Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-28 / 52. szám
imiiiiiiiimiiiiiimmiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimi előttünk álló esztendő még a 7. ötéves tervidőszakhoz tartozik, gazdaságunk további fejlődésének kérdéseit vizsgálva azonban inkább már a következő tervidőszak esélyeit, feltételeit és követelményeit latolgatjuk. A gyors változások korszakát éljük, s ez sokféle módon nyilvánul meg mindennapi életünkben. A legjelentősebb változások a gazdaság területén, a termelési alapban következnek be, s az ezeket kiváltó okok között ugyanúgy ott találjuk a gazdaság nyersanyag- és energia- ellátására szolgáló természeti kincsek felértékelődését, mint a társadalom új minőségű szükségleteit, s a tudományos-műszaki haladás adta lehetőségek kihasználásának ösztönző, sőt parancsoló követelményét. Sokféle módon jellemezhetjük, számos oldalról vizsgálhatjuk azt az új jelenséget, amit általában és leegyszerűsítve intenzív gazdaságfejlesztésnek szoktunk nevezni. Tudjuk már, hogy lényegében egy új korszak kezdetéről van szó, amely sok tekintetben más magatartást igényel, mint amilyenhez eddig hozzá voltunk szokva. A szakiroda- lomban jogosan nevezik ezt a fejlődési szakaszt világgazdasági korszakváltásnak, új növekedési pályára való áttérésnek. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ezen a pályán csak úgy haladhatunk eredményesen, ha idejében, céltudatosan, minden részletére kiterjedően felkészülünk rá. Szükségletek és lehetőségek Mint már említettük, a gazdaságfejlesztés intenzív útjára való áttérést különböző objektív okok teszik szükségessé. Ezek közül egyesek folyátnatosan hatnak, mások viszont váratlanul, ugrásszerűen következnek be. Az utóbbiak közé sorolhatjuk például a kőolaj két világpiaci árrobbanását a hetvenes évek folyamán, amelyek az iparilag fejlett nyugat-európai tőkés országokra közvetlenebb hatást fejtettek ki, s nagyobb gazdasági és társadalmi megrázkódtatásokkal is jártak, de ugyanakkor a gyorsabb alkalmazkodást is kikényszerítették tőlük. Nálunk az árrobbanások hatása - elsősorban a Szovjetunióval folytatott hosszú távú és szilárd gazdasági kapcsolatoknak köszönhetően - nem volt ilyen közvetlen, és ennek megfelelően az új energiaárakhoz való alkalmazkodás üteme is lassúbb volt. Amíg egyes okok és körülmények, mint például az energiapiac és ezzel összefüggésben az egész világgazdasági helyzet alakulása, a fejlődő országok élelmiszerellátási gondjainak nemzetközi vonatkozásai, a környezet- védelem szempontjai stb. szükségessé teszik a nagyobb hatékonyságra és gazdaságosságra, a források takarékosabb felhasználására irányuló intenzív gazdaságfejlesztést, ugyanakkor olyan új tényezők és feltételek is vannak, amelyek ezt lehetővé teszik. Megemlíthetjük például az utóbbi évtizedek legjelentősebb tudományos felfedezéseit és kutatási eredményeit, például az atomenergia békés célú hasznosítását, az elektronikus számítógépek, majd pedig a mikroprocesszoros technika megjelenését, a hagyományos anyagokat kitűnően helyettesítő műanyagok sokaságát, s újabban a biotechnológiai kutatások sokat ígérő fejlődését. Az intenzív gazdaságfejlesztés előttünk álló korszakában egyaránt tornyosulnak a megoldásra váró problémák és a megvalósításra váró megoldások, s ezt a korszakot' a kínálkozó eszközök, módszerek és források szempontjából jogosan nevezhetjük a tudományos-technikai forradalom korszakának. Minél gyorsabb haladást érünk el ilyen vonatkozásokban az anyagi termelés egyes területein és a közéletben, például a köz- és a szakoktatás területén, valamint a társadalmi tudat formálásában, annál jobb feltételeket teremtünk gazdaságunk további dinamikus növekedéséhez, s ezen az alapon társadalmunk sokoldalú fejlődéséhez. Összefüggő feladatok A nemzeti jövedelem növelésének alapvető forrását képező tudományos-műszaki haladás feladatai rendkívül szerteágazóak, hiszen kivétel nélkül érintenek minden termelési és szolgáltatási ágazatot. Emellett azonban rendszerint valamilyen közös jellegük is van, s céljaik szempontjából is csoportosíthatók, összefüggő területet képeznek például a tüzelőanyagok és az energia takarékosabb felhasználására irányuló intézkedések (02-es állami célprogram), s külön szakterületekre bontják fel a népgazdaság elektronizálásának a programjait. Az egyes népgazdasági ágazatok és szakágazatok specifikus körülményei határozzák meg, hogy mire kell és lehet összpontosítani a figyelmet a tudományos-műszaki fejlesztés területén. Egyes helyeken a gyártmányfejlesztésre, máshol a technológiai eljárások fejlesztésére, vagy a termelési folyamat valamelyik kiemelt szakaszára kell helyezni a súlyt. Mindebből világosan kitűnik, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés feladatainak ez a széles skálája messze meghaladja egy-egy kisebb vagy közepes ország erejét és képességeit. Ezért ezek döntő többségét csak nemzetközi együttműködésben, a szocialista gazdasági integrációban rejlő lehetőségek mélyebb, tervszerűbb, következetesebb és intenzívebb kihasználásával lehet végrehajtani. Az intenzív gazdaságfejlesztés egyes követelményei, szempontjai és céljai között kölcsönös összefüggések vannak, ezért nehéz lenne közöttük bizonyos fontossági sorrendet kialakítani. A termékek világpiaci versenyképességének a követelménye például szorosan összefügg a műszaki színvonal és a minőség javításának általános követelményével, ez a technológiai eljárások tökéletesítésének, illetve az új gyártási módszerek bevezetésének a feladatával, az utóbbi pedig a termelés energia- és anyagigényességének a kérdéseivel. Az egyes szakaszokon elért eredmények egyébként is a nemzeti jövedelem létrehozásának közös forrását képezik, ezért mindegyikre a lehető legnagyobb gondot és figyelmet kell fordítani. Ennek ellenére vannak olyan központi problémák, amelyek az egyes országok természeti-gazdasági adottságaiból, termelési struktúrájából, esetleg gazdasági-pénzügyi helyzetéből kiindulva kiemelt helyen szerepelnek. A mi tétételeink között a gazdaság energiaigényességét tekinthetjük ilyen központi kérdésnek. Erre elsősorban az eddigi fejlődés nemzetközi összehasonlításokban végzett értékeléséből következtethetünk. Változások az ország energiamérlegében A hatvanas évek folyamán a csehszlovák népgazdaság fejlődésében is megmutatkozott a kőolaj alacsony ára. Az elsődleges energiaforrások összetételében a szén részesedése az 1960-as 88,6 százalékról 1970-re 75,3 százalékra csökkent, míg a folyékony tüzelőanyagoké 6,7 százalékról 17,6 százalékra nőtt. Ebben az időszakban az energiaszükséglet növekményét teljes mértékben behozatalból fedeztük. Ez az irányzat azonban a hetvenes években is folytatódott, s a szilárd tüzelőanyagok részaránya 1980-bán már 61,8 százalékra csökkent, a folyékony tüzelőanyagoké pedig elérte a 25,5 százalékot. Ebben az évben már a gáznemű tüzelőanyagok részaránya is megközelítette a 9 százalékot. Igaz ugyan, hogy ez a fejlődés a nemes tüzelőanyagok nagyobb hatásfokának köszönhetően az 1970-tól 1980-ig terjedő időszakban egyezményes tüzelőanyagban számitva több mint 21 százalékkal csökkentette a nemzeti jövedelem egységére eső fajlagos energiafogyasztást, de ugyanakkor mintegy kétszeresére nőtt ennek pénzben kifejezett értéke. Például 1973-ban 1 milliárd korona értékű nemzeti jövedelem létrehozásához 46,4 millió korona értékű elsődleges energiaforrást használtunk fel, ami 1980-ban 83,8 millió koronát ért el. Az 1970-től 1980- ig terjedő időszakban egyébként a hazai energiaforrások részaránya a teljes fogyasztásban 80,9 százalékról 67,4 százalékra csökkent. Amíg 1970-ben 4,5 milliárd koronát fizettünk a behozott tüzelőanyagokért és energiáért, az 1980-as behozatal már 28 milliárd koronába került. Tudatosítani kell azonban, hogy itt nem konjunkturális áringadozásokról van szó, hanem arról, hogy a hagyományos energiahordozók kitermelése más szocialista országokba is egyre körülményesebb és költségesebb. Csakúgy mint (ÖSTK-felvétel) nálunk, a Szovjetunióban például egyre távolabb és rendkívül bonyolult feltételek között folyik a kőolaj és a földgáz kitermelése, ami természetesen a szállítási költségeket is növeli. Az ésszerűsítési programok útján A hetvenes év«k végére egyre szorosabbá vált az összefüggés a gazdasági növekedés üteme és a gazdaság energiaigényessége között. Az említett feltételek között a csehszlovák népgazdaság energiaigényes termelési szerkezete a nemzeti jövedelem növelésének korlátozó tényezőjévé vált. A megoldást a hazai szénkitermelés nagy anyagi áldozatokkal járó növelése sem jelenthette, s az atomenergetikai program is csak fokozatosan fejtheti ki a hatását. Mindez halaszthatatlan követelménnyé tette a népgazdaság energiaigényességének a csökkentését, elsősorban a termelésben alkalmazott szerkezeti változtatásokkal. Ez természetesen költséges beruházásokkal járó, hosszú távú folyamat, amely a tüzelőanyagok és az energia fogyasztásának ésszerűsítési programjai keretében a hétvenes évek elején elkezdődött. Az 1972-1975-ös évekre kidolgozott állami program 4,5 millió tonna egyezményes tüzelőanyag relatív megtakarításával számolt, a valóságban 6,8 millió tonnát sikerült megtakarítani. A 6. ötéves tervidőszakra kidolgozott új állami ésszerűsítési program évente legalább 2-2,5 százalékos megtakarítást irányzott elő, ami öt év alatt 10,4 millió tonna egyezményes tüzelőanyagnak felelt meg. A valóságban 1975-től 1980-ig 12,7 millió tonna egyezményes tüzelőanyagot sikerült megtakarítani. A tüzelőanyag- és energiafogyasztás állami ésszerűsítési programját a 7. ötéves tervidőszakra a szövetségi kormány 156. számú határozata hagyta jóvá 1982 májusában. Ennek értelmében az előirányzott feladat 14,56 millió tonna egyezményes tüzelőanyag megtakarítása. Ebből 2,35 tonnát szerkezeti változások útján kell megtakarítani a kohászati és a vegyipari, valamint az építőipari termelésben. Ez az állami célprogram különösen nagy súlyt helyez az energiatakarékos technológiai eljárások bevezetésére, a gazdaság anyagigényességének csökkentésére, valamint a nem hagyományos, másodlagos energiaforrások hasznosítására. Az energiafogyasztás ésszerűsítésére szolgáló beruházási keret az 1981 -1985-ös években eléri a 10 milliárd koronát. Az eddigi évek eredményei szerint ebben a tervidőszakban is túlteljesítjük az előirányzott feladatokat, habár az utóbbi időben a tüzelőanyag-energetikai mérlegben bekövetkezett változások hatására némileg lelassult az energiaigényesség csökkentésének az üteme. 1981-ben például 114,6 százalékra teljesítettük az évi feladatot, 1982- ben 113,7 százalékra 1983-ban pedig mintegy 5 százalékos volt a túlteljesítés mértéke. A legnagyobb tartalékok A tüzelőanyag- és energiafogyasztás ésszerűsítésének számos útja, formája és módszere van, beleértve a források mérlegelosztásos rendszerét, az árrendezéseket, valamint a takarékoskodás különböző formáit. A legjelentősebb megtakarításokat azonban a termelés szakaszán kell elérni, mégpedig a legtöbb energiát fogyasztó,ágazatokban. A vaskohászat például 1980-ban az elsődleges energiaforrások 15,6 százalékát fogyasztotta Csehszlovákiában. Igaz ugyan, hogy a nemzetközi élvonalba tartozunk az egy lakosra jutó acéltermelésben, de ez egyúttal azt is jelenti, hogy két és félszer több acélt termelünk a nemzeti jövedelem egységére számítva, mint az iparilag fejlett nyugat-európai országokban. Ez a csehszlovák ipar történelmileg kialakult fémigényes szerkezetével függ össze, amit csak fokozatosan lehet megváltoztatni, ezért az energiaigényesség csökkentését a kohászat területén elsősorban a termelési folyamatok korszerűsítésével kell elérni. Alapvető mértékben'csökkentheti például az acélgyártás energiaigényességét a siemens-martin kemencék oxigénkonverterekkel való helyettesítése. A martinkemencék használatának voltak bizonyos előnyei, ezért ez az eljárás jelentősen elterjedt a csehszlovák kohászatban, de energiaszükségletüket 50-75 százalékban fűtőolajjal kell fedezni, míg az oxigénkonverteres eljárásnál a folyékony tüzelőanyagok használatát teljesen mellőzni lehet, s az energiaszükséglet 78-80 százalékát az oxigén pótolja. A mi feltételeink között a Szövetségi Kohászati és Nehézgépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál a siemensmartin kemencékben gyártott acél részaránya az 1980-as 33,4 százalékról 1985-ben 20,1 százalékra csökken, míg az oxigénkonverteres acél részaránya az 1980-as nem egészen 26 százalékról 40 százalékra növekszik. Emellett 1985-ben az elektroacél gyártásának a részaránya is eléri a 14,7 százalékot. Ez az átállás más iparilag fejlett országokban gyorsabb ütemű volt, ezért itt még jelentős tartalékaink vannak, amíg elérjük azt az ideálisnak tartott arányt, amelyben a konverteracél 70-75, az elektroacél pedig 25-30 százalékos mértékben szerepel. Az említett példa csupán egyike azoknak a nagy lehetőségeknek, amelyek a csehszlovák népgazdaság energia- igényességének csökkentésében fontos szerepet játszanak. Hasonló eredményeket várhatunk az egész energetikai rendszer korszerúsitésétől, a nagyobb teljesítményű energetikai blokkokra való áttéréstől, valamint a szocialista országok egyes energetikai rendszerében eszközölt intézkedésektől. A KGST-országok közös atomenergetikai programjának megvalósítása a legközelebbi években gyorsuló ütemben fogja csökkenteni a hagyományos energiaforrások kitermelésére és beszerzésére nehezedő jelenlegi terheket, addig azonban minden lehetőséget ki kell használni a népgazdaság energiaigényességének alapvető mértékű csökkentésére, mind a termelés szakaszán, mind pedig a fogyasztás más területein, mert csak így érhetjük el a gazdasági növekedés 1985-re tervezett, s az egész 8. ötéves tervidőszakra előirányzott ütemét. ♦ MAKRAI MIKLÓS IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIfllI MHTBQIU immm
