszter nyitóbeszédé­ben többek között rámutatott: La- tin-Amerikát évtizedek óta gyötri az USA katonai, gazdasági és po­litikai agressziója, s ezért a konti­nens legfőbb ellensége az észak­amerikai imperializmus. Különö­sen drámai a helyzet Közép-Ame- rikában, ahol Washington konflik­tusokat provokál, s azzal a cinikus ürüggyel, hogy a térség az USA biztonsága szempontjából straté­giai jelentőségű, növeli katonai je­lenlétét, fokozza agresszív akcióit a sandinista rendszer ellen - szö­gezte le Cardenal. A Szidon-szindróma A Rabin-terv, az izraeli csa­patok Dél-Libanonból való háromszakaszos kivonásáról szó­ló terv elfogadása január közepén elindította a találgatásokat. Igaz, a kabinet csak kétnapos nagyon éles vita után 16:6 arányban hagy­ta jóvá a tervet, de jóváhagyta. Márpedig Izrael létezése óta még nem fordult elő, hogy lényegében minden katonai-politikai feltétel nélkül kivonultak volna a megszál­ló csapatok egy elfoglalt területről. A visszafelé menetelésnek min­den esetben jó ára volt. Elég, ha arra emlékeztetünk, milyen drá­gán kellett megfizetnie Egyiptom­nak a Sínai-félsziget visszaszer­zéséért. Mi késztette tehát Izraelt a pél­dátlan lépésre? Ok van - lehet - több is. A döntő minden valószí­nűség szerint az, hogy túl sokba került ez a megszállás, felemész­tette az amerikai támogatás és a belső pénzforrások jelentős ré­szét. Ezenkívül túl sok (izraeli) emberáldozatot követelt, lényege­sen többet, mint amennyit a hiva­talos helyek elismertek. Ez a két dolog együtt vezetett ahhoz, hogy Izraelben rohamosan nőtt azok­nak a száma, akik azonnali kivo­nulást követeltek Dél-Libanonból. Az erősödő hazai háborúellenes mozgalmakat nemcsak a saját ál­dozatok sokasága háborította fel, hanem az is, hogy a megszállás dél-libanoni polgári áldozatainak száma is állandóan nőtt. Ugyan­ezen okból egyre több támadás érte a kormányt külföldről is. A kivonulás mellett szólt az is, hogy mind nyugatalanabbak lettek a megszálló hadsereg katonái. Korábban ahhoz szoktak, hogy a megszállás valamiféle hosszan tartó kirándulás. Dél-Libanonban viszont egy percig sem érezhették magukat biztonságban, olyan mé­reteket öltött a helyi lakosság par­tizánharca. A Libanoni Nemzeti Ellenállási Front alaposan meg­szervezte a megszállók elleni har­cot, amelyhez hathatós segítséget kapott és kap az északi baloldali és hazafias mozgalmaktól. Ez a bizonytalanság, ez az idegesség és a kudarcok sorozata - amelyet akár Szidon-szindrómának is ne­vezhetnénk - éppen a megszállási övezet legészakibb részén, Dél- Libanon „fővárosa“, Szidon térsé­gében volt a legnyomasztóbb. Ez érthető, hiszen itt volt a legszoro­sabb a kapcsolat a megszállási vonal túloldalán fekvő szabad Li­banonnal. Súlyos tévedés lenne azonban azt feltételezni, hogy a Rabin-terv - miközben menti a még menthe­tőt - merő önzetlenség. Tel Aviv nem mondott le fő célja megvaló­sításáról - északi határai „bizton­ságának“ védelméről. Magyarán: fenntartja magának a jogot, hogy bármikor ismét bevonuljon a már kiürített területekre nemcsak most, hanem azután is, ha már megva­lósul az egész kivonulási manő­ver. Ezenkívül Tel Avivban azzal is számoltak, hogy a visszavonulás után keletkezett hatalmi űrben ki­robbannak a harcok a helyi rivali­záló erők között ugyanúgy, mint annak idején a Súf-hegységben. Ez szerencsére - igaz, az izraeliek távozása óta még csak napok tel­tek el - nem következett be, a bej­rúti központi hatalom alaposan fel­készült az izraeliek által kiürített állások gyors elfoglalására és a felekezeti-politikai csoportok közti ellenségeskedés kirobbaná­sának megakadályozására. M ost már csak az a kérdés, hogy a pillanatnyilag lé­nyegében uralt helyzetet mire használja a kormány. Megszilár- dítja-e a központi hatalom pozíció­it, vagy hagyja, hogy a felekezeti hatalommegosztás dél-libanoni hívei kerüljenek fölénybe? Most minden Gemajel elnök és a Kara- mi-kormány határozottságától függ. Nem szabad elszalasztaniuk az alkalmat, nem szabad megen­gedniük, hogy a még nyugodt álla­potok elmérgesedjenek, mint ahogy erre újra meg újra sor kerül a fővárosban és közvetlen környé­kén. A közös szenvedések politi­kai és vallási meggyőződésre való tekintet nélkül összekovácsolták a déli lakosságot. Ez okozta az izraeliek Szidon-szindrómáját, s ez gyógyíthatja Bejrút bajait is. GÖRFÖL ZSUZSA Újabb tartályhajót ért találat (ČSTK) - Súlyosan megrongá­lódott a 35 600 tonna vizkiszoritá- sú Al Manach szállítóhajó, ame­lyet Abu Dhabi partvidékétől északra rakétatalálat ért. Hivatalo­san meg nem erősített jelentések szerint a rakétákat iráni gépekről lőtték ki. Az akcióra a Kharg szigetén lévő iráni olajtárolóhely közelében húzódó frontszakasztól délre ke­rült sor. Ebben a térségben az iraki légierő akciói akadályozzák a hajóközlekedést. Irán ezekre a támadásokra a Perzsa-öböl más térségeiben hajók ellen indított ak­ciókkal válaszol, és ily módon akarja érdekeltté tenni a térség többi arab államát az öbölbeli vízi közlekedés biztonságának a sza­vatolásában. 1984 eleje óta a Perzsa-öböl­ben 77 támadást indítottak tank­hajók ellen, amelyek többsége irá­ni olajat szállító tartályhajó volt. A mostani legutóbbi támadás azt jelzi, hogy egyre nagyobbodik és délebbre tolódik ki az a terület, amelyben nem biztonságos a ha­jóközlekedés. Új-Kaledónia A szélsőjobboldali provokáció élezi a feszültséget (ČSTK) - A Kanak Nemzeti Fel- szabadítási Szocialista Front (FLNKS), az új-kaledóniai ősla­kosság politikai pártja „önvédel­mi“ mozgósításra szólított fel azt követően, hogy vasárnap este csendőri egységek a sziget keleti partvidékén fekvő Thio városában megtámadták a helyi kanak tör­zseket. A FLNKS által létrehozott ún. ideiglenes kormány szóvivője éle­sen elitélte ezt az új provokációt, s csodálkozását fejezte ki amiatt, hogy a szélsőjobboldali naciona­lista front thiói helyi szervezete a párizsi kormány megbízottjának tilalma ellenére, s a csendőrök védelmét élvezve provokatív gyű­lést tartott. Egyre nehezebb hinni Edgar Pisaninak - mondta a szó­vivő, s felhívta rá a figyelmet: egy­re érezhetőbbek azok a törekvé­sek, amelyek Új-Kaledóniában fenn akarják tartani a kanak nép elnyomását, a gyarmati rendszert. Pisani, a francia kormány meg­bízottja egyébként tegnapra virra­dó éjszaka a vasárnapi incidens helyszínére utazott. Miután visz- szatért Noumeába, beismerte: a csendőri egységek nem teljesí­tették utasításait s jelezte, hogy „felelősségrevonásra is sor ke­rülhet“. A vasárnapi incidens során 11 kanak sebesült meg. Képünkön: az egyik kanak törzs vezetője a csendőrökkel folytatott össze­csapás után. (Telefoto - ČSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents