Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-05 / 4. szám, szombat

KIS _______ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban „Erdemszerüség“ Egy hosszabb beszámoló olvasásakor próbáltam megfejteni annak a szónak az értelmét, amely a következő mondatban van: ,,Ugyancsak érzékeny kérdés az érdemszerüség elvének az érvényesítése azokkal a termelési-gazdasági egységekkel és vállalatokkal szemben, amelyek a kezdeményező tervezés kere­tében progresszívebb feladatokat vállaltak.“ Az ,,érzékeny kérdés" és a ,,kezdeményező tervezés“ teljesen megszokottnak tűnik föl az ,,érdemszerűség elve“ mellett. Az olvasónak aligha van elképzelése arról, milyen elv az „érdemsze­rűség elve“, amelyet a vállalatokkal szemben akarnak alkalmazni. Ez a mondat talán valamelyest közelebb hoz jelentésének megértéséhez: „Ebben az irányban szó van azokról az utakról is, amelyek a komplex intézkedések alapelveivel összhangban az érdemszerűség következetesebb érvényesítéséhez, a differenci­áltabb bérezéshez vezetnek...“ Az érdemszerüség jelentése tehát érdem szerinti, érdem szerint való jutalmazás. Ezt látszik alátámasztani a következő mondatban betöltött szerepe: „Az érdemszerűség elvének kifeje­zőbb érvényesítése a beruházások szakaszán elősegíti az épít­kezések gyorsabb befejezését.“ Az érdem szerinti jutalmazás vagy érdem szerint való jutal­mazás terjedelmes szerkezet kifejezése egyetlen szóval, nagyon kívánatos és helyeselhető. Az érdemszerűség azonban csupán tömör, de nem egyértelmű, az említett jelentés csak üggyel-bajjal következtethető ki belőle. Mint példáink bizonyítják, az érdem alapszóból a -szerűség képzőbokorral alkotott új szó meglehető­sen bizonytalan jelentésű. A -szerű és a -ség képzőből alakult viszonylag új képzőbokor akadémiai nyelvtanunk szerint familiáris hangulatú, és az alapszóval jelölt kategória határozatlanná téte­lére való. Olyan dolgok megnevezésére használjuk, amelyekről pontosan nem tudjuk, hogy mik, de valamire emlékeztetnek bennünket. Például: állványszerűség, asztalszerüség. Egészen más jelentése van egyes elvont főnevekhez kap­csolva; például elvszerűség, tervszerűség vagy hasonló. Ezek jelentése az alapszóval jelölt fogalomra jellemző eljárás, maga­tartás. Az érdem jelentését tehát a -szerűség (érdemre emlékeztető-re vagy érdemre jellemző eljárás-ra változtatja, s mindkettő távol esik a kifejezni szándékolt érdem szerinti jutalmazás jelentéstől. Ezért nem is tekinthetjük az érdemszerűség-et nyelvünk életké­pes új fejleményének. Azok közé a torzszülöttek közé tartozik, amelyeket a rövid határidő szorításában hoz létre a fordítás. Idézett mondatainkban inkább a nehézkesebb körülírásos formát kell alkalmaznunk, mert ez közérthető. Az elsőben, egyebet is javítva, így: „Ugyancsak kényes kérdés az érdem szerinti jutalmazás elvének alkalmazása azokban a termelési-gazda­sági egységekben és vállalatoknál, amelyek a termelésben kezdeményezve progresszívebb feladatokat vállaltak.“ Hasonlóan javítható, illetve tehető közérthetőbbé a további kettő is. MORVAY GÁBOR Botlások Egy népszerű hetilapunkban olvastam: „A csapadék mennyi­sége (Új-Zélandban) vidékekként is változik“. Bár első látásra talán nem mindenkinek tűnt fel a kiemelt szóalak, most bizonyára mind érezzük: az ún. osztó -nként ragos, egyes számú vidéken­ként helyett csak gépelési vagy nyomdai hibaként került a szö­vegbe az állapothatározói -ként ragos, többes számú vidékek­ként. Vannak olyan botlások, amelyek ártalmatlan ritkaságoknak látszanak, holott eléggé ismétlődnek, s ragályuk is veszélyes marad, amíg nem tudatosítjuk a dolgot. A fönti jelenség is ilyen. Hogy olykor alkalmakként alakot hallottam alkalmanként helyett, azt én is soká hajlandó voltam érzéki csalódásomnak, esetleg kivételes ejtésnek tulajdonítani, egészen addig, mig egy kiváló nyelvtudósunknál ezt olvastam: „valószínűleg korokként, nemzedékekként, sőt talán évtizedenként változó (volt a régi magyar törzsek kapcsolatának szorossága)“. Természetesen az előző két szó helyére is koronként, nemzedékenként kellett volna; de hogy a korrektúra után is benne maradt az ominózus alakpár, némi öntudatlan „hozzászokásra“ vall. Újságnyelvi példáimat mellőzve, egy helyesírási szakkcikkből idézem: ,,A központozás­nak elég általános nemzetközi szabályai vannak, melyek szűkebb kultúrakörökként... változhatnak“; ezt meg egy regényből: „hogy én emberöltőkként találkozom veled“. Itt is nyilván így lett volna jó. -körönként, ill. emberöltőnként. Ma a -ként rag ’milyen minőségben, mint micsoda’ kérdésre felel: „Egyenrangú felekként tárgyaltunk“; az -nként meg ’milyen egységenként számítva, ismételve’ kérdésre: „ Járásonként öt-öt küldött jön“. A hasonló nyelvi alakok bizony zavarják egymás pontos használatát, de „a hibák lélektana“ csak megérteti az -nként helyetti, hibás -kként végződést, nem menti. TOMPA JÓZSEF 1984. december 29-töl 1985. január 4-ig Szombat: lvan Arhipov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első alelnöke befejezte pekingi látogatását • A jö­vő héten kezdődő szovjet-amerikai külügyminisz­teri találkozó előkészületeként összeültek az ame­rikai külügyek irányítói Vasárnap: Az af9an külügyminisztérium nyilatkozatban utasí­totta vissza Ronald Reagan amerikai elnök vádas­kodásait Hétfő' Elhunyt Chan Sy kambodzsai miniszterelnök • Az új indiai kormány letette a hivatali esküt • Szil­veszter éjszakáján nagyszabású tüntetést rendez­tek a szicíliai Comisóban az amerikai rakéták tele­pítése ellen K6dd* Az Aszahi napilap közzétette Andrej Gromikónak a japán olvasókhoz intézett üzenetét • Számos ország államfője foglalkozott a világ égető problé­máival újévi beszédében Szerda: Közzétették az SZKP KB határozatát az 1905-1907­es oroszországi forradalomról • Havannában beje­lentették: 1985 decemberében tartják a Kubai Kom­munista Párt kongresszusát • Megnyílt a Svéd Baloldali Párt - Kommunisták XXVII. kongresszusa • Reagan amerikai elnökkel folytatott tárgyaláso­kat Nakaszone japán miniszterelnök Csütörtök: Libanonban életbe lépett a katonai megnyugvást célzó biztonsági terv • Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta Viktor Kulikov marsallt, a Var­sói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői­nek főparancsnokát • A hanoi külügyminisztérium a vietnami-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételé­nek 35. évfordulója alkalmából jegyzékben fordult Pekinghez: szüntessék be egy hónapra a fegyve­res akciókat Péntek' Az osztrak kormány rendkívüli ülésen tárgyalt a hainburgi vízi erőmű építésével kapcsolatos problémákról Bizakodás Az év első hete a nemzetközi politikában is a latolgatások, mér­legelések ideje, újévi beszédében a világ számos vezető politikusa megfogalmazta a nyolcvanötös esztendő legfontosabb tennivalóit. S nem volt olyan, aki beszédében ne említette volna a hétfőn kezdő­dő szovjet-amerikai külügyminisz­teri találkozóval, az új genfi lesze­relési tárgyalásokkal kapcsolatos elvárásait. Washingtonban sem tartottak év végi pihenőt, az ünnepek alatt is teljes gőzzel működött a külpoli­tikai nagyüzem. Shultz külügymi­niszter és McFarlane nemzetbiz­tonsági főtanácsadó - akik elké­szítették azt a munkaokmányt, amellyel az amerikai küldöttség utazik Genfbe - szombaton Rea- gannel folytatott eszmecserét. Va­sárnap csatlakozott hozzájuk Weinberger hadügyminiszter. Egy fehérházi tájékoztatás szerint az amerikai fél „a témák széles körét átfogó tárgyalási csomagot“ ké­szül magával vinni. Ebből ha más nem is, a ködösí- tési szándék mindenesetre nyil­vánvaló. S az is egyértelmű, Wa­shington számára eléggé kényel­metlen, hogy a világ sokat vár az új genfi párbeszédtől. Reagan egy japán lapnak adott interjújában ki­jelentette: „A várakozásokat rea­lizmussal kell mérsékelni.“ Sze­rinte a kétnapos találkozótól nem lehet sokat várni. Larry Speakes fehérházi szóvivő véleménye: „Kemény alkudozások előtt ál­lunk.“ Míg a külügyek irányítói Kalifor­niában egyeztették a „csomagot“, az amerikai sajtó, konkrétan a The Washington Post és a The New York Times vasárnapi száma egy­behangzóan azt jelentette, hogy az USA nem lesz hajlandó érdemi engedményekre az űrfegyverke­zés kérdésében. A két lap szerint Washington lényegében változat­lan elképzeléseket foglalt a „cso­magba“, s feltétlenül folytatni akarják az „űrvédelmi“ prog­ramot. Mint ismeretes, a Szovjetunió átfogó, a nukleáris és űrfegyver­zetek teljes kérdéskörére kiterjedő tárgyalásokat kíván. Az USA szándékai éppen az átfogó tár­gyalásokat, a két szorosan össze­függő témakörben elérhető meg­állapodásokat veszélyeztetik. A moszkvai Pravda vezércikke szerint a világűr militarizálása semmissé tehet minden ered­ményt, amit a fegyverzetkorláto­zás terén eddig sikerült elérni. Fölösleges két nappal a találko­zó előtt jósolgatni, és tovább rész­letezni, miért akarja Washington mindenáron mérsékelni a közvéle­mény várakozását. A józan embe­rek mindenütt a háborús veszély elhárítását kívánják, kevesebb fegyvert, nagyobb biztonságot akarnak. Az USA nyugat-európai partnerei is megállapodást szeret­nének a két nagyhatalom között. Tegyük hozzá: igazságos, mind­két fél biztonságát garantáló meg­állapodást akarunk. S ez talán csak a Pentagonban tűnhet túl soknak. „A népek nem feledkez­nek meg arról, hogy a második világháborúban a fasizmus fölött aratott győzelem milliók életébe került. Az ebből levonható tanul­ságról sem feledkeznek meg: min­dent meg kell tenni egy újabb háborús katasztrófa kirobbanásá­nak megakadályozásáért“ - mon­dotta Gustáv Husák elvtárs újévi beszédében. Ez a cél kell, hogy vezéreljen minden kormányt, amely felelősséget érez az embe­riség sorsa iránt. Japán-amerikai tárgyalások Washingtonhoz kötődik a hét másik híre: Nakaszone japán mi­niszterelnök Reagan elnökkel foly­tatott presztizstárgyalásokat. A ja­pán kormányfőnek van ugyanis szüksége arra, hogy a washingto­ni úttal próbálja növelni tekintélyét. Egyébként a látogatás sok újat nem hozott a két ország viszonyá­ban, a gazdasági-kereskedelmi problémák maradtak. Ami pedig a nemzetközi politikát illeti, Tokió továbbra is hűen kiszolgálja a wa­shingtoni érdekeket, főleg Japán militarizálásával. A két ország kereskedelmi mér­legében az USA hiánya több mint 30 milliárd dollárra rúg. De hogy semmi se rontsa a nagy egyetér­tést, ezúttal csak óvatosan érintet­ték ezt a kérdést, s megegyeztek abban, hogy valamit majd tenni kell a megoldásért, ami viszont már a szakminiszterek dolga lesz. Reagan üdvözölte azt a tényt, hogy a japán kormány szombaton rekordnagyságú katonai kiadá­sokról döntött: az 1985-re szóló tervezet 6,9 százalékos növeke­dést irányoz elő. (1984-ben 6,55 százalék, 1983-ban pedig 6,5 szá­zalék volt, tehát á növekedési ütem jóval nagyobb, mint amilyet nyugat-európai partnereitől köve­tel Washington.) A japán alkot­mány szerint a fegyverkezési kia­dások nem haladhatják meg a bruttó nemzeti termék egy szá­zalékát. A kormány hivatalos sta­tisztikája most is csak 0,997 szá­zalékról beszél, de a szakértők szerint ez csak zsonglőrködés a számokkal. A kabinet ugyanis számos katonai kiadást egyszerű­en nem számolt bele az összegbe, s a jövő évi fegyvervásárlásoknál - éppen a törvény megkerülése végett - a késleltetett fizetés mód­szerét alkalmazza. E témához tartozik a pár nappal korábban bejelentett hír is, misze­rint a japán vezérkari főnök és a szigetországban állomásozó amerikai erők főparancsnoka To­kióban aláírta a két ország közös hadműveleti megállapodását. A terv a két hadsereg együttműkö­dését tartalmazza arra az esetre, ha Japánt „külföldi támadás fe­nyegetné“, vagy ha az amerikai megítélés szerint a csendes-óce­áni térségben konfliktushelyzet állna elő. A Nakaszone-kabinet militarista irányvonala nagy veszélyeket rejt magában. Az Aszahi napilap janu­ár 1-én közölte Andrej Gromiko újévi üzenetét a japán olvasókhoz, melyben a szovjet politikus megál­lapítja, hogy nemcsak a térség, hanem az egész nemzetközi hely­zet javulását is elősegítené a biza­lom- és biztonságerősítő intézke­désekre vonatkozó szovjet javas­lat megvalósítása a Távol-Kele- ten, s ugyancsak e célt szolgálná, ha az ázsiai és csendes-óceáni államok szerződésben mondaná­nak le az erő alkalmazásáról. Gro­miko rámutatott: e téren jelentős szerep hárul a szovjet-japán kap­csolatokra, ezek jelenlegi állása azonban nem felel meg e követel­ményeknek, mivel Tokió egyre in­kább az USA és a NATO stratégi­ájának szolgálatába áll. Összeállította: MALINÁK ISTVÁN Ismeretes, hogy Örkény István Macskajátéka meghódította a cseh közönséget is. Ezt a tragi­komédiát Székely Gábor vendég­rendezésében több éven át telt ház előtt játszották a prágai Tyl Színházban. Orbán Erzsi figuráját szinte haláláig Dana Medrická ala­kította - felejthetetlenül. A Macskajáték a jelek szerint tovább folytatja csehországi hódí­tó körútját: az elmúlt év végén a Karlovy Vary-i Vitézslav Nezval Színház vitte színre Örkény re­mekművét, ugyancsak nagy SikST­rel. Karéi Tŕebický rendező a két nővér életfelfogását, az élet értel­méről alkotott elképzeléseit helye­zi előtérbe, szellemesen és elgon- dolkodtatóan. A két fő szerepet vendégszinészek, Jarmila Derko- vá (Orbán Erzsi) és Libuša Ŕidelo- vá (Orbán Gizella) alakítják. A fennállásának 40. évforduló­ját ünneplő színház újabb emléke­zetes bemutatóval kedveskedett látogatóinak, akik között sok a kül­földi fürdővendég is. Aleš Morávek Január 1-én ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját a palesztin ellenállási mozgalom. E napon a Jordán folyó megszállt nyugati partján több helyen rendeztek tüntetéseket, az izraeli katonák távozását, a lakosság elleni terror és erőszak megszüntetését követelve. Felvételünk a hebroni megmozdulásról készült. (ČSTK-felvétel) A Macskajáték - Karlovy Varyban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents