Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-27 / 30. szám
* A párt és a szovjet állam életének jelentős eseménye volt Konsztan- tyin Csernyenkónak, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének beszéde az SZKP azon bizottságának ülésén, amelyet az SZKP programja - a párt legfőbb eszmei-emléleti és politikai dokumentuma - újjászerkesztett változatának elkészítésére alakítottak. Ebben az igen fontos marxista-leninista dokumentumban a párt elméleti gondolata arra összpontosult, hogy értelmezze és értékelje a legutóbbi negyedszázad alatt végbement belső és nemzetközi fejlődés fő eredményeit. „A jelenlegi viszonyok között-hangsúlyozta Konsztantyin Cser- nyenko - programunknak a fejlett szocializmus tökéletesítése programjának kell lennie... A programnak általánosított formában tükröznie kell legjobb eredményeinket, amelyeket valóban elértünk - ez számunkra az országon belül végzett politikai nevelőmunka és azon ideológiai harc szempontjából egyaránt fontos, amelyet a nemzetközi színtéren folytatunk. “ A világméretű fejlődésben is nagy változások történtek, s ez visszatükröződött abban, hogy olyan új fogalmak jelentek meg, amelyek a program jelenlegi szövegében nem szerepelnek. Ilyen a „fejlett szocializmus,“ „a fejlett szocializmus tökéletesítése,“ a „szocialista gazdasági integráció,“ a „szocialista internacionalizmus,“ az „el nem kötelezett államok,“ a „szocialista orientáció“ stb. Ezért nyilvánvalóan szükséges az, hogy pontosabban kidolgozzanak sok olyan tételt, amely a nemzetközi problémákat érinti. S az újjászerkesztett programban visszatükröződnek majd a modern marxista-leninista gondolat következtetései, pártunk és a testvérpártok tapasztalatai, a világ- folyamatok realitásai. Mint Konsztantyin Csernyenko megállapítja, a program kifejező vonásokkal, általános képet nyújt' majd a világ társadalmi arculatát átalakító folyamatokról, s visszatükröződnek benne a világfejlődés fő irányzatai, amelyek a két ellentétes társadalmi-politikai rendszer harcával függnek össze. Különös súlyt fektet a program a békeharc erősítésének szükségességére. A kérdés így vetődik fel: nem szabad megengedni, hogy a két rendszer közötti történelmi vita háborús összeütközés útján dőljön el, mivel ez végzetes lenne az emberiség számára. Ezért a békének Földünkön való megőrzéséért vívott harc - mindenkor az SZKP külpolitikájának központi irányvonala volt. Az újjászerkesztett programban világosan érvényesül majd az a gondolat, hogy ma erősebb mint valaha a kapcsolat a háború és a béke problémái - mint valamennyi globális probléma - és a forradalmi világfolyamat, az osztályharc alakulása között. A forradalmi világfolyamat elmélyülésével párhuzanosan gyengülnek az imperializmus pozíciói, szűkül a bázisa, az erőviszonyok szüntelenül a béke, a demokrácia, a szocializmus javára módosulnak, és ekként egyre reálisabbá válik és reálisabb lesz pártunknak az a következtetése, hogy az atomháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, hogy a világesemények veszélyes alakulása nem tekinthető megfordíthatatlannak. Jelenleg a forradalmi folyamat új vonásokra és tulajdonságokra tett szert, amelyek a harmadik program létrehozása idején nem léteztek. Éppen ezért hangsúlyozta K. Csernyenko: különösen fontos az, hogy az újjászerkesztett program visszatükrözze a forradalmi folyamatban történt minőségi változásokat, ezeknek szerves kapcsolatát a békeharccal. Ma a forradalmi világfolyamat valóban globális, oszthatatlan és megfordíthatatlan lett. Az egyes területeken (Chilében, Szomáliában, Grenadán) történt visszakozás nem áll ellentétben ezzel a következtetéssel. Ez a forradalmi folyamat alakulásának egyenlőtlenségét igazolja. A jelenlegi forradalmi folyamatot példátlan dinamizmus jellemzi. Eltűnnek a forradalom egyes szakaszai közötti, kis átmeneti fokozatok. A nemzeti függetlenségért való harc szakasza jelenleg egyre gyakrabban szervesen összeolvad a társadalmi haladásért, a társadalmi felszabadulásért való harccal. A mai forradalmak sokfélesége és az előttük álló közvetlen társadalmi-gazdasági és politikai feladatok különbözősége ellenére, valamennyit bizonyos mértékben közel hozza egymáshoz a belső dialektikus kölcsönös kapcsolat - az imperializmus ellen, a társadalmi haladásért, a békéért folytatott harc. Ennek folytán növekszik azoknak a fiatal, felszabadult államoknak a száma, amelyek nem fogadják el a kapitalizmust, a szocialista orientáció útját választják. Mindez a béke és a forradalom potenciáljának növekedéséhez vezet. A forradalmi folyamat legfontosabb sajátossága az, hogy új résztvevői jelennek meg, az antiimperialista harc frontja szélesedik. Az el nem kötelezettek mozgalma, amely több mint száz államra terjed ki, meggyőző bizonyíték erre. E mozgalomban állandóan erősödnek az antiimperialista, anti neokolonial ista irányzatok - s ez ténylegesen a forradalmi erők természetes szövetségesévé avatja azt. Az el nem kötelezettek mozgalma a békeharcot is mind nagyobb hozzájárulással gazdagítja. A két ellentétes társadalmi-politikai rendszer harcának elkerülhetetlen következménye a jelenlegi háborúellenes mozgalom, amely aláássa az imperializmus és a militarizmus pilléreit, s még inkább megerősíti a forradalmi erők pozícióját. Ez új jelenség, amely a tudományos és propagandagondolattól mélyreható kidolgozást és megvilágítást követel. Sem tömegszerűség, sem társadalmi összetétel, sem harciasság, sem antiimperialista irányzat terén nincs hozzá hasonló a történelemben. A jelenlegi forradalmi folyamat sajátosságainak és vonásainak feltárásához és megvilágításához kiindulópontul szolgál Csernyenko arra vonatkozó tétele, „hogy a forradalmi világfolyamat kibontakozását a munkás-, nemzeti felszabadító és más haladó mozgalmakkal való változatlan szolidaritásunk pozíciója alapján kell megvilágítani, s fel kell tárni a proletár internacionalizmusra vonatkozó felfogásunkat.“ Ezek a szavak tovább folytatják a lenini hagyományt, a lenini megközelítést a pártprogrammal kapcsolatban. 1918- ban Lenin a programtervezet fogalmazványában, különösen hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a párt programja visszatükrözze az általában valamennyi országban működő demokratikus és forradalmi mozgalom támogatását. Az internacionalizmus - pártunk tevékenységének szerves vonása. Az internacionalizmus szerepe a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcban ma különösen nagy. Az internacionalizmus hatékony ereje nélkül egyetlen társadalmi forradalom, egyetlen békeharc sikeres kimenetele sem képzelhető el. Internacionalista segítség nélkül sem Afganisztánban, sem Etiópiában, sem Nicaraguában, sem Angolában, sem Mo- zambikban, sem Kambodzsában nem győzhetett volna a forradalom. Egyszóval, az internacionális tényező növekedése - a jelenlegi forradalmi világfolyamatnak, a haladó emberiség részéről a békéért, az imperializmus ellen vívott harcnak igen fontos sajátossága. A forradalmi folyamat sikeres fejlődésének leghatalmasabb internacionális tényezője - a szocialista államok megbízható közössége. „A szocialista közösség országainak összeforrottságától - hangsúlyozta Csernyenko - függ majd sok tekintetben a béke megőrzéséért vívott harc sikere is.“ Ezért az SZKP legfőbb gondja az volt és marad, hogy gondoskodjon a szocialista közösség országai egységének és összeforrottságának további erősödéséről, a világszocializmus pozícióinak megszilárdulásáról. Emellett nem csupán az együttműködés szélesítéséről van szó, hanem minőségének, hatékonyságának javításáról is. Azélet megköveteli:- a politikai együttműködés további tökéletesítését, amelynek igen fontos eszközéül szolgál a Varsói Szerződés Szervezete,- a gazdasági integráció minőségileg új színvonalát, mely nélkül már nem képzelhető el a szocialista közösség országainak élete,- a testvérnépek további eszmei közeledését egymáshoz. Ez a három kérdéscsoport alkotja a testvérnépek magasabb államközi közösségének alapját. Ez a közösség internacionális távlati célunk, amelynek megvalósításával szervesen összefügg a béke ügye és az atomháború kiküszöbölése. A szocialista nemzetek internacionális egységének lenini eszméihez híven, az SZKP állandó figyelmet tanúsít a testvérpártok és az országok közötti együttműködés erősítése, kapcsolataik minden eszközzel való elmélyítése iránt. Új bizonyossága ennek a KGST-tagországok Moszkvában tartott legmagasabb szintű gazdasági konferenciája. Ez a tanácskozás igen jelentős esemény a világszocializmus történetében. Fő figyelme a testvérországok közötti sokoldalú kapcsolatok további elmélyítésének és tökéletesítésének távlatára, kérdéseire, valamint a legutóbbi években megváltozott belső és külső feltételekből származó feladatok megoldására összpontosult. Nagy előrelépés történt a gazdaságpolitika egyeztetése terén, meghatározták a közösség államainak a népgazdaság kulcságazataiban, a tudományos-technikai haladás területén folytatott együttműködése tartós irányait. A forradalmi viiágfolyamat legfontosabb sajátossága az, hogy szüntelenül növekszik benne a kommunista mozgalom szerepe. A kommunista mozgalom ma nemcsak a bolygónk megújhodásáért, hanem a békéért, az emberi civilizáció megőrzéséért is folyó harc élcsapatában halad. Az SZKP mindent megtesz, ami tőle telik, hogy a kommunista mozgalom szilárdabban támaszkodjon a marxista-leninista tudományra, mélyrehatóbban elsajátítsa a győzelmes szocialista forradalmak, a létező szocializmus tapasztalatait. Az újjászerkesztett program jelentős szerepet játszik majd a világméretű ideológiai harcban. Az Októberi Forradalom győzelme után, amikor elfogadták a szocializmus felépítésének programját, Lenin hangsúlyozta: „Mi a marxista program alapján neveltük a proletariátus pártját, és ugyanígy kell nevelni a dolgozóknak azokat a tízmillióit, akik nálunk élnek.“ Az SZKP újjászerkesztett programja is ezt a nemes feladatot szolgálja majd. A. SATOV (APN) A PÁRT ÉS A SZOVJET ÁLLAM ÉLETÉNEK JELENTŐS ESEMÉNYE úJtezó 5 >84. VII. 27. „Fekete köd gomolygott felénk és beboritott minket. Rettenetes szag volt. A törzs öregei gödröket ástak a homokba és mi belefeküdtünk... öt nappal később az öregek egymás után meghaltak.“ így írja le Yami Lester, a yankuyatjara ausztráliai őslakos törzs tagja és az Alice Springs-i Őslakosság Fejlesztési Intézetének igazgatója a dél-ausztráliai Maralinga sivatagban 1953 októberében végrehajtott atomrobbantás radioaktív hamuját. A ma 42 éves Lester ezen élménye után megvakult. Angol és ausztráliai titkos dokumentumok arra mutatnak, hogy az 1953-ban Maralingában végrehajtott angol atomrobbantás alkalmával nem tettek elegendő biztonsági intézkedéseket. A kísérletnél bevetett katonák és polgári munkások és a kísérleti terület evakuálásánál „ottfelejtett“ fekete őslakosok így kísérleti nyu- lakká váltak. Tom Cutter, az őslakosság Alice Springs-i egészségügyi szolgálatának tisztségviselője már 1980 májusában arról számolt be, a robbantás után legalább 30, de valószínűleg 50 őslakos halt meg a sivatagban és a rákos megbetegedések száma egyes őslakosközségekben a kísérlet óta kétszeresére emelkedett. A beszámolónak senki sem szentelt nagy figyelmet. 1983 szeptemberében az ausztráliai kormány Canberrában közölte: nincs bizonyíték arra, hogy az angol atomfegyver-kísérletek kárt okoztak volna a lakosság egészségében. Több mint 20 évvel az angol atomfegyver-kísérletek után az ausztráliai hadügyminisztérium most beismerte, hogy a kísérleteknél az angol és az új-zélandi katonák mellett 15 000 ausztráliait is bevetettek. Ezek közül - mint megállapították - mintegy 1300 volt „valóságosan vagy potenciálisan“ radioaktív sugárzásnak kitéve. Gordon Scholes hadügyminiszter beismerte, hogy egyesek mindössze 1,6 kilométer távolságra voltak a robbanás helyétől. Csak keveseknek voft kielégítő védőöltözéke. A cél brit dokumentumok szerint az volt, hogy megállapítsák, hogyan reagálnak a katonák az atomrobbantásra. John Morosi, aki most egy melbourne-i sugárlaboratórium vezetője, így emlékezik vissza a maralingai A fekete köd halált hozott robbantásra: „A robbanás után a radioaktív területre vezettük a katonákat, hogy bebizonyítsuk nekik: beléphetnek egy ilyen övezetbe, anélkül, hogy bármi bajuk történne.“ Frank Beitzelt 54 éves volt tengerésztiszt kijelentette: „Azt a parancsot kaptuk, hogy a szabadban álljunk fel, hunyjuk be a szemünket és a kezünket tartsuk az arcunk elé... A robbanáskor kezem minden csontját láttam, mint egy röntgenképen... Rengeteg bajtársam halt meg azóta rákban.“ Több ausztráliai repülőgépnek kellett átrepülnie a radioaktiv felhőn. A repülőgépek utána annyira szennyezettek voltak, hogy sokat meg kellett semmisiteni. „A Geiger-számlá- lók kopogtak, mint a bolondok. Csak a rendes pilótaruha volt rajtunk. Most rákos vagyok, a fülemben és a nyakamon van daganat“ - mondja az 58 éves queenslandi Colin Bird volt pilóta. William Charles Jones törzsőrmester a robbanás idejében a robbantás közelében egy harckocsiban ült, amelyben a nyomáshullám hatását kellett mérnie. Jones 1966-ban 39 éves korában szklerotikus gerincvelőrákban meghalt. Ez csak néhány a sok eset közül, amely ezekben a napokban Ausztráliában ismertté vált. Eddig körülbelül 120 ausztráliai kért kártérítést az atombomba-kísérlet és a sugárzás okozta betegség miatt. A kormány eddig nemigen ismerte el a panaszokat és csak kevés esetben fizetett kártérítést. A hallgatás most megtört. .Azzal fenyegettek minket, hogy bezárnak, vagy agyonlőnek, ha a kísérletről beszélünk“ - jelentette ki Bird. Mások arról számoltak be, hogy az ausztráliai titkosszolgálat figyelmeztette őket, ne fecsegjék ki a kísérletek részleteit. Az adelaide-i John Burke, a légierő volt technikusa egyike azoknak, akik most megszegték hivatali titoktartási esküjüket. Burkénak gyógyíthatatlan gyomorrákja van - amelyet annak tulajdonít, hogy hosszú ideig szolgált Maralingában - és nincs mit veszítenie. Az ausztráliai közvélemény először hallott a Maralinga vidékén folytatott eddig ismeretlen titkos kísérletekről, amelyek 1963-ig tartottak. Dél-Ausztrália szövetségi állam kormánya éppen visszaadta Maralinga 76 000 négyzetkilométer nagyságú területét tulajdonosának, a yalata törzsnek. Azok az őslakosok, akiket a kísérlet előtt evakuáltak törzsi területükről és azóta számkivetésben éltek, ma felteszik a kérdést, hogy hazatérhetnek-e valaha őseik és szent helyeik földjére, és visszatérhetnek-e hagyományos életmódjukhoz. (Frankfurter Rund sc hág)
