Új Szó, 1985. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-21 / 17. szám, hétfő
A megismerés és tudás kiapadhatatlan forrása (V. I. LENIN HALÁLÁNAK 61. ÉVFORDULÓJÁRA) Az egykori nyaraló ma emlékmúzeum „Életének alapvető célja: az egész emberiség jóléte“ A Vörös tér felől heves robbanások döreje hallatszott. A kővé fagyott földet robbantották ott: Lenin sírhelyét készítették. A tábortüzek, a füstcsóvák fekete-vörös gyászba borították Moszkvát. És fekete-vörös gyász- karszalagot öltöttek kabátjuk ujjá- ra az emberek is, akik végeérhetetlen sorban, lassan haladtak az Oszlópterem felé, ahol Lenint felravatalozták. A sorok messze kint kezdődtek, Moszkva különböző városrészeiben. Jómagam éjjel két órakor álltam be az egyik sorba a Kurszki pályaudvarnál. (...) Mindenki eljött. Mert az egész országban nem volt senki, akinek az életére valamiképp ne hatott volna Lenin léte, senki, aki ne érezte volna magán az ó akaratát. Megváltoztatta az életet. Ez a változás valami roppant geológiai jelenséghez, földcsuszamláshoz hasonlított, alapjaiban rengette meg Oroszországot. “ - így írja le Konsztantyin Pausztovszkij Barangolások könyve című önéletrajzi regényében Lenin temetését. 1924 januárja ... Hat év telt el azóta, hogy Oroszországban győzött a forradalom, s az új társadalmi rend megszilárdult, de a külső - sőt a belső ellenség is - még mindig nem adta fel a reményt, hogy megdönti a proletárdiktatúrát. Lenin halála a bonyolult időszakban óriási csapás volt, mert mint a hivatalos gyászjelentés is hangsúlyozta: „ami proletariátusunkban valóban magasztos és hősies - a rettenthetetlen elme, a hajthatatlan, a szívós, mindent legyőző vasakarat, a rabság és az elnyomás haláláig tartó szent gyűlölete, a hegyeket megmozgató határtalan hit, a hatalmas szervező tehetség -, mindez nagyszerűen testesült meg Leninben...“ Néhány évvel ezelőtt alkalmam nyílt ellátogatni a Moszkvától déli irányban, 35 kilométerre fekvő falucskába - ma Leninszkije Gorki- nak hívják - illetve a közelében levő XVIII. században épült kastélyba, amely ma emlékmúzeum. Ott töltötte Lenin élete utolsó idejét, oda járt pihenni. Először 1918 őszén vonult el a kastélyba, de csak mert rákényszerült: az augusztusban ellene elkövetett merénylet után szüksége volt a pihenésre. Felgyógyulása után folytatta a munkát. A következő években gyakran járt Gorkiba, a hétvégeket és a szabadságát töltötte ott, de a pihenésre szánt időt írásra, jegyzetelésre fordította. Az egykori nyaralóban minden rá emlékeztet: a berendezés, a könyvei, a tolókocsi - mert 1923 márciusában másodszor is szél- hűdés érte. Milyen gyötrelmes kínokat állhatott ki az az ember, aki örökké mozgott, dolgozott, aki egyszer tréfásan mondta „megkezdem nyolcórás munkanapom tizenhatodik óráját“. Hirtelen ápolásra szorult. De akaratereje csodát művelt. Bénaságából felgyógyult; botra támaszkodva ugyan, de járt, és újra megtanult írni - bal kézzel. Állapota annyira javult, hogy feljárt Moszkvába, a Kremlbe. Legendás szerénységét - hogy önmagának sem kívánt többet, mint amennyi másnak jut - a kremlbeli lakása és az egykori nyaraló egyszerű berendezése is bizonyítja. Egy fényűzést azonban megengedett magának: ez pedig a gazdag könyvtár - a Kremlben s a nyaralóban egyaránt. Nagyezsda Krupszkaja hat évvel Lenin halála után ezt írta Gorkijnak. ... mindig eszembe jutott... hogy lljics életének utolsó hónapjában előkereste azt a könyvet, amelyben ön róla írt, és kérte, hogy olvassam fel újra az ön cikkét. Magam előtt látom lljics arcát, ahogy hallgatott és az ablakon át a távolba tekintett - életének eredményeit összegezte és önre gondolt...“ Gorkij az említett cikkben többek között ezt írta Leninről: „... életének alapvető célja: az egész emberiség jóléte, s őneki feltétlenül meg kell pillantania a távoli századok homályában annak a nagyszerű folyamatnak a végét, amelynek kezdetét egész akarata aszkéta módra s bátran szolgálja..." K. Cs. ÚJ SZÚ 3 1985. I. 21. Lenin (Lórincz Gyula festménye) A park, ahol Lenin élete utolsó éveiben sokat sétálgatott (Milan Piovarči felvételei) Hatvanegy évvel azelőtt szomorú hír repült világgá. A nagy ember, Marx és Engels forradalmi tanításának zseniális folytatója 1924. január 21-én elhunyt. A szüntelen munka, az emberfeletti erőfeszítés idő előtt felőrölte egészségét. A Pravda 1924. január 23-i különkiadása kormányhírt közölt V. I. Lenin haláláról, amelyben ez állt: „Nincs már köztünk, de műve nagyon sokáig élni fog. A dolgozó tömegek akaratát teljesítve a szovjet kormány folytatja V. I. Lenin müvét és azon az úton megy tovább, amelyet ő tűzött ki. A szovjethatalom szilárdan áll a helyén, a proletár forradalom vívmányainak vártáján“. Életművének halhatatlanságát dokumentálja az OK/b/P KB kiáltványa is: „... De halála nem jelenti műve végét. Lenin pártunk minden tagjának lelkében él. Pártunk minden egyes tagja része Leninnek. Kommunista családunk Lenin kollektív megtestesítője... Tanítónk halála - ez a súlyos csapás - még szilárdabbá kovácsolja sorainkat. Együtt felsorakozva indulunk harcba a tőke ellen, és a világon semmilyen erő sem akadályozhatja meg végső győzelmünket. Ez a győzelem lesz a legjobb emlékmű Lenin elvtársnak, akit a tömegek mint a legjobb barátjukat lljicsnek neveztek“. A szovjet nép az SZKP vezetésével sikerrel valósítja meg Leninnek a szocializmus építésére vonatkozó tervét. Az ország ipara fellendült, kollektivizálódott a mezőgazdaság, megvalósult a kulturális forradalom. Az emberiség megteremtette a létező szocialista társadalmat, gyakorlati tapasztalatokat szerzett, hogyan építse ezt a társadalmat. A szocialista rend a nehéz próbákat is kiállta. Ebben az évben emlékezünk meg a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott győzelme 40. évfordulójáról, a második világháborúban folytatott hősies harcáról. A Szovjetunió nemzetközi politikája is a Lenin eszméihez való hűség bizonyítéka, melynek alapelve a múltban csakúgy, mint a jelenben, a tartós béke biztosítása. A leninizmus Oroszországban keletkezett, mégsem kizárólag valamiféle orosz doktrína, mint ahogy azt a burzsoá ideológusok és revizionisták hirdetik. A leninizmus nemzetközi tan, mely a nemzetközi munkásosztály gazdasági feltételeiből és harcaiból nőtt ki. Lenin nemcsak a három orosz forradalom tapasztalatait általánosította, hanem egyúttal a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait is. Legjelentősebb tettei közé tartozik az új típusú párt, a jogosan lenini pártnak nevezett, a munkás- osztály forradalmi pártjának létrehozása és kibontakoztatása volt. A történelem igazolta a pártépítés és politikája alapelveinek helyességét, amelyeket a Mi a teendő?, az Egy lépés előre, kettő hátra, a ,,Baloldaliság" - a kommunizmus gyermekbetegsége című műveiben fogalmazott meg, s e munkáinak gondolatai, következtetései ma sem veszítettek időszerűségükből. A kommunista pártok és haladó szervezetek számára tanulságok forrása olyan országokban, ahol jelenleg alakul ki a politikai struktúra és a forradalmi szervezet. Az új típusú lenini párt tudományosan megalapozott, és politikailag jogos létét a hatalmas nemzetközi kommunista mozgalom is bizonyítja, amely valamennyi világrészen több mint kilencven párt 80 millió tagját tömöríti. Korunkban a nemzetközi kommunista mozgalom a legszervezettebb erő, s részvétele a világ országainak politikai életében egyre növekszik. A kommunisták a szociális igazságért, a demokráciáért és a békéért folytatott harc legáldozatosabb és legkövetkezetesebb bajnokai közé tartoznak. Az imperializmus gazdasági és politikai válságainak rendszeres elemzésével Lenin arra a következtetésre jutott, hogy az imperializmus a kapitalizmus legmagasabb és utolsó stádiuma, a szocialista forradalom előestéje. A kapitalizmus monopolista szakaszának tanulmányozása során felfedezte, hogy az imperializmus szakaszában a kapitalizmusban a gazdasági és politikai egyenlőtlenség elmélyülésének és kiéleződésének tendenciája érvényesül. Ebből kiindulva Lenin feltételezte a szocialista forradalom győzelmének lehetőségét az imperializmus időszakában, előbb néhány országban, sőt csak egy kapitalista országban is, amely az imperialista rendszer leggyöngébb láncszemét képezi. Lenin feltételezésének tudományos megalapozottságát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kirobbanása is bebizonyította 1917-ben, egyúttal igazolódott Lenin követelése a szocializmus vívmányai fegyveres erővel történő megvédésének elkerülhetetlenségéről az imperialista agresszióval szemben. Ezt 1918ban jelentette ki, amikor az imperialista államok befejezték az egymás elleni háborúskodást és felsorakoztak a legnagyobb ellenség, a „nemzetközi bolsevizmus“ elleni harcra. A szocializmus megvédése ma is rendkívül időszerű feladat, s a szocialista államok tudatában vannak ennek - a Varsói Szerződés a szocialista rendszer védelmi képességét szilárdítja. A Nyugat legreakciósabb körei azonban koholmányokat terjesztenek az állítólagos szovjet fenyegetésről, annak ellenére, hogy megcáfolhatatlan bizonyítékok léteznek a szovjet kormánynak a békés együttélés elmélyítését célzó igyekezetéről. A valóságban a legnagyobb veszélyt abban látják, hogy a nemzetközi porondon a szocializmus javára változnak az erőviszonyok. Lenin munkássága, életműve hatással volt és egyre nagyobb hatással lesz a világtörténelem alakulására, az emberiség sorsára. A kommunisták nemzedékei váltak a munkásosztály és a dolgozó nép odaadó híveivé Lenin tanítását elsajátítva. Megmutatta az emberiségnek az igazi szabadsághoz és boldogsághoz vezető utat. Lenin nagyszerű eszméit az SZKP és a többi kommunista és marxista-leninista párt tovább fejleszti és megvalósítja. A nemzetközi munkásmozgalom elválaszthatatlan része a CSKP is, amit Husák elvtárs e szavakkal fejezett ki a XVI. kongresszuson. „Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása óta a nemzetközi forradalom elválaszthatatlan része. Büszkék vagyunk rá, hogy pártunk bölcsőjénél a nemzetközi proletariátus nagy vezére állt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szervezője, az új típusú párt, a bolsevikok pártjának megalapítója, Vlagyimir lljics Lenin. Pártunk politikáját a proletár és szocialista internacionalizmus lenini elveihez való hűség, a világ forradalmi és munkáspártjaival való együttműködés és szolidaritás képezi és a jövőben is ez fogja képezni“, dr. RICHARD GROSZ, a bratislavai Komenský Egyetem Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatársa Történelmi események krónikája • január 21. - a 4. ukrán front első gárdahadseregének egységei befejezték a bar- dejovi járás felszabadítását- Michalovcében kinyomtatták a Pravda, az SZLKP sajtószervének 3. számát, amely Lenin halála évfordulójának tiszteletére jelent meg- a 3. és 2. belorusz front csapatainak sikeres hadműveletei után Hitler beleegyezett, hogy a 4. német hadsereg Kelet-Poroszországban visszavonuljon a Mazuri tavak térségében kiépített védelmi vonalig- a Čadca melletti Makovba érkezett a Vlasť nevű partizáncsoport, amely erős partizánegységgé fejlődött- a fasiszták a Žiar nad Hro- nom-i járásban megtámadták Kľak községet, ahol 82 embert kivégeztek, majd a falut felgyújtották. A közeli Ostrý Grúňban 64 lakost gyilkoltak meg és ezt a falut is felperzselték • január 22. - a 4. ukrán front csapatai több tucat községet szabadítottak fel Szlovákiában, többek között Bajerov- cet, Kamenicát, Lipanyt, Kri- vanyt és Mecenzéfet (Me- dzev) • január 23. - Sztálin és Molotov Moszkvában Klement Gottwalddal tárgyalt a Csehszlovákia felszabadításával kapcsolatos kérdésekről és a háború utáni együttműködésről. Sztálin levelet küldött a Londonban tartózkodó Be- nešnek, amelyben Kárpát- Ukrajriával foglalkozott • január 24. - a 3. ukrán front csapatai Budapesttől délnyugatra visszaverték az ellenség ellentámadásait- az SZNT küldöttsége állást foglalt Kárpát-Ukrajna kérdésében és levélben azt javasolta Beneš elnöknek, azonnal kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval Kárpát- Ukrajnának a Szovjetunióhoz való csatolásáról • január 25. - a 3. belorusz front csapatai folytatták a Kalinyingrad elleni támadást, az 1. belorusz front átlépte a poznani védelmi vonalat, az 1. ukrán front pedig az Odera folyót- Japán legfelsőbb katonai tanácsa jóváhagyta a háború további folytatásának programját • január 26. - a 4. ukrán front csapatai felszabadították Kamienkát, Lomničkát, Po- dolinecet, Veľký Lipníket, az I. csehszlovák hadtest egységei pedig Klčovot, Vyšné Repášet, Olšavkát, Vojkov- cet és további községeket. Másnap felszabadult Levoča, Spišská Nová Ves és több község. -^tm1945. Január 21 - - január 27.
