Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-15 / 39. szám, péntek

Felbecsülhetetlen kincsünk új szú 5 1985. II. 15. A járás természeti szépségei, értékei adottak. Múltjukat évmilli­ókban tartjuk számon. A terjesz­kedő civilizáció ártó hatásaival szembeni intézményes védelmük azonban a legutóbbi 35 év zsenge vívmánya. Szemmel feltérképez­hető eredményei csupán a „jég­hegy“ csúcsa. A megtett lépések zömmel évtizedek múlva hozzák meg gyümölcsüket. A korábban és mindmáig elhagyagolt tennivalók pótlása pedig nemzedékek felada­tait szabja meg. Az alapokat azonban lefektet­tük, és ennél valamivel többet is tettünk. így igaz ez, annak ellené­re, hogy az országosan és itt is lemérhető fejlődésnek vannak fattyú hajtásai is. Ezek gyakran okoznak főfájást azoknak, akiknek nemcsak szívügyük, hanem köte­lességük, hivatásuk is e páratlan tájék megóvása.- Szlovákiának nincs még egy járása, amely területének oly nagy hányadát nyilvánították volna álla­milag védettnek. Egyesek morgo­lódnak is, mondván, hogy nálunk már szinte minden védett, únos- untalan tilalomfákba ütköznek. Ám számtalan tény tanúsítja, hogy ezt jól felfogott közös érdekünk diktál­ja. Egyrészt azért, mert különben utódaink aligha emlékeznének ró­lunk jó szóval. Másrészt azért, mert néhány évtized elteltével az elmulasztottak helyrehozása a je­lenlegi költségek többszörösét kö­vetelné. így érvel Danuša Beláková, a Poprádi Jnb kulturális szakosz­tályának a természetvédelem kér­déseiben legavatottabb dogozója és egyik legszenvedélyesebb pár­tolója. - Járásunkat valóban kiter­jedt természetvédelem jellemzi. Határai közé tartozik teljes egé­szében a Tátrai Nemzeti Park több mint 50 000 hektárnyi területe, amelyet kiegészít további 70 000 hektár védett terület. Részben át­nyúlik még ide két további nemzeti park, a Pienninek és az Alacsony- Tátra. S végül a Szlovák Paradi­csom rezervátuma, amelyet az el­képzelések szerint szintén nem­zeti parkká nyilvánítanak. E nagy terület különböző szintű igazgatásának ténye s a nem egy­szer ellentmondó vagy akár rövid­látásra utaló igények jelentkezése nehezíti a- járás államigazgatási szerveinek egyeztető, összehan­goló munkásságát. Meg aztán- magától értetődően - akadnak olyan problémák is, amelyek csak a felsőbb szervek hozzájárulásá­val, hatáskörében oldhatóak meg.- Tizenegy éve dolgozom itt. Ebből nyolc telt el, amíg az érde­kelt partnerekkel közös nevezőre jutottunk. Most már egy nyelvet beszélünk, példás az együttműkö­désünk, összefogva valósítjuk meg akcióinkat. S bár a komplex természetvédelem rendszerében meghatározott szerepük van a nemzeti bizottságoknak, a fel­adatok teljesítéséből nem kis részt vállalnak a Szlovákiai Természet- és Tájvédelmi Szövetség alap­szervezetei is... Persze, vannak még gondok, bajok. Beláková sorolja is őket: helyenként kárt okoznak a mező- gazdasági növényvédő vegysze­rek. Sokhelyütt megoldatlan a szennyvíz-tisztítás. A háztartási hulladék elhelyezése sem meg­nyugtató. Talán a legfájóbb az, hogy még mindig nem sikerült tel­jesen megakadályozni magánnya­ralók építését - védett területeken is. Egyesek az érvényes rendelke­zéseket úgy kerülik meg, hogy élve, illetve visszaélve a kiskertek létesítésének nagyobb lehetősé­geit szavatoló kormányhatározat­tal, hétvégi házakat építenek kis­kertjeikbe. - A vállalatok, a turista- intézmények próbálkozásait több­nyire még sikerül elhárítanunk. De ha magánérdekről van szó, rend­szerint pártfogóra talál és vesztes marad a természetvédelem... A figyelem dandárját - távolról sem csupán a járás részéről- a dimbes-dombos vidék öléből hirtelen magasba szökkenő Ma- gas-Tátrának, hazánk legnagyobb hegyvonulatának nemzeti parkja, a TANAP köti le. Harminchat éves múltra tekint vissza. Legjelentő­sebb tudora, Ivan Bohuš, az itt élő neves történész és közíró egye­bek között így nyilatkozott a szép­ségeit és főleg a tisztaságát rontó veszélyekről:- Nem vagyok híve a látogatott­ság csökkentése valamiféle túlzot­tan szigorú szabályainak. Más­részt azonban valamiképp mindig közelebb állt hozzám az a látoga­tója, akit ide a saját kezdeménye­zése, s saját indítékai, a természet iránti viszonya vezérelt, mint az, akit erre szervezett toborzással nyertek meg. Nagyon megválto­zott a tátrai települések arculata. Mindinkább magukra öltik a városi agglomerációk jellegét, amelyek mindazzal rendelkeznek, ami elől a városlakók tulajdonképpen me­nekülnek... Lenint például az Al­poktól eltérően csodálatba ejtette a Tátra érintetlensége. Ezért nem volt hajlandó a Giewont megmá­szására. Úgy tűnt neki, hogy ezen a csúcson túl sok a turista. Ma­napság ez a nagy forradalmár ugyanilyen oknál fogva aligha vál­lalkozna a Rysy megmászására, amely a Tátra leglátogatottabb csúcsainak egyike lett... Hát igen. Szép, gyönyörű szép ma is a Magas-Tátra, de a társa­dalmi és az egyéni lehetőségek arányában mérhetetlenül megnőtt vonzereje következményeiben ba­jokkal is jár. A számok döbbenete­sek. A felszabadulást követő egy­két esztendőben évente átlag húsz­ezer látogatója volt. Ezerkilenc- százötvenhatban ennek már a tíz­szerese, jelenleg pedig évente - négymillió! Az ebből származó, gondokat tetézi, hogy a hegyvidék Starý Smokovec-i Vnb által igaz­gatott tizenegy településén 13 352 iakos él. Tavaly Juraj Turošik, a Tátrai Nemzeti Park igazgatója a nyilvá­nosság előtt tájékoztatott a nem­zeti park látogatottságának egyik felméréséről. Eszerint 1981. au­gusztus 6-8-án (hétvégi napok) a nemzeti park területén naponta átlag több mint 74 ezer személy tartózkodott. Beleértve az alkalmi látogatókat, a szakszervezeti üdü­lőket, a gyógyfürdői beutaltakat és a helybelieket. Márpedig a területi­tervezési irányszámok a még elfo­gadható felső határt 1985-re napi hatvanezer, az ezredfordulóra pe­dig 62 700 személyben jelölik meg. Több intézkedés történt azóta e folyamat visszaszorítására. Eredményességükről faggatom Peter Špitzkopfot, a Tátrai Nem­zeti Park igazgatósága környezet- védelmi osztályának vezetőjét.- Nem könnyű összehangolni a különféle tárcák, intézmények, szervek és szervezetek tevékeny­ségét, hogy megfeleljen a termé­szetvédelmi követelményeknek. Végrehajtó szervként mi is erre törekszünk. Hadd említsek ezzel kapcsolatban néhány konkrétu­mot. Főleg az 1981 óta kissé ugyan megcsappant, de a nyár derekán még mindig roppant nagy látogatottság további ésszerű sza­bályozására vonatkozóan. A park területén megszüntettük a kempingeket. Lassan ugyan, de fejlesztjük a megfelelő helyen levő smokoveci kempinget. Az erdei utakat lezártuk a személygépko- csi-forgalom elől. A legszüksége­sebb méretekre korlátozzuk a me­nedékházak megközelítését gép­járművekkel. Novembertől júniusig lezárjuk a turisták tömegei elöl az egyes magaslati ösvényeket. A Bélai-havasokban ennek kö­szönhetően öt év leforgása alatt 37 egyeddel szaporodott a zergék száma. A Magas-Tátrában külön­ben mintegy háromszáz kilomé­ternyi jelzett hegyi ösvényünk van. A szigorú tilalom ellenére mégis nem ritkán előfordul, hogy egye­sek letérnek róluk és meggondo­latlanul kárt okoznak. A magasabb fekvésű terepeken már nem adjuk beleegyezésünket további siléte- sitmények megnyitásához. Az el­szállásolási intézmények bővíté­sének igazodnia kell a területi­tervezési dokumentációhoz. A Rysy megmászásának közis­mert akcióját is korlátoztuk - a résztvevők számát is. Jó lenne megvalósítani azt az elképzelé­sünket, hogy a nyári és a téli csúcsidényben az utazási irodák ne szervezzenek egynapos busz­kirándulásokat a Magas-Tátrába, a magaslati menedékházak pedig ne szállodai szolgáltatásokat kí­náljanak, hanem feleljenek meg eredeti turisztikai rendeltetésük­nek. Sikerült elérnünk, hogy a magaslati övezetekbe ne szer­vezzék a 6-11 éves gyerekek amúgy is veszélyes társas kirán­dulásait. Egyelőre túlterhelt az amúgy is elavulttá váló függöva- sutunk a Kópataki-tóhoz, illetve a Lomnici-csúcsra. Jelenleg na­ponta mintegy 6-7 ezer fő veszi igénybe, pedig az érintett terület ,,tűrőképessége“ legfeljebb két­ezer személy, ezen valószínűleg csak a drótkötélpálya tervezett ésszerű átépítése változtathat. Megemlíteném még azt is, hogy fontos lenne a nemzeti park hatá­rain felfogó parkolókat létesíteni. Hiszen egy-egy nyári csúcsforgal­mi napon hozzávetőleg nyolcezer motoros jármű rontja parkunk le­vegőjét. Ehhez azonban korszerű­síteni kellene a tömegközlekedést a TANAP területén. Egy szó, mint száz - a Magas- Tátrára elsősorban, de a poprádi járás egyéb védett területeire is érvényes követelmény, hogy szemléletváltást kell elérnünk. Fő­leg abban, hogy a jelen és a jövő számtalan nemzedékét sokféle­képp szolgáló parkot lássunk és népszerűsítsünk bennük és csak másodsorban nemzetközileg is elismert turisztikai terepet, afféle jól-rosszul kínált attrakciót. Mert e területek kiuzsorázása több lenne a véteknél... GÁLY IVÁN Nem mindegy, hogy milyen az utánpótlás Kereskedelmi dolgozók képzése a Zdroj vállalatnál Békaemberek is segítenek a látogatóktól szennyezett tátrai tenger­szemek tisztításában. (ČSTK felvétel) A szakmunkásképzésről az utóbbi időben igen sok szó esik. Népgazdaságunk valamennyi ágazatában körültekintően gon­doskodnak arról, hogy a jövő szakemberei kellőképp készülje­nek fel pályájukra. Vonatkozik ez a kereskedelemre is. Milyen a helyzet a Zdroj tröszt nyugat­szlovákiai vállalatánál? Erre ke­restük a választ látogatásunk során. Igényes felkészülés- Köztudott, hogy az alapiskola elvégzése után a legjobb tanulók gimnáziumokban, szakközépisko­lákban folytatják tanulmányaikat- mondotta Alexander Šimko, a vállalat káder- és személyzeti osztályának vezetője. - A keres­kedelmi szakmát viszonylag keve­sen választják. Sokan csak kény­szer vagy átmeneti megoldásnak tartják ezt a pályát. Pétsze akad­nak olyanok is, akik menet közben úgy megszeretik ezt a munkát, hogy már nem mondanának le róla, nem cserélnének. A lakosság kereskedelemmel és szolgáltatásokkal szemben tá­masztott igényeinek növekedésé­vel párhuzamosan nőttek azonban a követelmények az ágazat dolgo­zóival szemben is. A képzés fel­adatai egyre komolyabbak. Ezért az oktatóktól és a tanulóktól egy­aránt nagyobb felkészültséget vá­runk el. Nem véletlenül. Saját ta­pasztalatainkból tudjuk, milyen hatással van hangulatunkra, köz­érzetünkre az ellátás milyensé­ge, a kereskedelmi dolgozók mun­kája, tudása, felkészültsége.- Vállalatunknál nagy gondot fordítunk az utánpótlás nevelésére- folytatta az osztályvezető. ' — Mind a tíz üzemünkben van oktatási központ, ezekben a jövő kereskedői a szakma minden csínját-bínját elsajátíthatják. Évente mintegy félezer fiatal hagyja el szakmunkásképzőinket és kezdi kamatoztatni az ott szer­zett tudását. Az elmúlt két évben arra töre­kedtek, hogy az előírásoknak, a követelményeknek megfelelően lássák el az említett központokat segédeszközökkel. Sikerült elérni céljukat: olyan korszerű berende­zésekkel és kellékekkel gazdagí­tották a tanulók rendelkezésére álló szertárakat és műhelyeket, melyek hozzájárulnak az elméleti tudásuk mélyítéséhez és a gya­korlati tudnivalók könnyebb, gyor­sabb elsajátításához. Filmvetítők, magnetofonok és egyebek egész sorát vásárolta meg a vállalat. 4 A rátermettek bizonyíthatnak Természetesen hasonló figyel­met szenteltek a mesterek kivá­lasztásának is. Tudják, ahhoz, hogy ne csak szakmailag, hanem ideológiailag is képzett fiatalok ke­rüljenek a kereskedelmi hálózat­ba, a pultok mögé, nagyon körül­tekintő nevelésben kell őket ré­szesíteniük. A szakmai gyakorla­tokat irányító mesterektől megkö­vetelik, hogy a szakmunkás-bizo- nyítványon kívül érettségivel és pedagógiai vizsgával is rendelkez­zenek. Ez az egyik alapja a sike­res oktató-nevelő munkának.- Nehezíti a nevelési folyama­tot, hogy a mi tanulóink nem lak­nak diákotthonokban, ahol sokré­tűbb lehetne az iskolán kívüli fog­lalkozás. Nagy részük a környező falvakból jár be a járási székhe­lyekre, így nagyon nehéz a tanítás után valamilyen közös foglalko­zást megszervezni. Ennek ellené­re az ifjúsági szervezet segítségé­vel működik néhány szakkör is. Más lehetőségeik is vannak a rátermetteknek, hogy bizonyít­sanak. Már több éves hagyomá­nya van a ZENIT versenyeknek, melyekben az üzemek, a kerüle­tek, majd Szlovákia, illetve az or­szág legjobbjai mérik ' össze ügyességüket, tudásukat. A nyu­gat-szlovákiai kerületi vállalat már 14-szer szerzett szlovákiai első­séget, s kerületi viszonylatban az érsekújvári (Nové Zámky), a ga- lántai (Galanta), a komáromi (Ko­márno) és a nyitrai (Nitra) üzemek érnek el jó eredményeket.-Az érdeklődők tovább is ta­nulhatnak - kapcsolódott a be­szélgetésbe Marcela Hubková mérnök az osztály munkatársa. - Támogatunk, felkarolunk min­den fiatalt, aki szakmáján belül egyre többre törekszik. Elsősor­ban reájuk számítunk, hisz vállala­tunknál a kereskedelmi dolgozók 47,3 százaléka 30 éven aluli. Ter­mészetesen ennek megvannak a hátrányai is, ha vállalati szem­pontból nézzük. Mivel az összes elárusító 85 százaléka nő, egy­szerre egy üzemnyi munkásunk van gyermekgondozási szabad­ságon. A nőkért, az anyákért- Ha már a nők kerültek szóba, azt is el kell mondanom, hogy a róluk való gondoskodás nem fejeződik be a szakmunkásinté­zetben eltöltött évek után - folytat­ta Alexander Šimko. - Például a gyártókkal együttműködve jelen­tős előrelépést tettünk abban, hogy egyre kevesebb nőnek kell a megengedettnél nagyobb terhet emelni. A jelenleg már elnőiesedett ke­reskedelemben a közeljövőben sem várható változás. A követke­ző tanévben is többségben lányok kezdik el a szakmát tanulni. A Zdroj vállalaton belül elsősorban a húsüzletekben lenne nagy szük­ség férfiakra. Igaz ugyan, hogy az elképzelések szerint a húsiparnak kisebb darabokban kellene szállí­tania a húst, hogy a boltokban a nők is megbirkózhassanak vele. A vállalatnál tudják, hogy a ke­reskedelemben dolgozó nők hely­zete nem könnyű és hathatós se­gítség nélkül nehezen tudnának úgy helytállni, ahogyan elvárják tőlük. Nagy gondot fordítanak pél­dául a gyermekintézmények háló­zatának bővítésére. Ilyen módon is vissza szeretnék hozni a keres­kedelembe azokat a fiatal nőket, akik a szakma elsajátítása után néhány évre a gyermekek nevelé­se miatt esnek ki a munkából. Szinte valamennyi járásban van a vállalatnak saját vagy közös be­ruházással épített bölcsődéje, óvodája.- Arról is szólhatnánk, hogy ta­valy 37 szövetkezeti stabilizációs lakást adtunk dolgozóinknak - je­lentette ki Marcela Hubková. - Közel 3 és fél millió korona kölcsönnel segítettük a rászoruló­kat, üdültetésekre pedig 2 millió 53 ezer koronát fordítottunk. Nagyon bánt, hogy éppen az üzemi étkez­tetésben maradunk le. Dolgozóink nem egész 10 százalékának nem tudjuk megszervezni, hogy meleg ételt kapjon, viszont Szencen (Se- nec), Hurbanovóban, Komárom­ban, Érsekújvárod (Nové Zámky) nincsenek kihasználva az adott lehetőségek. Csupán 32,2 száza­lékot tesz ki a rendszeresen étke­zők száma. Ezen mielőbb javítani szeretnénk. DEÁK TERÉZ A mezőgazdasági dolgozók segítőtársai (ČSTK) - Több mint hatmillió hektár mezőgazdasági terület vegyszerezését fogják elvégezni az idén a Slovair légitársaság gé­pei hazánk egész területén. Már több száz hektárt megszórtak műtrágyával ebben az évben, mi­vel februárban Szlovákia minden kerületében megkezdték a műtrá­gyázást. A repülőgépekkel végzett me­zőgazdasági munkák 90 százalé­kát képezik a vállalat egész tevé­kenységének. A mezőgazdaság­nak nyújtott segítség jelentőségét és méreteit mutatja, hogy a hete­dik ötéves tervidőszak elmúlt négy évében 22,5 millió hektár területet permeteztek vagy műtrágyáztak repülök segítségével. A Slovair társaságnak több mint 300 repülőgépe és helikoptere van, ebből több mint 250 szolgálja a mezőgazdaság szükségleteit. A legtöbb AN 2 típusú gép és Ml 2 típusú helikopter. Az utóbbiakat főleg tagolt terepen használják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents