Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-09 / 45. szám
■ K ézszorítása már egymagában is sokat elárul arról, milyen életút van mögötte. Tenyere akár a vas. Igaz, gyakran markol vasat, hiszen amióta Hanák Gyula nyugdíjas, csak amúgy magánszorgalomból vasat gyűjt. Azt mondja, ez az államnak és neki egyaránt hasznára válik. Ebben az évben már mintegy 15 tonnát adott le. Amikor már elég tetemes az udvarába összehordott rakás, megrendeli a teherautót, hogy elszállítsák.- Ma délutánra éppen várom az autót - mondja a szemre is erős ember, amikor belépek sládkovicovói családi házának portájára. - Úgy 1500 korona körül fogok kapni ezért a szállítmányért. Ha valahol meglátok egy kidobott vasdarabot, beteszem a Skodámba. Ezek a rozsdás villanymotorok elég súlyosak - mutat a halomra. Ám a vasgyűjtést csak mellékesen végzi. Sokkal inkább lefoglalja a kertészkedés. Elsősorban palántát termeszt, de paradicsomot, paprikát, uborkát is. Feleségével, Angéla nénivel él a kertes házban, aki breznói származása ellenére elég jól elsajátította férje anyanyelvét.- Amikor az uram mellett dolgoztam Far- kasdon a pékségben, az asszonyokkal csak magyarul beszélhettem - mondja. Gyula bácsi ugyanis csaknem egész életében a szakmájában, pékként dolgozott. De ne vágjunk a dolgok elébe.- Szüleim a közeli Kosútról származnak ergeti vissza az emlékezés filmkockáit, k jöttek Diószegre lakni. Apám 45 éven át ökrészgazda volt a cukorgyárnál. Hatan voltunk testvérek. Én voltam a legfiatalabb. T937-ben adtak pékinasnak Trnavába, aztán Komáromban folytattam a szakma tanulását. Utána nyolc hónapig Ekecsen dolgoztam, számára gondoskodtunk a telefonösszeköttetésről 1944. őszétől. A fronton egyszer véletlenül találkoztam Szekeressel. Meg a tornóci Szklenár Janival. Gajdosíkkal egész Prágáig együtt harcoltam.- Mi volt a telefonisták munkája a harcok közepette? - faggatom.- Az összeköttetés megteremtése a gyalogosság és a tüzérség közt - válaszolta kissé csodálkozva, hogy nem vagyok vele tisztában. - Ha röpülőtámadás volt, szétverték a vonalat. Nyomban futnunk kellett, hogy újból létrehozzuk. Vagyis mindig akkor akadt dolgunk, amikor a legnagyobb támadás volt. Ütegünknél hat telefonos és két központkapcsoló nő dolgozott. A PARANCSNOK KÖZELÉBEN- Ludvik Svobodát is látta? - kíváncsiskodom.- Liptovsky Mikulás előtt együtt voltam vele a bunkerban - válaszolja némi büszkeséggel. - Egyszer egy lengyel telefonossal, aki civilben borbély volt, s minket is ő nyírt, Hrádok előtt elfogtunk két vlaszovistát, s Svobodához vezettük őket. Svoboda elvtárs aztán parancsot adott arra, hova vigyük a foglyokat. Arra is emlékszik, hogy egy alkalommal kis híján elfogták Ludvik Svobodát. Ez is Liptovsky Hrádok előtt történt. Felderítőkkel ment, szinte belebotlott két német katonába. Azok azonban éppen a fegyverüket tisztították, így könnyen lefegyverezték őket. Egyre jobban átéli az egykori harcok emlékeit. Kezével mutogat, az asztalra lerajzolja a hajdani csatákat.- Ez egy fűrésztelep - helyez el az asztallap egyik sarkán egy éppen a keze ügyébe A KÖZKATONA HŐSIESSÉGE Ludvik Svoboda egységében harcost ÚJ SZÚ E E 1984. XI. 9. majd a Győr megyei Kóny községben. Szörnyű nehéz munkát végeztem, hisz tizenhat kilométer távolságra biciklin hordtuk az árut. A hátamom 250 darab péksütemény volt, a kormányon öt-öt darab kétkilós kenyér, a csomagtartón pedig 15-20 kiló prézli. Az árut az üzletekbe, kocsmákba vittük, de ha nem kelt el, akkor még házalnunk is kellett vele. Abban az időben a pékinasok is, meg a segédek is egy esztendőben csak két éjjel aludtak: húsvétkor és karácsonykor. Másnap csak este fél öttől fél tizenegyig. Fél ötre készültünk el a kovászolással. Éjjel sütöttünk. Reggel fél hatra már kész volt a sütemény. Utána ki kellett hordani. A legnehezebb munka a forró kemencénél volt, de válogatni nem lehetett. Én a legszívesebben dagasztottam. Beavat mestersége műhelytitkaiba. Elárulja például, hogy a kemencében állandóan kell lenni anyagnak, mert akkor gőz is keletkezik benne, ami „emeli“ az árut, és csillo- góssá teszi. A süteményt nehezebb sütni, mert az hamarabb odaég, mint a kenyér. Ha a finom brióssüteményeket a kelleténél csak egy perccel is tovább bent hagyták a kemencében, a mester már duzzogott, hogy tönkre akarják őt tenni. Ha megégették az árut, levonta a fizetésből. Gyula bácsi szerint tulajdonképpen igaza volt. HADIFOGOLYBÓL FELSZABADÍTÓ Bármennyire is harc volt az élet abban az időben, az igazi, a legkegyetlenebb harcot a háború jelentette, a katonaélet, melyből Hanák Gyulának is bőven kijutott. 1944 augusztusában Lengyelországban magyar híradósként fogságba esett.- Együtt voltam fogságban a szeredi Ru- do Sulekkal - emlékszik. - Sokszor adtam neki kenyeret a konyháról, mert a névsorolvasáskor ő kiáltotta helyettem, hogy itt vagyok. A peredi Szekeres István is velem volt a lágerban. Ha vasalóval jött a kemencéhez parázsért, lángossal tömtem -meg a vasalóját. Ő ugyanis szabó volt. Amikor jelentették, hogy akik csehszlovákiaiak, jelentkezhetnek Ludvik Svoboda hadseregébe, nem haboztam. Körülbelül három-négyszázán jelentkeztünk.- Nemsokára kivittek a lágerból. A híradósokhoz jelentkeztem. Kiképzésen vettünk részt. Egy ukrán szakaszvezető volt a híradósok parancsnoka, aki később elesett. Po- horiliaknak hívták. Beosztottak bennünket a századokhoz. Én a negyedik nehézágyús üteghez kerültem telefonosnak. A komjáti Jozef Gajdoéikkal együtt a parancsnokság (Hajdú András felvétele) kerülő tárgyat, hogy szemléltesse is a hajdani élethalálharcot. - Itt voltak a németek. Foszforos lövedékkel meggyújtottuk a fűrésztelepet, de csak másnap reggelre sikerült a németeket szétverni. Amikor Mikuláá városát vettük be, akkor a gyalogság elindulása előtt a szovjet katyusák „tüzérségi puhí- tásban“ részesítették az ellenséget. Előfordult, hogy a németek a frontvonalnál hátrább is ásattak lövészárkokat, hogy, ha az elsőket ki is lövi a tüzérségünk, utána a hátsókból előretörjenek. i Fölelevenít egy hátborzongató történetet. Azt, amikor egy éjszaka egyedül javította a megszakadt telefonvonalat, s a sűrű hóesésben két ellenséges katonával került szemben. Nem veszítette el hidegvérét, pedig a fegyvere csütörtököt mondott. Futásnak eredt, majd a közelben beásta magát a hóba. Idézi, mindegyre idézi a harci eseményeket, melyek, úgy látszik, örökre emlékezetébe vésődtek. Elmondja, hogy Prerovban részt vett az utcai harcokban, majd eljutott Kolínba.- Ott egy német parancsnok az egységével nem és nem akarta megadni magát, hogy közben minél több német elvonulhasson. Parancsnokságunk megadásra szólította fel. Este kilencre vártuk a válaszát, de mivel nem érkezett, megindítottuk a támadást. Akkor annyi ellenséges katonát elfogtunk, hogy legalább másfélkilométeres szakaszon úgy ültek az út mentém, mint a verebek. KÉTSZER PRÁGÁBAN Eljutott a fővárosba is.- Emlékszem, Prága VII. városkerületében egy iskolában voltunk elszállásolva, de telefonszolgálatot teljesíteni jártunk abba a hotelba is, ahol Ludvik Svobodának volt a szálláshelye. Ez körülbelül két hónapig tartott.- Mi történt azután?- Utána minket Malackyra helyeztek át, ahol vagy három hétig tartózkodtunk. Ezután 2ilinára kerültem, ahonnan még egyszer felhívtak Prágába, hogy ezt átadják - vesz elő egy megfakult igazolványt. A Prágában 1945. november 16-án kiállított irat szerint az 18907 törzsszámú Hanák Gyula közkatona vitézségéért katonai kitüntetésben részesült. Előkerül ideiglenes katonai igazolványa is, melynek száma 380/R. A törzsszám itt is azonos, mint a másik papíron. Az ideiglenes igazolvány azt tanúsítja, hogy tulajdonosa 1944. december 19-töl tagja a Szovjetunióban alakult első csehszlovák hadtestnek. A harmadik dokumentum, melyet őriz, az 1946. január 1 -i dátummal kiállított légionárius tagsági igazolványa. ÚJBÓL BÉKE Csak december 13-án vetette le a komiszt, mert - mint mondja - az 1921-ben születettek akkor szerelhettek le. Végre hazakerült szülőfalujába. Igaz, nem hosszú időre.- Rövidesen fölmentem Bratislavába a bátyáimhoz, ahol egy évig villanyszerelőként dolgoztam. Utána Farkasdra kerültem, ahol újból a szakmámban, pékként érvényesülhettem. Kezdetben, öt pékség volt a faluban, - sóhajtja. - Engem Partizánnak hívtak. Az érvényesülés bizony nem volt könnyű. Sokszor nem volt fám a sütéshez. Na meg pénzem sem. A végén mégis egyedül maradtam a faluban az öt pék közül. 1959-ben új pékség épült Farkasdon, egymillió korona értékben. Ott munkáscsoport-vezetö lettem. Farkasdon nősültem meg. Egy fiunk és egy lányunk van. Meg öt unokánk. A fiunk vasutas, a lányunk fűszerüzletben elárusító.- Hogyan került vissza a szülőfalujába?- Ez 1960-ban volt, amikor a bérlő elment a házunkból. Itt a pékségben dolgoztam. 1970-ig mint segédmunkás, utána 1974-ig mint főnök. Akkor azonban itt bezárták a pékséget, mert Sellyén megnyílt egy nagyüzem. A galántai járásban akkor öt ilyen pékséget zártak be, mint a milyénk volt. Ekkor - Szeredbe helyeztek gyártásvezetőnek és karbantartónak, azzal, hogy ott nem megfelelő a kenyér minősége.- És az eredmény?- Legalább 40 százalékkal sikerült javítani a minőségen - mondja nem is leplezett büszkeséggel. - Ezután Patára akartak helyezni, hogy ott is javítsak a minőségen- emeli föl a hangját. Aztán igy folytatja: Hát ebbe már nem egyeztem bele. Inkább otthagytam a szakmámat. Elmentem a kendergyárba kazánházi szénbekészítónek.- Nem bánta meg? - kérdem.- Nem bizony - vágja rá határozottan.- Ekkor tudtam meg, hogy könnyebb munka is létezik, mint a pékeké. Igaz, elég későn jöttem rá - teszi hozzá mosolyogva, hogy jelezze, azért ó a munkától sosem félt. NEM FELEJT Dióhéjban elmondva ennyiből áll Hanák Gyula eddigi élete. Nem sokan tudják róla, hogy szabadságunkért fegyverrel a kezében harcolt. Az ellenállókat megillető nyugdíjban sem részesül. Egyszer ugyan adtak neki valami nyomtatványt, hogy töltse ki, de ezt a mai napig sem tette meg.- Az igazat megvallva, nem voltam rászorulva a támogatásra - mondja, s felemeli hatalmas karját, hogy jellezze, amíg dolgozni tud, nem is panaszkodhat. Az egészségével eddig sosem volt baja. Pioníroknak ugyan már beszélt az egykori harcokról a helyi iskolában. Akkor is feleleveníti a régi időket, ha egykori harcostársaival találkozik.- Holnap éppen összejövünk, hiszen gyűlést tart az Antifasiszta Harcosok Szövetségének városi szervezete - újságolja. Amikor azt kérdem tőle, hogy újságban írtak-e már róla, így válaszol:- Igen, kétszer is. Akkor, amikor olyan finom kenyeret sütöttünk, Diószegen, hogy még Bratislavából is lejártak vásárolni. Hosszasan néz maga elé, majd ezekkel a szavakkal töri meg a csöndet:-A fronton azt sóhajtoztuk, csak ennek a sok-sok szörnyűségnek már lenne vége. Azt sem bántuk volna, ha napi három krumplit kellene ennünk, csak végre béke lenne. Es eljött ez a várva várt perc is.- Eljött a béke, amelyért ma is harcolni kell, erőteljesen, mert úgy látszik vannak emberek, akik nem okultak, akik játszanak a tűzzel. Le kell fognunk, és hiszem, le is fogjuk a kezüket. Hanák Gyula egész élete, minden eddig végzett munkája ennek a nagy küzdelemnek egy kis, de nem jelentéktelen részét képezi. Élete a közkatona hősiességének nemes példája. „ w FÜLÖP IMRE Saját úton Szovjet rockegyüttesek lemezen A Supraphon zenemű- és hanglemezkiadó vállalat dicséretre méltó kezdeményezése a ,,Ruleta“ elnevezésű könnyűzenei hanglemezsorozat, amely a szocialista országok legjobb popzenei együtteseit mutatja be. A közelmúltban jelent meg a sorozat negyedik lemeze, mely a legjobb szovjet rockegyüttesekkel ismerteti meg az érdeklődőket. Az első rockegyüttesek - a kor divatjának megfelelően - a Szovjetunióban is már a hatvanas évek derekán alakultak meg. Kezdetben repertoárjuk elsősorban külföldi sikerszámokból állt, de már a hetvenes évek elején a szovjet rock-muzsika kezdett magára találni, elkezdte kialakítani a saját arculatát. A szovjet Melogyija vállalat és a Supraphon közös kiadásában megjelent lemezen kilenc együttest hallhattunk. Valamennyi együttes egy-egy számmal szerepel a lemezen, kivétel a Masina vremenyi (Időgép) együttes, mely „házi szerzőjének“ és egyben az együttes vezetőjének, Andrej Makarevicsnek két számát (Lóverseny, Kristályváros) adja elő. Talán azért kaptak több helyet a lemezen, mint a többi együttes, mert jelenleg a legnépszerűbb együttesek közé tartoznak a Szovjetunióban. Vezetőjük, Andrej Makare- vics, akinek építészmérnöki diplomja van, ezt a hivatást cserélte fel a zenével. Nemcsak zongorán és gitáron játszik, hanem mint zeneszerző, szövegíró és énekes is tevékenykedik. A szovjet rockegyüttesek szinte mindegyikére jellemző a magas szintű profesz- szionális tudás és teljesítmény, a szólisták szinte egytől-egyik mesterei hangszereinek, hangszerelésük kitűnő és sokszínű. Szinte minden bemutatott együttesnél megfigyelhető, hogy mind a hangszerelésben, mind az egyes számok interpretálásában mesteri módon alkalmazzák a szintetizátorokat, a gitárokat, az ütő- és vonóshangszereket, s ez a tény nagy mértékben járul hozzá egy-egy együttes sajátos, jellegzetes hangzásának kialakításához. Néhány együttes (mint például a Moszkva, a Veraszi) igen jól, ötletesen oldja meg a népzenei motívumok beépítését a rockzenei alkotásokba. Ilyen E. Ha- nok - I. Saferan „Ja u babuski zsivu" („Nagymamámnál lakom“) című szerzeménye a Veraszi- együttes kitűnő, hangulatos és temperamentumos tolmácsolásában. A kitűnő lemez tíz száma jól bizonyítja, hogy a szovjet rockzene, annak ellenére (vagy talán éppen azért), hogy a maga útját járja, ma már felzárkózott a világ élvonalához. Sági Tóth Tibor
