Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-15 / 12. szám, kedd
Andrej Gromiko válaszai vezető szovjet újságírók kérdéseire Mindent meg kell tenni a békéért, a háborús veszély elhárításáért Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első alelnöke, külügyminiszter vasárnap négy szovjet újságíró kérdéseire válaszolt. Az interjú első részét tegnapi számunkban közöltük. ÚJ SZÚ 1985. I. 15. • Mondja meg kérem, vajon Washington és szövetségesei revidiálták-e azt az álláspontjukat, hogy a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek kérdésének megoldása során nem veszik számba Nagy-Britannia és Franciaország nukleáris eszközeit?- Abból, amit az Amerikai Egyesült Államok képviselőitől Genfben és Genfen kívül is hallottunk - önök tudják, hogy az amerikai államférfiak szinte naponta kiadott nyilatkozataikban kommentálják a nukleáris fegyverrendszereknek egyik vagy másik vonatkozását, s általában a Kelet és a Nyugat, az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti kapcsolatok helyzetét, - az következik, hogy Nagy-Britannia és Franciaország nem változtatott a nukleáris fegyverek kérdésében elfoglalt álláspontján. Mi azt válaszoltuk, válaszoljuk ma és a jövőben is nekik, hogy a brit és a francia nukleáris eszközöket számításba kell venni. Nagy-Britannia és Franciaország a NATO tagja. Felette jogtalan lenne, ha az Észak-Atlanti Tömb - amennyiben ez így fogalmazható meg - a brit és a francia nukleáris eszközök formájában valamiféle ráadásra vagy prémiumra tenne szert. Eltérő nézeteinknek ez a lényege. Ez az alapvető eltérés a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek problémáinak megtárgyalását illetően. Javasoltuk, hogy milyen alapon érhető el megegyezés a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. Sokszor kijelentettük, a kérdést semmiképpen sem vetjük fel úgy, hogy Nagy-Britanniának és Franciaországnak fel kell számolnia nukleáris eszközeit. Csak azt mondjuk, hogy azokat számításba kell venni. Ez annyit jelent, hogyha a brit és a francia nukleáris eszközök megmaradnak, akkor megfelelő arányban csökkenteni kell az amerikai nukleáris eszközök számát. • Számol-e a szovjet álláspont azzal, hogy a repülőgép- anyahajók repülőgépeit beszámítják az európai övezetben a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek számába?- Ez rendkívül fontos kérdés. Az eddig megtartott tanácskozások során hat amerikai repülőgép- anyahajót vettünk számításba, amelyek vagy európai vizeken, mondjuk a Földközi-tengeren tartózkodnak, vagy az európai vizek közelében. Ismétlem, hat repülő- gép-anyahajóval számoltunk. Ismeretes, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak összesen 14 repülőgép-anyahajója van és építi a tizenötödiket. A rendelkezésre álló információk szerint nemsokára elkészül. Minden repülőgép- anyahajón negyven atomfegyverhordozó repülőgép állomásozik. Minden repülőgépnek két vagy három nukleáris töltete van. Számítsák ki: ha csak hat repülőgép- anyahajót veszünk tekintetbe, ez legalább 480 nukleáris töltetet jelent, márpedig összesen 15 repü- lőgép-anyahajó van! Vajon valamiféle szélsőséges helyzetben nehéz lenne-e a repülőgép-anya- hajókat a világ egyéb térségeiből Európa közelébe irányítani? Semmiképp sem. A tanácskozások bizonyos szakaszában tehát felvethetjük nem hat, hanem tizenöt repülógép- anyahajónak a kérdését, amelyekkel eddig nem számoltunk. Hiszen, ha csak hat repülőgép- anyahajót vennénk tekintetbe, s minden repülőgép esetében csupán két nukleáris töltetet, akkor - amint már mondottam - 480 töltetről lesz szó. S ha a nukleáris hordozó repülőgépek száma ennek kétszerese lesz, akkor megkétszereződik az atomtöltetek száma is, vagyis több mint ezer atomtöltettel kell számolnunk. Ez óriási erő. A repülőgép-anyahajók kérdését most a háttérben kívánjuk tartani. Amennyiben azonban a tanácskozás úgy alakul, hogy jogossá válik ennek a tényezőnek a felvetése, akkor megtesszük ezt. S ez jogunkban áll majd. Ez nem szeszély, hanem szükségszerűség. Megkíséreltem ezt a kérdést matematikailag megindokolni. Az amerikaiak ezzel tisztában vannak, jóllehet időközönként ezt szem elől tévesztik. A kérdést figyelmen kívül hagyják, amit nyilván a körmönfont taktika netovábbjának tekintenek. • Nyugaton néha azt mondják, hogy most egyszerűen felújítják a korábban megszakadt tárgyalásokat és hogy ez azért van, mert Európában elhelyezésre kerültek az új amerikai rakéták. Hogyan kommentálná a hasonló állításokat?- Természetesen nem a korábbi tárgyalások folytatásáról, hanem teljesen új tárgyalásokról van szó. Azzal, hogy ezek új tárgyalások és nem a régiek folytatása, egyetértettek az amerikaiak, s személy szerint a külügyminiszter is. Kezdetben igyekeztek olyan kifejezéseket használni, mint „felújították a tárgyalásokat“. De amikor megmagyaráztuk és javasoltuk: kerüljünk közelebb az igazsághoz, végül egyetértettek azzal, hogy valóban teljesen új tárgyalásokról van szó. Mit kell ezzel kapcsolatban elsősorban hangsúlyoznunk? Míg korábban különálló tárgyalások folytak a hadászati fegyverekről és a közepes hatótávolságú fegyverekről - tehát mindkét fél véleménye megegyezett abban, hogy éppen így kísérelhetnék meg a tárgyalásokat, s hogy így könnyebb lesz a megállapodás. Mostanra azonban teljesen egyértelműen megmutatkozott, nem lehet tárgyalni és megállapodást elérni a hadászati fegyverekről anélkül, hogy ne lenne megoldva a közepes hatótávolságú fegyverek kérdése. Miért nem lehetséges ez? Azért, mert a Szovjetunió szempontjából a közepes hatótávolságú fegyverek is hadászati fegyverek. A közepes hatótávolságú fegyverek csupán hatótávolságukat illetően közepesek, jellegüket és erejüket tekintve azonban a Szovjetunió számára stratégiai fegyverek, mert elérik a Szovjetunió területét. S eközben az a fegyverfajta, amely ellen az Egyesült Államok szüntelenül, éj- jel-nappal fegyverkezik - a mi közepes hatótávolságú fegyverünkről az SS-20-as rakétákról van szó - az Egyesült Államok területét nem éri el. Ez az egyik érv, amely amellett szól, hogy a problémák megoldásához most átfogóan kell hozzáállni. A hadászati nukleáris fegyverek kérdését nem lehet a világűrtől elszigetelten értelmezni. A hadászati fegyverek kérdését nem lehet a közepes hatótávolságú fegyverektől elszigetelten értelmezni. Arról nem is szólva, hogy a hadászati fegyvereket és a közepes hatótávolságú fegyvereket mint egészt nem lehet az űrfegyverektől elszigetelten értelmezni. Azért mentünk el a genfi találkozóra, hogy megmondjuk az igazságot: Nézzék meg, milyen helyzet alakult ki most, s mindezeket a problémákat kizárólag komplex módon lehet elemezni. Ha az Egyesült Államok kormánya nem tervezné az ún. széles körű rakétavédelmi rendszer kialakítását, nem merülne fel az űrfegyverkezés kérdése és az, hogy mindezt együttesen kell megítélni. A világűrnek tisztának kell maradnia, a lázas fegyverkezésnek nem szabad rá kiterjednie. A helyzet azonban más. A hadászati fegyverek és a közepes hatótávolságú fegyverek problémáját ma kizárólag együtt, egyidő- ben vitathatjuk meg a világűr problémáival. A legfontosabb szem előtt tartani, hogy mindez egységes egészt alkot. Nem azért tesszük ezt, mert a papíron könnyebb három kölcsönösen összefüggő problémával dolgozni, mert kényelmesebb valamilyen következtetéseket levonni és valamiféle össze nem függő momentumokat keresni. Nem - maga az élet, a reális valóság kényszerít minket arra, hogy mindezt komplex módon ítéljük meg. Hiszen az embereknek végül is mindegy, mi pusztítja el őket - egy olyan bomba, amely a világűrből érkezik, vagy egy olyan töltet, amelyet hadászati vagy közepes hatótávolságú rakéta hordozott. Mindhárom problémát azonban meg lehet oldani, úgy, ha a helyes hozzáállást tartjuk szem előtt, illetve a hozzáállás mellett még valamit - ha óhajtani és akarni fogjuk a megállapodás elérését. • Hogyan veszik figyelembe az előkészületben levő tárgyalásokon szövetségeseink - a testvéri szocialista államok - érdekeit?- Ezeket az érdekeket teljes mértékben tiszteletben tartjuk. A Szovjetunió a nyugati országok és az Egyesült Államok előtt a saját és szövetségesei nevében lép fel. Egységes elvi politikánk van. Ez ad erőt a politikánknak. Ezekről a kérdésekről a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének és más szerveinek ülésein rendszeresen tárgyalunk. Közös politika ez. A magunk és szövetségeseink nevében tárgyalunk, abban a meggyőződésben, hogy az ő biztonságuk érdekeit maradéktalanul meg kell védeni csakúgy, mint a Szovjetunió biztonságának érdekeit. • Szeretnék visszatérni a világűr kérdéséhez. Tételezzük fel, hogy az USA, tekintettel a múltban tanúsított magatartására, megsértené az elért megállapodásnak azt a részét, amely a világűrben folytatott lázas fegyverkezés elhárításának szükségességére vonatkozik. Milyen következményeket vonna maga után ez a helyzet?- Rendkívül súlyos következményekkel járna. Ha az USA ezt az utat választaná, a tárgyalások meghiúsulnának. Az amerikai vezetőket erre figyelmeztettük. Ebben a dologban senkinek sincs választása és semmilyen középút nem létezik. Vagy komolyan fogunk foglalkozni a világűrrel, s nem engedjük meg a világűrben folytatott lázas fegyverkezést, megőrizve a fegyverek nélküli világűrt, vagy lázasan fogunk fegyverkezni. A felemás intézkedések nem oldanák meg a problémát. A ma még felemás intézkedés holnap már a lázas fegyverkezés fokozásához vezethet. Azután pedig a világűr a megfelelő fegyverfajták szörnyű arénájává válna és rendkívüli veszélyt jelentene magára az emberiség létére nézve. Ez nem csupán játék a szavakkal. Amikor az ún. űrháborúkról, a rakétaelhárító rendszerekről beszélnek, az életről és a halálról beszélnek. Ezt így kell értelmeznünk. Kötelességünknek tartjuk, hogy ne csak az Egyesült Álla moknak, hanem az egész világnak megmondjuk az igazságot. Nyilatkozataiban és az amerikai elnökhöz szóló felhívásaiban nem egyszer szólt erről Konsztantyin Cser- nyenko, amikor arra figyelmeztetett, hogy nem szabad megengedni a versengést a kozmikus térségben elhelyezett fegyverek területén. A világűr kérdésében határozottan kívánunk harcolni. Használhatjuk akár a legerősebb szavakat is, mégsem lesznek elegendőek ahhoz, hogy kifejezzük azt a veszélyt, amely a fegyverek világűrben történő elhelyezéséből és a lázas fegyverkezésnek a világűrre való kiterjesztéséből eredne. • A küszöbönálló tárgyalások struktúráját melyik fél javasolta?- Ezt a javaslatot mi terjesztettük elő. Javaslatunk logikus. Úgy gondolkodtunk - s ehhez tartotta magát az SZKP Központi Bizottsága és a Politikai Bizottság -, hogy ha a világűr problémáját, a hadászati nukleáris fegyverek problémáját és a közepes hatótávolságú fegyverek problémáját együttesen kell megoldani, logikus lesz a tárgyalások struktúráját úgy felvázolni, hogy az egyik megfeleljen a másiknak. Ezért javasoltuk, hogy mindkét fél egységes küldöttséget menesszen a tárgyalásokra, bár természetesen három csoportot kell magában foglalnia, mert az egyik a világűr kérdéseivel, a másik a hadászati nukleáris fegyverekkel és a harmadik a középes hatótávolságú fegyverekkel fog foglalkozni. Részletesen megmagyaráztuk, milyen tartalommal kívánjuk megtölteni ezt a struktúrát. Mindegyik csoportnak a saját területével kell foglalkoznia, ám szükségszerűen olyan kérdések fognak felmerülni, amelyek a másik csoportot is érdekelni fogják, amelyek; összefüggnek a második és a harmadik csoport által megvitatott kérdésekkel. Ilyen esetben az egész küldöttségnek kell megvitatnia a helyzetet, s megítélnie, hogyan érintik egymást a különböző kérdések. Ne alakulhasson ki olyan helyzet, hogy a megállapodást az egyik csoportban a másodiktól vagy a harmadiktól függetlenül fogalmaznák meg. Szóltam már a világűrről, arról, hogy a többi kérdésre vonatkozó megállapodásból nem lehet kizárni a világűrt. Szigorú szabályokat nem határoztunk meg arra vonatkozóan, mennyi időn belül kell a küldöttségeknek teljes létszámban összeülniük és megvitatniuk ezeket a kérdéseket. A tárgyalások menetét a megfele'ő program követelményei fogják diktálni. Eszerint alaposan meg kell vizsgálni az adott területeket érintő egyes kérdéscsoportokat, illetve azok kölcsönös összefüggéseit. A három irányt különböző összetevők sokasága határozza meg. Ez előny, mivel minél több az összetevő, annál több lehetőség van cseréjükre és alkalmazkodásukra. Vannak azonban nehézségek is. Sok dolgot kell figyelembe venni. Más kiút nincs. Nem szabad azonban megijedni e szerkezet bonyolultságától. Ha van akarat, meg lehet találni a megoldást, mivel mindezt ellenőrizni lehet. Ezen felül különösebb nehézségek nélkül matematikai úton is meg lehet ítélni és közös nevezőre hozni a dolgokat. Ez a lehetőség fennáll. Nem kevés az olyan ember, aki tényanyaggal rendelkezik. E téren nem kell akadályokkal számolni. • Mit tudna mondani a tárgyalások jövőjéről, már amennyire ezt most, a tárgyalások megkezdése előtt meg lehet ítélni?- Erre a kérdésre nagyon nehéz pontosan válaszolni. Úgy gondolom, hogy ha száz bölcs gyűlne össze, ők sem tudnának választ adni. Csak a szovjet félről beszélhetek. Amellett vagyunk, hogy a tárgyalások tárgyszerűek legyenek, a felek komoly hozzáállást tanúsítsanak, s valóban azokhoz a célokhoz tartsák magukat, amelyeket Genfben kitűztünk, hogy egyikük se próbálja becsapni a másikat, s ne akarjon előnyökhöz jutni az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének megsértésével. Mindkét félnek abból kell kiindulnia, hogy a másik fél nem engedi meg ezen elv elvetését. Amellett vagyunk, hogy a tárgyalások a békéhez, a kölcsönösen elfogadható megoldáshoz és a megfelelő megállapodások előkészítéséhez vezessenek. Ez érvényes mind a világűrre, mind a hadászati fegyverekre. Ugyanez vonatkozik a közepes hatótávolságú fegyverekre is. • Vannak olyan, a nukleáris fegyverekkel összefüggő kérdések, amelyek - annak ellenére, hogy nem képezik a küszöbön álló megbeszélések tárgyát - már most önállóan megoldhatók?- Igen, vannak. Közöltük ezt az amerikai féllel és felsoroltuk őket. Mindegyikről most nem beszélek. Szólni lehet például - függetlenül az említett három területtel kapcsolatos problémák állásától - az atomfegyver-kísérletek megszüntetésére vonatkozó megállapodás megkötésének jelentőségéről. Semmiféle objektív akadálya nincs a megállapodásnak és egy ilyen szerződés megfogalmazásának. Ezt már javasoltuk, javasoljuk most is és ismét javasolni fogjuk. Itt van azután a nukleáris arzenálok befagyasztásának kérdése. Amellett vagyunk, hogy - minél hamarabb, annál jobb - a szóban forgó három terület bármelyikének állásától függetlenül kerüljön megoldásra. Egy harmadik példa: Meggyőződésünk, hogy a békés célú atomrobbantásokról szóló megállapodás, amelyet a Szovjetunió és az USA néhány évvel ezelőtt írt alá, valamint az atomfegyver-kísérletekről szóló megállapodás érvénybe léphet. Az Egyesült Államok álláspontja egyszerűen ob- strukciós volt. Tudatosan, demonstratív módon nem jártak e dolog végére. Ezt azonban meg lehet tenni. Számos ilyen kérdés létezik. Meggyőződésünk: anélkül lehetne őket megoldani, hogy összefüggésbe hoznánk őket a már említett területekről szóló megállapodásokkal. Ide sorolnám a nukleáris hatalmaknak azt a kötelezettségvállalását, hogy elsőként nem alkalmaznak atomfegyvert. Meggyőződésünk, hogy ezt a kötelezettséget magára vállalhatja, sőt vállalnia kell ma, holnap, vagy holnapután minden olyan országnak, amely atomfegyverekkel rendelkezik. A Szovjetunió már tett ilyen kötelezettségvállalást. Jól tudják, ezt az egész világ üdvözölte. • A Szovjetunió új tárgyalásokat kezd az Egyesült Államokkal. Van-e azonban biztosíték arra, hogy Washington nem a katonai erőfölény elérésére irányuló törekvéseinek leplezésére fogja őket kihasználni, s hogy nem juttatja őket ismét zsákutcába?- Nem tudom, ki tudná garantálni, hogy az Egyesült Államok magatartása mindig tisztességes, konstruktív lesz - hiszen tudjuk, hogyan volt ez a múltban. Néhány példát említettem. Az elért megállapodásokat kiforgatják vagy érvénytelennek minősítik. Ezért nem szeretnék olyan kategóriákat használni, mint amilyen a biztosíték. Jól tudjuk, hogy a béke érdekében, az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az egész világ érdekében mindent meg kell tenni azért, hogy a tárgyalások helyes irányban haladjanak, s a megállapodásokat teljesítsük és hogy minden megoldásra váró területen megállapodás szülessen. Az önök kérdéseinek szelleme alapján szeretnek megmagyarázni még egy komoly problémát. Mindenkinek, akit érdekelnek ezek a dolgok - a nemzetközi közvéleménynek is - helyesen kell ezt értelmeznie. Az amerikai fél a világűrre vonatkozó tervét, az ún. széles körű rakétaelhárító rendszer tervét védelmi jellegűnek nevezi. Genfben is gyakran mondták, főleg a tárgyalások elején: Ez ellen nem lehet kifogásuk, hiszen védelmi tervről van szó! Állítólag olyan eszközöket akarnak kifejleszteni, amelyek az Egyesült Államok ellen kilőtt rakétákat fogják lelőni. Hiszen állítólag védelemről van szó. Ebben igen agyafúrt és lényegében aljas módszer rejlik. Bárki mondhatná: olyan, vagy ahhoz hasonló rendszert sikerült kialakítaniuk, amilyenre az Egyesült Államok, pontosabban az USA kormánya gondol. Más szavakkal: olyan pajzsot alakítanak ki, amellyel a rakéták elől védik magukat. Azt állítják ugyanis, hogy tartanak a Szovjetunió által mért nukleáris csapástól, s ezért van szükségük i pajzsra. Tételezzük fel, hogy a pajzsot létrehozták. Ennek a pajzsnak állítólag békeszeretó jellege van, a rakéták megsemmisítésére hi(Folytatás a 4. oldalon)
