Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-12-14 / 50. szám

Antonín Zápotocky beszédet tart Karlova Hutában a sztrájkoló munkásoknak (Archív felvétel) ÚJ SZÚ 3 Tondo beszélgetés végett Lenin elvtárshoz kapott meg­hívást a Kremlbe. A szívverése is megállt, amikor kézbesj- tették a meghívást. Miről beszélhet majd Leninnel? Ó, a jelentéktelen szociáldemokrata funkcionárius a bányá­szok Kladnójából. Hiszen mi érdekelheti Lenint Csehszlo­vákiával kapcsolatban? Ilyen kicsiny, jelentéktelen ország. Mit mond majd Tondo Leninnek? Mivel büszkélkedhet előtte? Hiszen nálunk még a kommunista pártot sem alapították meg. Hogyan ítéli majd meg ezt Lenin elvtárs? Szemrehányásokat tesz és bíráló megjegyzéseket mond? A kongresszus élesen állást foglalt a kommunista pártok kiépítésének fontossága mellett, valamint az opportuniz­mus és reformizmus posványából történő kiszabadulás ügyében. Otthon erről vitatkoznak. Egyesek szakadást akarnak és az önálló kommunista párt kiépítéséért harcol­nak, mások ezt ellenzik. És te? Mit tettél eddig? - kérdi Tondo lelkiismerete. Ellenzed a pártvezetés jelenlegi megalkuvó politikáját. Nem'helyesled. Tudod, hogy a meg­alkuvás a munkásosztály érdekeinek elárulását jelenti. De otthagyni a pártot? Ne maradj tovább szociáldemokrata, válj kommunistává? A III. Internacionálé követelményei ezt kívánják. Ez igaz. Nos, de a szociáldemokrata pártot évtizedekkel ezelőtt az apád alapította. Magad is a pártban dolgoztál gyermekkorod óta. Hogyan árulhatnád el apá­dat? Elárulni az apát? Vajon körülbelül mit tenne az apám a jelenlegi helyzetben? Miben áll az árulás ténye a jelen esetben és ki az, aki itt tulajdonképpen árulást követ el? A pártban maradni, ez azt jelenti, hogy együtt tartok Tusárral, tűröm, hacsak közönyösen is, a koalíciós politi­kát, amely halálos a munkásság számára. Miért kell azonban Tusárral tartani? A pártkongresszus összeül. Új vezetőséget választ. Visszautasítja az eddigi koalíciós politikát. A párt egységes marad? Milyen lesz az a pártegység Tusárral és az ö opportunista társaságával? Baloldali ellenzék helyett jobboldali ellenzék lesz a párt­ban. A pilseniek nem engednek. Azt^elentik majd a jobbol­dal számára, ami ma a pártban Kladno a baloldal részére. A mozgalmakat fékezni fogják. Aláássák az új, forradalmi vezetőség tekintélyét. Hogyan kényszeríted őket fegye­lemre, ha reakciós cselekedeteiket elnézed? A forradalmi párt nem nélkülözheti a fegyelmet és nélküle nem marad­hat meg. Hogyan is mondta Lenin elvtárs a kongresszuson az olasz elvtársakkal folytatott vitában? ,,Ha ezt mondjátok: Elvtársak, munkások, annyira gyön­gék vagyunk, hogy képtelenek vagyunk megfelelően fegyelmezett párt megteremtésére, amely azután képes lenne a képviselőket a párt iránti kötelességekre kénysze­ríteni, ez esetben a munkások elhagynak benneteket, mert igy gondolkoznak: „ Hogyan teremthetjük meg a proletár- diktatúrát ilyen gyenge emberekkel?" Nagyon együgyűek vagytok, ha hiszitek, hogy a proletárság győzelmének napján az értelmiségiek, a középosztály tagjai és a polgá­rok azonnal kommunistává válnak. / Ha nem áltatjátok magatokat ezzel, úgy már most élő kell készítenetek a proletárságot, hogy figyelmesen vizs­gálja át saját sorait. Az államélet egyetlen munkaszaka­szán sem találtok kivételt eme szabály alól. Mindenütt ott látjátok az opportunista ügyvédeket, akik magukat kommu­nistáknak mondják, a polgárokat, akik nem ismerik el a fegyelmet, a kommunista pártot és a proletárállamot sem. Ha nem készítik elő a munkásságot a valóban * * Részlet Antonín Zápotocky munkásmozgalmi regényeinek egyikéből, a Vörös fények Kladno felett című müvéből, amelyet a szerző születé­sének 100. évfordulója alkalmából közlünk. fegyelmezett párt kialakítására, amely valamennyi tagját arra kényszeríti, hogy alávesse magát a pártfegyelemnek, úgy sohasem teremtitek meg a proletárdiktatúrát. “ Lehet ezekkel a szavakkal szemben valamilyen ellenve­tést tenni? Ha a párt valamennyi tagja nem veti alá magát a pártfegyelemnek, lehetetlen harcolni és lehetetlen győzni. A mi vezető arisztokráciánk azonban nem veti alá magát a forradalmi fegyelemnek, hiába minden igyekezet, állapítja meg magában Tondo. Vezető arisztokrácia? Erről Lenin elvtárs szintén beszélt a kongresszuson: „Az irányok között harc folyik és harcnak kell lennie. Az egyik irányt a forradalmi munkások követik, akik éppen eljöttek hozzánk, ők a munkásarisztokrácia ellenzői, a másik irányhoz a munkásarisztokrácia tartozik, amelynek élén minden civilizált országban az öreg vezérek állnak. “ így szólt Lenin a német független szociáldemokrata Grüspiennel folytatott vitájában. Tondo tovább elmélkedik: Igen, az öreg vezetők nálunk is a munkásarisztokráciához tartoznak. Miért tartoznak oda? Mindez véletlen? Nem, nem véletlen. Lenin elvtárs ezt megvilágítja és helyesen világítja meg, amikor így szól: „A munkásarisztokrácia éppen azáltal keletkezett, mert támogatta .saját burzsoáziáját' az egész világ imperialista meghódítása és leigázása alkalmával, hogy ennek folytán jobb munkabérekhez jusson. “ Igen, a mi burzsoáziánk nem léphet a világ imperialista meghódításának útjára, erre köztársaságunk túl kicsiny. Hajlandó lenne azonban, hogy a nyugati szövetségesek imperialista kalandjait bármelyik pillanatban támogassa. Vajon dr. Kramár úr nem beszélt arról, hogy a csehszlovák részvétel elengedhetetlen az Oroszország elleni imperia­lista, ellenforradalmi hadjáratban? Nem törekedett-e a szi­bériai légiók vezetősége, hogy a csehszlovák önkéntese­ket az imperialisták szolgálatába állítsa a bolsevisták és az orosz nép ellen? Nem beszél-e jelenleg a mi vezető arisztokráciánk a burzsoázia támogatásáról, hogy ezáltal fiatal köztársaságunk erős és hatalmas legyen? Igen, igy beszélnek. A munkáskövetelések teljesülése érdekében iparunknak versenyképesnek és jövedelmezőnek kell len­nie. Hiszen ez az ipar nem a mienk! A kapitalistákat illeti. A Prágai Vasművekhez, a Köszénipari Bányavállalathoz tartozik, de nem a munkássághoz. Miért törődjenek a munkások azzal, hogy a termelés aktív legyen és a gyáripar keressen? Mindenekelőtt ezért kellene harcolni, hogy a gyáripart és üzemeit elvegyék a kapitalistáktól, kisajátítsák. Igen, ki kell sajátítani a kapi­talistáktól. Ez azonban nem történhetne meg harc nélkül. A forradalmi harc viszont károkat okozna. Új leszegénye- dést hozna és új áldozatokat követelne. így beszélnek és magyarázkodnak a jobboldaliak. Mit mond Lenin elvtárs ezekről az emberekről? „A munkásarisztokráciának, amely fél az áldozatoktól, amely retteg a forradalmi harc folyamán bekövetkező, túl nagy elszegényedéstől, nincs helye a pártban. “ „Meg kell tehát mondanunk az olasz elvtársaknak és minden olyan pártnak, amely jobbszárnnyal rendelkezik, hogy ennek a reformirányzatnak semmilyen közössége nincs a kommunizmussal. “ / így van ez, kedvesem. így van ez nálunk is. Sőt talán valamivel még rosszabbul. Ez nemcsak reformizmus. Ez a munkásosztály érdekeinek kimondott elárulása, ezt cse- lekszi jelenleg a jobboldal. Mit ér az olyan egység, amely elárul? Nem és nem, kedvesem. Helyesen mondja Lenin elvtárs. Mindenkinek a veséjébe lát. Előtte semmit sem takargathatsz és nem hallgathatsz el. Itt nyíltan kell beszélni. Meg kell mondani a munkásoknak az igazat, bármilyen keserű és kellemetlen legyen is. Nálunk ezt nem 4 tették. Mi ezt nem tudjuk. Sokat és szüntelenül tanulnunk kell még majd az orosz szomszédoktól. Ha Lenin elvtárs­tól, Sztálin elvtárstól és egyéb orosz bolsevistától tanulsz, ha bírálatukkal illetnek, ez nem szégyen, barátom, ez becsület. Ezért indulsz Lenin elvtárshoz a Kremlbe. És Tondo megy. Leninhez készül. Kiderül, hogy Lenin többet tud Csehszlovákiáról, mint Tondo gondolja. Ismeri Prágát. Ott volt 1912-ben az orosz bolsevik párt illegális kongresszusán. Hiszen Lenin elvtárs máris prágai emlékekkel kezdi a beszélgetést. „Mi a helyzet Prágában? Még mindig eszik a gom­bócot?“ Amint látható, Lenin elvtárs jól megfigyelte a csehek gombócimádatát és ezt nem felejtette el. ..Nos és hogy van Modraőek elvtárs? Emlékszem rá. Smeral mondta róla nekem, hogy már nincs a szociálde­mokrata pártban. Méginkább jobbra hajlott? Már a szociál­demokrata párt jelenlegi megalkuvó politikája sem elégíti ki? Nos, nem csoda. Bernstein és reformizmusának cso- dálója volt. Aki egyszer a reformizmus meredek lejtőjére kerül, arról soha nem tudhatjuk, hogy milyen posványba süllyed. Es mit csinál dr. Smeral? ír a Szovjetunióban tett látogatásáról? Helyes. Okos ember. Kár lenne, ha elkal­lódna. Mit gondol? Kitart? És mi lesz a kongresszusotok­kal? összeül rövid időn belül? Tehát már szeptemberben? Milyenek a baloldal esélyei? Meg lesz a többségetek? Nem tudom, nem tudom, ne ujjongjatok idő előtt. Még nem tudjátok, mit tesz a jobboldal és mi mindenre képes. A teljes többség veletek van. Szép dolog, de a pártvezetés jobboldali. Amíg az irányítás az övé, még sok mindenre vállalkozhat. Elhalaszthatja a kongresszust. Gondoljátok, hogy ez szakadást jelehtene? Azt hiszitek, hogy a szaka­dás előtt jobbszárnyatok megtorpanna. Ne legyetek bal­gák! Nem torpantak meg másutt, nem torpannak meg nálatok sem. Meglátjátok még majd, mi mindenre képesek a jobboldaliak, ha a pártban a hatalom és kormányzás megtartása a tét. Mi átéltük a frakcióharcokat és tapaszta­latokkal rendelkezünk. Miért hívtalak tulajdonképpen? A magyarországi viszo­nyokról szeretnék tájékozódni. Ott vagytok a közvetlen közelségben. Sok elvtársunk van itt a magyar emigráció­ból. De szeretném megismerni a ti nézeteiteket. Túlságo­san is tudom a magam tapasztalataiból, hogy az emigráció saját országának viszonyait mindig aszerint írja le, ami­lyennek szeretné azokat és nem úgy, ahogyan azok a valóságban festenek.“ Beszélgetés közben Lenin elvtárs Európa térképéhez lép, amely a falon függ. Megrajzoltatja kék ceruzával Csehszlovákia és Magyarország határait. A szlovákiai és kárpátukrajnai viszonyok iránt érdeklődik. Tudni akarja, milyen itt a magyar lakosság számaránya a szláv nemze­tekkel szemben. Közelebbi részleteket akar megtudni a Csehszlovákia és a magyar köztársasági munkástaná­csok közötti összetűzésről. Részletek érdeklik a demarká­ciós vonal átlépésével kapcsolatban. Élénken csettinget ujjaival, amikor megtudja, hogy a demarkációs vonal átlépésének kérdését nálunk nem világították meg. Hogy ki lépte át, nem kutatták, nem is állapították meg. - Azután ismét a csehországi viszonyokra tér át. A tömegszerveze­tek iránt érdeklődik. ,- Mi a Sokol? Ez nálatok a nagy sportszervezet? Milyen az összetétele? Úgy látszik, hogy jobbára kisburzsoá elemekből áll. Ez nagy veszedelem. Milyenek ott a mun- káspoziciók? Érvényre jut itt is a párt frakciópolitikája? Nem érvényesül! A párt saját sportszervezetekkel rendel­kezik! Milyen erősek? A Sokollal nem lehet azokat össze­hasonlítani? Ez hiba. A tömegszervezeteknek nem szabad elforgácsolódniok. Azokban dolgozni kell. Mit csinálnak a légionáriusok? Hogyan viselkednek? A reakcióval mene­telnek, vagy pedig ellene fordulnak? Soraikban is megindult az erjedés? Sokan már kijózanodtak a nacionalista ábrán­dokból? Ez helyes. Figyelmet kell rájuk fordítani. És mi van a szakszervezetekkel? A szakszervezetek nyugaton nagy erőt képviselnek. Mi a helyzet nálatok? Egységesek? Nem egységesek! Melyik a legerősebb? A szociáldemokrata? És a vezetés? Ki tartja a kezében? Túlnyomórészt a jobb- szárny? Ez nagy hiba és gyöngeség. A szakszervezetek nagy szerepet játszanak majd nálatok. Ne becsüljétek azokat alá. Szakszervezeti mozgalom és ennek támogató ereje nélkül semmilyen forradalmi mozgalomra nem lehet vállalkozni. Dolgozni kell a szakszervezetekben. Meg kel­lene hirdetnetek az egységes szakszervezetek jelszavát. Nálatok az önálló baloldali szakszervezetek alapításá­nak irányzata került előtérbe? Ezt ne tegyétek. Forradalmi politikai párt, ez valami más. Itt meg kell óvni a párt tisztaságát és ki kell zárni a megalkuvókat. A szakszerve­zetekben más a helyzet. Legyenek egységesek. A helyes forradalmi taktika érvényesüléséért a szakszervezetek talaján kell harcolni. Ugyanakkor azonban az egységet oltalmazni kell és nem szabad megbontani. “ így beszél Lenin. Kérdéseket tesz föl és válaszol. Egyszerűen és érthetően. Tondo érzi, hogy minden mon­data igazság és sok gyakorlati tapasztalatra épült... Amikor elbúcsúzott Lenintől, a Kreml várudvarán találta magát, s csak azután tudatosította ennek a pillanatnak a nagyságát és történelmi jelentőségét egész további élete szempontjából. Érzi Lenin kezének meleg szorítását és hallja utolsó szavait: ,.Szerencsés utat és kívánom, hogy a pártkongresszuson valóban ünnepelhessétek az oppor­tunista árulók fölötti győzelmet. “ Tondo lélekben elhatározza és ígéri: ,,Mindig Leninnel, a Szovjetunióval, a Kommunista Internacionáléval, bármi is történjék. “ Minden kétség és határozatlanság végétért. Tondo tudja, mit mond á kladnóiaknak. Nem gondol már egyébre, csupán a hazatérésre. Minél előbb otthon kell lennie. Elő kell készülnie a kongresz- szusra. Hasznosítania kell a Szovjetunióban szerzett összes tapasztalatokat. Minden lehetőt el kell követnie, hogy Csehszlovákiában is győzelmet ünnepelhessen a proletárság. 984. XII. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents