Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-09 / 45. szám
A királynő trónon maradt Érdekes adatokat közöl a 64 című népszerű szovjet sakkhetilap. Eszerint a Nemzetközi Sakk Szövetség, a FIDE jelenleg 122 tagállammal rendelkezik, a versenyzők száma 4 478 000. Ebből több mint négymillió - szovjet sakkozó. Még feltűnőbb az arány a nők között; a világ 368 000 sakkozónője közül 365 000 a szovjet szövetségnek a tagja. Ezek után nem meglepő, hogy Maja Csiburdanidze és Anatolij Karpov személyében is szovjet világbajnoka van a sportágnak. Azóta, hogy 1944-ben a fasiszta bombák Londonban kioltották az első sakkvi- lágbajnoknő, Vera Menchike -életét, a szovjet nőké a világelsőség. Nona Gaprindasvili előtt Ludmila Lugyenko, Olga Rubcova és Jelizaveta Bikova volt a világbajnok. Maja Csiburdanidze a hatodik világbajnok (három hete védte meg másodszor világelsőségét Levityina előtt) elődeihez hasonlóan a női sakkozás szovjet iskolájának egyik legjobb képviselője. Amikor Maja betöltötte nyolcadik évét és többször legyőzte bátyját, aki megtanította sakkozni, szülei elvitték a gyermekek sakk-klubjába. Csupán egyetlen esztendőre volt szüksége, hogy első osztályú versenyzővé váljon, majd rövid idő alatt az ötmillió lakosú Grúz SZSZK bajnoknője lett az iskolás lányok között. Ez azonban még csak a kezdet volt. A 12- esztendős Maja 1973-ban elnyerte a grúz főváros, Tbiliszi kupáját, amely a legjobb női játékost illette meg. Azután sikeresen szerepelt a városi férfiversenyen is, teljesítette a mesterjelölti normát. A Szovjetunió-Jugoszlávia mérkőzés idején a szovjet válogatott tagja; így kezdte nemzetközi pályafutását. Debütálása kitűnően sikerült: mind a négy játszmáját megnyerte! Később már magától értetődően jöttek a sikerek. Például második lett a Szovjetunió Kupájáért folyó viadalon. Az előírások értelmében feltétlenül meg kellett volna kapnia a Szovjetunió sportmesterének címét. Igen ám, csakhogy volt egy bökkenő: a kislány mindössze 12 (!) éves volt és ezt a címet csak 14 esztendő feletti sportolóknak adományozhatták. Mit lehetett tenni, módosították a szabályokat. Hasonlóan furcsa helyzetbe került a FIDE is. Első ízben fordult elő, hogy a nemzetközi mesteri címre egy 13 éves kislány tartott igényt. Ám Maja sikerei önmagukért beszéltek, nem lehetett őt figyelmen kívül hagyni. Tizenöt éves korában már nemzetközi nagymester, tizenhat esztendősen pedig ő a sakk- királynő ellenfele. Miért is ne lehetett volna 17 éves fejjel a korona birtokosa?! 1978 októberében került sor a Gaprindasvili - Csiburdanidze világbajnoki döntőre. A sakk híveinek többsége biztosra vette Nona Gaprindasvili újabb győzelmét. Felidézték a sakkozás veteránjának, Szvetozár Gligorics jugoszláv nagymesternek a szavait, aki egyértelműen kijelentette: nem kételkedik Nana győzelmében, mert ő az egyetlen női sakkozó a világon, akinek játékereje felér a férfi nagymesterekével. Hasonló volt a FIDE elnökének, Max Euwének véleménye is: A fantaszták viszont a világbajnokjelölt lánynak a sakkozás történetében példátlan sikereivel érveltek. Az utóbbiaknak lett igazuk. Maja legyőzte Gaprindasvilit. Ez annál is nehezebb volt, mert rajongásig szeretett példaképétől kellett elvenni a sakk-koronát. De ilyen már az élet. A sakkélet is. Amikor Nana Gaprindasvili 1962-ben világbajnoknő lett, aligha gondolta, hogy trónjától egy olyan kislány fosztja meg, aki akkor még csak az első szavakat mondogatta. 1978-ben tehát a 17 éves Maja Csiburdanidze lett a sakkozás királynője, aki az utolsó, győztes játszma után - leült babázni a kis unokahuqa- ival... Ki tudja, babázik-e még a most 23 éves kétszeres világbajnok. Az viszont tény, orvosi egyetemre jár, ideggyógyász szeretne lenni. Hogy elsősorban kinek köszönheti világbajnoki címét? Erről így beszélt: ,,Az edzőmnek, Eduard Gufeld nagymesternek és a mamának. Amíg nem ismertem Gufeldet, gyerekes sakkot játszottam. Még akkor is ilyen értelemben sakkoztam, amikor bejutottam a Szovjet Kupa döntőjébe, nemzetközi versenyeket nyertem. Csak miután már két évet gyakoroltam Gufelddel, akkor kezdtem megérteni, mi is a sakk. Nem szerettem elemezni, csak játszani. Gufeld rákény- szerített, hogy dolgozzam, nem engedett lustálkodni. Kialakította játékomat, megtanított a stratégiára. A mama az más. Az én anyám különleges asszony. Jó pszichológus, mindig mellettem állt, segített a nehéz pillanatokban. Márpedig ilyen gyakran előfordul... Szinte hihetetlen, de 1975 óta csak grúz sakkozónők küzdenek a világbajnoki címért. Az a legenda járja, hogy a középkori Grúziában a nők természetes hozománya közé tartozott a sakk-készlet is. Hogy a királyi játék grúz képviselői távoli őseiktől örökölték volna a sakk iránti fogékonyságot és szeretetet? Csi• Maja Csiburdanidze. Hat esztendeje ö a világbajnoki cím védője. burdanidze: „Nehéz megmondani. Nekem reálisabb nézetem van. Amikor 1962-ben Gaprindasvili megszerezte a világbajnoki címet, sakkláz tört ki Grúzia asszonyai és lányai között. Ezrével alakultak a női sakkklubok, szaporodott a szakirodalom, egyre-másra rendeztek női versenyeket. Amikor a televízió annak idején elindította a Sakkiskola című műsorát, még a kislányok is félretették a babákat. A sakktáblát figyelték...“ Grúziában tehát óriási népszerűségnek örvend a sakk. Csiburdanidze már hatodik éve ül a királyi játék trónján. Azt gondolhatnánk, hogy már mindent elért, mit akarhat még? Maja előtt azonban újabb célok lebegnek: „Férfi nemzetközi mesteri címem van, s az a vágyam, hogy megszerezzem a nagymesteri címet. Úgy gondolom, sok olyan sport létezik, ahol a nők összemérhetik tudásukat a férfiakkal. Nagyon boldog lennék, ha a világon annyi női sakkozó lenne, mint férfi. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy férfiak is kivegyék részüket a házi munkából...“ A szakértők szerint a negyedéves orvostanhallgató grúz sakkozónő még a legmagasabb cím harmadszori elnyerésével sem jutott a csúcsra. Most a férfiak elleni „merényletre" készül... < _ ■ , ■ _ ! . ■ • Vjacseszlav Fetyiszov hagyományos Izvesztyija-torna díjával. (Archívumi felvételek) A CSZKA Moszkva és a szovjet válogatott kapitánya, Vjacseszlav .Fetyiszov kapta az 1983/84-es idény legjobb európai jégkorongozójának járó díjat, az Aranyütőt - adták hírül nemrégen az újságok... De régen is volt, amikor elkezdett ko- rongozni az ötszörös világ- és egyszeres olimpiai bajnok, a most 26 esztendős Fetyiszov, aki Kaszatonowal már évek óta a világ legjobb hátvédkettösét alkotja. Hatéves korában került az utcai csapatba. Nem volt egyszerű dolog megállnia helyét az idősebbek között. De ő nagyon akart. És sikerült. Olyannyira, hogy egyszer a palánk mögül valaki beszólt a jégre: „Hé, fiúcska, gyere csak közelebb...“ Szláva megfordult. „Igen, te!“ Odament a palánkhoz és köszönt. „Mindig védőt szoktál játszani?“ „Igen, mindig.“ „Rendben. Én Jurij Csebarin vagyok, a CSZKA Moszkva egyik kölyökcsapatá- nak edzője. Holnap eljöhetnél hozzánk? Bajnokit játszunk a Dinamó ellen és nem bővelkedünk hátvédekben Szláva bólintott. És határtalanul boldog volt. Egyszerre minden megváltozott. Isten veletek régi játékostársak, bolondé- riák. A nektek szentelt időt most a metrón és a trolibuszon töltöm. Messze van a CSZKA. De nem bánom. Szívesen emlékszik azokra a napokra, hetekre, amikor először találkozott a „nagy“ jégkoronggal. És egyébként is sok volt egyszerre a boldogságból. Kistestvére született és ö mint igazi jégko- rongozó ünnepelhette tizedik születésnapját. Egyszer vacsora közben az apa felemelte tekintetét a tányérról: „Azt hittük, nem veszed ilyen komolyan a hokit...“ „Papa, ha nem korongozhatnék, talán meg is halnék“ - fakadt ki Szláva és a mamának kellett csitítania fiát: „No de ezt! A papa csak azt akarta mondani, hogy kellemesen megleptél bennünket...“ Minek tagadni: Szláva nem tudta mindig fékentartani temperamentumát. Gyakran játszott bátor katonát, betyárvezért, szerette a csínytevéseket, amelyeket csak a gyerekek értenek. Első találkozását a „nagy" hokival is úgy vette, mint valami csínytevést. Miért is ne? Mindig nagyon ment neki a játék. Hát akkor miért problémázzon? Kis sztár volt a tornákon, rettenthetetlen hátvéd, erős és bátor. A fiúk „főnökként“ tisztelték. És szerette is megjátszani a főnököt. Azonban még idejében rájött: nem ez. a helyes út. Megváltozott, fegyelmezettebb lett. Ez nem kerülte el a papa és a mama figyelmét. Az edzéseken tudatosította, mennyi játékosságbeli és technikai hiányosságot kell pótolnia. Végtelenül keménynek tűnt ez a munka, de Szláva ment a maga útján. „Azt hittem, figyelmeztettek majd a buktatókra“ - mondta óvatosan szüleinek. „Miért?“ - válaszolt a papa. „Csak azt mondhatom, amit csinálsz, csináld rendesen. Ingyen senkitől semmit nem kapsz. Ezt jól jegyezd meg...“ És Szláva megjegyezte. Talán minden társa közül ő igyekezett a legszorgalmasabban behatolni a jégkorong rejtelmeibe. Amikor 12 éves volt, már az ifjúságiak között játszott, három esztendővel később tagja a junior EB-re készülő válogatottnak. Jégkorongtudása napról napra nyilvánvalóbbá vált. A szakértők féltették a gyors karrier buktatóitól, viszont nagy jövőt jósoltak a szívós védőjátékosnak. A CSZKA felnőtt csapatának csillagai is megcsodálták játékát; érdeklődtek, ki ez a magas, jól megtermett szőkeség. Fiúk, alaposan jegyezzétek meg a nevét- hangzott a válasz. Vjacseszlav már valamire következtetett a 'körülötte zajló „mozgolódásból", de elvetette magától a gondolatot. Inkább edzett. Még intenzívebben, mint korábban. Amire gondolt, a vártnál hamarabb bekövetkezett: alig 18 évesen meghívták a CSZKA első csapatába, a kapitány Borisz Mihajlov javaslatára. A Mihajlov- Petrov - Harlamov hfres csatársor mögött védte a kapu előterét. Egyre látványosabban ívelt felfelé a pályája. A különböző korosztályok világ- és Európa- bajnokságain rendre a legjobb védőnek nyilvánították. 1977-ben meghívást kapott a nagyválogatottba. Ekkor már úgy beszéltek róla, mint a szovjet jégkorong extraklasszis védőjátékosáról. Az 1978-as prágai világbajnokságon a „szborna“ Viktor Tyihonov edző vezetésével visszaszerezte az elsőséget és Fetyiszovot választották a legjobb védőnek. Annyi szavazatot egyetlen poszton sem kapott korongozó. Utána még négyszer érte ez a megtiszteltetés (1979-ben sérülés miatt nem volt ott a VB-n). Tehát Fetyiszov kétségkívül a világ jelenlegi legjobb védőjátékosa. „Aktívan bekapcsolódni minden támadásba - ez a játékom. Ez azonban megkívánja, hogy ötven százalékkal jobb erőnlétben legyek a többieknél. Legfőbb feladatom természetesen a védekezés, de hogyha az ellenfél harmadában tartom a korongot, tulajdonképpen akkor is védekezem. Viszont nem hibázhatok, ellentétben a csatárokkal. Senki sem mehet el mellettem. Ugyanis ha a csatár kihagyja a helyzetet, felmentést kap. Ha V azonban a védő hibázik, góllal fizet érte a csapat,- s senki sem mossa le róla a szégyent.“ Fetyiszov szerint a jégkorongban a siker kulcsa a kölcsönös megértés. „Ha közeledik felém az ellenfél csatára, úgy igyekszem őt blokkolni, hogy csak egy irányba mozoghasson. Ha a hátvédtársam ezt megérti és tudja, elállja az útját, miénk a korong. Kaszatonovban bízhatok. Ó is bennem. Gyakran veszekszünk, keressük, kutatjuk a leghatásosabb vé- döjáték összetevőit és többnyire megtaláljuk. Aztán békét kötünk..." A szakemberek már nemegyszer elmondták: a Fetyiszov, Kaszatonov - Makarov, Larionov, Krutov ötösfogat jelenleg a világ legjobbja. Fetyiszov: „Boldog vagyok, hogy ilyen korongozókkal játszhatok. Én vagyok a legidősebb, Kaszatonov 25, Makarov 25, Larionov 24, Krutov 24 esztendős. Csatártársaim nem valami óriások. Talán ezért érzek irántuk felelősséget a palánk melletti csetepaték során, és igyekszem a segítségükre. Küzdeni viszont tudnak. Néha szinte sajnálom az ellenfelet, hogy ellenük kell korongoz- niuk. Főleg Krutov és Makarov ellen. Az edzéseken előfordul, hogy egymás ellen játszunk. Az ember sose tudja, melyik másodpercben mit fognak csinálni. Ezek a csupaizom gyerekek úgy állnak a korcsolyán, mintha a jégbe gyökerezett volna a lábuk, nem könnyű őket kibillenteni egyensúlyukból. Krutov olyan, mint egy tank. Ha elindul, nem lehet feltartóztatni." Vonatkozik ez Fetyiszovra is. Pedig ő „csak" támadó szellemben játszó védő. Igaz, 185 cm magas és 90 kiló. Hányszor megcsodáltuk már a fentebb említett szovjet korongozókat. Jövőre Prágában lesz a világbajnokság... Az oldalt írta: TOMI VINCE dtÚJSZÚ VASÁRNAPI KIADÁS index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10. telefon: 309. 331-252, 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon. 337-823, 337-825. Hirdetési iroda a közüle- teknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreíie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14,70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13,-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. \
