Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-22 / 18. szám, kedd
Fejlődésünknek mély forradalmi gyökerei vannak Beszélgetés František Cvengroš elvtárssal, az SZLKP Michalovcei Járási Bizottságának vezető titkárával Michalovce híre az utóbbi évtizedekben nagyon megnőtt, gazdag forradalmi múltja egyre inkább közismertté vált - nemcsak hazánkban, hanem annak határain túl is. Ennek több oka van. Mindenekelőtt az, hogy az utóbbi negyven esztendő alatt, tehát a felszabadulást követően rohamosan fejlődött a michaldVcei járás, s ma olyan jelentős iparral és szocialista mezőgazdasággal rendelkezik, melyek termékei a külföldi piacon is közismertek. Évente igen sok hazai és külföldi vendég átutazik a járáson. Azok, akik a közeli Vyšné Nemecké melletti csehszlovák-szovjet határhoz vezető úton a Szovjetunióba és vissza utaznak, s mindazok - évente átlagosan csaknem egymillió ember akik az 1966 óta közkedvelt üdülőközponttá vált, Michalovce közelében elterülő Vihorlat víztározót nyáron felkeresik. Az év százötven napján át fürdőzésre, napozásra alkalmas itt az időjárás. A negyven esztendővel ezelőtt felszabadult járás sokrétű fejlődésének mély forradalmi, munkás- mozgalmi gyökerei vannak. Ezért választottuk beszélgetésünk partneréül František Cvengroš elvtársat, az SZLKP Michalovcei Járási Bizottságának vezető titkárát, aki többek között elmondta:- Úgy gondoljuk, jogos büszkeséggel tölthet el bennünket, a michalovcei járás kommunistáit annak tudata, hogy munkásosztályunk és pártunk történetében megtisztelő helyen szerepelnek a zempléni munkásmozgalom öntudatot formáló, elvhű kommunistákat nevelő és a munkáshatalom kiépítésének megalapozását céltudatosan támogató eseményei. A marxista baloldal csoportosulása Július Maurer elvtárs titkársága alatt, már az 1920—1921-es években működött, dolgozott Mi- chalovcében, ahol a CSKP első pártszervezete 1921 szeptemberében alakult meg. Később itt létrejött a CSKP Területi Bizottsága, 1926-ban már területi pártiskola működött, ahol Klement Gottwald elvtárs is előadott több alkalommal. Olyan erős volt a kommunisták szervezettsége, hogy nálunk a fasizmus uralma alatt is élt a párt, ha nem is legálisan.- Köztudott, hogy Michalovce a felszabadulást követően újból a pártélet egyik fontos központjává vált...- Valóban, itt már 1944 decemberében pezsgő pártmunka folyt. A felszabadító szovjet hadsereg hős fiai még járásunk területén az utolsó községek, Horovce, Tušice felszabadításán fáradoztak, amikor a michalovcei kommunisták, a hat évig tartó illegalitás után, december 1-én megtartották első tagsági gyűlésüket. Ezen negyven kommunista és néhány pártonkí- vüli is részt vett. Nagy szeretettel üdvözölték körükben Maurer elvZárszámadási előzetes hogyan sikerült megvalósítani ezeket a 40 esztendővel ezelőtt megfogalmazott célokat a michalovcei járásban?!- Erre eredményeink adják a legkézzelfoghatóbb választ. Újból hangsúlyozom, mély forradalmi gyökerei vannak a kedvező változásokat hozó eredménysorozatnak. Fejlődésünk mérlegének néhány adatával, összehasonlítás formájában szeretném ezt érzékeltetni. Járásunk ipara például 1947 elején csupán 458 embert foglalkoztatott, jelenleg pedig több mint 46 ezren dolgoznak járásunk ipari és szocialista mezőgazdasági üzemeiben. Az ipar bruttó termelésének értéke meghaladja a hárommilliárd koronát, ami 1960-ban csak 324 millió koronát tett ki. Jelentősen fejlődött járásunk mezőgazdasága is. Állami támogatással sikeres munkát végeztünk és folytatunk a Kelet-szlová- kiai Alföld javítási, vízgazdálkodási rendszerének tökéletesítése, fejlesztése terén. Az utóbbi időszakban járásunk általános fejlesztésére évente átlagosan csaknem 900 millió koronát fordítunk, jóleső érzéssel mondhatom el, hogy a felszabadulást követő időszakban több mint huszonnégyezer lakást építettünk fel a michalovcei járásban, ami a lakásállomány 82 százalékát teszi ki. így sorolhatnám további eredményeinket is, melyekre méltán büszkék lehetünk, mert ezeket járásunk dolgozóinak lelkes munkája gyümölcseként könyvelhetjük el, azzal a tudattal, hogy becsülettel teljesítjük azokat a célokat is, melyeket elődeink negyven évvel ezelőtt kitűztek.- Várhatóan folytatódni fog a járás dolgozóinak munkasikere a 7. ötéves tervidőszak utolsó évében is?- Ebben biztosak vagyunk, bár az idén rendkívül igényes feladatok megvalósítása vár mindannyiunkra. Bízunk abban, hogy mint eddig, most és a jövőben is számíthatunk járásunk kommunistáinak mozgósító erőként ható példamutatására. Az év eleji tagsági gyűlésekre történő előkészületeket értékelve azt tapasztaltuk, hogy a kommunisták tanácskozásai megfelelő, egészséges légkört teremtenek feladataink sikeres teljesítéséhez. Bennünket, a michalovcei járás kommunistáit gazdag forradalmi hagyományaink évfordulói is köteleznek erre. KULIK GELLÉRT Lendületet adó esztendő új szú 1985. I. 22. A mezőgazdaság döntő ágazataiban eredményes esztendőt zártak a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás földművesszövetkezetei és állami gazdaságai. Tavaly gabonafélékből öt tonnán felüli átlagtermést értek el, s jelentősen túlteljesítették a tej-, a tojás- és a hústermelés előirányzatát. Nagyjából e területeken várható az ötéves terv teljesítése is, más növényfajták múlt évi termelési eredményei azonban bizonytalanná teszik a tervidőszak feladatainak teljesítését. Változatlanul nem igazán sikeres az olajnövények, a cukorrépa, a szőlő és a dohány termesztése, s nem a kívánt mértékben javult a helyzet a takarmánytermesztésben sem. Az állattenyésztésben ugyan javult a helyzet, de sem a hízómarháknál, sem a sertéseknél nem érték el a tervezett napi súlygyarapodást, így a gazdaságosság mutatói sem a legkedvezőbbek. A tejtermelésben a járás immár a háromezer literes átlag fölé került, mindez azonban néhány élüzem túltermelésének köszönhető. Tíz földművesszövetkezetben és két állami gazdaságban azonban továbbra is gondot okoz a tejtermelési terv teljesítése. A melléküzemági termelés sem a kívánt mértékben fejlődött. Míg kerületi viszonylatban a gazdaságok jövedelmének 19,6 százaléka származott nem mezőgazdasági termelésből, addig a rimaszombati járásban mindössze az 5,2 százaléka. Bár a mezőgazdasági üzemek múlt évi termelési mérlegét még csak napjainkban készítik, annyi máris bizonyos, hogy kifejezetten rossz esztendőt csak a Várgedei (Hodejov) Efsz zárt; előrelátó volt tehát a járási irányítószerv, amikor már korábban döntést hozott az évek óta vergődő gazdaság felszámolásáról, s helyén Jesenské- ben új állami gazdaságot hozott létre, örvendetes módon a hat gyenge adottságú gazdaságban- a Sajógömöri Efsz kivételével- jelentős javulás tapasztalható. Különösen a rimaszombati Haladás Efsz mutatott látványos fejlődést. A vezetésnek itt Földi András mérnök irányításával sikerült megtalálni a helyes arányokat a termelési ágak fejlesztésében, s a melléküzemági termelés révén nyereségessé vált gazdálkodásuk. Fejlődést mutatott a Bátkai ÁG és az újbásti (Nová Bašta) földművesszövetkezet is. Hagyományosan jó esztendőt zárnak Král'ban, Hrnčiarske Zalužanyban, Rima- szécsen (Rimavská Seč) és Gesz- tetén (Hostice). A járási mezőgazdasági igazgatóság szakemberei úgy vélekednek, hogy az elmúlt sikeres esztendő lendületbe hozta a többi, gazdaságot is, s ennek eredményei már az idén megmutatkoznak. Az új esztendő mindenesetre nagyobb feladatok megoldása elé állítja a gazdaságokat. Jelentős szerkezeti átalakulások várhatók az állattartásban, ami nem megy zökkenők nélkül. A marhahústermelést például 330 tonnával kell fokozni, s a tejtermelés növelését is előirányozza a terv. Mindez aligha képzelhető el a takarmánytermesztés fokozása, minőségének javítása nélkül. Döntő változást kell elérni a cukorrépa és a kukorica termesztésében is. A javulást a termesztési rendszerek szélesebb körű érvényesítésétől, a szakszerű munka elmélyítésétől várják. -h. aA Chomutovi Csőhengerde és Vasmű dolgozói az idén 359 300 tonna acélcsövet gyártanak. Ebből 197 000 tonna 530-720 milliméter átmérőjű, további 10 500 tonna pedig rozsdaálló acélcső lesz az atomenergetika és a vegyipar számára. Termékeik több mint 50 százalékát a Szovjetunióba exportálják. A képen: Ondrej Cicko egy 530 milliméter átmérőjű acélcsövet a kívánt hosszúságra rövidít le. (Libor Zavorál felvétele - ČTK)) Több megértést érdemelnek (Válasz egy elkeseredett elárusítónőnek) Tisztelt asszonyom! Levelét még karácsony előtt hozta a posta, de mivel nevét és címét nem tüntette fel, nem tudtam levélben válaszolni lehangoló, az ünnepek előtti helyzetüket vázoló soraira. Igaz, megmagyarázza, hogy azért írt névtelenül, mert önöknél nincs helye a panaszkodásnak, sem a vezetőknél, sem a szakszervezetnél. így fogalmazott: ,, Minden igaz, amit leírtam és csak töredéke a valóságnak. De tilos panaszkodni“. Én mégis úgy gondolom, hogy az adott helyzetben is lehetne egyet-mást tenni, például feletteseikkel nyíltan megbeszélni a felvetett kérdéseket, de előbb érdemes alaposabban szemügyre venni miről is van szó. Véleménye szerint amit leírt nemcsak a saját tapasztalata és gondja, ezek a kérdések gyakran merülnek fel az elárusítók körében Királyhel- mecen (Kráľovský Chlmec). Azt írja, hogy bár sokat foglalkozik a televízió, a rádió és az újságok a nők munkakörülményeinek javításával, a kereskedelemben foglalkoztatottak nemigen érzik, hogy helyzetük javulna. Példaként hozza fel, hogy valamennyi dolgozónak (a kereskedelemben dolgozókon kívül) heti két szabad napja van. önöknek viszont a szombat délután, a vasárnap és a hétfő délelőtt jelenti a munkaszünetet. Ez ön szerint nem pótolja a két szabad napot. Különösen azért nem, mert a család többi tagja, a férj és a gyerekek szombaton otthon vannak, amíg délelőtt az anyuka dolgozik. Megértem önt mint nőt és anyát. Arról viszont nem feledkezhetünk meg, hogy társadalmunkban nemcsak az egyéni érdekeket kell figyelembe venni. A közösséghez való alkalmazkodás, a lakosság igényeinek kielégítése érdekében a kereskedelemben, a szolgáltatásokban és egyéb ágazatokban dolgozódra különös feladatok hárulnak. A nemzeti bizottságok illetékeseinek körültekintően kell meghatározniuk az üzletek nyitvatartási idejét, úgy, hogy valamennyi dolgozónak alkalma legyen munkája elvégzése után bevásárolni. Az már más kérdés, hogy sok elárusító jár be a városokba a környező falvakból és a munkaszüneti napokon gondot okoz a közlekedés. Tény, jogosan bosszankodnak azon, ha a férjnek szombatonként autóval kell feleségét munkába szállítania (mert más lehetőség nincs) és délután érte is kell menni. De vajon kihasznált lenne-e szombatonként az autóbuszjárat? Hányán utaznának rendszeresen ezzel? Az ünnepek előtti csúcsforgalomban az üzleteket járva gyakran eszembe jutottak sorai: ,,Kérdem öntől, mi mikor készüljünk az ünnepekre? Ugye éjszaka? Nappal meg a pult mögött elvárják, hogy kedvesen mosolyogjunk. Arra senki sem gondol, hogy a pult mögött is nők, anyák dolgoznak, akiknek családjuk van és ők is várják az ünnepeket“. Bevallom őszintén, én úgy éreztem, minden elismerést megérdemelnek a nehéz napokban becsületesen helytálló lányok, aszonyok. Megelégedéssel és örömmel nyugtáztam magamban például azokat a szavakat, melyeket nagy áruházaink több férfi vezetője mondott az aranyvasárnappal kapcsolatban: mi csodáljuk ezeket a nőket. Aki ugyanis józan mércével méri az emberek teljesítményét, helytállását, nem is mondhatott mást. Elhiszem, hogy a kellemetlen konfliktusok, a türelmetlen vásárlók megjegyzései kedvüket szegik és ilyenkor ,,nagyon fáj, hogy céltáblaként támadnak és őrlik idegeinket, mert mi csak elárusítók vagyunk, akiken bosszúságukat is kitölthetik az emberek“. Vigasztalásképp, vagy veheti megnyugtatásnak is: más szakmákban is előadódhatnak hasonló helyzetek, és aki az emberekkel állandó kapcsolatban van, annak számolnia kell ezzel, fel kel erre készülnie. Tudom (tudjuk), sokkal adósa még társadalmunk a kereskedelmi dolgozóknak, a nőknek. Bár munkakörülményeik az utóbbi években gyökeresen megváltoztak, számtalan új, korszerű áruház, üzlet épült, mégis van mit javítani, van mit tennünk, hogy örömmel jöjjenek munkahelyükre. Az utóbbi napok szokatlan hideg időjárása is próbára tette őket. De azt hiszem alkalom volt arra is, hogy a felsőbb szervek is elgondolkozzanak, nem kellene-e a rosszul fűtött, huzatos üzletekben, raktárakban dolgozóknak meleg cipót, munkaruhát is adni. Vagy majd ha a betegség miatt nem lépnek munkába az eladók, akkor jut eszükbe? Visszatérve még őszinte soraihoz. Minden újságíró örül, ha írásaira visszhang érkezik. A pozitív, vagy elmarasztaló észrevételek egyaránt azt jelzik, érdemes volt tollat fogni. Személy szerint szívügyemnek tartom a kereskedelmet, s akkor is a helyzet javítását szorgalmazom, amikor ,,egy szer bírálva, máskor meg pártolva“ írok a kereskedelmi dolgozók, főképp a nők sikereiről és nehézségeiről. Üdvözlettel: DEÁK TERÉZ társat. December 20-án több mint ötven küldött vett részt Michalov- cében az első területi pártkonferencián. Jelen voltak a trebišovi, sečovcei, nagykaposi (Veľké Kapušany), humennéi kommunista küldöttek is, akik szervezetileg kapcsolatban álltak a területi párt- bizottsággal. Ezen a konferencián Július Maurer elvtárs a születő új köztársaság népi demokratikus jellegéről, a Nemzeti Front jelentőségéről, feladatairól, Pavol David elvtárs a megújuló párt szervezeti felépítésének kérdéseiről, a kommunisták és a pártsajtó időszerű feladatairól beszélt. Itt és ekkor történt döntés a területi pártbizottság sajtóorgánuma, a Pravda megjelentetéséről Mint ismeretes, az első példányszámok 1945. január 7-én kerültek az olvasókhoz. Igen fontos dolognak tartom, ezért elmondom, hogy ez az első területi pártkonferencia megtárgyalta és kihirdette a kommunisták legalapvetőbb feladatait körvonalazó irányelveket, melyek útmutatóként szolgáltak az egész környék kommunistái számára. Ezek tulajdonképpen ma sem vesztettek időszerűségükből, érvényesek és alapját képezik a leglényegesebb pártmunkának.- Akkor azt is megkérdezhetem,
