Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-02 / 44. szám
ÚJ szú 15 ■í T orch" - ezzel a fedő- yy névvel készítették elő és hajtották végre a második világháborúban az angolok és az amerikaiak az afrikai partraszállást. Az invázió 1942. november 7-8-án kezdődött. Az angol-amerikai csapatok három ponton indították támadásukat: Casablancánál, Algírnál és Orannál. A hadművelet simán folyt, s eredményességében rendkívül nagy szerepet játszott az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és a Szovjetunió felderítő szolgálatainak tevékenysége. A szovjet felderítés például átadta a briteknek a közvetlenül a Göring stábjában dolgozó ügynökétől származó információkat, melyek szerint a náciknak sikerült megfejteniük a brit haditengerészet titkos kódját. Ez az információ önmagában hatalmas jelentőségű volt a britek és az amerikaiak számára. Segített ugyanis abban, hogy a szövetségesek eltitkolják haditengerészeti stratégiai terveiket, és többek között a Földközi-tenger térségében növeljék a katonai intézkedések hatékonyságát. A háborús tűzvész árnyékában harcoló egyének még azelőtt eldöntötték az ütközet kimenetelét, hogy a hadművelet megkezdődött volna. A történelem kevés olyan csatát ismer, amelyben a felderítők munkája olyan döntő szerepet játszott volna, mint a „Torch“ hadműveletben... MANILÁTÓL EL ALAMEINIG A szövetséges hatalmak számára az 1942. év nem kezdődött a legjobban. Január 2-án a japánok elfoglalták Manilát, egy hónappal később 70 ezer angol katona adta meg magát Szingapúrban. Tavasszal már a japánok uralták egész Indonéziát, Malaysiát, Thaiföldet, a Fü- löp-szigeteket és a csendes-óceáni szigetvilág nagy részét. Az a veszély fenyegetett, hogy megtámadják Indiát és Ausztáliát. Ugyanebben az időben a nácik a keleti fronton döntő támadásra készültek a Szovjetunió ellen. Offenzivájuk célja az volt, hogy mélyen behatoljanak az ország területére, egészen a Volgán túlra, s délről támadva elfoglalják Moszkvát, illetve megszerezzék a délen fekvő ipari és nyersanyagközpontokat - Donbaszt, a Kaukázus vidékét. A Kaukázuson átjutva akarták folytatni előrenyomulásukat a Közel-Kelet felé, s ugyanide irányult a Rommel marsall vezette német-olasz csapatok támadása Észak-Afrika felöl. A szövetségeseknek ezek a vereségei lesújtóan hatottak, s úgy tűnt, Németország villámháborúja valóban siekeres lesz. Goebbels propagandája szenzációs híreket terjesztett a Szovjetunió összeomlásáról, Anglia és Észak-Afrika előkészületben levő elfoglalásáról. A náci Németország azonban hiába akarta elhitetni, hogy a hitleri csapatokat már senki sem taróztathatja fel. A leigázott Európa és vele együtt a világ haladó közvéleménye ádáz harcot vívott a fasizmus ellen, s reménykedve várta a szövetségesek számára kedvező fordulatot a frontokon. S ez a fordulat már nem sokat váratott magára. A háború kimenetele szempontjából döntő fontosságú keleti front egész vonalán a szovjet hadsereg megállította a hitleri csapatok offenziváját, és Sztálingrádnál a történelem legnagyobb csatája folyt. Észak-Afrikában - a német-olasz egységek átmeneti sikerei után - a britek a 8. hadsereg új parancsnoka, Montgomery tábornok vezetésével sikeres ellen- támadást hajtottak végre. A tengelyhatalmak csapatai El Alameinnél döntő vereséget szenvedtek, s az üldözött Rommel Líbiai, majd Tunézia irányába vonult vissza. A Távol-Keleten nem volt sokkal jobb a helyzete Japánnak sem. A Király-ten- gernél május elején elszenvedett első veszteségeik után a Midway sziget térségében lezajlott nagy légi és tengeri ütkö- zötben (1941. június 4-5) elveszítették haditengerészetük magvát. 1942 augusztusát követően pedig már végképp elhagyta őket a hadiszerencse... SPANYOL SZÍNTÉR 1942 augusztusának első napjaiban a barcelonai kikötő szinte hemzsegett a különböző típusú és nemzetiségű hajóktól. Hatalmas kereskedelmi hajók, kotrók, jachtok, őrnaszádok, gőzhajók színes forgataga kápráztatta el a látogatót. Barcelonában - ahogy mondani szokás - zajlott az élet, s látszólag semmi sem emlékeztetett a világ más részeiben dúló szörnyű háborúra. Csak kevesen tudatosították, hogy é tűzvész lángjai épp itt, Spanyolországban lobbantak fel. Délután három óra, az első műszak vége, Barcelona külvárosi negyedeinek utcái tele emberekkel. A felforrósodott útburkolat és házfalak közé szorult hőség olyan poklot teremt, amely elöl ajánlatos minél hamarabb árnyékba menekülni. Csak az újságárusok rohanják le a munkában és a hőségtől elfáradt áldozataikat, egymást túlkiabálva versenyeznek, ki tud szenzációsabb híreket mondani - miről másról? - a frontokról. ,,Oroszország összeomlóban, német csapatok Sztálingrádnál!“ - kiáltja az egyik, majd a konkurrencia rekedtes hangja: ,,A német csapatok kiváló győzelme a keleti fonton. Franco tábornok gratulált Adolf Hitlernek!“,,,Rommel győzelme Észak-Afrikában" - hallatszik több helyről is. Aki csak tehette, újságot vett . A La Prensa és az El Noticiário című esti lapok első kiadása egy pillanat alatt elfogy. Spanyolország ebben az időben politikailag és katonailag a „Harmadik Birodalom“ befolyása alatt állt, s tájékoztató eszközei kiadós segítséget nyújtottak Goebbels propagandájának. Spanyolország emellett igyekezett stratégiai nyersanyagokkal - főleg wolframmal - ellátni Németországot. Üzemek egész sora a náci birodalomba irányuló szállítmányokon dolgozott. A spanyol iparban mintegy hatezer német tudós és szakember dolgozott, s- túlnyomó részük az Abwehr vagy a Sicherheistdienst ügynöke volt. Érdekes azonban, hogy a másik oldalon az amerikai monopóliumok épp ebben az időszakban erősítették meg spanyolországi pozícióikat. A spanyol közvéleményben elég nagy volt az olyan fasiszta beállítottságú emberek száma, akik azt hitték, hogy a háború kizárólag Németország győzelmével érhet véget. A beavatottak és a fran- coista rezsim ellenőrzői - akik ugyancsak nagy számban voltak - azonban reálisan értékelték az események alakulását. RANDEVÚ A RITZBEN A barcelonai hajógyár igazgatóságának a Piazza de la Paz közelében levő irodái gyorsan kiürültek. Az első emeleti igazgatói irodából azonban még kihallatszott az írógép kopogása, amelyet hirtelen telefoncsöngés szakított félbe.- Halló! Itt Honig! Ki beszél? Te vagy az, Hansi? örülök, hogy hívsz! Végre közölhetem veled, az alkatrész-szállítmányok biztosítva vannak. Mondhatom, nehéz ügy volt!- Rendben, örülök, s megmondom Willinek, ha megjön. Egyébként mi újság?- Minden rendben, Hansi. Remélem érvényes az eredeti megállapodás?- Természetesen. Minden jót, szervusz! A beszélgetés 1942. augusztus 4-én Rolf Honig, a barcelonai hajógyár igazgatóságán dolgozó német szakértő és Hans Liebig, a Siemens Werke madridi képviselője között zajlott le. Valójában rejtjel- zett beszélgetést folytatott az Abwehr két ügynöke, akik már 1939 óta működtek Spanyolországban, kereskedelmi vállalatok fedezete alatt. Feladatuk az volt, hogy információkat gyűjtsenek az angolok és az amerikaiak spanyolországi, földközitengeri és észak-afrikai terveiről. Munkájuk nem volt könnyű. Amellett, hogy Spanyolország hivatalosan támogatta Németországot, alibista kapcsolatokat tartott fenn a nyugati szövetséges hatalmakkal is, mindenekelőtt az Egyesült Államokkal. Ez a „semlegessége“, valamint az észak-afrikai és az európai partraszállás szempontjából stratégiai fekvése valamennyi hadban álló fél kémszervezeteinek kérlelhetetlen harcterévé változtatta Spanyolországot. A temperamentumos, ám tapasztalt ország biztosította színfalak mögött kegyetlen, eszközökben egyáltalán nem válogató harc bontakozott ki az információkért. De gyakran került sor a kényelmetlen ellenfél fiziakai megsemmisítésére is. Nagy volt a tét! A harcoló országok vezérkarai információkat és megint csak információkat sürgettek. Ezek nélkül nem lehetett előkészíteni egyetlen nagyobb akciót, semmiféle taktikai vagy stratégiai manővert a fronton. Miután Rolf Honig letette a kagylót, befejezte a központnak szóló jelentését. Értékes információkat sikerült szereznie az amerikai légierő földközi-tengeri tevékenységéről. Egyik ügynöke azt jelentette, hogy Accrában, az Arany Parton az Egyesült Államok 6. légi felderítő raja fényképfelvételeket készít Észak-Afrika nagy kiterjedésű területeiről. További amerikai felderítő légi egységek vannak elhelyezve Fort Larnyban (a szabad Franciaország területén), Bathurskben (Gambia) és Kanóban (brit Egyenlítői Afrika). Ritkán hagyta el Rolf akkora örömmel Íróasztalát, mint most. Jó hangulatának nem csak a szerzett információ volt az oka, hanem mindenekelőtt közelgő randevúja az igen vonzó Magda Roíf-tal, a Heinkel cég prágai fiókvállalata igazgatójának, Dr. von Knappnak a titkárnőjével. Magda európai üzleti útjaira kísérte el főnökét. Tizenhét órakor a Ritz szállóban - így szólt Honig és Rótt kisasszony megállapodása. Rolfnak sietnie kellett. MAGDA Ugyanebben az időben Magda Rótt szállodai szobájának tükre előtt állt, öltözködött. Már nem sok idő volt az érdekes német szakemberrel való találkozójáig. A beszélgetésre gondosan felkészült. Úgy gondolta, Honig nyilván a német haditengerészet felderítésének ügynöke, s jó lett volna minnél több információt kisajtolni belőle. A feltételek ehhez kedvezőek voltak. Honig hevesen udvarolt neki, és Magda értésére adta, számára sem közömbös a dolog. Már másodszor járt Spanyolországban, Barcelonát azonban csak most ismerte meg, s a város szinte elkápráztatta. Hajadon volt és még 30 évesnek sem látszott. Kellemes megjelenése volt az oka, hogy a férfiak keresték kegyeit. Cseh-német családból származott, német iskolákba járt, folyékonyan beszélt spanyolul és angolul. Főnöke nem is sejtette, hogy az üzleti utak nem is olyan ártatlanok, mint ahogy az az első pillantásra tűnt volna. Magda a szovjet felderítésnek dolgozott, s már több éve megbízhatóan teljesítette az összekötő komoly feladatait. A szovjet főparancsnokság az ő közvetítésével számos fontos értesülést szerzett a német vezérkar terveiről, a csapatmozgásokról és a hátországban hozott katonai-gazdasági intézkedésekről. Barcelonában kellett találkoznia a szovjet rezidenssel, s ezért egy kicsit ideges volt. Emellett a további összeköttetéssel kapcsolatos egész sor szervezési feladat várt rá, ami szintén nem volt apróság, úgyhogy a felelősségérzet az egyes akciók időpontjának közeledtével mind nyomasztóbban hatott rá. Ezekkel a gondolatokkal igazította meg szoknyáján az utolsó ráncokat, amikor valaki kopogtatott az ajtón. A szobalány volt, egy gyönyörű rózsacsokrot hozott Rolf Honig névkártyájával. ,,Nagyon örülök, hogy találkozhatunk“ - állt a kis kartonlapon... VESZÉLYES JÁTÉK A Ritz szálló hallja félig üres volt. A portás unottan támaszkodott a pultnak, s itt-ott váltott néhány szót az egyenruhás hordárokkal. A lépcsőn lefelé lépkedő Magda rögtön észrevette a várakozó Hö- niget, akinek barna bőre, hollófekete haja egyáltalán nem illett német mivoltához. „Nemzetközi“ külsejével inkább valamely földközi-tengeri ország állampolgárának benyomását keltette.- Köszönöm a gyögyörű rózsákat, Honig úr! Figyelmessége nagy örömet szerzett - szólalt meg Magda köszönés helyett.- Ne csodálkozzon, a virágok városában élek, s magának, kedves Magda, naponta szeretnék virágot hozni- Az hiszem túloz. Vagy minden nőnek ezt mondja? - csipkelődött Magda. Rolf kivezette a szállodából. A város központja felé vették az irányt.- Megmutatom magának az egyik legszebb parkot, a Montjuichot. Van ott egy szép teraszos étterem, gyönyörű kilátással a tengerre. Meglátja, nagyon fog tetszeni magának! Rolf megállította az első taxit és útközben minden érdekes látnivalóra felhívta Magda figyelmét. Jó idegenvezetőnek bizonyult, a várost valóban tökéletesen ismerte. Miután megérkeztek a helyszínre, áthaladtak a kávézón, s a teraszon leültek a tengerre néző kényelmes fonott karosszékekre. Egyikük sem volt beszélös kedvében. A lent elterülő város képe, a kék, csillogó tenger valóban káprázatos látvány volt. A kávézóból idehallatszó halk tánczene csak fokozta az élményt. Honig jól hűtött fehérbort rendelt, s Magda nem sokára megtudta, hogy Rolf Honig valójában az Abwehr barcelonai rezidense, s teljes bizalommal van Dr. von Knapp titkárnője iránt. Magda egész sor titkos információ birtokába jutott Németország spanyolországi szándékait illetően, azokról a német törekvésekről, hogy Franco tábornokot és tanácsadóit a háborúba való belépésre kényszerítsék. Azt is megtudta, hogy a németek az északafrikai kudarc esetén el akarják foglalni Franciaország fennmaradt részét is, továbbá, hogy német egységeket vonnak össze Észak-Afrika térségében. Magda igyekezett a beszélgetést úgy irányítani, hogy a közlékeny Rolf minél többet meséljen magáról és munkájáról. Ez sikerült is. Veszélyes játékot játszott, nem hagyhatta magát elringatni a romantikus környezettől és a szimpatikus Hö- nigtöl. Ki kellett bírnia a gondtalan fiatal lány szerepében, aki csak a néhány gyögyörű napra gondol és nem akar elmulasztani egyetlen másodpercet sem. Néhány hónappal később a sikeres észak-afrikai invázió résztvevői nem is sejtették, hogy akciójuk eredményességét - többek között - Magda, a prágai lány alapozta meg... -OPL(A cikk befejező részét következő vasárnapi számunkban közöljük) i 1984. XI. 2.
