Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-09 / 45. szám
Vasárnap 1984. november 11. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.37, nyugszik 16.02, Közép-Szlovákia: 6.44, nyugszik 16.09, Nyugat- Szlovákia: 6.50, nyugszik 16.15 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 17.33, nyugszik 9.31, Közép-Szlovákia: 17.40, nyugszik 9.38, Nyugat- Szlovákia: 17.46, nyugszik 9.44 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MÁRTON nevű kedves olvasóinkat • 1849-ben született Martin NYROP dán építész (f1921) • 1884-ben halt meg Alfred Edmund BREHM német természettudós (szül. 1829) - UNESCO-évforduló. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A HAZUGSÁG KÖDFÜGGÖNYÉN ÁT John Alexander írása EMLÉKEZÉS LECZÓ MIHÁLY KOMMUNISTA MÁRTÍRRA Kulik Gellért cikke A BÉKÉÉRT ÉS ATÁRSADALMI HALADÁSÉRT VÍVOTT HARC ÉLÉN Malinak István írása OLCSÓ HÚSNAK SEM HÍG A LEVE Lalo Károly riportja TOKAJÍK ÉL Gazdag József írása AZ IDŐSEKRE IS GONDOLNAK Németh János riportja ■ y. ■ ■ ■ ' ■ KÓRHÁZBAN Iván Habaj novellája A közlekedési helyzet javítása céljából Brati- slavában gyorsvasutat építenek, amely a város központját Petrzalkával köti össze. A beruházás lő kivitelezője a Dopra- stav vállalat. A munkákat tavaly szeptemberben kezdték meg. A felső képen: Bohuslav Céh (jobboldalt) és Anton Straka, a Doprastav 7-es sz. üzemének dolgozói a petrzalkai oldalon levő felüljáró betonozásán dolgozik, a középső képen: a 6-os sz. üzem dolgozói a felüljáró pillérjeit építik, az alsó képen: Árpád Unter- majer betonozásra készül. (Stefan Petráé felvételei - CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A gabonatermesztés fejlesztésében, a repcetermesztésben és a növénytermesztés néhány más szakaszán elért sikerek megérdemlik azt, hogy nagyra értékeljük. Viszont semmilyen esetben sem vezethetnek önelégültséghez. Még mindig gyakori jelenség, hogy eltérőek az eredmények az összehasonlítható feltételek között gazdálkodó vállalatoknál. Sót arra van szükség, hogy az eddiginél nagyobb mértékben hasonlítsák az eredményeket a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok eredményeihez. Ez nem csupán a növénytermesztésre, hanem egész népgazdaságunk teljesítőképességére vonatkozik. Semmiképpen sem válik például a cukorrépa- és a burgonyatermesztök becsületére az a tény, hogy már huzamosabb ideje stagnálnak a terméshozamaik, és alacsony színvonalú e termények minősége. Európai viszonylatban azon huszonnégy ország közé tartozunk, melyek cukorrépa-termesztéssel foglalkoznak, a hektárhozamok tekintetében a tizenötödik helyen vagyunk, a hektáronkénti cukortermelésben pedig a huszonegyedik helyet foglaljuk el. A XVI. kongresszus által kitűzött célok sikeres elérésének egyik alapvető feltétele, hogy fordulatot érjünk el a földalapra való gondoskodásban és a földalap kihasználásában. A párt- és állami szervek fokozottabb figyelmének köszönhetően a járások zömében változás tapasztalható a nemzeti bizottságok, a beruházók és a mezőgazdasági vállalatok magatartásában is a földalap védelmével kapcsolatban. Lényegesen csökkent a termőföld lemorzsolódása. Jobban sikerül kihasználni a nagyüzemi művelésre alkalmatlan földterületeket. E tekintetben nagyra kell értékelnünk a társadalmi szervezetek és a Nemzeti Front szervezeteinek munkáját is. A termőföldről való gondoskodásban tapasztalható jelenlegi helyzet azonban az elért haladás ellenére nem felel meg a szükségleteknek. Ezt bizonyította az ellenőrző jelentés is, amelyet az év elején vitatott meg a Központi Bizottság Elnöksége. Még számos helyen nem használják ki teljesen a felaprózott földterületeket. Nem az összes mezőgazdasági vállalat védi a földet úgy, ahogy az mint társadalmi tulajdon megköveteli. A földalapról való gondoskodás és a termőtalaj sokoldalú javítása tartósan alapvető feladat kell hogy legyen. A mezőgazdasági irányító szervektől, de a nemzeti bizottságoktól is megköveteljük, hogy következetesebben ellenőrizzék a termőföld hatékony kihasználását. (A CSKP KB 11. ülésén elhangzott beszámolóból) Szabadkozott. Úgy érezte, nincs sok értelme a beszélgetésünknek, hiszen amitől izgalmas lehetne, azt el kell hallgatnia, mert erre kötelezi az orvosi titoktartás. - Akkor meg miről társalogjunk? - kérdezte kíváncsian a telefonban. - Rólam? Én csak egy egyszerű ember vagyok... - Aztán volt egy olyan megjegyzése is, hogy inkább a szívdobbanásait kellene hallanom, ha a munkájáról beszél, nem a szavait. Igaza volt. Amikor hosszas rábeszélés után végül is vállalkozott rá, hogy elmondja, mitől szép, mitől nem mindennapi a munkája, éreztem, a hangján, hogy a megfogalmazhatat- lan gondolatoknak, a szívhangoknak az ö esetében sokkal nagyobb jelentőségük van, mint a pergő, befejezett mondatoknak. Szabó Éva a bratislavai Egyetemi Gyermekkórház I. gyermekklinikájának nővére. Nyílt, őszinte ember. Ha véleményt mond valakiről, csak szemtől szembe. Ha téved, beismeri. Ezért szeretik öt annyian. Meg azért is, mert szíwel- lélekkel végzi a munkáját.- Nem, nem hiszem, hogy boldogtalan ember lennék, ha valami egészen mást csinálnék - állítja. - Sok minden érdekelt és sok minden vonz még ma is. Gyermekkorom óta énekeltem, táncoltam, verset mondtam, hogy mégis ezen a pályán kötöttem ki, csak azért történt, mert szeretem a gyerekeket és segíteni akarok mindenkin, aki rászorul. Egy valamitől féltem csupán, de nagyon. Attól, hogy négy-öt év után annyira megszokom a munkámat, hogy egyhangúak lesznek a napjaim. Szerencsére nem ez történt. Ahány nap, annyi új és új, megválaszolatlan kérdés. Hétfő, szerda és péntek a szívgyógyászat napja a rendelőben. Kedd a veséé, csütörtökön a cukorbetegeket fogadjuk és a belső elválasztásé mirigyeket vizsgáljuk. A gyermek megszületésétől kezdve egészen tizenöt éves korig. Mit mondjak? A gyerek egy külön világ. Bájos, őszinte, megérzi, hogy jót akarok neki. De egy percnyi nyugalma az ágyon nekem sokszor fél óráig tartó munkámba kerül. Mert például egy EKG-görbe csak akkor lesz pontos, ha a gyerek a kisujját sem mozdítja meg a kivizsgálás ideje alatt. Néha úgy kifáradok, hogy a legszívesebben a rendelőben maradnék éjszakára. Hogy mikor van jó napom? Nekem mindig jó napom van. Már az sem zavar, hogy a munkám eredményét sokszor hónapok, sőt évek múlva jelzik vissza. Megszoktam. Megelőzni a bajt, felfedezni a szervi elváltozást, ez a fontos. Az, hogy a kezemet nyújthatom mindenkinek, akinek szüksége van rá. Gyermeknővér vagyok. Ezzel mindent elmondtam. Ja, és még valami: tanulni szeretnék. Pszichológiát, anatómiát, mindent, ami közelebb visz az emberhez. Huszonöt éves vagyok. Boldogít a tudat, hogy szükség van rám. Hogy mosolyogva jön felém a gyerek, aki másodszor áll előttem a rendelőben. Hogy tisztelnek a kollégáim. Hogy tudják, érzik, a munkám a mindenem. Nem mondott többet. Lehajtotta a fejét és perceken át szótlanul ültünk az asztal mellett. Ó rég kihűlt teáját fújta, kavarta, én meg azon töprengtem, mitől van benne ennyi erő, hit, akarat. Ha úgy tetszik: odaadás, meggyőződés. Ezen gondolkoztam, pedig elég volt a szemébe nézni: ott égett benne az adni-, a segíteniaka- rás vágya. Már kinn jártunk az utcán, szülőfalujáról, Ekecsröl (Okoc) és a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) középiskolai éveiről beszélt, amikor egy ártatlan arcú, húsz év körüli fiú sietett el mellettünk. Megfordult utána. Imerós? - kérdeztem. - Nem, mondta 6. - Csak a szívét ismerem. SZABÓ G. LÁSZLÓ Szívhangok új szú 2 1984. XI. 9.
