Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-14 / 50. szám
Vasárnap 1984. december 16. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia:7.21, nyugszik 15.41, Közép-Szlovákia: 7.28, nyugszik 15.48, Nyugat- Szlovákia: 7.34, nyugszik 15.54 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: nyugszik 12.29, Közép-Szlovákia: nyugszik 12.36, Nyugat- Szlovákia: nyugszik 12.42 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ETELKA és ALBÍNA nevű kedves olvasóinkat 1804-ben született Viktor Ja- kovlevics BUNYAKOVSZKIJ orosz matematikus (f1889) • 1894-ben született MOLNÁR Erik magyar történész, filozófus (f1966). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AKINEK A BAZALT ENGEDELMESKEDIK Fülöp Imre riportja APÁKANYASZEREPBEN Péterfi Szonya írása AZ ELSŐ SZABAD KARÁCSONY Kulik Gellért riportja EMBERSÉGBŐL JELES Gazdag József írása OTTHONTEREMTÉS Dusza István írása MIT KÉRSZ KARÁCSONYRA PISTI? Szombathy Viktor elbeszélése ARCOK, SZÍVDOBBANÁSOK Szabó G. László írása KÖVEK ÉS EMBEREK Kulcsár István riportja A vráblei Tesla vállalat dolgozói a napokban fejezik be a második, autóbuszba beépítendő erősítő állomás szerelését, az autóbuszt a moszkvai Világifjúsági Találkozón használják fel. Az első erősítő állomást már szeptemberben útnak indították a Szovjetunióba, a hátralevő nyolcat március végéig elkészítik. A fenti képen: Jozef Galaba (baloldalt) és Ladislav Ürge az autóbusz tetejére hangszórókat szerel. A középső képen: Pavel Hóra mérnök, konstruktőr az erősítő berendezést ellenőrzi. A lenti képen azok a szovjet autóbuszok láthatók, amelyek a vráblei Tesla erősítő állomásait szerelik. (Vlastimil Andor felvételei - CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Miközben erőfeszítéseinket a társadalom további gazdasági és szociális fejlődésével kapcsolatos feladatokra összpontosítjuk, komolyan aggaszt bennünket a bonyolult nemzetközi helyzet. Világszerte éles osztályharc megy végbe, amely közvetlenül érinti az egész emberiség sorsát. E harcban dől el, hogy sikerül-e megőrizni a világbékét és megakadályozni háborús konfliktus keletkezését. Jól tudjuk, mi okozza a nemzetközi feszültséget. A legreakciósab imperialista erők kalandor militarista politikája. Az Egyesült Államok kormányzata arra törekedve, hogy stratégiai, katonai erőfölényre tegyen szert a Szovjetunió és szövetségesei fölött, lázas fegyverkezést folytat, fokozza az ideológiai diverziót és a nukleáris katasztrófa veszélyébe sodorja a világot. Erre felhasználják saját maguk és szövetségeseik gazdasági erejének jelentős részét. Az imperializmus konfliktusos helyzeteket teremt a világ különböző részeiben. Könyörtelenül és cinikusan megsérti a nemzetközi kapcsolatok alapvető normáit. Elegendő, ha megemlítjük azt a politikát és gyakorlatot, amelyet az Egyesült Államok a Közel-Keleten, Közép-Amerikában Grenadával, Nicaraguával; Salvadorral és Kubával szemben folytat, ha megemlítjük azt a támogatást, amelyet a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző rendszerének, az afganisztáni ellenforradalmár erőknek és a különféle diktátori rendszerek nyújt. Az elsöcsapást mérő új amerikai rakéták elhelyezése egyes nyugat-európai országokban tovább bonyolította és kiélezte a helyzetet földrészünkön. A szomszédos Német Szövetségi Közársaságban tapasztalható re- vansista irányzatok fellendülése sem szolgálja az európai béke ügyét. A hidegháborús korszak hírhedt módszereinek szellemében az Egyesült Államok, és nyomására más tőkés államok is, gazdasági diszkriminációt érvényesítenek a szocialista országokkal szemben, intézkedéseket hoznak a gazdasági, a tudományos-műszaki és a kereskedelmi együttműködés korlátzására, sőt betiltására is. így akarják gazdaságilag gyengíteni a szocialista világközösséget, illetve legalább fékezni dinamikus fejlődését. A szocialista országokkal szemben érvényesített differenciált hozzáállással akarják megbontani egységüket és felzárkózottságukat. A mi politikánk az államok közti megértésen, az azonos biztonság elveiből kiinduló egymás mellett élesen alapszik, és ezért a továbbiakban is egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködést akarunk folytatni minden országgal, tekintet nélkül társadalmi berendezésű kre. (A CSKP KB 12. ülésén elhangzott beszámolóból). Helena Stípková a Kozmetika nemzeti vállalat lévai (Levi- ce) üzemének dolgozója. Sárik Imre mérnök, igazgatóhelyettes szerint ő olyan dolgzó, akire oda kell figyelni, aki tiszteletet ébreszt mindenkiben. A folyékony sampont gyártó műhely szocialista munkabrigádjának a tagja. Amikor megkérdezem, miként szerzett általános elismerést, így válaszol:- Én vagyok a szakszervezeti bizalmi. Azután sietve, magyarázva hozzáfűzi:- Koromhoz képest, még mindig nem is veszik tőlem jó néven, hogy nem tudok nyugodtan maradni, mindig szervezek, teszek valamit. Még véletlenül se szól csak önmagáról, amikor a munkáról beszél:- Mi még olyan gépsoron dolgozunk most is, amelynek már a hulladékgyűjtő telepen volna a helye. A vállalat már három éve kiselejtezésre szánta ezt a gépsort. A munkabrigádunk azonban szocialista gondozásba vette, de nem tessék-lássék módra. ,Az igazgatóhelyettes bizonyítja is: a folyékony sampont gyártó Breitner típusú gépsort mi valóban már 3 évvel ezelőtt hivatalosan leírtuk. Ennek ellenére ma is üzemel, és az ott dolgozó, 29 tagú szocialista munkabrigád havonta 112-113 százalékra teljesíti rajta a vállalt feladatokat.- És minőségi téren sincsen baj - jegyzi meg Helena Stípková. - Reklamációt ami munkánk miatt az üzem még nem kapott. Az igazgatóhelyettes elmondta azt is, hogy a szocialista munkabrigád tagjai már megkapták a bronzjelvényt. Azt viszont már Helena Őtípko- vától tudtam meg, hogy a munkabrigád egynegyede önkéntes véradó, s hogy a brigád tagjai a társadalmi munkából is kiveszik részüket. Egyebek között segítenek a műhely környékének szépítésében, tisztántartásában. Többször rendeztek már a saját készítésű kézimunkákból kiállítást. Végül arra kérem, átípková elvtársnöt, hogy beszéljen önmagáról is.- Rövidesen nyugdíjba megyek. Négy unokám van. Mit mondjak még? Boldog nagymama vagyok. Megtudom, hogy a férje jegykezelő volt a vonaton, s már évek óta nyugdíjas. Két fiút, egy lányt neveltek fel, négy unokájuk közül Martinka a legidősebb, aki már a pionírfogadalom tételére készül. Nem vágyik különösebb elismerésre. Megkapta azzal - mondja - hogy ismét öt választották meg szakszervezeti bizalminak. S a legnagyobb kitüntetésnek azt tartja, hogy a műhelyben még most is igényt tartanak tudására, munkájára és nem utolsósorban sok éves tapasztalataira. Ugyanis a következő naptári évre mint nyugdíjassal újabb munkaszerződést kötöttek, a szakszervezet részéről pedig felterjesztették magasabb kitüntetésre. HAJDÚ ANDRÁS A BIZALMI
