Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-16 / 40. szám, szombat

KIS _______ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban február 9-töl 15-ig Szombat: Geoffrey Howe brit külgyminiszter romániai tár­gyalásait befejezve Bulgáriába utazott Vasárnap: Befejeződött a Francia KP XXV. kongresszusa - Fahd szaúdi uralkodó megkezdte washingtoni tárgylásait - Asszad sziriai elnököt népszavazáson erősítették meg tisztségében Hétfő: Papandreu görög kormányfő Moszkvába érkezett - Hondurasban megkezdődött a Big Pine III. had­gyakorlat - Pinochet chilei diktátor átszervezte kormányát Kedd: A New York Timesnak adott nyilatkozatában Rea­gan kifejtette, ragaszkodik az űrfegyverkezéshez - Genscher nyugatnémet külügyminiszter Buka­rest vendége volt - Dél-Koreában parlamenti vá­lasztásokat tartottak Szerda: Nyilvánosságra hozták Csernyenko válaszát egy argentin és egy észak-európai békeszervezet felhí­vására - Ismeretessé vált a palesztin kérdés meg­oldásáról szóló Husszein-Arafat megállapodás Csütörtök: Elhalasztották a Contadora-csoport és a közép­amerikai államok Panamába tervezett kétnapos tanácskozását - A bécsi haderöcsökkentési tár­gyalásokon a szocialista országok új konstruktív javaslatot terjesztettek elő Péntek: Isidoro Malmierca kubai külügyminiszter megkezd­te szófiai tárgyalásait Nem csak Athén és Moszkva kapcsolatairól volt szó a szovjet -görög kormányfői tárgyalásokon. A vezető szocialista hatalom, a Szovjetunió és a NATO-tagál- lam, Görögország, érdekes módon szót tudott érteni napjaink legfon­tosabb kérdéseiben, a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezé­sét, az atomarzenálok fölszámolá­sát s nem utolsó sorban az űrfegy­verkezés megakadályozását ille­tően. Nincs szó semmiféle ellentmon­dásról, hiszen köztudott, hogy a görög szocialista párti kormány­zat a NATO hivatalos álláspontjá­tól gyakran eltérően - tehát józa- nabbul - ítél meg számos problé­mát, igy például az atomfegyverek kérdését. A közelmúltban döntött úgy Athén, el kell távolítani az ország területéről az amerikai atomfegyvereket, s ugyancsak Görögország volt az egyike azon hat államnak, amelyek legfelsőbb vezetői Delhiben az atomháborús veszély elhárítására szólítottak föl. A Papandreu-kormány szintén sikraszáll a balkáni atommentes övezet létrehozásáért. Tyihonov kormányfő a Papand- reuval folytatott tárgyalásai során- akárcsak Konsztantyin Cser­nyenko, az SZKP KB főtitkára, államfő két békeszervezet felhívá­sára külön-külön válaszolva- hangsúlyozta: a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz a nemzetközi légkör javításáért, a nukleáris veszély elhárításáért. A szovjet álláspont ismeretében ezek után nem meglepő, hogy a két különböző társadalmi rend­szerhez, ill. katonai-politikai tömö­rüléshez való tartozás ellenére a Szovjetunió és Görögország együttműködése nemzetközi téren is eredményes lehet. S hogy mennyire eredményes kétoldalú viszonylatokban, azt a most aláírt megállapodások is tükrözik. A felek többek között el­határozták, felújítják a tárgyaláso­kat annak a gázvezetéknek az építéséről, amelyen szovjet föld­gáz érkezik majd Görögországba (másfél milliárd dolláros beruhá­zásról lenne szó), ezen kívül pl. a Szovjetunió részt venne az athé­ni metró építésében, görög közre­működéssel pedig szállodákat, gyümölcsfeldolgozó üzemet építe­nének a Szovjet­unióban. A tárgyaláso­kon leszögezték: a kölcsönös elő­nyökre épülő, az egymás érdekeit tiszteletben tartó együttműködés megfelel a két nép érdekeinek. Hozzáfűzhetjük,a Szovjetunió és Görögország két­oldalú gazdasá­gi, kereskedelmi kapcsolatai sta­bilizáló tényező­ként hatnak szé­lesebb értelemben is. S ha mind­ehhez a nemzetközi politikai kér­désekben is a jóakarat, a megér­tés párosul - mint ahogy az Görög­ország és a Szovjetunió esetében fennáll -, meg is kaptuk az enyhü­léshez való visszatérés receptjét. Közép-amerikai kérdőjelek Tornyosulnak a kérdőjelek Közép- Amerikában. A Contadora-csoport fennállásának két éve alatt talán még sosem tűnt ilyen távolinak a térség békéje. A Mexikót, Venezuelát, Kolum­biát és Panamát tömörítő csoport köz­vetítőként lépett fel a konfliktusban, s átfogó javaslatokat dolgozott ki an­nak békés megoldására. A békeakta szövegét többször is módosították, a le­hető legmaximálisabban figyelembe véve valamennyi érintett ország érde­keit. A Contadora égisze alatt szinte rendszeressé váltak Nicaragua, Hon­duras, Guatemala, Salvador és Costa Rica képviselőinek tárgyalásai. Most viszont elmaradt a Panamába csütör­tökre tervezett külügyminiszter-helyet- tesi találkozó, amelyen a sokadszor átdolgozott békeokmányról fejtették volna ki véleményüket a résztvevők. Azt követően tehát, hogy az USA egyoldalúan felfüggesztette a Nicara­guával Manzanillóban folytatott tárgya­lásokat, újabb ajtó csapódott be a poli­tikai rendezés lehetősége előtt. A Con­tadora-csoport kezdeményezéseit ve­szélyeztető halasztás közvetlen oka ezúttal a Costa Rica magatartása. San Jósé és Managua között diplomáciai viszályra adott okot, hogy a nicaraguai hatóságok letartóztattak egy katona- szökevényt, aki tavaly a Costa Rica-i nagykövetségen kért menedéket, ké­sőbb azonban elhagyta az épületet, és lemondott menedékjogáról. San Jósé most az illető szabadonbocsátását kö­veteli. Nos, ez szolgáltatott Costa Ricának ürügyet ahhoz, hogy lemondja részvé­telét a panamai értekezleten, s persze Salvador és Honduras szolidaritást vállalt vele. Hangsúlyozni kell, ürügyről van csupán szó, hiszen az eset jelen­téktelen a térség előtt álló problémák­hoz képest. Megjegyzendő, hogy két­oldalú konfliktus miatt először maradt el egy ilyen találkozó Nicaragua ezen az alapon korábban számtalanszor megtehette volna, hogy nem megy el a Contadora-csoport által megszerve­zett értekezletre, hiszen pl. Honduras és Costa Rica is szemmel láthatóan ösztönzi a nicaraguai ellenforradalmá­rokat, egyebek között bázisokat bizto­sít számukra. Csakhogy Nicaragua alapállása eltér szomszédaiétól. Ô va­lóban a békés rendezésre törekszik, s ennek érdekében kész a legmesz- szebbmenő kompromisszumokra is. Honduras, Salvador és Costa Rica azonban az Egyesült Államok érdekeit képviseli, s az pedig már régen nyil­vánvaló, hogy az USA semmiféle olyan megállapodásra nem hajlandó a sandi­nista rendszerrel, amely politikai úton rendezné a válságot. Valahol itt kere­sendő a Costa Rica-i bojkott gyökere A katonai megoldás viszont sokkal közelebbinek látszik. A hétfőn Hondu­ras területén megkezdett újabb hondu- rasi-amerikai hadgyakorlat, a Big Pine (Nagy Fenyő) III. is ezt támasztja alá. Legfőbb célja - amellett persze, hogy Nicaraguában fenntartsa, vagy még tovább fokozza a fenyegetettség érze­tét hogy a Hondurasban levő nicara­guai ellenforradalmárokat segítse a hadgyakorlat után hátrahagyott hadi- technikával, illetve, hogy hídfőállást építsen ki egy esetleges Nicaragua elleni agresszióhoz. De nemcsak ez mutatja, hogy a ka­tonai megoldásnak adnak zöld utat Washingtonban. A héten kongresszusi képviselők egy csoportja jelentést ké­szített a Salvadornak nyújtott amerikai segélyek sorsáról. A dokumentum leg­főbb megállapítása: a Fehér Ház félre­vezeti a közvéleményt és a törvényho­zást, mert az amerikai pénz elsősorban fegyverekre megy el, tehát a katonai támogatás túlsúlyban van a gazdasá­gival szemben. A bevezetőben kérdőjelekről volt szó, ám ezek - úgy tűnik - könnyen felkiáltójelekké változhatnak... Összeállította: PAPUCSEK GERGELY A havazás és a hideg ellenére a brit békeaktivisták február 9-én és 10-én a kelet-angliai Molesworth-ben hatalmas tüntetésen tiltakoz­tak az amerikai rakéták telepítése ellen (Telefoto - ČSTK) Ly vagy j ? 1. J helyett ly A Magyar Tudományos Akadémia - sajnos - a helyesírás legutóbbi szabályozásakor sem törölte el... (no, most hogyan irjam le? - az e/y-t, a ly-1 vagy az elipszilont?)... szóval: az elipszilont. Ezt a hasznavehetetlen betűt. Még mielőtt megbotrán­koztatott olvasóim közül bárki is szentségtörónek tartana („Egy ilyen jellegzetes magyar betűt eltörölni?“), hadd áruljam el, tudomásom szerint nagyon is komolyan foglalkozott a.Helyesírási Bizottság ezzel a kérdéssel. Ugyanis számos magyar nyelvész volt azon a véleményen, hogy nincs értelme tovább „életben tartani“ ezt a betűt. A haszna nem áll arányban azzal a rengeteg munkával, amelyet a pedagógus és a tanuló a betű helyes használatának a megtanítására, illetve megtanulására fordít. Mert mire jó már ez a betű? Sokan azt sem tudják, milyen hangot jelölt, hiszen a nagy többség /-1 ejt helyette. A köznyelvben mindenki. Néhány nyelvjárásban egy kisebb réteg - ez is az idősebbek közül kerül ki - /-lel helyettesíti (góla, folosó). Tehát tulajdonkép­pen ezek sem veszik már sok hasznát. Az elipszilonnal jelölt hangot - amely a /' betűvel jelölt szlovák hanghoz hasonló- igazán elenyészően kevesen ejtik még a nyelvjárásokban is. S ezek száma már nem növekszik, hanem fogy. Nekem is sok bajom volt már ezzel a betűvel. Használatának nem a megtanulásával, hanem a megtanításával. Még az úgyne­vezett elezó (góla, folosó) vidékek fiataljait sem lehetett könnyen megtanítani, mert már számukra nem fogódzó az a „szabály“, hogy ott kell elipszilont írniuk, ahol a nagyapjuk l-et ejtett volna. Még az egyetemen a magyar szakos tanárjelölteknek is gondot okoz a megtanulása. S mit tegyen a tanár? Ezért buktassa meg a hallgatót? Vagy engedjen az iskolákba olyan tanárokat, akik nem tudják, hol kell /-1, hol elipszilont írni? S egyéb bajom is volt már ezzel a betűvel. Azt mondtam az előbb: használatának nem a megtanulásával. De ki hiszi ezt el nekem? Az után, hogy az Új Szó február 9-i számában, éppen egy nyelvművelő cikkemben a gyakran előforduló kifejezés szó így jelent meg: kifelyezés? A cikk kéziratának másolata bizonyítja: én jól írtam. De valaki vagy „jobban“ tudta, mint én, hogyan kell írni, s elipszilonnal írta; vagy tévedésből írta úgy, s a korrektor nem vette észre. A bűnös végül is „a sajtó ördöge“. Hát nem lenne egyszerűbb, gondtalanabb a diákok, pedagógusok, tolifor­gatók, szerkesztők, nyomdai dolgozók élete, ha ez a betű nem volna? Mert az nem érv ám a megtartása mellett, hogy „ha én megtanultam, tanulja meg más is“. Sőt az sem, „milyen furcsák lennének a mai elipszilonos szavak /-veI“. Minden csoda három napig tart. S az sem zavarna bennünket, hogy - amikor már megszoktuk e szavakat /-vei írva - a „régi könyvekben“ elipszi­lonnal írva találkoznánk velük. Nem tudom, kit zavar ma a (nem is olyan) régi könyvek cz-je, amely a mai c őse volt! Engem nem. 2. Ly helyett j A napokban hallottam egy történetet. Egy pedagógus „kijaví­totta“ tanítványának a füzetében a pulyka szóban az elipszilont /- re; igy: pujka. A tanuló tiltakozott, és érvelt: a tankönyvben is elipszilonnal van írva a pulyka. A tanító meglepődött e kijelenté­sen, s elkérte a tankönyvet. Majd „Itt is rosszul írták“ megjegy­zéssel a tankönyvben is /-re javította az elipszilont. Az eset elgondolkoztatott. Vajon a pedagógus tudott arról, hogy illetékes fórumokon szó volt az elipszilon eltörléséről, s biztos volt benne, hogy ez meg is történik? S ő már - úgy gondolta - a jövőnek dolgozik, nem a jelennek? Vagy csak egyszerűen nem tudta, hogy a pulyká-1 elipszilonnal irjuk? S amikor már a füzet „javításával“ melléfogott, tekintélyét (vagy tekintéjét?) féltve, nem hátrálhatott meg? Egy dolog biztos: következetes volt. De hogy ezzel a tekintélyét vagy a tekintéjét védte-e meg, annak eldöntését én az olvasóra bizom. 3. Ly is, j is egymás helyett A következő történet szintén valóságos esetről szól. A szöve­ges matematikai példában előforduló fajsúly szót a pedagógus igy irta fel a táblára: falysúj. Egy bátrabb tanuló jelentkezett, s figyelmeztette a tévedésre. A pedagógus nem jött zavarba.- És neked az nem mindegy? így talán nem érted meg a szót?- kérdezte kedélyesen a tanulótól.- De megértem - válaszolta zavartan a gyerek.- Hát akkor mit akarsz? - zárta le a vitát a pedagógus. S nemcsak kedélyes, hanem (szintén) következetes is volt: nem javította ki a hibát. A tanuló leült. Nem akart már semmit. A Magyar Tudományos Akadémia meghagyta az elipszilont. Bármennyire sajnálják ezt (velem együtt) e történetekben sze­replő vagy más pedagógusok, hiába okozott ez csalódást az ly -j problémájával küszködő diákoknak, toliforgatóknak, szerkesztők­nek, nyomdai dolgozóknak, a tény mindenképpen tény: az elipszilon marad. Nincs más hátra: meg kell tanulni, hol a helye. JAKAB ISTVÁN Nem volt ördöge Az ördöge van kifejezés jelentése: véletlenül éppen ki- vagy eltalált valamit. Annak azonban, aki a Kis Nyelvőr rovatunk múlt heti egyik írásában a kéziratban helyesen írt kifejezés szóban a nyomás folyamán a j betűt helytelenül ly-re s a csikorgó hideg fogalmat pedig csikorgató hidegre „javította“, nemzőit ördöge. Nem volt; nem lehetett ördöge, inkább - e tettei pillanatában - ördöngős volt, mert bizonyára megszállta a nyomda ördöge. —ff— ÚJ SZÚ 4 1985. II. 16. Nyikolaj Tyihonov és Andreasz Papandreu üd­vözli egymást a tárgyalások előtt (Telefoto - ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents