Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-06 / 27. szám

Csáji István élet­útja nem mondható sem könnyűnek, sem göröngytelen- nek. Sok mindent tud, sok mindent megtanult és sem­mit sem felejtett. A legnehezebb „tantárgyból“: elv- hűségből, pártos­ságból, munkabírás­ból élete hatvan éve alatt kitűnőre vizs­gázott. Ezt a mun­kaszeretetei, a szocialista társadalom ér­dekében kifejtett eredményes munkát ju­talmazta köztársasági elnökünk a (yiunka Érdemrenddel, amit a közelmúltban vett át a kerületi pártbizottság székházában Ján Pirc elvtárstól, a CSKP KB tagjától, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottságok vezető titkárától. Csáji István így emlékezik az eltelt időszakra:- Valóban nem volt könnyű az élet Harc volt, kemény harc, de nincs meg­bánni- és szégyellnivalóm. Sikerek és kudarcok váltogatták egymást. Az ered­mények megmaradnak, a kudarcokat, keserűségeket pedig megszépíti, elho­mályosítja az idő. az ellenkezőjét érte el. A dacot fejlesztet­ték ki bennünk, mely öntudatunk fejlődé­sével, tisztulásával forradalmi hitté vált. Nem volt még elég tiszta, nem ismertük a dialektikát, a marxizmus-leninizmust, de a háború alatt már tisztán láttuk, hogy ez nem a mi háborúnk. Akkor teszünk jót, ha ellene szegülünk. Ezért 1944-ben, amikor Németországba hurcolták a fiata­lokat, több társammal együtt megszök­tem és a környező falvakban bujkáltunk 1945-ben szülőfalum, Csécs (Cecejovce) is felszabadult, s mi is bekapcsolódhat­tunk az újjáépítésbe. Volt mit újjáépíteni! Először a szétlőtt szepsi (Moldava nad Bodvou) vasútállo­más építésénél dolgozott, asztalosként. Aztán következett a katonai szolgálat. Az utászoknál, mint aknaszedő szolgált. Nem volt veszélytelen beosztás, 1948- ban szerencsésen leszerelt, s ismét a szakmában helyezkedett el. Hogyan volt tovább?- Nagyon nehéz azt az időszakot dió­héjban összefoglalni - mondja. - A Feb­ruári Győzelmet követő éveknek varázsa volt, minden tévedésünk és botladozá- sunk ellenére. Ma már sok mindent más­képpen csinálnánk. Tapasztalatunk ke­vés volt, lelkesedésünk annál nagyobb. Először a Jednota fogyasztási szövetke­zethez kerültem. A tornai (Túrna nad Ján Pirc, a CSKP KB tagja, a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára köszönti Csáji Istvánt. Mellette Ján Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz­tere (Berenhaut Róbert felvétele)- Az indulás? - kérdezi elgondolkod­va. - Úgynevezett „nagy“ családból származom. Tízen voltunk testvérek, nyolc lány és két fiú. A bátyám kivételével mind a kilencen élünk. Sok volt az éhes száj, kenyér után kellett nézni. Így kerül­tem tizennégy éves koromban, 1938-ban Jaksa István asztalosmesterhez inasnak. Kemény, de eredményes iskola volt az. Abban az időben nem nagyon takarékos­kodtak a pofonokkal sem. Nemcsak a szakma fortélyait tanultuk meg, hanem rádöbbentünk arra is, hogy kiszolgáltatot­tak vagyunk. Megtanítottak minket arra, hogy hallgass a nevünk, arra is, hogy a világ osztályokra oszlik, de akaratlanul kifejlesztették bennünk az osz­tályöntudatot. Az akkori társadalomnak az volt a célja, hogy engedelmes, jámbor munkásosztályt neveljen. Módszereivel Bodvou), majd a szepsi részlegnek let­tem a vezetője. Bekapcsolódtam a párt­munkába, tagja lettem a járási pártbizott­ság elnökségének. 1960-ban a csécsi helyi nemzeti bizottság titkárává válasz­tottak, majd 1962-ben az egységes föld- rnüvesszövetkezet elnökévé. Nehéz évek voltak. A növénytermesztés és az állatte­nyésztés a mélyponton volt! Az épületek elhanyagoltak, gép alig volt. Jóformán a semmiből indultunk. Egy tehéntől eb­ben az időben mindössze 1250 liter tejet fejtünk, ma megközelítjük a négyezer literes átlagot. Pontosan: egy tehénre 3995 liter tej jut. Nagy utat kellett megten­nünk, míg idáig eljutottunk. Valóban nagy út volt, jó szervezés, irányítás, becsületes és lelkiismeretes munka kellett hozzá, hogy a mai eredmé­nyeket a magukénak vallhassák. Ma a csécsi Februári Győzelem Egységes Földmüvesszövetkezet a bruttó termelést tekintve első a járásban, s előkelő helyet foglal el kerületi, sőt szlovákiai viszony­latban is.- Szövetkezetünk - mondja az elnök - 3220 hektáron gazdálkodik. Az egy hektárra jutó termelésben az elsők va­gyunk a járásban. Ugyanakkor teljesítjük a tej-, tojás- és disznóhús-termelési ter­vünket is. A 7. ötéves tervidőszak három éve alatt a tej eladását 108,2, a húsét 105, a tojásét pedig 100,6 százalékra teljesítettük. Tervünket az idén is sikere­sen teljesítjük. Jelenleg 620 fejőstehe­nünk, 6500 hízósertésünk és 740 anya­kocánk van. A fejlesztés és a termelés növelésének alapja az istállók korszerű­sítése, műszaki felszerelésének tökélete­sítése, a beruházások terv szerinti, jó minőségű kivitelezése. Fejlesztés és központosítás nélkül a termelés mennyi­ségi és minőségi növekedését sem lehet fokozni. Az elmúlt hat évben 74 millió korona értékű beruházást valósítottunk meg. Ez soknak tűnik, de jó munkaszer­vezéssel, színvonalas munkával ez az összeg aránylag rövid időn belül megté­rül, sőt megduplázódik. Az állattenyész­tésen kívül nagy gondot fordítunk a nö­vénytermesztés mennyiségi és minőségi fejlesztésére. Nagy jelentőségű a kukori­caprogram teljesítése, s a takarmánynö­vények termesztésének növelése. Van­nak gondjaink, de ezeket nem engedjük elhatalmasodni, s így nem is veszélyez­tetik a terv teljesítését, a termelés fokoza­tos növekedését. Csáji István hosszú évek ófa tagja az SZLKP KB-nak, a kelet-szlovákiai kerü­leti pártbizottság elnökségének. Évtize­deken keresztül végzett gazdasági és politikai munkájával érdemelte ki a ma­gas kitüntetést.- Igen - mondja -, szépek az eredmé­nyek, de ezeket egy ember nem érhette el. összekovácsolódott, szaktudással és lelkesedéssel bíró vezető gárdára, mun­kájukat szerető és értő dolgozókra van szükség. Nálunk ez megvan. FECSÓ PÁL HÁROM BRIGÁD EGY CÉLÉRT A Zvoleni Szövetkezeti Kereskedelmi és Termelőüzem várgedei (Hodejov) tésztaáru gyáregységének kollektívája kettős várakozással tekint a SZNF közel­gő 40. évfordulójának helyi ünnepségei elé. A termelőrészleg két szocialista munkabrigádjának ugyanis ebből az al­kalomból adják át a versenymozgalom legmagasabb fokozatának elnyerésével járó aranyjelvényeket. S ha minden az elképzelések szerint alakul, az ünnepi aktusra már a közel kétmillió koronás beruházással megvalósuló új szociális és adminisztratív épületben kerül sor, mely­nek belső szerelési munkálatait éppen a közelmúltban kezdték meg a Rima- szombati (Rimavská Sobota) Járási Épí­tőipari Vállalat dolgozói.- Nagy szükség volt már erre a létesít­ményre - mondotta Szabó István, a ter­melőrészleg vezetője, -, hiszen dolgozó­inknak mostanáig nem volt megfelelő öltözőjük, tisztálkodási lehetőségük, arról nem is beszélve, hogy az irányitó és adminisztratív apparátus is egy kis csalá­di házból átalakított, mindössze néhány négyzetméternyi alapterületű helyiségbe szorult. Az új épületben már külön öltö­zők, zuhanyozók is lesznek az irodahelyi­ségeken kívül, emellett megfelelő tanács­terem és étterem is helyet kap benne. Reméljük, mindez kedvezően hat majd a párt- és a szakszervezet, valamint az ifjúsági szervezet működésére is. A régi épület pedig teljes mértékben a karban­tartó brigádé lesz.- összesen' három brigádunk van, gyakorlatilag majdnem minden dolgozó brigádtag. A termelési munkacsoport idestova tíz éve alakult, s azóta Mária Cetnerová és Holik Erzsébet vezetésével feljutottak a versenymozgalom csúcsára. A harmadik brigád viszonylag fiatal még, ennek vezetője én vagyok, s most min­den igyekezetünk a bronzjelvény elnyeré­sére irányul. Számokkal is illusztrálható, hogy az elmúlt évtized alatt a brigádmozgalom térhódítása milyen kedvező hatással volt a termelési feladatok teljesítésére. A Dru néven ismert és közkedvelt termékekből (háromféle nápolyiszeletet, csokoládéval bevont mogyorós rudacskákat és sósru- dakat gyártanak) csupán az elmúlt évben 12 millió korona értékben szállítottak a szövetkezeti kiskereskedelemnek. Raktárakra nincs is szükségük, hiszen az üzletekben a jelenleg gyártott mennyi­ségnek akár a többszörösét is eladhat­nák. Az utóbbi hónapokban különösen a cseh országrészekből érdeklődnek a fi­nomságok iránt, szállításra azonban nincs mód a korlátozott kapacitás miatt.- Tavaly sikerült öt új munkahelyi stá­tuszt kiharcolnunk a vállalati igazgató­ságnál, ezzel 68 főre emelkedett mun­káslétszámunk. Ily módon a sósrudak gyártásában is áttérhettünk a kétműsza- kos termelésre, ami gépparkunk gazda­ságosabb kihasználását jelenti. Termé­szetesen, feladataink is nagyobbak, így az idei árutermelési terv már megközelíti a 13 millió koronát. Meg kell mondanom, hogy a megnövekedett feladatok tejesíté­se nem egyszerű, ugyanis gyakran van­nak alapanyagellátási gondjaink. Az év több szakában van hiány csokoládéból mogyoróból és ízesítőkből, tehát akkor kell termelnünk, amikor hozzávaló érke­zik. És ezért van nálunk különös jelentő­sége a brigádmozgalomnak, mert bizony a tagok nem egy szabadszombatot ál­doztak fel a múltban a termelési feladatok teljesítéséért. Az üzemvezetőtől megtudtuk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordu­lója tiszteletére valamennyi munkabrigád vállalta a termelési feladatok egy száza­lékkal való túltejesítését. S hogy ne le­gyen szükség évvégi hajrára, az egész évi terv 52 százalékát teljesíteni akarják az első hat hónap során. A brigádtagok partnerei az üzemvezetésnek a gazdasá­gosabb termelésre irányuló elképzelések megvalósításában is. A villanyáram-fo­gyasztást például jelentősen csökkentet­ték azáltal, hogy az akkumulációs fűtő­testeket csak az éjszakai órákban kap­csolják be, s hogy a termelőcsarnokban is megfelelő intézkedéseket tettek a hőta­karékosság érdekében. A mennyiségi és a minőségi feladatok teljesítése terén az sem jelent különösebb fennakadást, hogy az elmúlt időszakban sok idős dol­gozó ment nyugdíjba. Csupán az elmúlt másfél év alatt 16 fiatal dolgozót vettek fel. Tegyük hozzá: a brigádokon belül kialakult jó közösségi szellemnek, a ta­gok egymás munkája iránt érzett felelős­ségnek köszönhetően á fiatalok hamar beilleszkedtek a kollektívába. HACSI ATTILA Munka közben Zuzana Chovanco- vá és Ludmila Záresková Kőszegi Júlia csokoládét főz Agócs Mária mogyorópirítás közben (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents