Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-02 / 44. szám
Új fejezet az emberiség történelmében (Folytatás az 1. oldalról) hető Angola, Mozambik, s főleg Etiópia, hiszen csak pár héttel ezelőtt tartotta alakuló kongresszusát az új marxista párt, az Etióp Dolgozók Pártja. Az etióp forradalomnak is éppen az az egyik jellegzetessége, hogy az országban csekély a munkásosztály száma. Itt a nemzetközi munkásosztály szerepét - ahogy Lenin akkor kifejtette - a szocialista közösség vállalta magára az afrikai országnak nyújtott támogatással. Lenin tehát nagy fontosságot tulajdonított a nemzeti felszabadító mozgalmaknak. Különösen időszerű ez a probléma a nyolcvanas évek közepén is, amikor a fejlődő országokról - nagy részük egykor gyarmat volt - beszélünk. Erre hívta fel a figyelmet az SZKP KB 1983 júniusában megtartott ülésén Jurij Andropov, amikor rámutatott, hogy a szovjet párt újjászerkesztett programjában tükröződni kell a jelenkor egyik alapvető vonásának. Ez pedig az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok növekvő szerepe. Ezekben az államokban bonyolult, gyakran nem egyértelmű folyamatok mennek végbe, s ezért fontos, hogy e folyamatokat helyesen tudjuk értelmezni. A MUNKÁSMOZGALOM ÚJ KORSZAKA Harmadszor pedig az adja Október nemzetközi jelentőségét, hogy új korszakot nyitott a nemzetközi munkásmozgalomban. A nyugat-európai szociáldemokrata pártokat - az első világháború eseményei is tanúsították - opportunisták irányították, akik elárulták a munkásosztályt. Valóban forradalmi munkáspárt csak Oroszországban létezett, amely Lenin tanításának köszönhetően helyesen értelmezte az imperialista háborúk lényegét, a proletár hazafiság kérdését, és ezért nem süllyedt burzsoá nacionalista álláspontra, mint a II. Internacionálé vezetőinek többsége. Az 1918-1921-es években sok országban megalakultak a kommunista--és munkáspártok, amelyek szervezetileg és ideológiailag elszakadtak a szociáldemokráciától. A két világháború közötti, években az egész nemzetközi munkásmozgalom fejlődése szempontjából volt rendkívüli jelentősége a szocialista építés elméletének és gyakorlatának a Szovjetunióban. Az imperializmus egyeduralma megszűnt, már maga a Szovjetunió léte, gazdasági és politikai sikerei is hatással voltak a kapitalista országok belső és egymás közötti ellentéteinek kiéleződésére. Ezekben az években a nemzetközi munkásmozgalom megerősödött, a proletariátus és a burzsoázia közötti összecsapások egyre hevesebbé, váltak, főleg a gazdasági válságok idején. A nemzetközi munkásosztály legerősebb fegyvere a proletár internacionalizmus volt. Ezt olyan történelmi példák igazolják, mint a Dimitrov-per, vagy az 1936-os spanyol polgárháború. A szovjetek országának példája egyre nagyobb teret hódított, s így a Nagy Október a szocialista világforradalom alapjává váit. Ennek a szocialista világforradalomnak a másik legjelentősebb, történelmi állomása a szocialista világrendszer létrejötte, volt. KÍSÉRLETEK A TÉNYEK ELFERDÍTÉSÉRE A Szovjetunió egyes köztársaságai, több szocialista ország már megünnepelte, másutt pedig javában készülődnek a felszabadulás 40. évfordulójára. Ez mindenütt jó alkalmat ad a számvetésre és az előretekintésre. A kommunizmus ellen keresztes hadjáratot folytató amerikai imperializmus és az általa támogatott nyugatnémet revansizmus viszont egész propagandagépezetét mozgósította azzal a céllal, hogy meghamisítsák a második világháború tényeit, nyíltan a jaltai és a potsdami konferencia megállapodásainak felszámolására törekedve. Veszélyesek azok a torzítások, amelyekkel el akarják ferdíteni a Szovjetunió szerepét az európai népi demokratikus államok létrejöttében. Az események értékelése során hangsúlyozni kell néhány alapigazságot. A Szovjetunió győzelme alnémet fasizmus felett bizonyította, hogy milyen hatalmas erőforrásokkal rendelkezik a szovjet állam. Tömören szólva: megmutatkoztak a szocialista társadalmi rendszer előnyei. Csalódtak azok, akik a soknemzetiségű Szovjetunió szétesésében reménykedtek. Ellenkezőleg, a háború éveiben mutatkozott csak meg igazán a Szovjetunió nemzetei és nemzetiségei testvériségének ereje. S amikor a szocialista internacionalizmusról, mint a szocialista országok kapcsolatainak, együttműködésének alapelvéről beszélünk, akkor ennek gyökereit éppen a Szovjetunió nemzeteinek és nemzetiségeinek ebben a szövetségében találhatjuk meg. A Szovjetunió sikerei a háborúban jelentős mértékben hozzájárultak a tömegek forradalmi hangulatának fokozódásához. A demokratikus, felszabadító, fasisztaellenes harc élén mindenütt a munkásosztály állt, a marxista-leninista pártok irányítása alatt. Az események - például München - igazolták, hogy a kommunisták helyesen látták a fasizmus Jényegét, veszélyét, s körültekintően dolgozták ki az ellenállás stratégiáját, taktikáját. Egyedül a kommunisták védelmezték a hitleristák által leigázott nemzetek érdekeit. Európa országainak többségében a kommunista pártok ösztönzésére létrejöttek az antifasiszta népfrontok, tömörítve az összes demokratikus erőket. A szovjet hadsereg jelenléte (vagy közelsége) a felszabadított területeken rendkívül fontos volt, mindenekelőtt azért, mert megakadályozta, hogy a belső reakció ellenforradalmi polgárháborút robbantson ki. Ez azonban a népi demokratikus államok létrejöttének csupán az egyik feltétele volt. A Szovjetunió felszabadító szerepének helyes értelmezése rendkívül fontos az ideológiai harc szempontjából is. A burzsoá propaganda előszeretettel hamisítja meg a tényeket (csupán az egyes aspektusokat kiragadva és felnagyítva), azt állítva, hogy kizárólag a szovjet katonák jelenléte vezetett Közép- és Délkelet-Európában a népi demokratikus rendszerek megalakulásához. Tagadják azt az objektív forradalmi helyzetet, amely ezekben az országokban volt tapasztalható a háborús években. Ez az érvelés nyíltan szovjetellenes, célja az, hogy a többi szocialista országot szembeállítsa a Szovjetunióval. Ebből az „érvelésből“ vezetik le azt, hogy Moszkva állítólag kezdettől fogva „diktál“ partnereinek, valamint azokat a különböző elméleteket, amelyek szerint a szocialista országok „exportálják“ a forradalmat a világ egyes térségeibe. (Napjainkban nemcsak a Szovjetuniót, de Kubát is ezzel vádolják. Grenada, Nicaragua, Salvador stb. példája azonban egyértelművé teszi: éppen az USA ragad meg minden alkalmat arra, hogy az ellenforradalmat exportálja, sárba taposva minden nemzetközi jogi és erkölcsi normát.) A másik szélsőséges nézet lényege az, hogy alábecsülik, kisebbíteni szeretnék a Szovjetunió szerepét a második világháborúban és a kelet-európai haladó rendszerek létrejöttében. Ez is nyílt szovjetellenesség- . be torkollik, hiszen megkérdőjelezi a szovjet nép hősi harcát, áldozatvállalását. Csupán akkor érthetjük meg igazán a Szovjetunió jelenlegi béketörekvéseit, a szovjet nép békevágyát, ha egy pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy éppen a világ első szocialista állama szenvedett és vesztett a legtöbbet a háborúban. A kérdést elemezve minden országban figyelembe kell venni a reális belső helyzetet, a külső körülményeket, a nemzeti és demokratikus forradalmak objektív és szubjektív feltételeit. A történelem ugyanis igazolta Lenin szavait, melyek szerint nem lehet szó forradalomról forradalmi helyzet nélkül, viszont nem minden forradalmi helyzet vezet el a forradalomhoz. OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV FELTÉTELEK A forradalmi helyzetre jellemző objektív és szubjektív feltételek Közép- és Délkelet-Európában megvoltak. A háború mérhetetlen pusztítást és szenvedést okozott, a fasiszta megszállás sokszorozta a szociális elnyomást, s mindezt még mélyítette a nemzeti elnyomás is. A népek már nem akartak úgy élni, mint azelőtt, s a reakciós burzsoázia, amely elárulta saját nemzetét, már nem uralkodhatott a régi módszerekkel. A kommunista pártok tekintélye - az ellenállásban tanúsított meg nem alkuvó magatartásuknak is köszönhetően - megnőtt. Továbbá az a tény, hogy a fasizmus elleni küzdelem élén a munkásosztály állt, szövetségben más demokratikus erőkkel, lehetővé tette, hogy a fasisztaellenes felszabadító harc népi forradalomba csapjon át. A külső feltételek is adottak voltak. Európában és világszerte is erős fasisztaellenes hangulat uralkodott, s erősödött a baloldali erők befolyása. Ezt igazolja, hogy több nyugat-európai ország kormányába a kommunisták is bekerültek, s míg 1935-ben 61 kommunista párt működött 4 202 000 taggal, a háború végén már 75-re nőtt a pártok száma, több mint 20 millió taggal. HATÁRKŐ A TÁRSADALMI FEJLŐDÉSBEN Az antifasiszta függetlenségi harc szorosan összefonódott-a belső reakció elleni küzdelemmel, s így létrejöttek a népi demokratikus államok az 1944-1945- ös években. A munkásosztály a parasztsággal szövetkezve mélyreható demokratikus változásokat tűzött ki célul. Minden előfeltétel kialakult ahhoz - az árulók birtokainak, vagyonának kisajátítása, az államosítások és agrárreformok útján hogy a munkások és parasztok forradalmi és demokratikus diktatúrája proletárdiktatúrává váljék. Tehát olyan folyamat volt ez, amely a negyvenes évek második felében ezen országok mindegyikében a burzsoázia már amúgyis meggyengült hatalmi pozícióit és politikai befolyását a nép egyes rétegeire lényegében felszámolta, s - a burzsoá pártok kiszorítása után a kormányokból is - a munkásosztály hatalmának megteremtéséhez vezetett. A Szovjetunió történelmi küldetést teljesített: más országok előtt is megnyitotta a szabadsághoz, demokráciához, szocializmushoz vezető utat. A szocialista világrendszer a nemzetközi osztályharc legnagyobb eredménye. Határkő a társadalmi fejlődés történelmében, mivel- a proletárdiktatúra mint államforma túllépte egy ország határait,- a szocialista országok közötti problémák megoldása új módon, a szocialista internacionalizmus elve alapján történik, azaz kialakultak az új típusú nemzetközi kapcsolatok,- a szocialista világrendszer kialakulása új szakaszt nyitott a világ forradalmi folyamatában,- a szocialista országok gyors gazdasági, katonai és tudományos-műszaki fejlődése lehetővé tette számukra, hogy a világbéke fő védelmezői .legyenek. A kelet-európai szocialista forradalmak a nemzeti, specifikus jegyek mellett közös vonásokat is tartalmaznak. Az Októberi Forradalommal ellentétben ezek a forradalmak nem fegyveres úton zajlottak. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak 1957- es moszkvai találkozóján meghatározták - kilenc pontban - azokat az általános törvényszerűségeket, amelyek minden szocialista forradalomra jellemzőek voltak. E törvényszerűségek nem zárják ki az egyedi, csak egy-egy országra jellemző vonásokat, hanem inkább erősítik azokat, s útmutatásul, elméleti-gyakorlati iránytűként szolgálnak ma is mindazoknak, akik a szocialista fejlődés útjára lépnek. Az általánosnak és az egyedinek a dialektikus egysége nélkül a szocialista forradalom lényege sem érthető meg igazán, ez a dialektikus egység szavatolja az egyes szocialista országok önálló fejlődését, összhangban a szocialista közösség egészének dinamikus, koordinált fejlődésével. MALINÁK ISTVÁN Lakásépítési program Moszkvában A Szovjetunióban 1981 és 1985 között (a 11. ötéves tervben) 530-540 millió négyzetméter lakóterületet építenek. így évente 10 millió lakos jut új otthonhoz, azaz - a tervek értelmében - az évtized végére a Szovjetunióban felszámolják a lakásproblémát. A lakásépítési programban'egészen különleges helyet foglal el Moszkva. Nemcsak azért, mert főváros — egyébként néhány nagy iparvárosban a lakásépítkezés üteme jóval meghaladja a moszkvait hanem azért is, mert Moszkva a különböző építészeti irányzatok, kísérletek központja. Moszkvában - ahol 1966 és 1984 között a lélekszám 27,7 százalékkal nőtt, 6 millió 650 ezerről 8 millió 500 ezerre emelkedett - a lakásépítési program teljesítése a következőképpen alakult az elmúlt években. A város lakóterülete 1966 és 1983 között 78,8 százalékkal gyarapodott, a lakások száma csaknem megkétszereződött. A moszkvai családoknak ma a 80 százaléka rendelkezik önálló lakással, s a szovjet fővárosban naponta csaknem 900 lakos költözik új otthonba. Az idén 3 millió 450 ezer négyzet- méternyi lakóterületet adnak át rendeltetésének, ugyanannyit, mint az elmúlt évben. Moszkva összlakóte- rülete az év végére meghaladja a 145 millió négyzetmétert. Míg 1966-ban az egy főre jutó lakóterület mindössze 11,9. négyzetméter volt,. 1984 végére már meghaladja a 17-et is. Ma már nem & lakások mennyiségének a növelése a fő cél, hanem a minőség javítása. Az új moszkvai otthonok kényelmesek, tágasak, magas komfortozottságúak. A tervezők egyre jobb és szebb építészeti megoldásokat kínálnak. Napjaink moszkvai lakásépítkezése olyan ipari bázison nyugszik, amelynek alapját a házgyári kombinátok alkotják. Ezekben szalagrendszerben gyártják és szerelik az elemeket. A módszer fő előnye az olcsóság. Jelenleg a moszkvai lakóházak 97,8 százaléka épül házgyári elemekből. Az új tervek nemcsak a lakótelepek építészeti arculatának változatosságát szavatolják, hanem a lakásfeltételek javítását is. Mig 1965- ben a moszkvai lakások alapterülete átlagosan 41,8 négyzetméter volt, ma 52. A lakásokban már nincsenek rosszul kihasználható átjáró szobák, növekedett a konyha, az előszoba és a mellékhelyiségek alapterülete. Korszerűbb a lakásfelszerelés, több a beépített szekrény, jobb minőségűek a mellékhelyiségek berendezési tárgyai. Általánossá vált a távfűtés és a melegvízszolgáltatás, s valamennyi lakásba beszerelték a telefon- és a rádiócsatlakozókat, továbbá a televíziós antennákat. Nyilvánvaló, hogy az ilyen házak építése többletköltséget jelent az államnak. A lakásépítésre fordított összegek 1965 és 1983 között a kétszeresükre emelkedtek. Jelentős anyagi eszközöket fordítanak a karbantartásra és a régebbi lakások felújítására is. Moszkvában évente 4,6 millió négyzetméternyi felújított lakóterületet vehetnek birtokukba a lakók. Az új moszkvai lakások döntő többségét állami eszközökből létesítik, de népszerű a szövetkezeti lakásépítési forma is. Az állam kedvező feltételeket teremt a szövetkezeti lakások építtetőinek. A telkekhez ingyen juthatnak az építtetők, s emellett hosszúlejáratú kölcsönöket igényelhetnek. A kölcsön összege eléri a lakás értékének 70 százalékát, s a visszatérítési idő 25 év. A kamat évi 0,5 százalék. A városban jelenleg 700 ezren élnek szövetkezeti lakásban. Az évente épülő lakásoknak körülbelül a tizedrésze szövetkezeti lakás. A lakásépítkezés fontos része a kommunális szolgáltatások megszervezése. Moszkvában az idén a vízvezetékhálózat 94, a csatorna- hálózat 66, a hőszolgáltatási hálózat 40 kilométerrel nőtt. Átadtak 505 ezer négyzetméter felújított utat, 8 gyalogos átjárót és 65 kilométernyi szennyvízcsatornát. Jelenleg 50-200 ezer lakosú lakótelepeket létesítenek. A lakótelepek építése megkönnyíti a tömeg- közlekedés szervezését is. Természetesen az új negyedekben is gondoskodnak a parkosításról, fásításról, a városi zöldterületek kialakításáról (BUDAPRESS-APN)
