Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-13 / 28. szám

Valaha aligha gon­doltam volna, hogy egyszer még gyeplab­dáról is írni fogok. Persze, azt a kérdést, hogy egyes sportág­ról miért is ír valaki, sokszor csak akkor le­het teljes bizonyos­sággal megválaszolni, ha már valamilyen kapcsolat kialakult „köztünk“. A gyeplab­dával ez gyorsan ment: az asztalitenisz- EB idején három előkészületi mérkőzést játszott a női gyeplabda Európa-bajnok- ságra készülő csehszlovák csapat Moszkvában a Szovjetunió együttesével. A sorozat harmadik mérkőzését láttam, és utána PAVEL ROSA (képünkön) a cseh­szlovák gyeplabda-szövetség elnöke, megkért, ne feledkezzünk meg a mérkőzés eredményét közölni az itthoniakkal. A mér­kőzés eredménye 5:0 volt - a Szovjetunió javára! Mégsem eltitkolni igyekeztek azt. Éppen ez volt benne a rokonszenves, s ennek egyik okát abban véltem megtalál­ni, hogy a gyeplabdával idehaza nem éppen sokat foglalkoznak a sportújság- írók. A választ már idehaza kaptam meg a szövetség elnökétől:- Kis sportág vagyunk, nekünk már az is öröm, ha a balsikereinket szóra méltatják. A kritikától sem félünk, ha azok nem mente­sek a túlkapásoktól, mert csak ösztönzik a lányokat, hogy legközelebb megmutassák, tudnak ők jobban is játszani. Nos, a „kis sportág“ megjelölés nem túlzás, hiszen Szlovákiában Bratislaván kívül még Zlaté Moravcén, Holicon és Trenőianské Teplicén játsszák a nők is a gyeplabdát, a férfiak pedig Senkvicén és Opatován nad Váhom- ban. Egyébként ezt a „szakmát“ mintegy kétezer igazolt játékos „űzi“ Csehszlovákiá­ban, ebből mintegy 600 a ne, vagyis a férfi- versenyzők száma több mint háromszorosa annak, ahányan a nők vannak a sportág berkeiben, de olimpiai ezüstérmük csak a lá­nyoknak van __ (Nem kis büszkeséggel mondja ez utóbbit, és ezzel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy a moszkvai olimpia idején fordult elő először, hogy csúcsszintú gyeplabdát látha­tott a sportközvélemény, és az említett ezüst­érmet is akkor szerezte Csehszlovákia női együttese. Az olimpiai tornával kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az aranyérmes Zimbabwe válogatottja ellen 2:2-es döntet­lent ért el Csehszlovákia csapata. Általában egy-egy ilyen siker azt eredményezi, hogy utána a korábbival szemben lényegesen föllendül az érintett sportág színvonala, de Moszkva óta lényeges utánpótlás-növeke­dés csak a cseh országrészekben követke­zett be. Holott, az elnök szavai szerint na­gyon alkalmas bázisait lehetne kialakítani a gyeplabdának mindenütt, ahol jégkorongo­záshoz nincsenek meg az alapvető feltéte­lek. Ilyen szempontból pedig a Csallóköz is alkalmas „vidék“ lehetne a gyephokinak.) • Mifelénk általában a gyeplabdát egzoti­kus sportágnak tartják, márcsak azért is, mert az elmúlt évtizedekben általában India és Pakisztán - igaz férfi - gyephokisai érték el a legnagyobb sikereket. A laikus számára, ha közelebbit akarunk a Sportágról elmonda­ni, ez legjobban úgy sikerülhetne, ha rokoni­juk sokkal közismertebb sportágakkal. De vajon megtehetjük-e ezt egyáltalán?- Természetesen megtehetjük, mégpedig leginkább a furballhoz (!) hasonlítanám. A gyeplabda tulajdonképpen „futball hokibot­tal“. Van azonban három, vagy négy alapve­tően eltérő jellemzője azon kívül, hogy jelleg­zetesen görbe hokibottal játsszák és Így természetesen a labda mérete is más. Tehát a különbségek: először is, hogy gólt elérni ebben a sportágban csak a kapu elé „raj­zolt", nagyjából 15 méter sugarú körön be­lülről lehet. A labdát testtel, vagy lábbal megállítani szándékosan nem szabad. A harmadik jellegzetes különbség, hogy vé­dőharmadon belüli szabálytalanságokért, ha azok nem szándékosan durva belemenések, úgynevezett büntető szögletet Ítélhetnek a játékvezetők. Általában az a hiedelem, hogy e büntető szöglet fél gólt jelent. Van aztán büntető is, ezzel az említett kapu előtti körön belüli szabálytalanságokat büntetik. És persze a kapu mérete sem azonos a fut- ballkapuéval - kézilabdakapu nagyságú. Hogy mennyire nem túlzás a futballal rokoní- tani a sportágat, bizonyítja, hogy például az NSZK-ban a gyephokikapitány szoros kap­csolatban áll a labdarúgó-szövetségi kapi­tánnyal! • Említettünk eddig néhány országnevet. Mi a sportág tulajdonképpeni helye a vi­lágban? • Nagyon népszerű Nyugat-Európában, elsősorban Hollandiában, de a Közép-Kele­ten és Délkelet-Ázsiában, Afrikában úgy­szintén. Nálunk az tartja a „lelket“ a sportág­ban, hogy olimpiai sportág immár a nőknél is. Hogy ez mit jelenthet, arra a legjobb példa a Szovjetunió női gyephokisportja. Amikor eldőlt, hogy a moszkvai olimpia műsorán szerepelni fog, akkor kezdtek csak komo­lyabban foglalkozni a Szovjetunióban ezzel a sportággal. És tulajdonképpen nem egé­szen nyolc év alatt a világ legjobbjai közé kűzdötték fel magukat. Sőt 1981-ben a VB- bronzérmet szerzett a szovjet válogatott, amelynek legjobb játékosai, Krasznyik és Buznova az idei EB góllövőlistájának élén végeztek. Egyébként a Szovjetunió a világ egyetlen országa, ahol e rövid múltra vissza­tekintő sportág élsportszintú megbecsülés­ben - és támogatásban is - részesítik. • Idehaza mi a sportág legnagyobb di­lemmája?- Elsősorban az, tulajdonképpen van utánpótlás, és mégsincs... A legjobb példa erre a CalexZlaté Moravce esefe, ahol nagyon jó fiatal keretet neveltek fel, ennek ellenére időnként játékoshiánnyal küszködnek, hiszen a lányok férjhez mennek, gyereket szülnek, abbahagyják, máshova költöznek... És tekin­tettel arra, hogy ez igazi amatőrsportág, nem sok mindent tehetünk annak érdekében, hogy a tehetségek ne kallódjanak el, s ne fejezzék be idő előtt a játékot. • Idén volt az első EB -sikertelen-mit ígér a jövő?- Pecches EB-énk volt, sokkal jobban végezhettünk volna, mégis állítom, hogy való­ságos csoda, ilyen szűk hátérrel Európa élvonalában lenni. Meggyőződésem, hogy a legközelebb előrébb végzünk. Mert bár nincs mögöttünk tömegbázis, a lányokban nagy az elszántság, és egyetlen sportágban sem ilyen nagyfokú az összetartás. így bátran állíthatom, hogy érünk mi még el a moszkvai­hoz hasonló nemzetközi sikert! „Kicsiben“ - komolyan Ha valaki el akarja mondani magáról, hogy ért egy-egy sportághoz, azt csak akkor teheti, ha már megismerte annak felépítését az alapoktól a csúcsokig. Nem elég figyelemmel kísérni egy bizonyos sportág világeseményeit, nemzetközi versenyeit, hazai bajnokságait, figyelni az élversenyzőket, mert az effajta tudás „talajtalan", nem megalapozott, ha az utánpótlás nevelésének kérdései körül nem lát tisztán az újságíró. Tanítják mindezt imigyen a szakmai tudorai, a va­lóság azonban az, hogy csak ritkán ada­tik meg az újságíróknak az alapok „ körül­járása“. Ha viszont megadatik, akkor nem akármilyen élményekben lehet része... Ez utóbbi állításunkat szeretnénk bizo­nyítani felvételeinkkel, amelyek az ŐM Gabőíkovo rendezésében sorra került Csalóköz Nagydija elnevezésű birkózóvia­dalon készültek. A Nagydijon, amelyet a kicsik - és az alig nagyobbak -, a két serdülő korcsoport birkózói részére ren­deztek. Ha valaki azt hinné, hogy ez kevésbé komoly dolog, mint egy-egy, felnőttek részére kiírt verseny - akár a legnagyobbak közül -, az téved. Ebben a korcsopotban csak komolyan történhe­tik az, ami történik; itt nincs „bunda“, mint az előfordulhat akár egy-egy felnőtt EB-n vagy még VB-n is; itt mindig az győz, aki le tudja győzni a másikat, és ebben az is benne foglaltatik, hogy néha a gyengébb győz a jobb fölött. Ezzel kapcsolatban hallottam egy olyan esetről, amikor két egyklubbéli versenyző közül az esélytelenebb nem volt hajlandó en­gedni az edzői szigornak sem, és meg­verte a végső győzelemre legesélye­sebbnek tartott társát, hiába biztatta az edző az „ésszerűbb“ vereségre. De hogy azért az edző bácsi se haragudjon túlságosan, aztán ő maga nyerte meg a versenyt... Persze, az is előfordulhat, hogy valami nemúgy sikerül, ahogy azt egy-egy „mi­nibirkózó“ előre eltervezte, akkor az sem szégyen, ha esetleg eltörik a mécses. Ennek őszinteségében már csak azért sem illik kételkedni, mert e kislegények egyikén-másikán ugyan néha „lötyög“ a birkózómez, de a lényeg korántsem ez! A .papa, az edzó sem csinálhatná jobban .ez maga a vég. ...ha majd egyszer bele-' növök... Szurkolás Egy világbajnoknak sem lehet ennyi „asszisztense“ Az oldalt irta: MÉSZÁROS JÁNOS (A szerző felvétele) #ÚJ SZÓ VASÁRNAPI KIADÁS index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10. telefon: 309. 331-252, 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18 gazdasági ügyek: 506-39 Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21 Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS. Ústredná expedícia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6 *- JL ■1l||l(|>lill)r.>»^-.» ■" . —­ti 1 1 r I ' J Bfim unni...

Next

/
Thumbnails
Contents