Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-16 / 40. szám, szombat

\ \ Üzemi étkeztetés a zvolení Bučinában Az üzemi étkeztetésnek voltak, vannak és lesznek mind szószólói, mind ellenzői. Azok, akik munka­helyükön vagy attól nem messze ízlésesen berendezett éttermek­ben jó ízű falatokkal csillapíthatják éhüket, az üzemi étkeztetés mel­lett teszik le voksukat. Azok, akik rosszul szellőztetett, kis éttermek­ben kénytelenek étkezni, s az étel minőségével is bajok vannak, ter­mészetesen azt mondják, hogy in­kább látogatják a talponállókat, a büféket, inkább esznek hideg ételt. Hasztalan írnak ilyenkor az orvosok a rendszeres táplálkozás fontosságáról, szükségességéről.- Ma sem könnyű feladat meg­győzni az üzem több mint 6000 dolgozóját az oly fontos déli étke­zés előnyeiről. Mégis elmondhat­juk, hogy az utolsó tizenöt évben nagyot léptünk ezen a téren is - állapította meg Ján Kaplán, a zvoleni Bučina vállalat személy­zeti osztályának vezetője. - Az üzemi szociális program kereté­ben az étkeztetés kérdése az első helyen áll. Nálunk, aki étkezni akar, válogathat a jó izű, kalória­dús ételek közül. Mi a kínálat? Reggeli (kiskereskedelmi áron), ebéd - két főétel, két diétás étel, plusz egytálétel (ez utóbbi aznap rendelhető meg), valamint vacso­ra. Az üzem 460 ipari tanulója ezenkívül tízórait és uzsonnát kap. De nézzük a számokat - teszi elénk a kimutatásokat az osztály- vezető. 1983-ban 2677, 1984-ben 2846 dolgozó vette igénybe az üzemi étkeztetés adta lehetősé­get. Az üzem 75 hektáron terül el, igy lehetetlenség, hogy minden dolgozó a 270 személyes ebédlő­ben kosztoljon. Ezért hét ételkia­dót létesítettek (az étkezők 40 százaléka számára), ezzel nem­csak a dolgozók kényelmét szol­gálják, hanem temérdek munka­időt is megtakarítanak. Megtudtuk, hogy a konyha kapacitását kihasz­nálva „idegeneknek“ is főznek, naponta 400 adag ételt szállítanak a szomszédos kisebb üzemekbe, úgy hogy a kosztosaik száma meghaladja a 3200-at. Az osztály- vezető szólt az üzem területén található öt büfé forgalmának ala­kulásáról, arról, hogy ezek a bő áruválaszték révén talán vetélytár- sat is jelentenek a konyhának. Amíg eljutottunk az ebédlőbe, Jan Kaplan tájékoztatott arról is, hogy a vállalat vezetősége az 5,20 ko­ronás ebédhez 1,60-nal, a 4 koro­nás vacsorához 2,20-szal, a 3 ko­ronás éjszakai koszthoz 3,20-szal járul hozzá. Martin Raknak, az üzemi kony­ha vezetőjének kíséretében meg­tekintettük a korszerűen berende­zett konyhákat.- Különálló részben készül a 60 diétás és külön a 120 adag mély- hűtésre szánt étel - magyarázta, majd az irodájába vezetett. - A konyha 45 dolgozója készíti a napi 3250 adag ételt. S mert bevezettük a reggelit (hajnali öt órától, főleg a beutazók számára) 3-4 szakácsnő reggel háromtól kezd dolgozni; ók készítik el az ipari tanulók tízóraiját is. A máso­dik műszak reggel ötkor fog hozzá az ebédfözéshez, hiszen 9 után megérkeznek az első kosztosok. Tizenegy órára elkészül a kétféle diétás étel és az egytálétel, amit kiskereskedelmi áron árusítunk. Az ebédlő 13 órától az ipari tanu­lóké. Ekkor a konyhában már fő a vacsora (leves plusz főtt étel), kb. 200-250 adag a felnőtteknek, 100-120 adag az ipari tanulóknak. A konyhában is három műszakban dolgozunk, ketten-hárman az éj­szakások gyomráról gondoskod­nak. Ilyenkor sajnos csupán 150 kosztosunk van - állapította meg őszintén.- Nálunk megállás nélkül folyik a termelés, dolgozóink műszakok­ban váltják egymást, gyakran nem tudnak idejében ebédjegyet pe­csételni, s ezért nem étkeznek az üzemi konyhában - szólt közbe Jan Kaplan.- Nem könnyű kielégíteni kosz- tosaink igényeit, mégis bátran ki­jelenthetem, hogy Michal Bernát mesterszakács vezetése alatt egyre javul az ételek minősége, bővül a választék. Erről tanúsko­dik a számos elismerő oklevél, az üzemi konyhák járási versenyé­ben néhány éve elsők vagyunk, a kerületben pedig harmadikok.- Hogyan fogadták a mélyhűtött ételeket? - kérdeztük, s a válasz meglepett minket. Megtudtuk, hogy az üzemi konyhában már két éve korszerű eljárással készül a mélyhűtött étel. A kezdeti nehéz­ségek (a tálcák, fóliák hiánya) megoldódtak, ók mégis csak a legvégső esetben nyúlnak a há­rom hónapig tárolható készlethez.- Az ételt jól felmelegíteni, szá­rítani és raktározni nem egyszerű feladat. Nálunk nem váltak be az inframelegitők, dolgozóink gőz fö­lött melegítik fel az ételt. Kifogá­solják, hogy a harmadik műszak­ban, ha mélyhűtött ételt adunk, hiányzik a leves. Beszélgetés közben szóba ke­rült az is, hogy a konyhai maradé­kok nem vesznek kárba, tizenki­lenc sertést nevelnek, ami évi több mint 40 000 koronát hoz a kony­hára. A kis üvegházban pedig megterem a petrezselyem, a me­télő hagyma, néhány fej primőr saláta, az étkezők teljes megelé­gedésére. Szóba kerültek a nehéz­ségek, hiányosságok is. Az, hogy nincs nagy kapacitású mosogató­juk, és az edénymosogatóról csak álmodoznak.- Gyakran rajtunk kívül álló okok miatt nem jut el az étel a fogyasz­tóhoz olyan állapotban, ahogyan mi elkészítettük - mondta Martin Rak ingerülten. - Az ok a szállító termoszokban keresendő, melyek leves, főzelék vagy körítés szállí­tására megfelelnek, de húsféléket, a tésztafélékről már nem is be­szélve, lehetetlen bennük szállíta­ni. Mert ugye erre a gömbölyű edények nem alkalmasak! - le­gyint a kezével. - Hogy ez miért nem jut a gyártók eszébe? - teszi hozzá. - De ez a mi gondunk, a nehézségek ellenére koszosa­inknak nem okozhatunk csalódást. Eleget tenni a kivánalmaknak, növelni a kosztosok számát a bri- gádrendszerü javadalmazás be­vezetése óta a konyhai alkalma­zottaknak is érdeke. S mert az érdek közös, mindannyian jóljár­nak. PETERFI SZONYA Ösztönző siker új szú 5 ’ 1985. II. 16. Több átszervezést ért meg a Považská Bystrica-i Gördülő­csapágygyár nagymegyeri (Calovo) üzeme. Az ötvenes évek közepén traktorállomás volt, aztán autójaví­tó műhely lett, később fürdőkáda­kat zománcoztak és kályhákat gyártottak, 1975-tól 1981-ig a No­vé Zámky-i Elektrosvit részlege­ként világítótesteket gyártottak, s négy éve a Považská Bystrica-i Gördülöcsapágygyár vette át az üzemet. Erős József, a pártalapszerve­zet elnöke 1971-óta dolgozik eb­ben az üzemben, amely az eltelt néhány év alatt többször cserélt gazdát. Egy-egy átállás bizony ki­sebb megrázkódtatást okozott, hi­szen nem mindenki vállalta - vagy merte vállalni - az új munkakört, az ismeretlent. Általánosítani e té­ren sem lehet, hiszen a legutóbbi váltás - bár sokan búcsút mond­tak munkahelyüknek - javulást hozott azoknak, akik maradtak. Emelkedtek a bérek (1982-1983- ban átlag 100 koronával), megvál­toztak a feltételek - új műhelyek épültek, javultak a munkafeltételek - megváltozott a program. Erős József már pártelnök volt, amikor az üzem - Elektrosvitként - abba­hagyta a lámpagyártást; s hogy az új gyártási program ne zökkenők­kel induljon, komoly agitációs munkára volt szükség.- Bizonyos létszámú csoportot kivettünk a lámpagyártásból és Považská Bystricába küldtük őket tanulni. Hogy munkánk sikeres volt, azon is lemérhettük, hogy az emberek jártak utánunk, azt kifo­gásolva, miért csak a második vagy harmadik csoportba soroltuk be őket. így aztán, mire hozzánk került a gyártás, a dolgozók egy része értett a munkához, s ez jelentős mértékben megkönnyítet­te az indulást. A dolgozók létszáma nem egész négyszáz, s ennek a fele nő. A pártszervezetben sajnos nincs meg ez az arány, a 63 párttagból csak 15a nő. A gazdasági feladatokat az üzem teljesítette, s főleg az ex­portfeladatok teljesítésében értek el jó eredményeket: szállítmányaik minőségét egy esetben sem rekla­málták. Fűtőtest-bordákat és olaj­jal töltött villanyradiátorokat szállí­tanak külföldre. Demeter István üzemi őrpa­rancsnok harminchárom éves. Az ö feladata a pártoktatás megszer­vezése. A hatvanhárom párttagból 11 -en végezték el a Marxizmus -Leninizmus Esti Egyetemét - ők előadóként tevékenykednek - mondja Demeter István. Havon­ta értékelik a pártoktatást, s nem hallgatják el a hiányosságokat sem. A pártcsoportok munkája nem elég gördülékeny, s ennek oka Demeter István szerint abban rej­lik, hogy két, néha három műszak­ban dogloznak a termelési részle­gen, ennél fogva meglehetősen nehéz egyeztetni a gyűlések idő­pontját, de mindenképpen ez az a terület, ahol hiányosságok mu­tatkoznak. Huszonegy csoport kétszázti­zenegy tagja kapcsolódott be a szocialista munkaversenybe. Erős József egyike volt azoknak, akik az üzemben megszervezték a mozgalmat. Kilenc évig, 1980-ig dolgozott a szerszámműhelyben, mesterként. Kilenc év után a konstrukcióba került.- Milyen a szerszámkonstruktőr munkája?- Sokrétű. Mindennap más. Ná­lunk nem gyártmányfejlesztés van, hanem általános konstrukció- igy több mindennel kell foglal­koznunk. - Szerszámokat tervez, s pár éve komolyabban kezdett foglalkozni az újításokkal. Főleg az anyagmegtakarítás problémája foglalkoztatta, kidolgozott és be­nyújtott harmincegy újítási javas­latot - amelyből 15-öt el is fogadtak és alkalmaznak. Ahhoz, hogy valaki újításokon törje a fejét, nem kell más, mint hogy nyitott szemmel járjon és igazodjon a követelményekhez- állítja. A harminchét éves fiatal­ember Kassán (Košice) érettségi­zett a géipariban, elvégezte a marxista egyetemet, a népi mili- ciában 1972 óta tevékenykedik- jelenleg a járási törzskar és a városi pártbizottság tagja, a járá­si pártbizottság aktivistája - bi­zony sok, ezt ő is tudja, de ,,az elvtársak felkértek és vállaltam“. Szereti a munkáját, s érdekli, amit csinál. - Ha az ember ered­ményeket ér el, az tovább ösztön­zi. - Szabad idejének nagy részét elveszik a különböző tisztségek; ha tovább bent kell maradni az üzemben, marad, s ha története­sen úgy kívánja meg valamely feladat, akkor a vasárnapot áldoz­za rá. Amikor megválasztották pártelnöknek, örült is, félt is, de alelnökként szerzett tapasztalato­kat - s az előlegezett bizalom mégiscsak jólesett. - De segítség nélkül nehezebb lett volna. KOPASZ CSILLA Ernest Zascka restaurátor egyike azoknak a keveseknek, akik Szlovákiában műtárgyakat és régi órákat javítanak. A bratislavai Szlovák Nemzeti Múzeum alkalmazottja. Híres európai mestereknek már számos egyszerű és bonyolult óraszerkezetét javította meg. Minden kezébe kerülő szerke­zetet először alaposan megtisztít, megismerkedik működé­sével, s kideríti meghibásodásának okát. Némelyik órát csak meg kell tisztítani, a legtöbb azonban javítást igényel. A képen: Ernest Zascka 18. századi órát javít. (Drahotín Šulla felvétele - ČSTK) Küzdelmes év után A jobb minőségű áruért A művelődési otthon nagyter­mében feszülten figyelt a tagság. Hallgatta a beszámolókat, felszó­lalásokat és a diavetítő ábráiról leolvasta a gazdálkodás szintjét jellemző adatokat. így teljes kép rajzolódott ki az öt falut magába foglaló hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz múlt évi mérlegéről. Mert a több mint 5000 hektáron gazdálkodó tagok küzdelmes évet hagytak maguk után. Karácsony Sándor alelnök visszatekintése szerint a növények egy részét ki kellett szántani. Cukorrépából 360 hektárt újra kellett vetni. Nem tel­jesítették a kender, a dohány és a zöldség termelésének és eladá­sának a tervét. A szőlészetben sem érték el a tervezett hektárho­zamokat és elég nagyok voltak a betakarítással járó veszteségek. A beszámolóból nem hiányzott a bíráló szellem. Elhangzott, hogy a mezőgazdasági vállalatnak ak­kor is nehézségei vannak, ha ke­veset, vagy ha sokat termelnek. Értékesítési nehézségek miatt 200 tonna káposzta és ugyanannyi hagyma maradt a szövetkezetben. A káposztát feletették az állatok­kal, a hagyma még mindig a rak­tárban van. Ilyen problémák is ne­hezítették a termelés jövedelme­zőségének fokozását. A növénytermesztésben a ga­bonafélék és a takarmánynövé­nyek termelésében értek el nagy sikereket. A búza hektárhozama 6,22 tonna, a tavaszi árpáé pedig több mint ezer hektáros területen 6,12 tonna volt. Bemard Kuruc mérnök, a növénytermesztési részleg vezetője a jó termést a megfelelő talajelőkészítésnek, a szükséglet szerinti tápanyagel­látásnak, a színvonalas növény- védelemnek és az új, nagy termő­képességű és betegségeknek el­lenálló gabonafajtáknak tulajdoní­totta. A sörárpa alá például a ter­vezett hektárhozamok szerint adagolták a foszfor- és a kálium­tartalmú műtrágyát, s ügyeltek ar­ra, hogy nitrogéntrágyából ne for­duljon elő túladagolás. Az ilyen célszerű tápanyagellátás eredmé­nye, hogy a tavaszi árpa nem dőlt meg és szinte az egész termést sörárpaként adhatták el. Ezt a jó példát több felszólaló is megemlítette. Horváth Mária, az ellenőrző bizottság elnöke több­ször is hangsúlyozta, hogy a szö­vetkezet gazdálkodásában a 7. ötéves tervidőszak utolsó évében nagyon fontos feladat a jobb minő­ségű termékek előállítása. Tűrhe­tetlen állapot például, hogy az el­adott tej 29,7 százaléka másod- osztályú volt és harmadosztályú tejet is értékesítettek. Emiatt 3Ó0 ezer korona veszteség érte a szö­vetkezetei. A vízkeleti (Čierny Brod) új istállóban a tejnek közel a fele másodosztályú volt. Egy­részt a berendezések rossz kar­bantartása miatt, másrészt egyes dolgozók hanyag munkája követ­keztében. Hasznos, őszinte hangú köz­gyűlésen vetett számot a Vörös Csillag Efsz tagsága. Ezen a fóru­mon napirendre kerültek azok a fő problémák, amelyeket az új gaz­dasági évben minél hamarabb meg kell oldani. A javadalmazás és a termelési eredmények közötti összhang megteremtése régóta húzódó kérdés. Végre érvényesí­teni kell azt az alapelvet, hogy aki jobb munkát végez, többet kapjon. Fel kell figyelni azokra, akik több éve becsületesen helytállnak és a nehéz körülmények között is teljesítik feladataikat. Nem ártana az ilyen becsületes dolgozóknak okleveleket adni, vagy más formá­ban elismerni munkájukat. Azok­nak viszont, akik ismételt figyel­meztetés után sem javítják mun­kájukat, búcsút mondani. A köz­gyűlésen máris ebben a szellem­ben cselekedtek, mert kizárták a szövetkezetből azt a tagot, aki hanyagul végezte munkáját. Dan- ter János, az állattenyésztési ága­zat vezetője úgy nyilatkozott, hogy ezen az úton mennek tovább. In­tézkedéseket tettek az ellenőrzés megszigorítására, a napi teljesít­mények értékelésére és az anyagi érdekeltség minél hatékonyabb érvényesítésére. Megkezdik a harcot azok ellen, akik miatt a tej jelentős részét csak olcsón tudták értékesíteni. A másik oldalon nem sajnálják az elismerést és az anyagi eszközöket sem azoktól, akik többet nyújtanak a közös gaz­daságnak, mint amennyit az előírt normák szerint kellene. Az egyes ágazatok képviselői nagyon konkrétan és névre szóló­an bírálták a hiányosságokat és javaslatokat tettek a gazdálkodás megjavítására. A vita után Horváth István, az efsz elnöke, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője kö­szönetét mondott a tagságnak a nagy erőfeszítésekért, amelyek­kel a nehézségek ellenére is sike­rült helyrebillenteni a mérleget. A galántai járásban ez a szövetke­zet érte el a legnagyobb nyereséget. A kimutatások szerint több mint 20 millió korona nyereséggel zárta az évet. Minden száz koronára a ter­vezett tíz korona helyett tizenkét koronát kaptak a tagok év végi osztalékként. Az eredmények mellett azonban ö is bírálta, hogy egyes szakaszokon a legtöbb esetben indokolatlan lemaradások voltak. Ezért a jövőben az új szo­cialista kötelezettségvállalást is felhasználva arra kell törekedni, hogy lehetőleg minden szakaszon magas legyen a termelés színvo­nala és jövedelmezőséae. BALLÁ JÓZSEF KÖZÖS ÉRDEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents