Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-28 / 23. szám, hétfő
H egedűs Gézától kölcsönöztem a címet, akinek folytatásos rádiósorozata ismert vagy ma már teljesen elfeledett szerzőket mutát be. Korunk embere - bármennyire is fennen hirdeti, hogy nincs szabadideje - igényli az olvasást, mégha csak újságböngészést ért ez alatt. Ismereteink gyarapításának legmegfelelőbb eszköze az olvasás. Különös befolyásolhatja a vérmérséklet, sőt a pillanatnyi lelkiállapot is. Mindennapi munkánk, sikereink vagy kudarcaink, mind-mind novellák, elbeszélések, regények vagy éppenséggel drámák. Valójában az izgatóan színes irodalomban tulajdonképpen ezeket a témaköröket kell megtalálni. Hogy mégis mit olvassunk? Az egyiket az útleírások „bűvölik“, másokat a sci-fi hódit meg, többek viszont a szépirodalmi alkotásokkal kötnek meghitt barátságot, s annak is hányféle műfajával: verssel, novellával, regénnyel. Ezek az ötletek nem sorolják fel az irodalmi ismeretszerzés valamennyi lehetőségét. Az irodalmi mű kiválasztásához „szimat“ és ösztönösség is kell. Középiskolás koromban például véletlenül vettem meg John Steinbeck Érik a gyümölcs-ét, s ma némi büszkeséggel gondolok e vásárlásra. Az ilyen „szimat“ azonban nem lehet megbízható útmutató. Az irodalom tökéletesebb megismerésének Az olvasás gyönyörűségé sen télen veszünk kezünkbe, olykor unalomból is, könyvet. De nem mindegy, milyet... A könyv kiválasztásának egyik módszere a szelekció. Persze mondhatnánk, nem vagyok járatos az irodalom világában, s a könyvtárosnő sem tud megfelelő felvilágosítással szolgálni. Még így is marad többféle lehetőség, hogy a „kivánt“ könyvet kiválaszthassuk. Megbízható segítőtársunk a fülszöveg, amely pár perc alatt átfutható, s némi tájékoztatást adhat, vajon érdemes-e a könyvvel „hosszabb távon“ foglalkozni. Az íróval és müveivel kapcsolatban még lexikonokból, monográfiákból is tájékozódhatunk. Ha azonban még ez sem elég, lapozzuk fel a könyvszemléket, a kiadói tájékoztatókat, amelyek recenzió formájában értesítenek a vadonatúj müvekről, illetve az újabb kiadásokról. Ugyanígy a sajtóbeli kritikák, recenziók alapján is tájékozódhatunk. Nos, a szelekció nem is olyan könnyű dolog! Akkor hát mit olvassunk? A kérdésre roppant nehéz a válasz. Ami ugyanis nekem tetszik, érdektelenné válhat mások szemében. Az „olvasmány“ megválasztása rengeteg tényezőtől függ: az életkortól, az egyén érdeklődési körétől, csalhatatlan értékmérője egyedül az erudíció lehet. Műveltség nélkül nincs megismerés, csak tarkabarka tündérjáték, feloldhatatlan ellentmondások sora. Nem akarok senkit irodalmárok, történészek kijelentéseivel félrevezetni, miszerint bármit el kell olvasnunk, ami kezünk ügyébe kerül. Ezt tán csak tudományos dolgozók engedhetik meg maguknak, akiknek egyedüli életcélja: minél több szerzőt és művet megismerni. Nekünk azonban, akiknek az olvasás mindössze kedvtelés, gyönyörűséges kikapcsolódás, „téli kellemetesség“, meg kell válogatnunk olvasmányainkat. Életünk egyik megszépítője a könyv. Megtanít harcolni a kitűzött célért, tanácsot is ad bizonyos élethelyzetekben. Az új oktatási törekvések értelmében Szlovákia valamennyi iskolájában bevezetik az esztétikai nevelést, amelynek természetesen egyik életerős hajtása az irodalomesztétika is. Az olvasás - bármennyit is lamentálunk felette - gyönyörű „szórakozás“, nemegyszer intellektuális agytorna. Ám ha lényege megfejtödik, örömet, megköny- nyebbülést és gyönyörűséget érzünk. KÖBÖLKUTI JÓZSEF ÚJ KÖNYVEK Új Mindenes Gyűjtemény 3 A Madách Kiadónak fontos célja az is, hogy fórumot biztosítson az szlovákiai magyar tudományos és ismeretterjesztő irodalom, ezen belül elsősorban a társadalomtudományok művelőinek. Az egyes szakemberek, kutatók önálló tanulmánykötetei és monográfiái mellett főként az Új Mindenes Gyűjtemény évente megjelenő kötetei szolgálják ezt a célt. A sorozat idei, immár harmadik kötete az eddigiektől eltérően tematikus jellegű. Szerzői munkaközössége a kötet összeállítójának, Géczi Lajosnak az irányításával tanulmányokban dogozta fel Kelet-Szlovákia jellegzetes tájegységének, az Ung és Latorca folyók mentének természetrajzát, valamint néprajzának és népművészetének legfontosabb emlékeit, hagyományait. Az írások részletesen, fény- képfelvételekkel és rajzokkal illusztrálva ismertetik a terület állat- és növényvilágát, népi halászatát, fejfáit és szarufaragványait, illetve közük gyermekjátékait és mondó- káit. A néhány évig tanárként is munkálkodó költő és esszéista ezúttal három régi költőt mutat be sajátos megközelítésben. Szenei Molnár Albert (1574-1634), Amadé László (1704—1764) és Baróti Szabó Dávid (1739-1819) életművét annak idején a régi magyar irodalom tanáraként ismerte meg TANULSÁGOK Tőzsér Arpád Tőzsér Árpád: Régi költők, mai tanulságok Világkönyvtár SZERETNÉL JÁTSZANI? Vargha Balázs könyve gyerekeknek és felnőtteknek Nem szokványos gyermekjá- tékgyüjtemény ez. Vargha Balázs könyvét lapozgatva a felnőttnek itt is, ott is, mintha különös „déja vu“-élményben lenne része. Furcsa hangulatok, ízek, izgalmak emléke dereng fel egy-egy régi, ma már nemigen divatos játék olvastán. A papír sótartó. Az összecsavarodott papírkígyó, amit krumpliba szúrva a kályhára tettünk. A titkosírás - mi a GERMA- NIKUS-t játszottuk. Egy doboz gyufával egész délután elszórakoztunk az öregapámmal. Az is játék volt, jut eszembe a könyvet olvasgatva, mikor a nagyapa mondotta, hogy: kutya, macska lába, ne menj a kocsmába, mert a sör is, meg a bor is (- meg a pálinka is, vágom rá -) igen nagyon drága. Meg amikor télen kitettük az udvarra a vízzel teli palackot, és nagy izgalommal vártuk, hogy megrepedjen. Amikor azt meséltük, nagy kacarászás közepette, hogy ültettünk babot, borsót, káposztát ... és cérnamagot a nagymamának. Ma már talán sokan nem is mondanák játékoknak azokat a kis szórakozásokat, amelyeket Vargha Balázs elevenít fel könyvében, a Csip-csip csókától, az olyan „hangszerektől“ kezdve, mint a fűszál, a fésű, egészen a rejt- vénycsinálásig, a kártyavár-építésig. Pedig annyi szellem, kedély és furfang rejlett ezekben a nagyszülőktől tanult apróságokban. Mi alig unatkoztunk a hosszú, falusi téli délutánokon, pedig nemigen voltak bolti játékaink. Madzag, kukoricaszemek, újságpapír is megtette. Vargha Balázs könyve tíz éven aluliaknak való játékokat mutat be, elsősorban a felnőtteknek. Népi játékok, régi játékok és intellektuális, elgondolkodtató „furfangok“ közt válogathatunk, melyek egyedül vagy kettesben is játszhatók. Magam is elfeledkeztem már ezekről a kisgyermekkori örömökről. E stílusosan megírt, népköltészeti, művelődéstörténeti utalásokkal, emlékezésekkel tarkított gyűjtemény, azonkívül, hogy a játékok pontos leírását, módszertanát adja, valami különös, feledésbe merült gyermekkori közérzetet, meleg izgalmas gyermekvilágot ás ki az emlékezetből. Nem a játszóterek, a csoportos, vad játékok kalandjait, hanem a téli alkonyatok elmélyült óráit, amikor a szellem első örömeit ízleli a kisgyerek. (Múzsák) r. v. • Julius Fučík riportjai a világ- irodalom legolvasottabb alkotásai közé tartoznak. Több mint nyolcvan nyelvre fordították le a Riport az akasztófa tövéből című művét, amely a mártír halált halt kommunista újságíró legismertebb könyve. Nemrég a Paraguayi Kommunista Párt kiadója, az Adelante jelentette meg Jaime Dias fordításában. A kötet a dél-amerikai indiánok egyik legelterjedtebb nyelvén (guarani) jelent meg. Jelenleg több mint 2,9 millióan beszélik a guarani nyelvet. A könyvben a fordító előszava mellett Pablo Neruda Fučíkhoz írt verse is megtalálható. • Anglia egyik legnépszerűbb költőjét, az ötvennégy éves Ted Huges-\ nevezték ki a koszorús költő ősi udvari méltóságába. Elődje, Sir John Betheman koszorús költő tavaly halt meg. A koszorús költő tisztségét 1599-ben alapították Angliában: ettől kezdve az ő feladata volt, hogy versben örökítsen meg nevezetesebb eseményeket, például királyi esküvőket, trónörökösök születését vagy nagyobb háborús győzelmeket. A királyi udvartól kapott fizetsége mindezért mindmáig évi 70 font, ma azonban még 27 font járul ehhez a hajdan természetben élvezett több láda délszaki bor fejében. • Számos újrakiadásban láttak napvilágot az NDK-ban Schiller művei, illetve újabb és újabb tanulmányok jelennek meg életéről és művéről, születése 225. évfordulójának alkalmából. Folynak az előkészületek az úgynevezett „Berlini kiadás“ - Schiller összes műveinek kiadása - hasonmás példányainak az elkészítésére. • Párizsi utak -ez a címe Jean Pluyméne nemrég megjelentetett könyvének, melyben az író bejárja a francia főváros ismert és kevésbé ismert, ám patinás kis utcáit, könyvtárait, múzeumait, s csatan- golásaiban mindenüvé elkísérik hajdan volt nagy művészegyéniségek, művészetpártolók. Az író párizsi „irodalmi sétája“ kiválóan alkalmas arra, hogy teljesen új élményben részesítse még azokat az olvasókat is, akik korábban azt hitték, mindent tudnak már ezekről a helyekről. • A legrangosabb jugoszláviai irodalomi díjat idén Desanka Mak- szimovics kapta. A Peter Petrovics Njegos díjat a költőnő egész életművéért ítélték oda. Nyolcvanhat éves koráig tizenöt verskötetet, két regényt és négy elbeszéléskötetet jelentetett meg. Igen jelentős műfordítói munkássága is. Nem kötelező olvasmány (Könözsi István felvétele) mélyebben. Ebben a kötetében a huszadil: századi költő szemével láttatja mindazt, amit az elődök teremtettek: formai tökélyt, nyelvi erélyt. Petr Skarlant: Gyönyörök kora Cúth János: Életfa A népszerű fiatal cseh költő most jelentkezik először prózai művel. Könyve, amint arra az alcím is utal, napló, egy huszonnégy éves fiatalember életének három évét örökíti meg. De akár úgy is jellemezhetnénk, hogy a viszonzatlan, boldogtalan szerelem és a mindig őszinte, mély barátság története. Főhőse - alighanem maga a költő - egyszerre ismeri meg, éli át a két nagy érzést: az imádott nő elvesztése és a legjobb barát váratlan, tragikus halála meghatározza az egész további életét. A szlovákiai magyar irodalom nem bővelkedik olyan izgalmasan megírt mai tárgyú regényekben, amilyen ez a könyv. Az Életfa lélektani regény, melyben egy parasztcsalád viszontagságos sorsával ismertet meg bennünket az író. A regényben különböző korú és műveltségű emberek magánbeszédét halljuk, melyet egy helyen sem szakít meg írói kommentár vagy leírás. A rendkívül fegyelmezetten komponált mű története mozaikszerüen épül fel, s jól érzékelteti a hagyományos paraszti világ felbomlását, illetve átalakulását, annak minden lehetséges veszélyét és csapdáját (az anyagel- vűség minden régi értéket, jellemet és tartást felperzselő pusztítását). ÚJ SZÚ 4 1985. I. 28.
