Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-20 / 29. szám
ÚJ szú 3 1984. VII. 20. A kommunista párt vezető szerepe Szlovákiában az antifasiszta és nemzeti felszabadító harcban Testvéri nemzeteink és nemzetiségeink háború utáni fejlődése szempontjából döntő jelentősége volt annak a ténynek, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja volt a vezető ereje a csehek és a szlovákok antifasiszta és nemzeti felszabadító harcának. Csehországban és Szlovákiában ugyanis az antifasiszta ellenállási mozgalom két irányzatot képviselt, amelynek eltérő volt a koncepciója a nemzeti felszabadító harc formáit és céljait illetően. Míg az antifasiszta burzsoáziának Beneá elnök és a londoni csehszlovák kormány által képviselt politikai körei csak arra törekedtek, hogy München előtti polgári formájában újítsák meg a csehszlovák államot, addig a CSKP a munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekében nemcsak a nemzeti felszabadulásért küzdött, hanem a dolgozók szociális szabadságáért is, és síkraszállt a megújult Csehszlovák Köztársaság lényeges megváltoztatásáért. A kommunista párt aktív harcot folytatott, kezdve az antifasiszta propagandától és a szabotázsoktól az aknamunkáig, a fegyveres partizánmozgalomig és a nemzeti felkelés szervezéséig. A bur- zsoá ellenállás eleinte csak hírszerző és karitatív tevékenységet fejtett ki és csak az 1943-1944-es évektől - a CSKP külföldi vezetőségének felhívására - tanúsított érdeklődést a fegyveres harc előkészítése iránt. Moszkvában és Londonban a két eltérő irányzatnak, politikai koncepciónak és az antifasiszta ellenállás két központjának kialakulása logikus folytatása volt a München előtti Csehszlovákia osztályharcának. Ennek a két irányzatnak politikai és eszmei harca az antifasiszta mozgalom alapvető irányáért és a megújult Csehszlovák Köztársaság jellegéiért a nemzeti felszabadító mozgalom egész időszakában tartott, és magára öltötte a politikai és az eszmei hegemóniáért vívott küzdelem jellegét. Nemzeti felszabadító mozgalmunk sikere szempontjából azonban fontos volt az a törekvés, hogy megteremtsék egységét Csehországban a hitleri megszállók és a kolla- boránsok, Szlovákiában pedig a hitleristák és a kiérikofasiszták elleni harcban. A nemzeti felszabadító harc Szlovákiában a ludák Szlovák Állam sajátos feltételei között folyt. Ez az állam ideiglenes támaszra talált a nemzeti szabadság és függetlenség kivívásáról szóló nacionalista propaganda által megtévesztett tömegekben. Ennek a jelenségnek az volt a történelmi gyökere, hogy a München előtti Csehszlovák Köztársaságban az uralkodó cseh burzsoázia Szlovákiával szembeni soviniszta politikája, szociális és nemzeti elnyomása kiváltotta a szlovák nép ellenszenvét, és a szlovákiai politikai élet alacsonyabb szintje lehetővé tette, hogy a nemzeti elnyomás elleni harc élére kezdettől fogva a szlovák nacionalista burzsoázia kerüljön, amely Hlinka Szlovák Néppártjában tömörült. Miután azonban a Szlovák Állam ludák rendszere lelepleződött mint a nácizmus ügynöksége és főképp 1941 után, amikor Szlovákia rohamosan fasizálódott - ez a rendszer elvesztette politikai tömegtámaszát. Ettől kezdve gyorsabb lett a lakosság differenciálódása, erősödtek az ellenzéki demokratikus erők. A munkásosztály kommunista p>árt által vezetett öntudatos része kezdettől fogva ellenzékben volt a ludák rendszerrel szemben. A munkásosztályhoz fokozatosan csatlakozott a szlovák népnek az a része, amely elítélte a nem demokratikus rendszert és Szlovákiában a polgári demokratikus szabadságjogok elfojtását. A kommunista párt volt az egyetlen olyan szervezett politikai erő, amely tevőleges harcot indított a ludák rendszer ellen. A kommunista párt híveinek sorai ugyan meggyérültek a megtorlások, a rendszer nacionalista és szociális demagógiája hatására, de a párt továbbra is megőrizte és - Gustáv Husák szavaival élve - szilárdan tartotta a kezében az antifasiszta és az osztályharc zászlaját. Miután 1938 októberében betiltották a tevékenységét, illegalitásba ment, tengelye lett a szlovákiai antifasiszta ellenállásnak, amely köré mind inkább felzárkózott a szlovákiai fasizmussal szembeni ellenzék és központja lett a nemzeti felszabadító harc szervezésének. A CSSZK szétzúzása és az eltérő szlovákiai feltételek, főleg az eltérő politikai fejlődés, valamint a cseh országrészek és Szlovákia határának lezárása megkívánta Csehszlovákia Kommunista Pártja szlovákiai részének szervezeti önállósulását. A Komintern és a CSKP szerveiben hozott döntés alapján 1939 májusában megalakult Szlovákia Kommunista Pártja, az egységes CSKP harci osztaga. Létrejött az SZLKP első illegális központi vezetősége, amelyet a CSKP illegális központi vezetősége irányított. Moszkvában megmaradt a CSKP cseh és szlovák kommunisták által elismert külföldi vezetősége, élén Klement Gott- walddal, amely politikailag irányította az illegális CSKP-t és SZLKP-t. A CSKP gottwaldi vezetőségének döntő szerepe volt az egész párt stratégiai-taktikai irányvonalának, politikája fő irányainak meghatározásában. A CSKP és az SZLKP hazai illegális vezetősége arra törekedett, hogy ezt az irányvonalat alkalmazza tevékenységének konkrét feltételeire, megteremtse a széles nemzeti frontot, a munkásosztály által vezetett és a Szovjetunióra támaszkodó széles nemzeti frontot. A Szovjetunió 1941. július 18- án elsőként ismerte el a Csehszlovák Köztársaságot München előtti határaiban és a Hitler-ellenes koalíció teljes jogú tagjaként. Az SZLKP az 1939-1941-es években eszmei-politikai harcot vívott a ludákság- gal a tömegek tudatáért, a ludák rendszer nacionális és szociális demagógiája hatásától való mentesítéséért. Széles körű antifasiszta propagandát és tömeges agi- tációt folytatott illegális sajtótermékek és röplaptok megjelentetésével. Ezeknek tartalma elsősorban a hitleri Németország agresszív és bűnös politikájának, a ludákság nácizmussal való együttműködésének leleplezése, a ludák nacionális és szociális demagógiának és a rendszer néptel lenes jellegének a kipellengé- rezése volt. Ennek a tevékenységnek nagy volt a jelentősége, mert elősegítette az illúziók szétoszlatását a szlovák nép megtévesztett tagjainak körében. Ez megteremtette annak előfeltételeit, hogy elfogadják - a nemzeti egyenjogúság alapján - a Csehszlovák Köztársaság megújításának gondolatát. Az SZLKP illegális harcában 1941-től előtérbe került magasabb rendű formáinak, a szabotázsakcióknak, az aknamunkának, a partizánharc előkészítésének szervezése. A kommunisták nagy munkát fejtettek ki a hadsereg katonái között, hogy gyengítsék és megakadályozzák bevetését a Szovjetunió elleni háborúban a hitleri Németország oldalán. A CSKP és az SZLKP nagy feladatának tekintette a Szovjetunió igazságos harca sokoldalú támogatásának fejlesztését. Pozitív szerepe volt a szlovákiai munkásság kommunisták által szervezett szociális küzdelmének, sztrájkharcának is. A munkások a mindennapi érdekeikért vívott harc folyamatában meggyőződtek erejükről, és megértették, hogy a fasiszta hatalom ellen is sikeresen küzdhetnek. A gazdasági harcban a szlovák munkás- osztály mindinkább tudatosította, hogy le kell és le lehet számolni a szlovák klerikofasiszta rendszerrel. Szlovákia Kommunista Pártja főleg azzal töltötte be vezető szerepiét a nemzeti felszabadító harcban, hogy magára vette a fasizmus elleni hatékony harc terhét azokban az időkben, amikor a burzsoázia antifasiszta erői lényegében passzívak voltak. Továbbra is törekedett azonban az ellenállás két irányának egyesítésére. A CSKP kezdeményezésére 1941 őszén egyezmény született a Csehországi Nemzeti Forradalmi Bizottság létrehozásáról, majd röviddel később az SZLKP II. illegális vezetősége lépeseket tett .Szlovákiában is a Központi Nemzeti Forradalmi Bizottság létrehozására. A CSKP és az SZLKP tudatosította, hogy e szervek útján a munkásosztály érvényesítheti vezető szerepiét az ellenállásban, majd forradalmi tetőzésében. Noha a megtorlások a cseh országrészekben és Szlovákiában is lehetetlenné tették a forradalmi nemzeti bizottságok tömeges megalakulását, ennek gondolata már tartósan gyökeret vert a CSKP és az SZLKP tevékenységében a következő időszakban. Szlovákia Kommunista Pártjának politikai-szervezési, eszmei-politikai és agi- tációs tömegmunkája az 1939-1943-as években, valamint az 1941-1943-as években a pjartizánmozgalomnak és a harc fegyveres formáinak fejlődése Szlovákiában előkészítette annak talaját, hogy a további években érettebb feltételek között, magasabb szinten bontakoz- hassék ki az antifasiszta nemzeti felszabadító harc. A szovjet hadsereg 1943. évi történelmi győzelmeinek hatására a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődésnek indult a hitleristák által megszállt minden országban. A Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának Elnöksége a CSKP moszkvai külföldi vezetőségével együttműködésben 1943. január 5-én határozatot fogadott el „Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikai irányvonala és legközelebbi feladatai“ címmel. Ez a határozat alapvető politikai irányelve lett a cseh és a szlovák kommunisták munkájának. A csehszlovák antifasiszta mozgalmat arra orientálta, hogy fejlessze a nemzeti felszabadító harc aktív formáit, egészen az össznemzeti fegyveres felkelésben való tetözésig. Világosan így határozta meg a cseh és a szlovák nemzet nemzeti felszabadító harcának célját: Csehszlovákia felszabadítása, amelyben nem lesz helye a fasizmusnak és a nemzeti elnyomásnak, amelyben a nép rendelkezni fog minden politikai és szabadságjoggal, hogy maga dönthessen kormányáról és annak politikájáról. A KI Végrehajtó Bizottságának határozata körvonalazta a csehszlovák nemzeti és demokratikus forradalom előkészítésének koncepcióját. Ezért Csehországban és Szlovákiában a nemzeti felszabadító harc további kibontakozása során is várható volt a küzdelem az antifasiszta burzsoáziával a politikai és az eszmei hegemóniáért a nemzeti felszabadító mozgalomban. Ez a küzdelem volt hivatott eldönteni nemeseik a forradalom megvalósítását, hanem annak következményeit és hatását is Csehszlovákia háború utáni viszályaira. Moszkvából R. Vetiéka 1943 májusában hozta el Csehországba, Karol Smid- ke pedig 1943 augusztusában Szlovákiába a KI Végrehajtó Bizottságának határozatát. Az ő érdemükből hozzávetőleg akkortájt kezdett megvalósulni ez a határozat az illegális CSKP-ban és SZLK- ban. (gy nagy szerep» volt a csehek és a szlovákok antifasiszta nemzeti felszabadító harca magasabb szintre emelésében, amely megfelelt az objektív feltételeknek. Karol Smidke létrehozta Szlovákia Kommunista Pártja sorrendben ötödik illegális központi vezetőségét, mégpedig a következő összetételben: Karol Smidke, Gustáv Husák, Ladisiav Novomesky. Ennek a vezetőségnek a politikai munkája a KI Végrehajtó Bizottságának és * a CSKP külföldi vezetőségének januári határozatából indult ki, amelyet az SZLKP új vezetősége alkotóén továbbfejlesztett és alkalmazott a szlovákiai antifasiszta ellenállás sajátos feltételeire. Az SZLKP feladatainak keretét ugyanazok az irányelvek szabták meg, amelyeket Karol Smidke Moszkvából hozott, de az SZLKP vezetősége határozta meg helyesen a kitűzött célok elérésének eszközeit. Szem előtt tartotta, hogy a szlovákiai nemzeti felszabadító harcban biztosítania kell a munkásosztálynak és élcsapatának, a kommunista pjártnak a vezető szerepiét. Az 1943-1944-es években a szlovákiai antifasiszta és nemzeti felszabadító küzdelemben a kommunista psárt vezető szerep» növekedésének és szilárdulásának meggyőző bizonyítéka volt az, hogy aktivizálódtak az illegális pártszervezetek, fejlődött a piartizánmoz- galom és a forradalmi nemzeti bizottságok, és létrejött az össznemzeti ellenállási központ, az SZNT, amelyben a kommunistáknak - forradalmi kezdeményezésüknek köszönhetően - kezdettől fogva vezető politikai helyzetük volt. A nemzeti felszabadító harcban a hegemóniáért vívott küzdelem sikerének az volt az előfeltétele, hogy a kommunista poárt saját fegyveres erőire támaszkodhasson. Az SZLKP vezetősége nem tévesztette szem elől, hogy a Beneát piárto- ló polgári ellenállás a hegemóniára törekedve beszivárgott a szlovák hadseregbe, hogy azt megnyerje és bevonja osztályérdekei érvényesítésébe. A piárt fegyveres erejévé csak a partizánosztagok válhattak, amelyek élén kommunisták álltak. Az SZLKP vezetősége ezért Szlovákiában a tömeges partizánmozgalom építésére és sokoldalú támogatására törekedett. Az SZLKP V. illegális központi vezetősége kezdettől fogva hangsúlyozta minden piártszervezetnek, hogy törekedniük kell a partizánmozgalom tömeges előkészítésére és támogatására, s meg kell őrizniük benne meghatározó politikai befolyásukat. Az SZLKP az össznemzeti felkelés előkéSfcése során nagy gondot fordított az illegális forradalmi nemzeti bizottságok építésére. Olyan szerveket látott bennük, amelyek nemcsak a felkelés tömegjellegét biztosítják, hanem egyben a forradalom olyan szervei, amelyek a fasizmus fölötti győzelem után a népi igazgatás és a népihatalom tényleges szerveivé válnak. Az illegális forradalmi nemzeti bizottságokat a legsikeresebben Középi- Szlovákiában szervezték. Az SZLKP, kiindulva a lenini elméleti és politikai szempontokból, a dolgozók és az olyan demokratikus erők széles antifasiszta frontja bázisán készítette elő a felkelést, amelyek egyetértettek a szociális és politikai szempontból igazságos új Csehszlovákia létrehozásának programjával, amelyben egyenjogú lesz Szlovákia és a szlovákok helyzete s amelynek külpolitikája átorientálódik a Szovjetunióra. Az SZLKP vezetősége a burzsoá ellenállás erőinek ilyen képviselőivel 1943 karácsonyán egyezményt kötött a Szlovák Nemzeti Tanácsról. A Karácsonyi Egyezmény kitűzte az össznemzeti fegyveres felkelés előkészítésének orientációját, elutasítva a burzsoázia kiváró taktikáját. Létrehozta az ellenállás központi szervét, a Szlovák Nemzeti Tanácsot, mint a szlovák nemzet egyetlen jogos képviselőjét és világos álláspontra helyezkedett az ellenállás alapvető politikai kérdéseivel, a Csehszlovák Köztársaság háború utáni elrendezésével, a Szovjetunióra való külpolitikai orientációjával kapcsolatban. A legfelsőbb szbvákiai ellenállási szervnek, az illegális SZNT-nek megalakulása és politikai programjának elfogadása egyet jelentett a szlovákiai ellenállás politikai antifasiszta erői felzárkózása szakasza betetőzésével. A nemzeti felszabadító harc ezáltal átlépte az össznemzeti fegyveres felkelés közvetlen előkészítése minőségileg magasabb rendű szakaszának küszöbét. Ebben a szakaszban tetőzött a szlovák hadseregért folytatott küzdelem is. Az SZLKP kezdeményező lépjéseket tett, hogy a szlovák hadsereg antifasiszta köreit az SZNT jogköre alá rendelje. Az SZLKP illegális V. központi vezetőségének döntése, hogy a nemzeti felkelés előkészítésében élni kell a szlovák hadsereg lehetőségeivel, fontos alkotó lépiésnek bizonyult a nemzeti felszabadító harcban, a CSKP általános irányvonalának megvalósítása »során. Ismeretes, hogy a felkelés katonai előkészítésének koncepcióját az SZNT és a Katonai Központ 1944. ápcilis 27-én megtartott közös tanácskozásán dolgozták ki, majd 1944. július 27-én pontosították a őremoánéi tanácskozáson. A felkelést az SZNT utasítására kellett volna megkezdeni, előzetesen megegyezve a szovjet hadsereggel, illetve - szükségmegoldásként - akkor, amikor a náci csapiatok megkezdik Szlovákia megszállását. Szlovákiában 1944 nyarán rohamosain fejlődött a piartizánmozgalom, ami összefüggött a szovjet hadsereg közeledésével és azzal, hogy szovjet partizánszervezők és piarancsnokok érkeztek Szlovákia területére. A szlovák nép testvéri szeretettel fogadta őket. Az általuk létrehozott piartizánegységek kis létszámúak voltak, de rövidesen nagyon megnőttek. A piarti- zánmozgalomnak ez a rohamos fejlődése azonban elképzelhetetlen volt Szlovákia Kommunista Pártja ezt megelőző, a szlovák dolgozó nép körében kifejtett sikeres pelitikai munkája nélkül. Noha az SZLKP V. illegális központi vezetősége konspirációs okokból nem jelentetett meg illegális sajtótermékeket és röplapokat, annál intenzívebb volt a személyi agitáció útján gyakorolt ideológiai hatása. A szlovák kommunisták politikai, szervezési és eszmei befolyása 1944 nyarán már hatással volt a dolgozók jelentős hányadára és érvényre jutott Szlovákia közéletének minden láncszemében. Az SZLKP a szlovák dolgozóknak megmagyarázta, hogy harcot folytat a hitleri ludák fasizmus ellen, az új Csehszlovák Köztársaságért, amely szociális és nemzeti viszonylatban igazságosabb és tökéletesebb lesz a München előtti köztársaságnál. A kommunista piárt politikai munkájának nagy sikere volt, hogy népi- szerúsítette és meghonosította a korabeli szlovák társadalomban a Csehszlovák Köztársaság megújításának gondolatát. Az SZLKP politikája helyességét és sikerét bizonyította az is, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés úgy bontakozott ki, ahogyan a piárt előkészítette: a csehszlovák nemzeti és demokratikus forradalom kezdeteként. Dr. JOZEF DANÁS
