Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-28 / 52. szám
(Muli számvetés Szlovákia fővárosában, a Duna jobb partján elterülő, épülő városrészben az utóbbi években sok száz fiatal lelt új vagy első otthonra. A panelházak egyformának tűnő lakásaiban azonban más-más élet folyik. Az egyik három szobásban a Kotolácsi család él. Hozzájuk látogattunk el, hogy felidézzük az elmúlt tizenkét hónap eseményeit, hogy elmondják, mit hozott számukra az 1984-es év. Csak ilyenkor este van együtt a család. Gáborka ma különösen szófogadó, hisz ha idegen van a házban, első szóra illik felvenni a pizsamát. Az esti mese megtekintését senki kedvéért sem hagyná ki, de azért apuka a lefekvés után még felolvas a kedvenc könyvből. Erzsébet asszony sóhajt egyet, mielőtt beszélni kezd:- Felejthetetlenül nehéz esztendő volt. De sikeresen túl vagyunk rajta. Befejeztem tanulmányaimat a Közgazdasági Főiskolán, tehát az utolsó év izgalmaival éltünk őszig. Csupán a diplomaosztás után lélegeztünk fel, s azóta élvezzük a viszonylagos gondtalanságot. Gáborka szokatlanul gyorsan elaludt, s a családfő jól végezvén dolgát, szintén helyet foglal a lakószobában, hogy bekapcsolódjon a közös számvetésbe: Gáborka betegeskedése sok gondot okoz anyukájának- Amikor összeházasodtunk, dönteni kellett, hol telepszünk le. Én már akkor Bratislavában dolgoztam, de édesapám ingázását látva, elhatároztam, hogy én másképp csinálom majd: naponta együtt kell lennie a családnak.- Nem vettek fel a főiskolára - veszi át a szót a feleség. - Munkába léptem, a Hydroconsult vállalatnál alkalmaztak operátorként. Később úgy döntöttem: munka mellett tanulok. Szerencsére a vállalat beleegyezett, így elkezdődött a ,.tarka“ öt év. ■ Kezdetben jónak ígérkező albérletben laktak, de a gyermekvárás hónapjaiban egyre nagyobb gondot okozott a fűtés, és a tanuláshoz sem volt hely a sötét szobában.- Az első évfolyam után megszületett Gáborka. Egy ideig a szüleimnél laktunk a érsekújvári (Nővé Zámky) járás egyik falujában. A második évben gyakran jártunk hármasban a szombati előadásokra, konzultációkra. A pici szopott, nem volt más lehetőség, ha a gyereknek is a lehető legjobbat akartam, meg az iskolát sem akartam otthagyni. Nem könnyen jutottak lakáshoz. Amikor úgy tűnt, most már könnyebb lesz valamivel, Gáborka elkezdett bölcsödébe járni. Nehezen szokta meg, nagyon sokat betegeskedett.- Most négy és fél éves, nem is tudom, hány alkalommal voltam vele itthon az elmúlt esztendőben is - mondja az anyuka. - Állandóan gyógyszert szed, úgy megszokta, hogy a reggeli és a vacsora kiegészítője a tabletta, így véletlenül sem feledkezhetünk meg róla. És melyik munkahelyen veszik szívesen az anyukák gyakori hiányzását? Pedig a gyerek megbetegedéséről ók nem tehetnek. Kotolácsiéknek készségesen segítenek a nagyszülők, akár ide is utaznak, vagy Gáborka megy hozzájuk hosszabb- rövidebb időre. Gyakran a szabadságukat is az ápolás miatt vették ki. Mindenképpen az anyukára hárul azonban a legtöbb gond.- Pedig én legszívesebben mindig dolgoznék, mert ez azt jelentené, hogy egészséges a gyerek. Ha megbetegszik, három nap alatt sosem gyógyul meg, s csak három nap fizetett szabadság jár. Ha néha úgy ítélik, még további három napra is kapok táppénzt. De volt már úgy is, hogy 250 korona volt a fizetésem, a negyedévi prémiummal együtt. Amire szükségük van, arra beosztva futja kettőjük keresetéből. Nem költekeznek feleslegesen, igaz, a szülök is segítik őket. Ami otthon a kertben megterem, azért ők sem adnak pénzt a fővárosban. Felvették az ifjú házasok kölcsönét, abból rendezték be a lakás egy részét. Jövőre talán már sikerül egy színes tévét is venniük a fekete-fehér"készülék helyett.- A főiskola körül forgott tavaly az egész család élete - összegezi az elmondottakat Kotolácsi Ferenc. - Én az egészségügyben dolgozom. Hetente váltakozunk, műszakokra járok. Szombat-vasárnapi, meg éjszakai ügyeletem is van. Ha délután dolgozom, én viszem Gáborkát az óvodába, érte pedig az anyuka megy, ha reggeli műszakra megyek, akkor fordítva. Az ő munkája sem nevezhető egyhangúnak. A kramárei kórházban számítógépes tomográf segítségével készíti a röntgenfelvételeket. A manapság még ritka műszert kezelő kevés szakember közé tartozik. Bizony az elmúlt évben az otthoni teendőkből jobban ki kellett vennie a részét, hisz a nehézségek nagyján már túl voltak, s a feleség főiskolai tanulmányainak befejezése volt a fő cél.- A diplomakiosztó ünnepség napja volt a legszebb - emlékszik vissza Erzsébet. - Akkor úgy éreztem, nem volt fölösleges a sok lemondás, a küzdelem nem volt hiábavaló. S hogy a munkahelyen milyen változást hozott a diploma megszerzése? Százötven koronával emelték ugyan a fizetésem, papíron tervező vagyok, de ugyanazt végzem, mint korábban. Remélem, idővel megváltozik ez is. A legnagyobb baj, hogy nő vagyok. Megbízhatatlannak tartanak, mert nem tudom, mikor kell a gyerek betegsége miatt itthon maradnom. De mit tehetek? Várok türelemmel. Talán, ha felcseperedik, javul az állapota. Sok-sok apró örömből, gondból állt össze az elmúlt esztendőről alkotott kép.- Mit is mondhatnák még? - teszi fel magának a kérdést a családfő. Elmosolyodik, majd elárulja, mi jutott eszébe.- Először jutottunk el bálba, örültünk, hogy külön üdvözölték az első bálozókat, hisz mi is ezek közé tartoztunk. A szórakozásra az elmúlt évek alatt nem sok időnk jutott. A hét folyamán a munka, szombaton az iskola, és a háztartási munkák nagy része vasárnapra maradt. Most már az egész hétvégét együtt tölthetjük! Miután röviden áttekintettük az elmúlt évet, szóba kerülnek a tervek is. A színes tévén kívül végre egy nyugodt szabadságot terveznek, s nem utolsósorban Gáborka (na meg a szülök) vágyát is teljesíteni szeretnék: a következő szilvesztert már nem hármasban, hanem négyesben akarják eltölteni. Későre jár az idő, amikor elbúcsúzom a kedves fiatal családtól. Gáborka nyugodtan alszik, a szülők is nyugalomra térnek. A többi lakás ablakaiban is lassan kihunynak a fények. DEÁK TERÉZ A háztartási munkákat közösen végzik (K. Csókás Erzsébet felvételei) A lézerkészülék csápja Marié professzor kezében (Milos Vanco felvétele) Sebészkés helyett A beteg a műtőasztalon fekszik. Már nem látja a körülötte zajló sürgés-forgást, mély álmát altatóorvos őrzi. Az altatás előtti pillanatban még talán átvillant az agyán a főorvossal folytatott beszélgetése, melyben szóba került, hogy öt lézerrel operálják majd.- Kezdhetjük - mondja határozottan prof. dr. Frantiéek Maris kandidátus, s hangja hallatára a műtős nővér nem adja kezébe a szikét. Az orvos, a kissé távolabb álló gép karját, csápját veszi kézbe, ránéz az asztal körül állókra - s a sugár vágni kezd.- Nálunk, a plasztikai sebészeti klinikán a sebészeti beavatkozásokra csupán egy éve használjuk a lézert. A szemész kollégák több gyakorlattal rendelkeznek, igaz az általuk használt készülékek mások-fogott bele a magyarázatba Maris professzor, miután a zöld műtősöltözékét fehérre cserélte. - Természetesen, nem lehet csak lézerrel műteni s a sugár sohasem fogja minden esetben helyettesíteni a jó öreg sebészkést. Viszont vannak olyan esetek, melyeknél a lézeres műtét jobb, eredményesebb lehet. A lézer használata több rosszindulatú daganat operálásánál is indokolt. - Miért? - kérdezzük, s Maris professzor készségesen elmondja, hogy a lézer alkalmazása azért előnyösebb, mert a 800 fok hőmérsékletű sugár nemcsak vág, hanem össze is forrasztja úgy a hajszálereket, mint a vastagabb ereket, s így a seb nem vérzik. Ezáltal éppen a rosszindulatú daganatok esetében műtét közben a vér nem viszi tovább, nem terjeszti a kórt. A magas hő megöli az esetleges baktériumokat, a vágás sterillé válik. Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy maga a műtét épp ezért rövidebb ideig tart.- Vegyük például az égési sebeket, a lézer segítségével szinte levágjuk az elhalt szövetet. A betegen sokat segít az, hogy nem veszít vért. Ezért leggyakrabban az említett esetekben használjuk - mondja, majd hozzáteszi. - Ugye ismerik a népiesen ,.tűznek“ emlegetett bőrelváltozást? Ennek eltüntetésében a lézer pótolhatatlan. Színes diaképeket tesz elénk szavainak kiegészítése céljából. A felsorolásnál megemlíti azt is, hogy a műszerrel óvatosan kell bánniuk, hiszen a visszaverődő sugarak „veszélyt“ jelentenek az ép testrészekre. Ezért a szem környékén levő elváltozásokat vagy hagyományos eljárással mútik, vagy ha lézert használnak, védik a szemet.- Ezért viselünk lézerműtét közben mi is védőszemüveget, műszereink nem verhetik vissza a fényt (sötétek), s ezért kell ügyelnünk számos biztonsági előírásra. De azt is meg kell mondanom, hogy ennél a műtétnél fiziKailag jobban elfáradunk. A műtét után szinte izomlázas lesz a karom - neveti el magát, miközben kezével vállát masszírozza. - S mert a lézer-műszereket gyors ütemben fejlesztik, ma már léteznek olyanok is, melyek könnyedén követik az emberi kéz legfinomabb mozdulatait. Megtudtuk, hogy a klinikán széndioxidos, középteljesítményű, 20 vattos lézert használnak.- Léteznek kisebb hatásfokú argon-lézerek, nagyon jól használhatók a dermatológiában a felszíni műtéteknél - a tetoválás eltüntetése is azzal végezhető. Egy ilyen beszerzése, megvétele terveink közt szerepel - közli vágyait, elképzeléseit a professzor, majd a klinikáról mesél. Arról, hogy a plasztikai sebészeten évente 3200-3500 műtétet hajtanak végre, hogy a kéz és arc balesetek 50 százalékát ók látják el, hogy a klinikán utókezelik az égési sebesülteket (eltávolítják a deformációkat) és a balesetek utókezelése is náluk történik. Szólt arról is, hogy fiatal orvosok állatkísérleteken tanulják a lézertechnika alkalmazását, felnövekvőben van egy újabb, lézerrel műteni tudó csoport.- Vannak országok, ahol nemcsak a hasműtéteknél, az urológiában, az összes sebészeti beavatkozásnál, hanem az ortopédiában is lézert használnak. Én már tizenkét éve foglalkozom a lézerműszerek használatának lehetőségeivel. Jártam külföldön is, ahol tanulmányozhattam az egyes eljárásokat. A szaklapok is sokat foglalkoznak ezzel az újnak számító technikával, melynek éppúgy vannak lelkes hívei, mint ellenzői. Egyet biztosan tudunk. A lézer nem csodaszer, nem gyógyít, a gyógymód egyik hatásos alkotóeleme, de csak a már említeti esetekben. Klinikánkon 40 felnőtt és 25 gyermek kezelhető. A betegek nagy része sikeres műtét- illetve műtétek után boldogan tér otthonába. Gyakran nem is látszik rajtuk az elváltozás, a sérülés nyoma. Ennek elérésére módunkban áll minden korszerű eszközt felhasználnunk, alkalmaznunk. Ez a feladatunk, a kötelességünk. Szerte a világon tudósok százai kutatták, hogyan lehetne nagy energiát egyetlen sugárnyalábba összpontosítani s felhasználni az emberiség javára. Ennek a törekvésnek az eredménye a lézersugár felhasználása a gyógyászatban. Ma már szinte természetesnek vesszük, hogy az orvos néhány esetben szike helyett lézert használ. ’ PÉTERFISZONYA r újs 8 1984.X
