Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-15 / 12. szám, kedd

Mindent meg kell tenni a békéért, a háborús veszély elhárításáért (Folytatás a 3. oldalról) vatott. Az a tény azonban, hogy a pajzs mögött a másik félre, a Szovjetunióra irányuló rakéták vannak - természetesen a rendkí­vüli helyzetnek megfelelő esetben- az ó szepontjukból semmit sem jelent, állítólag semmilyen veszély sem fenyeget, s erről még minket is meg akarnak győzni. Azt mondják, hogy az Egyesült Államoknak nem áll szándékában csapást mérni a Szovjetunióra; hangsúlyozzák, hogy szándékról beszélnek. Mi azt mondjuk nekik: vajon ez azt jelenti, hogy a Szov­jetuniónak az önök lelkiismereté­ben kell bíznia? Washington lelki­ismeretében? Először is, nem vagyunk éppen meggyőződve arról, hogy Wa­shington e kérdést túlságosan a szívén viselné. Ezt különböző tények alapján gondoljuk. Másod­szor, megmondtuk nekik: hogy ha önökkel, az Egyesült Államokkal képzeletben helyet cserélnénk, úgy kellene gondolkodniuk, mint a Szovjetuniónak. Más szóval- hogy ha ilyen rendszer kiépíté­sére törekednénk, biznának-e a mi nyilatkozatainkban, a mi lelki­ismeretünkben? Megelégedné­nek-e az ilyen nyilatkozatokkal? A válasz hallgatás lenne. Az a tény, hogy ezt a tervet, vagy rendszert - nekik jobban tetszik a „rendszer“ fogalma - az USA kormánya „védelminek“ nevezte, a dolgokon semmit sem változtat. A közvélemény bizonyos rétegeit sikerül megtévesztenie. Ezt nyíltan meg kell mondani. Ebben az eset­ben azonban szó sincs védelmi rendszerről. Támadó fegyverről van szó, s ha őszintén akarunk beszélni, ez az egész rendszer agresszív, is­métlem agresszív. Mi határozottan ellene vagyunk. Meggyőződé­sünk, ha bárki becsületes állás­pontra kíván helyezkedni ezekben a kérdésekben, tudatára kell éb­rednie annak, milyen célt követ ez a terv. Tételezzük fel - elméleti elem­zés keretében - hogy az Egyesült Államok létrehozta a rendszert, azonban nem használja ki azt a le­hetőségét, hogy kilövi rakétáit a Szovjetunió ellen és nukleáris csapást mér rá. Viszont képes lenne erre, ha lenne ilyen pajzsa. Vajon nem használnák-e ezt nyo­másra, zsarolásra? Ez megfelel az amerikai kor­mány irányvonalának, amely a vi­lágban betöltött döntő szerep elé­rését célozza. Olyan szerepét, amely az Egyesült Államoknak le­hetővé tenné, hogy saját feltételeit diktálja. Ezt a rendszert, ezt az egész tervet határozottan elutasít­juk. Szeretném ismét hangsúlyoz­ni, hogy a tárgyalások szilárd alapja továbbra is az egyenlőség, ismétlem; az egyenlőség és az egyenlő biztonság. Más tárgyalási alap nem létezik. Ha vannak az Egyesült Álla­mokban olyan emberek, akik úgy vélik, az USA így vagy úgy erőfö­lényre tesz szert az említett rend­szer létrehozására irányuló tervek végrehajtásával vagy anélkül, s hogy a Szovjetunió alárendelt helyzetbe kerül, azok tévednek. Ez elvi tévedés. Erre nem kerül sor. Kihasználom ezt az alkalmat, s szeretném ismét hangsúlyozni azt, amit Konsztantyin Csernyen- ko mondott nyilatkozataiban és amit személyesen Reagan elnök­nek írt: az ilyen helyzet kizárt, nem engedjük meg. Hatalmas anyagi és szellemi forrásokkal rendelkezünk, ame­lyek elegendőek ahhoz, hogy sza­vatoljuk biztonságunkat. Érvényes ez a Szovjetunióra, szövetségese­inkre és barátainkra is. Népünk talált magában erőt ahhoz, hogy a német fasizmus ellen vívott, pusztító háborúból győztesként kerüljön ki. Az egész világ meg­csodálta ezt. Hiszen a Szovjetunió vállára nehezedtek a háború leg­nagyobb terhei. Képletesen mondva - népünk politikai érte­lemben atomerót adott ki magá­ból. S a háborúból győztesként került ki. Sosem engedi meg, hogy valamely ország vagy országok csoportja ideológiai érdekekből eredő feltételeit diktálja neki. Már­pedig vitathatatlan, hogy az ameri­kai terveket jelentős mértékben ideológiai érdekek hatják át. Úgy vélem, ezt minden szovjet ember megérti, s nemcsak ők. • Egy másik területet szeret­nék érinteni. A szovjet és a nemzetközi közvéleményt ag­gasztja a karibi térségben jelen­leg kialakult feszültség. Mit mondana ezzel kapcsolatban?- Lehetőségünk volt arra, hogy tájékoztassuk az amerikai kor­mányt a szovjet vezetésnek ezzel a kérdéssel kapcsolatos vélemé­nyéről. Az USA tetteit határozottan elítéljük. Az Egyesült Államok poli­tikája a karibi térségben levő or­szágok belügyeibe való durva és nyílt beavatkozás politikája. Vo­natkozik ez elsősorban Nicaragu­ára. Az Egyesült Államoknak sem­milyen joga sincs arra, hogy előírja ennek a kis országnak és népé­nek, milyen társadalmi rendszert válasszon és milyen feltételek kö­zött éljen. Ez kizárólag a nicaragu- ai nép szuverén joga. Nicaraguában nemrég általá­nos választásokat rendeztek és megválasztották a legfelsőbb álla­mi vezetést. Ez ismét azt erősíti meg, milyen gyűlöletet érez a ni- caraguai nép az Egyesült Államok kiszolgálói iránt, akik azelőtt irá­nyították az országot. Most nin­csenek ott, s a nép szabadon fellélegzett. Mire van most szük­sége? Arra, hogy nyugton hagy­ják. Véget kell vetni a beavatko­zásnak és a nyilvánvaló terroriz­musnak, amelyet az országgal szemben az Egyesült Államok és különböző intézményei érvényesí­tenek. Természetesen elítéljük azt a politikát is, amelyet az Egyesült Államok már hosszabb ideje Ku­bával szemben alkalmaz. Gondo­lok itt a gazdasági blokádra és a különböző, nem baráti, sőt ellen­séges lépésekre. Kizárólag a ku­baiak joga, hogy meghatározzák, milyen létfeltételeket teremtenek országukban, hogy meghatároz­zák, milyen rendszer legyen eb­ben az országban. Senkinek sincs joga ebbe beavatkozni. Ha egy pillantást vetünk erre a térségre és ha e térség határain túlra tdkintünk, kijelenthetjük: már rég elérkezett az ideje megállítani az USA beavatkozását más álla­mok belügyeibe, mégpedig min­den irányban - a felderítő szolgá­latok, s olyan más különleges szervek politikai és gazdasági be­avatkozását, amelyek minden jel szerint egyetlen napra sem hagy­nak fel több állammal szembeni bűncselekményeikkel. Ha kívánják, mintegy magam­nak feltennék még egy kérdést. Hogyan értékeljük átfogóan a világban jelenleg kialakult hely­zetet? Milyen irányban halad a fej­lődés? A béke vagy a háború felé? Előre felhívom a figyelmet, ne várjanak matematikai pontosságú választ. De mégis valamit el lehet mondani. A helyzet jelenleg rend­kívül bonyolult. Időnként veszé­lyes. Váratlan helyzetek is kiala­kulhatnak. Elővigyázatosnak kell lennünk. Népünk mindig elővigyá­zatos. De mit kell hangsúlyozni? Azt, hogy országunk, egész népünk, lenini kommunista pártunk, veze­tésünk és az SZKP KB Politikai Bizottságának - erről többször be­szélt nyíltan Konsztantyin Cser- nyenko - eltökélt szándéka min­dent megtenni a béke megőrzésé­ért. E célt szem előtt tartva dolgo­zunk, ezért mozgósítjuk népünket és erőforrásainkat. Ezt megmond­juk barátainknak és ők azonosítják magukat ezzel a hozzáállással. Megmondjuk ezt más országok­nak is. Mi szükséges ahhoz, hogy még eredményesebben töreked­jünk a háborús veszély elhárításá­ra és a béke megszilárdítására? Az, hogy minden állam, a nagyok és kicsik egyaránt, még aktívab­ban járjanak el egy irányban, a há­borús veszély elhárítása és a béke megszilárdítása irányában. Egyetlen állam sem állhat félre, a kicsik sem. Egyetlen államnak sem szabad így gondolkodnia: vannak nagyhatalmak, amelyek hatalmas erőforrásokkal rendel­keznek, hadd harcoljanak tehát, ez elsősorban rajtuk múlik. Ez he­lyes is, meg nem is. Igaz, hogy mindenekelőtt a nagyhatalmakon múlik, de nem igaz, hogy csak nekik kell harcolniuk. A békéért minden államnak - a nagyoknak és kicsiknek, még a legkisebbek­nek is - harcolnia kell. Egy állam lehet ugyan kicsi, de ez nem jelenti azt, hogy nem mondhat ki nagy igazságot és nem állhat ki határozottan a béke mellett, a háború ellen, főleg ak­kor, ha a kis államok is egy irány­ban fognak tevékenykedni és ha egységesen fognak eljárni. Ugyanez érvényes a közvéle­ményre, a pártokra, mindenekelőtt azokra, amelyek elutasítják a há­borút és a béke pozícióin állnak. Vonatkozik ez a tudomány, a kul­túra személyiségeire és a biznisz képviselőire is, ha a kapitalista országokra gondolunk. Nekik is meg kell érteniük, mi az a háború és milyen következményei lenné­nek. Érinti ez a munkásokat, pa­rasztokat és értelmiségieket, bár­hol éljenek is a világon. Meggyő­ződésünk, hogy a békéért küzdő erők hatalmasabbak, mint azok, amelyek a háborúnak és a lázas fegyverkezésnek szorítanak. • Az ENSZ-közgyülés nem­rég befejezett ülésszakán a vi­lág valamennyi állama a világűr kizárólag békés célú kihaszná­lására vonatkozó határozat mel­lett szavazott. Egyedül az Egye­sült Államok tartózkodott. Az ülésszak több más fontos hatá- rozotatot hagyott jóvá a lázas fegyverkezés megszüntetéséről és a háborús veszély csökken­téséről. Hogyan értékeli az ülés­szak eredményeit?- Az ENSZ-közgyűlés üléssza­kának eredményeit igen pozitívan értékeljük. Az ülésszakon több ja­vaslatot terjesztettünk elő, köztük azt, amely a világűrben való fegy­vertelepítés betiltására vonatko­zik. Nagy megelégedéssel fogad­tuk azt a tényt, hogy javaslatunkat támogatta az államok túlnyomó többsége. Ellene tulajdonképpen csak az USA volt, s demonstrálta ezt a szavazás során. Megismét­lem, az ülésszak eredményeit ezért rendkívül pozitívan érté­keljük. Ebből az alkalomból elmond­hatjuk, hogy a világ államainak többsége, még azok az országok is, amelyek állami vonalon nem tartanak fenn velünk különöseb­ben szívélyes kapcsolatokat, több éve ösztönösen, ismétlem, ösztö­nösen haladnak azon javaslatok támogatásának irányába, amelyek elősegítik a háború elhárítását és a béke megszilárdítását. Ez igen kedvező jelenség. Nem tetszik né­hány olyan országnak, amely ez­zel ellentétes politikát valósít meg. Mit mondhatunk erről? Szeretném kifejezni reményemet, hogy ezek az országok tiszteletben fogják tartani az államok túlnyomó több­ségének és a világ valamennyi nemzetének nézetét, álláspontját. Joggal mondhatjuk, hogy az ame­rikai nép sem akar háborút. • Gromiko elvtárs, hogyan ítéli meg ezzel összefüggésben a háborúellenes tömegmozgal­mak szerepét a lázas fegyverke­zés elhárításáért folytatott harcban?- Ezeknek a tömegmozgalmak­nak rendkívül jelentős szerepük van. Az utóbbi időben gyakran hallhatunk ilyen nézeteket: Látják, önök a Szovjetunióban a háború­ellenes tömegmozgalomban bíz­tak, s ezek a mozgalmak ennek ellenére nem akadályozták meg az amerikai rakéták nyugat-euró­pai telepítését, nem akadályozták meg a különböző intézkedések végrehajtását. Ezek az eszmefuttatások igen furcsák. A háborúellenes mozga­lom ugyan nem öleli fel valameny- nyi nemzetet, ám haladó irányt képvisel és bebizonyította, hogy az emberek megvetik mindazokat, akik háborúra ösztönöznek, akik a katonai kiadásokra szavaznak. Az emberek megvetik és elítélik azokat, akik a rakétaarzenálok és a nukleáris arzenálok növelésére törekednek, elítélik és megvetik azokat, akik a törvényhozó szer­vekben a politika további militari- zálására és a lázas fegyverkezés­re szavaznak. Reméljük, hogy ez a mozgalom még távolról sem használta ki po­tenciális lehetőségeit. Reméljük, hogy még nem mondta ki az utol­só szót. És ez jól van így. A közvé­lemény, a tömegek mind jobban tudatosítják, hogy a világ kivételes pillanatot él át, hogy az egész emberiség szempontjából nagy veszély és nagy fenyegetés kelet­kezett, és mindent meg kell tenni e fenyegetés elhárításáért. Azért, hogy ne következzen be a világvé­ge, amellyel évszázadokon ke­resztül ijesztgették az embereket. • Mint ismeretes, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok a korábbi években számos olyan megállapodást kötött, amelyek a kétoldalú kapcsola­tok különböző területein folyta­tott együttműködést érintik, fyli a helyzet ma?- Tömören válaszolok - a hely­zet nem megnyugtató. Számos szerződést - elmondhatjuk, több mint tizet - kötöttünk. E megálla­podások alapján küldöttségeink az Egyesült Államokba látogattak és fordítva, amerikai delegációk ér­keztek a Szovjetunióba, különbö­ző kérdésekről tárgyaltak, s ez mindkét ország hasznára vált. Később ezeket a szerződéseket vagy formálisan felmondták, vagy a valóságbán megszűnt érvényük, mivel az USA kormánya - vonat­kozik ez az utóbbi évekre - úgy döntött, hogy e szerződéseknek nem kell érvényben lenniük. Megkérdeztük Washingtonban: Ezeket a szerződéseket befa­gyasztott állapotban kívánják-e fenntartani, vagy más elképzelé­seik vannak? Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi helyzet károkat okoz önöknek és nekünk is. Nem lenne jobb, ha a szerződések ér­vényesek lennének? Bizonyos gondolkodás után azt válaszolták: Igen, néhány szerző­dést valóban fel kell éleszteni, hogy érvényben legyenek. Né­hány szerződést még felül kell vizsgálni. Mondták ezt először, másodszor és hozzáfűzném, har­madszor ám egyelőre nincs igazi mozgás, a szerződések elenyésző kivétellel bénult állapotban van­nak. • Amint közölték, a küszö­bönálló tárgyalásoknak, akár­csak a fegyverzet korlátozása és csökkentése terén kifejtett vala­mennyi erőfeszítésnek végered­ményben a nukleáris fegyverek teljes és általános felszámolá­sához kell vezetniük. Milyen je­lentőséget tulajdonít a Szovjet­unió e kérdés megoldásának?- Rendkívül nagy jelentőséget. El kell mondanom, a tárgyalások egyik legfőbb célja, ahogy azt mindkét hatalom kinyilatkoztatta, a nukleáris eszközök teljes kiikta­tása a fegyverarzenálokból. Ez igen fontos megállapodás és tar­talmazza a közös nyilatkozat is. Korábban erről nem volt szó a szovjet-amerikai közös nyilatko­zatokban. Úgy véljük, hogy épp a világűrt érintő kérdések megol­dásakor tett gyakorlati lépéseknek nem szabad ellenkezniük ezzel a céllal. Nagy és nemes célról van szó. A Szovjetunió nemcsak ma tűzi ki e célt, ezt tette korábban is, rögtön azután, hogy megjelentek az atomfegyverek. 1946-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete elé terjesztettük a vonatkozó ja­vaslatot, ám akkor nem talált tá­mogatásra, mindenekelőtt az Egyesült Államok részéről nem. Arra van szükség, hogy a fegy­verkezés és a leszerelés terén mindkét hatalom valamennyi lé­pése - nemcsak a Szovjetunióé, hanem az Egyesült Államoké is - ezt a célt hozza közelebb, tehát a nukleáris fegyverek teljes felszá­molását. • A küszöbönálló tárgyalá­son elérhető, kölcsönösen elfo­gadható megállapodások mi­lyen mértékben járulhatnának hozzá a szovjet-amerikai kap­csolatok egészének javulásá­hoz, valamint a nemzetközi helyzet általános javításához?- Vitathatatlanul nagymérték­ben elősegítené a kétoldalú szov- jet-amerikai kapcsolatok javulását. Ez abból is kitűnik, hogy a leglénye­gesebb, amiben a Szovjetunió poli­tikája különbözik az USA politikájá­tól, az a nukleáris fegyverek problé­májának megítélése, az egyenlő­ség és az egyenlő biztonság kérdé­se és a lázas fegyverkezés meg­akadályozásával kapcsolatos hoz­záállás. Ezért érthető, hogy a fenti prob­lémákról szóló megállapodás nyil­vánvalóan nagy haladást jelentene a szovjet-amerikai kapcsolatok ja­vítása terén, főleg ha figyelembe vesszük, hogy mindkét fél kiterjedt nemzetközi érdekekkel rendelkező erős hatalom. Az újságírók végezetül megkö­szönték Andrej Gromikónak a kér­désekre adott kimerítő válaszokat. A belgiumi rakétatelepítésről tárgyal Washingtonban Martens A Fehér Ház határozott ígéretet vár... (ČSTK) - Wielfried Martens belga kormányfő vasárnap Wa­shingtonba érkezett, tegnap pe­dig megkezdte tárgyalásait Ro­nald Reagan elnökkel, George Shultz külügyminiszterrel és Cas­par Weinberger hadügyminisz­terrel. A napirenden elsősorban az új amerikai nukleáris rakéták ter­vezett belgiumi telepítése sze­repel. A Fehér Ház már egyértelműen kinyilvánította, a belga miniszter- elnöktől határozott ígéretet vár, hogy március 1-vel a Florennes-i amerikai támaszponton megkezdi Robotrepülógépek Kísérlet Kanadában (ČSTK) - A kanadai hadügyminisz­térium szóvivője Ottawában közölte, hogy az ország területén ma végrehajt­ják a második amerikai robotrepüló- gép-kísérletet. Március végéig a Pen­tagon még további két kísérle­tet akar végrehajtani Kanada terü­letén. A közlés szerint az első kí­sérlethez hasonlóan - amelyet 1984 márciusában hajtottak végre - ezúttal is az észak-dakotai Grand Forx tá­maszpontról száll fel egy B-52-es bombázó négy robotrepülőgéppel a fe­délzetén. A kanadai Cold Lake tá­maszpont melletti rakétalötér felé re­pülve fogja kipróbálni a rakéták irányitó rendszerét. A kanadai békeharcosok úgy dön­töttek, a Cold Lake támaszpont mellett tüntetést rendeznek tiltakozásul az el­len, hogy Kanada részt vesz az USA veszélyes katonai előkészületeiben. a 48 robotrepülőgép összeszere­lését. A belga lakosság többségé­nek elutasítása ellenére a jobbol­dali Martens-kormány meg akarja valósítani a rakétatelepítést. Az elmúlt napokban az USA már Belgiumba szállította a robot- repülőgépek alkatrészeit. Martens washingtoni útja előtt jelent meg a La Libre Belgique napilap közvélemény-kutatásának eredménye: Belgium lakosságá­nak teljes 75 százaléka ellenzi, hogy a kormány mielőbb döntsön a rakétatelepítésról, ahogy azt az Egyesült Államok követeli. A meg­kérdezettek 42 százaléka nem ha­lasztást, hanem végleges elutasí­tást követel. Weinberger: Az MX „próbakő“ (ČSTK) - Weinberger amerikai hadügyminiszter csatlakozott ah­hoz a hivatalos washingtoni kam­pányhoz, amely célja az MX inter­kontinentális ballisztikus rakéták gyártásának „elfogadtatása“. A CNN tévétársaság által sugár­zott nyilatkozatában egyebek kö­zött hangsúlyozta, hogy „az MX- program az amerikai nukleáris erők korszerűsítésének próbakö­ve“. A Pentagon főnöke odáig ment, hogy azt állította: az MX- ekre kért 1,5 milliárd dolláros összeg elutasítása „negatívan be­folyásolná a Szovjetunióval folyta­tandó leszerelési tárgyalásokat“. ÚJ SZÚ 4 1985. I. 15.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents