Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-28 / 23. szám, hétfő

Közös erőfeszítésekkel meg kell akadályozni a háborús pusztítás megismétlődését (Folytatás az 1. oldalról) jó kapcsolatai az európai bizton­ság és stabilitás fontos tényezőjét jelentik azon a földrészen, ahol az emberiség két pusztító világhábo­rút élt át. Mi szövetségesek vol­tunk a hitleri fasizmus elleni harc­ban. Országaink között nincsenek konfliktushelyzetek. A nemzetközi helyzet minden kérdésében ugyan távolról sem vallunk azonos állás­pontot, mégis megelégedéssel ál­lapíthatjuk meg, hogy a béke fenn­tartásához fűződő közös érdeke­ink alapján nemzeti érdekeink is sok ponton egybeesnek. A közelmúltban emlékeztünk meg a szovjet-francia diplomáciai kapcsolatok felvételének 60. év­fordulójáról, és ez az alkalom le­hetőséget nyújtott a kétoldalú együttműködés tapasztalatainak és eredményeinek az értékelésé­re. Ez alapján határozottan állít­hatjuk, hogy ha a béke erősítése és az együttműködés fejlesztése érdekében közös erőfeszítéseket teszünk, ez nemcsak országaink népének, hanem más európai or­szágok népeinek és a nemzetközi biztonságnak is a javára válik. Vi­tathatatlan úgyszintén az is, hogy a szovjet-francia együttmű­ködés megzavarásával - amint er­re már nemegyszer figyelmeztet­tünk - senki sem nyer semmit: nem használ országainknak sem, de a világbéke ügyének sem. Mindezt most azért említem, mert a béke kérdésében veszé­lyes határhoz értünk el. A nemzet­közi helyzet aggasztó. Az embe­rek világszerte egyre határozot­tabban érzik, hogy meg kell állítani az egész emberiség pusztulásával fenyegető fegyverkezési lavinát és kérdezik, hogy mit kell tenni a há­borús veszély elhárítása végett. Hogy mindannyiunkat megment­sük a legrosszabbtól, világosan tudatosítanunk kell, honnan is származik a veszély. Ez alapvető­en fontos kérdés és nem csodál­kozhatunk azon, hogy azok, akik­nek a politikája a tulajdonképpeni fenyegetést jelenti a világbékére nézve, maguk próbálják a közvé­leményt hamis nyomra vezetni. Azt állítják, hogy a háborús ve­szély forrása a Szovjetunió. Aki ezt állítja, az megfeledkezik a tör­ténelemről és nem látja reálisan napjaink tényeit. Felelős államfér­fiak a Nyugaton - beleértve Fran­ciaországot is - .erről tudnak. A je­lenlegi veszély más forrásból táp­lálkozik. És ezt az önök országá­ban úgyszintén jól tudják. Mi gyötri napjainkban Európát? Mindenekelőtt az, hogy megkez­dődött és folytatódik az elsőcsa- pásmérő új típusú amerikai raké­ták telepítése több nyugat-európai országban. Mi nemegyszer té­nyekkel és adatokkal alátámaszt­va magyaráztuk, hogy az említett fajta rakéták elhelyezése meg­bontja a katonai egyensúlyt Euró­pában és célja az egyoldalú elő­nyök biztosítása az USA és a NA­TO számára. Ez súlyosan veszé­lyezteti a szovjet emberek békés életét. De csak az övékét? Vajon nagyobb biztonságban érezhe- tik-e magukat a britek, olaszok, nyugatnémetek és egyáltalán az európaiak? Aligha. Mindezért azo­kat terheli a felelősség, akik ki­kényszerítették, hogy néhány nyu- gat-európei ország területe ameri­kai rakéták kilövőállása legyen. Meg kell mondanunk ugyanakkor nyíltan azt is: azok úgyszintén fe­lelősek, akik így vagy úgy-tettek­kel, szavakkal avagy hallgatással - támogatták az amerikai rakéták európai exportjának megvalósítá­sát. A jelenlegi helyzet olyan, hogy haladéktalanul szükség van az európai stabilitás és biztonság helyreállítására. Nem kevésbé fontos az, hogy útját álljuk a milita­rista és revansista törekvéseknek. A Szovjetunió ennek érdekében is minden szükségeset megtesz. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy ebben a veszélyes történel­mi pillanatban a Szovjetunió és Franciaország közösen sokat te­hetne. Ez a meggyőződésem megerősödött a közelmúltban le­zajlott szovjet-francia csúcsszintü tárgyalások eredményei, a Fran­cois Mitterrand elnökkel folytatott megbeszéléseink alapján, ame­lyek új lehetőségeket kínálnak kapcsolataink fejlesztéséhez, ma­gától értetődően - és ezt hangsú­lyoznám - abban az esetben, ha mindkét részről törekednénk ezek kihasználására. Európában negyven évvel ez­előtt elhallgattak az ágyúk. A szov­jet népnek nagyon mély sebeket kellett begyógyítania, amelyek még ma is fájnak. De a francia nép és más európai népek testén is súlyos hegek keletkeztek. A fasiz­mus és az agresszió erői felett aratott nagy győzelem küszöbön- álló 40. évfordulója jó alkalom arra, hogy mindannyian komolyan elgondolkodjunk a béke sorsa fe­lől. Afelett, hogy mit kell tennie minden kormánynak, minden nép­nek, minden embernek annak ér­dekében, hogy a múlt tragédiája soha többé ne ismétlődjön meg. A szovjet nép békés építőmun­kát folytat. E könyv lapjain szó esik országépító terveinkről. Az olvasó arra utaló konkrét tényeket talál a könyvben, hogy ezek a tervek elválaszthatatlanul összefüggnek a békéről való törődésünkkel. A helyzet arra kényszerít bennün­ket, hogy foglalkozzunk védelmi képességünk tökéletesítésével, de ugyanakkor fel sem merül ben­nünk a gazdasági és szociális programok korlátozása. A jelenle­gi ötéves tervidőszakban orszá­gunkban több mint ezer üzemet adtunk át rendeltetésének. Mint­egy negyvenezer kilométernyi hosszúságban építettünk tranzit gázvezetékeket. A közelmúltban helyeztük üzembe a Bajkál-Amur vasútvonalat, amelyet az évszá­zad építkezésének neveznek. Már most folynak az ezredfordulóig, sőt a későbbi időszakra szóló komplex tudományos-műszaki fej­lesztési program előkészületei. Biztos vagyok afelől, hogy min­den nép saját problémáinak meg­oldására szeretné fordítani meglé­vő forrásait, nem pedig az értel­metlen lázas fegyverkezésre po­csékolni azokat. A szovjet állam létezése óta fáradhatatlanul arról próbálja meggyőzni a többieket: ne a pusztító eszközök előállításá­ban versenyezzünk, hanem a né­peinknek nyújtott vívmányok biz­tosításában. Mi arra törekszünk, hogy olyan­ná tegyük társadalmunkat, amely mindenben megfelelne a szocia­lizmusról alkotott legigényesebb elképzeléseknek. Azoknak az el­képzeléseknek, amelyek a dolgo­zókat és a néptömegeket világ­szerte a szocializmusért vívott küz­delemre ösztönzik. Azoknak az el­képzeléseknek, amelyek bennün­ket mindig arra ösztönöztek, hogy ne elégedjünk meg az elérttel és ne békéljünk meg a hiányossá­gokkal. A szovjet emberek napról napra érzik, hogy életük javul. Nem tud­ják, hogy mi a bizonytalan holnap­tól, a nyomortól való félelem, nem ismerik, hogy mi az hajléktalannak lenni. Nem kell járniuk munkaköz­vetítőkbe, a munkanéiküliség fo­galmát már rég töröltük életünk­ből. A szovjet szocialista demok­rácia tökéletesedik, tovább mélyül az állampolgárok személyi sza­badsága, ugyanez vonatkozik az alapvető emberi jogokra - a mun­kára, a pihenésre, a művelődésre és az egészségügyi gondosko­dásra való jogra is. Ezen az úton haladunk tovább. A könyv olvasóinak és rajtuk keresztül valamennyi francia ál­lampolgárnak további sikereket és boldogságot kívánok és bízom ab­ban, közös erőfeszítéseket te­szünk annak érdekében, hogy minden francia, minden szovjet ember és egész Európa élete biz­tonságosabb, stabilabb legyen. Hogy földrészünkön ne a gyanú- sítgatás és az ellenségeskedés, hanem a megértés és a bizalom uralkodjon, hogy megbízhatóan szavatoljuk a háborús veszély el­hárítását.“ Baráti eszmecsere (ČSTK) - Karel Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szakszervezetek Központi Ta­nácsának elnöke szombaton talál­kozott George Seguival, a CGT francia szakszervezeti központ végrehajtó bizottságának volt főtit­kárával és mai tagjával, a francia- országi szakszervezeti mozgalom történelmi intézetének igazgatójá­val, a francia békemozgalom kivá­ló személyiségével, aki a Szak- szervezetek Központi Tanácsának meghívására szabadságát Cseh­szlovákiában töltötte. Szívélyes, baráti eszmecseré­jük során foglalkoztak a nemzet­közi szakszervezeti mozgalom mai kérdéseivel, mindenekelőtt a szakszervezetek részvételével a békeharcban. Változás történt, fordulatról azonban még nem beszélhetünk (ČSTK) - A Kilences stúdió műsorában a nemzetközi helyzetet, mindenek­előtt a szovjet-amerikai genfi tárgyalások kilátásait elemezte Vagyim Zagla- gyin. az SZKP KB nemzetközi osztályvezetőjének első helyettese és Jevgenyij Primakov, akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Orientális Intézetének igazgatója, akiknek Valentyin Zorin tett fel kérdéseket. NÉHÁNY SORBAN HAFEZ ASSZAD szíriai államfő teg­nap Damaszkuszban fogadta azt a szovjet parlamenti küldöttséget, amely Akii Szalimovnak, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége alelnökének a ve­zetésével sziriai hivatalos baráti láto­gatáson tartózkodik. A megbeszélése­ken megelégedéssel állapították meg, hogy a Baath-párt és az SZKP, vala­mint a két baráti ország kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Szíriai rész­ről méltatták az izraeli agresszió és az imperialista nyomás elleni harchoz nyújtott szovjet támogatást. FRED SINOWATZ osztrák kancellár igyekezett magát elhatárolni hadügy­miniszterének cselekedetétől, aki mint ismeretes, személyesen fogadta az olaszországi börtönből szabadon bo­csátott náci háborús bűnöst, Walter Redert. A kancellár szerint Friedhelm Frischenschlager ezzel durva politikai hibát követett el. A hadügyminiszter tudomásul vette Sinowatz szemrehá­nyásait, akinek írásos magyarázatot ad tettére, de közölte, hogy nincs szándé­kában lemondani. MARGARET THATCHER brit kor­mányfő szombaton chequersi vidéki rezidenciáján fogadta holland kollégá­ját, Ruud Lubberst. A brit miniszterel­nök arról próbálta meggyőzni tárgyaló- partnerét, hogy adja beleegyezését az amerikai rakéták hollandiai telepíté­séhez. SZPIROSZ KIPRIANU ciprusi elnök egyetértett az ENSZ főtitkárának azzal a javaslatával, hogy ismét találkozzon a szigetországban élő török kisebbség vezetőjével, Rauf Denktassal a rende­zetlen ciprusi probléma igazságos megoldása céljából. KATOWICÉBEN tegnap emlékez­tek meg arról, hogy a szovjet hadsereg 40. évvel ezelőtt szabadította fel Felső- Sziléziát. A megemlékezésen részt vettek a legfelsőbb lengyel párt és állami szervek képviselői, valamint egy szovjet katonai küldöttség is. Oswie- czimben, az egykori náci koncentráci­ós tábor területén ugyancsak kegyele- tes megemlékezésre került sor, me­lyen többszáz egykori fogoly adózott a legnagyobb náci haláltáborban el­pusztult négymillió ember emlékének. A résztvevők megkoszorúzták az áldo­zatok emlékművét és koszorúkat he­lyeztek el Oswieczim felszabadításáért folyt harcokban elesett szovjet katonák sírjára. DELHIBEN rendkívüli biztonsági in­tézkedések mellett emlékeztek meg az ország nemzeti ünnepéről. A rendkívüli intézkedésekre azért került sor, mert az egyik napilap értesülése szerint az indiai fővárosban négy fegyveres terro­rista csoport tartózkodik azzal a fel­adattal, hogy meggyilkolják Szingh ál­lamfőt és Radzsiv Gandhi kormányfőt. SZALEM HOSSZ libanoni munka­ügyi, oktatásügyi és kulturális miniszter a hét végén benyújtotta lemondását. Döntését Nabih Berri, a dél-libanoni ügyekért felelős miniszter, az Amal muzulmán mozgalom képviselője kö­zölte, aki szerint lemondási szándéká­nak megváltoztatására próbálják rábír­ni Hosszt. FELIPE GONZALEZ spanyol mi­niszterelnök megerősítette, hogy amíg ő Spanyolország miniszterelnöke, ad­dig nem engedélyezi nukleáris fegyve­rek elhelyezését az ország területén. BÉCSBEN munkabizottságokban folytatódott a leszerelés és az enyhü­lés kérdéseivel foglalkozó harmadik nemzetközi párbeszéd. PÁRIZSBAN háza közelében terro­risták lelőtték René Audran-t, a francia hadügyminisztérium fegyverexportért felelős osztályának igazgatóját. A me­rényletért a Közvetlen akció nevű szer­vezet vállalta a felelősséget. A DISCOVERY amerikai űrrepülő­gép öttagú katonai személyzete Föld körüli pályára helyezte azt a 2,5 tonnás műholdat, amelynek hatalmas anten­nái katonai jellegű adatokat gyűjtenek a Szovjetunióról. Vagyim Zaglagyin egyik válaszában emlékeztetett arra, hogy a genfi kül­ügyminiszteri találkozó eredményeit nemzetközi méretekben kedvezően fo­gadták. A továbbiakban feltette a kér­dést: ,,Ez egyúttal azt jelenti, hogy már fordulat történt a jobb irányába? Én e tekintetben nagyon óvatos lennék. Tény és való, hogy változás történt, de fordulat még nem, csupán a lehetőség adott ehhez. Most olyan helyzet alakult ki, hogy lehetőség van a nemzetközi légkör, a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítására és alkalom kínálkozik a fegyverzetkorlátozási folyamat bein­dításához. Ezt a lehetőséget Genf nyi­totta meg, ez azonban csak alkalom, amellyel élni kell.“ Zaglagyin emlékeztetett Konsztan­tyin Csernyenko szavaira, miszerint a Szovjetunió konstruktív programmal érkezik a tárgyalásokra és pozitív eredmények elérésére törekszik. Ami az Egyesült Államokat illeti, amerikai sajtókommentárokból és vezető wa­shingtoni politkusok kijelentéseiből bi­zonyos fokú kétkedés olvasható ki. Washingtonban arról beszélnek, hogy nagyon elhúzódó tárgyalásokra lehet számítani, amelyek két, sót egyes vé­lemények szerint hét vagy nyolc évig is eltarthatnak A szovjet televízió szokásos külpoli­tikai műsorában Jevgenyij Primakov akadémikus rámutatott arra, hogy szovjet vélemény szerint napjainkban az enyhülési folyamatnak nincs más ésszerű alternatívája. Genfben március 12-én kezdődnek a szovjet-amerikai tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) hangsúlyozta, hogy a genfi meg­beszélések sikere attól függ, a két fél milyen mértékben tartja magát a tárgyalások céljáról és napirendjéről létrejött megálla­podáshoz. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az Andrej Gromiko és George Shultz találkozóján a tárgyalások témájáról és céljairól született megállapodásból indul ki. Mint ismeretes, a két külügymi­niszter megállapodott abban, hogy a tárgyalások témaköre felöleli a kozmikus és nukleáris fegyve­rekkel - a stratégiai és közepes hatótávolságú eszöközöket egy­aránt beleértve - összefüggő átfo­gó kérdéseket, miközben mind­ezeket a problémákat egymással kölcsönös összefüggésben vitat­ják és oldják majd meg. A tárgya­lások célja egy olyan megállapo­dás kidolgozása, amely az űrfegy­verkezés elhárítását és a Földön folyó lázas fegyverkezési hajsza korlátozását, a nukleáris fegyve­reknek a csökkentését eredmé­nyezné. Vlagyimir Lomejko emlékezte­tett az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának a Gromiko-Shultz találkozó után közzétett állásfoglalására, amely hangsúlyozza, hogy reális előrehaladás elérése a lázas fegyverekezés leállításához ve­zető úton csakis a genfi megál­lapodás szigorú megtartásával lehetséges. Rámutatott arra, hogy a szovjet fél azt reméli: a megbeszélések tárgyszerűek lesznek, mindkét részről józan hozzáállást tanúsítanak és senki sem fog előnyök elérésére töre­kedni az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek a megsértésével. Arra a kérdésre, hogy mi törté­nik, ha az amerikai fél folytatja a Pershing-2 és a szárnyas raké­ták európai telepítését, Lomejko Andrej Gromiko szavait idézve hangsúlyozta, hogy az amerikai közepes hatótávolságú eszközök telepítése megkérdőjelezné a genfi tárgyalásokat. „Az ameri­kai felet erre nagyon szeriózusan figyelmeztettük. Bízunk abban, hogy ezt a figyelmeztetést az Egyesült Államok józanul mérle­geli“, mondotta Lomejko. Röviddel azután, hogy Wa­shingtonban és Moszkvában egyi­dejűleg bejelentették a genfi szov­jet-amerikai tárgyalások megkez­désének dátumát, az amerikai el­nök sajtóértekezletet tartott. Ronald Reagan bevezetőjében nagyon általános kijelentéseket tett, hangsúlyozva, hogy az idei év a „lehetőségek esztendeje“ és a leszerelési tárgyalások kilátásait derűlátóan ítéli meg. Abban azon­ban nem biztos, hogy négyéves elnöki megbízatásának lejártáig megmutatkoznak-e az eredmé­nyek. Történelmi események krónikája 1945. január 28.-február 3. • január 28. - az 1. balti front egységei befejezték a Litván SZSZK felszabadítását- a 4. ukrán front és kereté­ben az első csehszlovák hadtest felszabadította Kež- marokot és Poprádot- az 1. ukrán front csapatai befejezték a felső-sziléziai ipari központ felszabadí­tását- Poprád és Svit lakossága a felszabadító csapatok tag­jaként köszöntötte körében L. I. Brezsnyev vezérőrna­gyot, a 4. ukrán front 18. hadserege politikai osztá­lyának főnökét. • január 29. - az 1. belorusz front csapatai Poznantól északnyugatra átlépték az akkori német határt- a 17. német hadsereg új védelmi vonalat kezdett épí­teni Csehszlovákia északi határa közelében- a 4. ukrán front 18. hadse­regének egységei felszaba­dították a Magas-Tátra tér­ségét és több tátraalji köz­séget • január 30. - a 4. ukrán front csapatai felszabadították Zakopanét, a 2. ukrán front egységei Losonctól (Luče­nec) északra és északkelet­re támadtak. A partizánok­kal együttműködve felsza­badították Čierny Balogot- Hitler utolsó rádióbeszé­dében döntő fordulatot és a csodafegyverek bevetése révén végleges győzelmet ígért a németeknek- a felszabadított Kassán (Košice) megjelent a Pravda 4. száma • január 31. - befejeződött Kelet-Poroszországban a középső német hadsereg­csoport bekerítése- a 4. ukrán front csapatai a partizánokkal együttmű­ködve felszabadították Lip­tovsky Hrádokot, Liptovský Pétért és Liptovská Porub- kát, a 2. ukrán front egysé­gei pedig Breznót és Po- lomkát • február 1. - az 1. belorusz front csapatai megközelítet­ték Frankfurt an der Oder-t • február 2. - az 1. csehszlo­vák hadtest egységei foly­tatták a kísérleteket az el­lenség védelmi vonalának áttörésére Liptovský Miku­láš környékén • február 3. - az Odera eléré­sével és több hídfő kiépíté­sével befejeződött az oderai hadművelet, amely során a szovjet egységek 60-70 kilométerre megközelítették Berlint -tm­ÚJ SZÚ 2 1985. I. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents