Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-16 / 46. szám
L egtalálóbban „csillagnak“ nevezhetnénk, mivel az első filmszerep, amelyet Aljona Bel jak alakított és amely meghozta a fiatal színésznő számára a sikert, Tereza alakja volt a Gorkij filmstúdió megbízásából a Vlagyimir Gram- matyikov rendező által megfilmesített Csillagom, halálom cíÚj arc mü rockoperában. Ne menjünk azonban az események elébe, szép sorjában ismertetem a szovjet filmgyártás újonnan feltűnt alakjának történetét. Aljona Beljak Moszkvában született és ott is nőtt fel. Soha nem játszott amatőr színjátszókörben. A Moszkvai Autóútépítő Főiskola első évének befejezése után szülei legnagyobb bánatára megszakította a tanulmányait, azzal,, hogy színésznő szeretne lenni. A szülök mindent elkövettek, hogy lebeszéljék erről a „végzetes“ elhatározásáról. Leányuk azonban megingathatatlannak, elhatározása szilárdnak bizonyult. Az első kísérlete sikertelen volt: a Scsukin Színiiskola felvételi vizsgáján nem tudott megfelelni a követelményeknek, még a pontok felét sem szerezte meg. Egy évig a körzeti orvosi rendelőben dolgozott és minden szabad idejében tanult, készült a második próbálkozásra. A vizsgán Garcia Lorca Az úszómester című elbeszélését adta elő. Álmai egy lépéssel közelebb kerültek a megvalósuláshoz: a Scsukin Színiiskola hallgatója lett. A forgatócsoporthoz véletlenül került. Az újságíróknak adott interjú során - a kezdő színésznő a premier után egy csapásra magára vonta a nézőközönség és a kritikusok figyelmét - Vlagyimir Gramma- tyikov rendező elmondta, hogy milyen nehézségeket okozott a megfelelő színésznő kiválasztása Joaquin Murieta csillagának alakításához. Végigjárták Tbiliszit, Bakut, Jerevánt, keresték a színifóiskolá- kon, és mindenféle középiskolákban is. Több mint ötezer pályázót utasítottak el.- Nekem vérbeli színésznőre van szükségem - mondta a rendező segítőtársainak. Aljona Beljakban a rendező megérezte a lényét átható, sugárzó tisztaságot. A kamerapróbára kiválasztotta a legnehezebb jelenetet - Tereza monológját, ami eldöntötte a szerep sorsát. Aljonát első benyomásra férfias karakterű színésznőnek tartotta Grammatyikov. Később bebizonyosodott, hogy sokoldalú tehetség. A tapasztalatlanságát a munka iránti nem mindennapi lelkesedésével ellensúlyozta. Aljonának nemcsak egyszerűen a chilei parasztlány tragédiáját sikerült eljátszani. Az ő Terezája maga a Szerelem, a Tisztaság, a Hűség - örök értékek, az igazi női lélek, amelyet minden nép művészei minden időkben megörökítettek. Úgy gondolom, hogy maga a híres költemény szerzője, Pablo Neruda is így képzelte Joaquin Murieta csillagát. Ezen a nyáron Aljona befejezte a színiiskolát. Várja őt a színház és az új filmszerepek. (fk) wn GÁRDOS PÉTER JÁTÉKFILMJÉRŐL Két férfi párbajozik a budapesti Nemzeti Szálló szobájában. No, nem karddal és nem is tőrrel - szavakkal. Csípős, bántó, kemény szavakkal. Az egyik egy kiöregedett, jól öltözött illuzionista, a másik egy félresikerült harminc év körüli artista. A fiú győzni akar. így vagy úgy - győzni, ez a fontos. Ha törik, ha szakad: meg kell, hogy szerezze Binder Lipót számát. Csakhogy az öreg sem pipogya! Nincs az a támadás, amelyet ne tudna kivédeni. Élete nagy számát, a jégbezárt ember titkát félti. A parádés mutatványt, amely gazdaggá és világhírűvé tette őt. Hogy végül is ki lesz a vesztes, az majd néhány hónap múlva az Uramisten című új magyar filmben derül ki, amelynek rendezője és Osvát Andrással együtt a forgatókönyvírója is: Gár- dos Péter. Egy szanálásra ítélt belvárosi bérház szobájában, Binder Lipót szállodai lakosztályában beszélgetünk kora este, a forgatás szünetében. Akkor, amikor Feleki Kamill, az öreg illuzionista alakítója már kedves-humoros történetekkel szórakoztatja a többieket és Eperjes Károly, a pimasz, de szeretni való artista megformálója már rég elviharzott a Katona József Színházba.-Akárhogy is veszem: jól megvárakoztatta az élet, hiszen harminchat évesen most forgatja első játékfilmjét. Mi volt nehezebb: labdába rúgni vagy megnyerni az ügynek Feleki Kamillt?- Tizenhárom éve vagyok a filmszakmában, tizenhárom éve vártam erre a lehetőségre. Közben csináltam néhány híradóriportot, rövidfilmet, dokumentumfilmet és két tévéfilmet a cirkusz művészeiről. Szóval, nem unatkoztam. De a várakozás pszichikai súlyát mindig a vállamon éreztem. Ott álltam a küszöb előtt és csak az ajtót lestem, mikor nyílik ki előttem.- S amikor kitárult...- Rosszul léptem. Első forgatókönyvemet, amelyet Osvát Andrással írtunk egy 1932-es híradófelvétel alapján, visszautasították. És nem fogadták el a másodikat sem, amely egy magára maradt, szerencsétlen hivatalnokról szólt, aki egy kádfürdőben érkezettjei a poklok pokláig. Harmadik könyvünk, a cirkusz-sztori talán az utolsó próbálkozásom volt. Szerencsére ezt már nemcsak a fejemben - a valóságban is leforgathatom.- Honnét az ötlet? Hogy kötött ki a cirkusz yilánáhpn?- Úgy, hogy tizenegy évvel ezelőtt csináltam egy egyórás filmet a tévének külföldön élő magyar cirkuszosokról. A krokodil szájában - ez volt a címe, s csupa margóra szorult ember sorsa elevenedett meg benne. Tavaly ősszel pedig Zoli bohócról, a 110 centiméteres törpéről forgattam tévéfilmet A kis ember nagy élete címen. Én mindig imádtam az artistákat, a bohócokat, a bűvészeket és az állatidomárokat; nekem az ő zárt világuk annyira érdekes és izgalmas, hogy századszor is megbabonázva nézem-hallgatom őket. És még valami: én Chaplin meséin és Fellini Országútján nőttem fel, s még ma is őket csodálom a legjobban.- Hol talált rá a jégbefagyasztott ember történetére?-A Pesti Napló 1932-es évfolyamának egyik számában ezzel a képaláírással láttam egy fotót: „Csodálatos kísérletre vállakozott egy artista: befagyasztotta magát egy jégtömbbe, feladatta magát csomagnak és így tette meg az utat Philadelphiába. Itt már orvosok vártak rá, akik széttörték a jégtömböt, s az artista állapotát, szívműködését kielégítőnek találták". Hát, ez a hír kavarta fel a képzeletemet.- Tehát Binder Lipót a valóságban is élt?- Nem, Binder Lipót sohasem élt, de sok élő modellje volt. Abban az időben, amikor dokumentumfilmet készítettem a tévének az utazó cirkuszokról, keresztül-kasul bejártam az országot és külföldön is sok érdekes emberrel találkoztam. A Szovjetunióban például a Herszoni dombokon ráakadtam egy éjjeliőrre, aki egykor pesti mulatókban lépett fel, most meg a cirkuszt őrizte. De nem a pénz, hanem a -manézs varázsa miatt. És ez a vonás Binder Lipótra is jellemző. Ó is olyan áhítattal beszél a cirkuszról, mint mindenki, aki megszállottja ennek a csodálatos világnak.- Feleki Kamill több mint tíz éve nem szerepelt játékfilmben. Az Uramistenben szemmel láthatóan nagy élvezettel vesz részt.- Binder Lipót szerepét már a forgatókönyv írása közben neki szántuk, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy elvállalja-e vagy sem. Aztán elküldtük neki a könyvet, s egy hét múlva felhívott, és azt mondta: beleszerettem a szerepbe. Később azt is elárulta, hogy az utóbbi években vagy tizenöt filmszerepet utasított vissza - hosszú idő után ez az első, amelyet tetszéssel fogadott. Most már csak egyet szeretnék, de azt nagyon: olyan filmet forgatni, amely annyira lenyűgözi majd a nézőt, hogy elfelejti, kemény széken ül a vászon előtt. SZABÓ G. LÁSZLÓ „Él? Nem él?“ (Markovics Ferenc felvétele) FILMMOZAIK A DEFA a népi demokratikus országok filmgyárai közül a legkorábban és legaktívabban vállalta a munkás- mozgalom nagyjairól szóló filmek készítését. Ismét kitűnő művet alkotott, mely megnevettet és megrikat, dokumentum- filmszerűen tárgyilagos és mégis költői; filmszerű és emberközeli. A Hol mások hallgatnak főszereplője a hetvenöt éves, súlyosan beteg Clara Zetkin. Orvosai tanácsa ellenére útra kel választott otthonából, Arhangelszkoje egyik szép, kertes házából. Tíz napra hazatér Németországba, hogy 1932. augusztus 30-án felszólaljon a Reichstag ülésén. Nem veszélytelen ez az út. Az SA rohamcsoportjai már rendszeresen' támadják a munkásképviselőket, képviseleteket; a fasizmus ugrásra kész. Zetkin, a Reichstag korelnöke érzi, hogy a kommunisták egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, hogy szövetségeseik, a szociáldemokraták körében sok a passzív ember. És „aki hallgat, az egyetért“ - véli. A Reichstagban elmondott negyvenöt perces beszéde szenvedélyes támadás a fasizmus, a háború erői, a hallgatás és a megalkuvás ellen, felhívás az ellenállásra, cselekvésre. A film egy ember, egy párt, egy ország drámája. A bonyolult helyzetet igen szerencsésen választott epizódokban, jelenetekben tudja megmutatni. A mintegy százperces film ötlete, forgatókönyve Mihail Satrovtól, a világhírű szovjet drámaHol mások hallgatnak FILM CLARA ZETKINRÓL írótól származik. Satrov és a filmet rendező Ralf Kirsten több hónapos közös munkájának eredménye azért is elismerésre méltó, mert a számos jelenetben felhasznált eredeti cikk és beszédszövegek ellenére sikeresen el tudták kerülni a tézisdráma csapdáját. Külön érdeme a filmnek az az árnyaltság, összetettség, amellyel a különböző korosztályok, rétegek, embertípusok reagálását, magatartását bemutatja, s ahogy az egykori szociáldemokrata mozgalmat és tevékenységét értékeli. Hiteles a Clara Zetkint alakító Gudrun Okras egyszerű, szinte eszköztelen játéka. Egyforma meggyőző erővel képes érzékeltetni az idős, beteg asszony ele- settségét és belső erejét. A színésznő számos klasszikus darab főszerepében lépett fel, de az elmúlt évtizedekben a televízióban is csak néhányszor, filmben pedig még egyszer sem szerepelt. Clara Zetkin vendéglátóját, tanítványát, Gustav Schröder nyomdászt, forradalmárt Rolf Ludwig személyesíti meg. A népes szereplőgárdát mozgató film képei Günter Haubold fényképezte - kitünően. Az alkotás a moszkvai Gorkij filmstúdió és a prágai barrandovi filmstúdió közreműködésével DEFA-produkcióként Ba- belsbergben készült. Bemutatója az NDK fennállásának harmincötödik évfordulója alkalmából volt Berlinben és az NDK több más nagyvárosában. (fenyves) A Krímben forgatják a Bambi című Felix Salten-regény filmváltozatát; Natalja Bondar- csuk és Jurij Nagibin a forgatókönyv írói. O-Bi, O-Ba a címe egy új lengyel filmnek, amely a jövőben játszódik: Krystyna Janda, Jan Nowicki és Leon Niemczyk szerepel benne. Meryl Streep és Robert de Niro neve fémjelzi a Szerelembe esni című amerikai filmet, amelynek rendezője Ulu Grosbard. Cselekményének fő színtere New York kínai negyede. Nyina Tolcsenova könyvet irt Vaszilij Suksin- ról, az íróról, a színészről és a filmrendezőről, a kötetet a moszkvai Szovremennyik adta ki. A brooklyni hídon túl című amerikai film főszereplője szegényes vendéglőjében egy elegáns étteremről álmodozik, természetesen ezen a bizonyos hídon túl, amely összeköti, de egyben el is választja New York szegénynegyedét a gazdagok világától. Ám a vállalkozáshoz sok pénz kell, és a gazdag nagybácsi, akihez segítségért folyamodik, csak azzal a feltétellel segítene rajta, ha elhagyná szép menyasszonyát és az általa kiszemelt leányt venné el feleségül... A nehéz választás elé állított férfit Elliot Gould alakítja, szép menyasszonyát Margaux Hemingway.
