Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-16 / 46. szám
" ...................."................ ................... —I SZLOVÁK IA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1984. november 16. XVII. évfolyam 46. szám I Ára 1 korona Ez lenne az a kérdés, amire sok-sok érvvel egészen egyértelműen lehetne felelni. Következésképpen furcsának és fölöslegesnek tetszhet, ha valaki megkérdezné, vajon kulturált ország vagyunk-e, hiszen a válasz nyilvánvaló, kételkedésnek semmi helye: hazánk a kultúra és a művelődés terén, a kulturális értékek demokratizálásában nyilvánvalóan a világ élvonalához tartozik. Sokáig sorolhatnánk a tényeket, adatokat; beszélhetnénk könyvkiadásunk eredményeiről, arról, hogy a lakosság számához képest európai méretben nálunk működik a legtöbb hivatásos színház, szólhatnánk korszerű vidéki művelődési házainkról, a lakosság műveltségi színvonalának szüntelen, s a letűnt korokhoz képest példátlan emelkedéséről, jogos büszkeséggel tölthetnek el bennünket tudósaink, művészeink tiszteletet parancsoló szellemi teljesítményei. Vagyis gazdag kulturális életet élő ország a miénk. S ennél a pontnál akár be is fejezhetnénk ezt a látszólagos okoskodást, ha a kultúra szónak nem lenne egy másik jelentése, vetülete. A marxista szakiroda- lom szerint ugyanis a kultúra - miként azt Hankiss Elemér is hangsúlyozza - nemcsak irodalmi művekből, zenei és képzőművészeti alkotásokból, a hozzájuk kapcsolódó emberi élményekből, s még csak nem is az ilyen művek sugallta-befo- lyásolta emberi magatartások összesé- géból áll. Hanem a mindennapi életet, a mindennapi társadalmi együttélést lehetővé tevő és azt szabályozó megannyi beidegződésből, ismeretből, normából, értékrendszerből, s az emberi-társadalmi együttélés általuk szabályozott mindennapi gyakorlatából. A neves szociológus nincs egyedül azzal a véleményével, miszerint ez a mindennapi kultúra avagy viselkedéskultúra éppannyira fontos, vagy talán bizonyos szempontból még fontosabb előfeltétele az emberi együttélésnek, mint az úgynevezett magas kultúra. S ha ezek után tesszük föl az írás elején említett kérdést, akkor legalábbis van ok a meditálásra. Mert ki nem látott közülünk olyan esetet, amikor autóbuszon, villamoson fiatalok sandán és hosszasan kémlelik a környéket, vagy beletemetkeznek az újságba, csak hogy ne kelljen átadniuk a helyüket az idősebbeknek. Ki nem botránkozott már meg soksok gyerkőc agresszivitásán, trágár beszédén, de ugyanúgy felnőtt emberek szabadszájúságán, durvaságán utcán, munkahelyen és odahaza a családban. Beszélhetnénk - s kellene is végre értelmesen szólni - környezetkultúránkról. Arról, hogy nálunk nem egy esetben miért szürkék, egyhangúak a lakótelepek, mi minden lehet az oka annak, hogy még nem tudunk mindenhol betonrengeteg helyett panelokból is elrendezésében, színeiben derűs lakótelepeket építeni. Aztán sok-sok édesanya a megmondhatója, hogy az öröm mellett üröm is- méghozzá olykor évekig - új lakótelepen lakni, sárban, latyakban bukdácsolni, bevásárló táskákkal megrakottan, mert a környezetrendezés, a járulékos épületek befejezése - kevés kivételtől eltekintve - nálunk éveket késik. Hazánkban a statisztikai adatok szerint a lakások átadásától számítva átlagosan öt év telik el, amíg a lakótelep teljes egészében elkészül. Tehát baj van e téren is, egyéb vonatkozásban is munkakultúránkkal. Persze, hiba lenne csak a hivatalokra, intézményekre, építkezőkre mutogatni, mert - és erre is számtalan példa van- sok új lakó képes hetek alatt tönkretenni mindazt, amit mások éveken át építettek. A keresztül-kasul kitaposott pázsit, s nagy mennyiségű, ablakokból kihajigált vagy az utcán eldobált szeméthalmaz, a sok kitördelt facsemete a szomorú példája viselkedéskultúránk árnyoldalainak. Nagyon sokat lehetne beszélni, írni higiénás kultúránk hiányosságairól, bosszantó tüneteiről - élelmiszeriparunkban, szolgáltató hálózatunkban és máshol. Mindezek és egyéb más, egyedinek semmiképpen sem nevezhető jelenségek életmódunk, életszemléletünk fonákságaira, ellentmondásaira hívják föl a figyelmet. És csalekvésre ösztönöznek. Méghozzá társadalmi méretben. Az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbb, hogy az előttünk álló társadalmi feladatok kapcsán nemcsak gazdasági tényezőkről, hanem emberi, erkölcsi vonatkozásokról sem szabad megfeledkezni. Társadalmi céljainkat ugyanis csak politikailag és szakmailag művelt, erkölcsi értékekben gazdag emberek odaadó munkája révén érhetjük el. Olyan emberekkel, akiknek az értékrendszere s az ezekből fakadó cselekedete összhangban van szocialista eszményeinkkel. Az ilyen értékrendszer kimunkálásához elsősorban kellő társadalmi körülmények szükségesek. Olyan légkör, ahol a munka; a kis és nagy közösségek boldogulásáért végzett becsületes, hatékony munka az értékmérő és nem az ügyeskedés, a mellébeszélés és a ködösítés. Több fontos pártdokumentum is ezekre az összefüggésekre, feladatokra hívta, hívja föl valamennyiünk figyelmét. Mert mindannyian sokat tehetünk - ezt már számos pozitív példa is igazolja - azért, hogy mindennapi kultúránk, munkánk, minden cselekedetünk révén közelebb hozzuk azt a költő megálmodta kort, amikor a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán. SZILVÁSSY JÓZSEF Gyökeres György és Miroslav Vodéra felvételei MINDENNAPI KULTÚRÁNK
