Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-02 / 44. szám
Akcióban a markolókanál Miután az injektálás minőségpróbája ^ilyen jó eredményt hozott, elkezdődhetett a munkagödör kotrása, mélyítése. Ennek előjátékaként még a nyári hónapok folyamán próbakotrást végeztek a baloldali elfolyószárnyon. Mégpedig azzal a céllal, hogy a földrétegek pontos összetételén túl megállapítsák az itt előforduló tőzeg tulajdonságait is. Ezért készítették el a 18 méteres kráterszerű mélyedést, s mintegy 54 ezer köbméter földet hoztak fel belőle. Alkalom nyílt arra is, hogy külön megfigyeljék a gödör „oldalának“ eróziós munkáját, s mintegy kicsiben felmérjék, mi mindenre lehet számítani majd a teljes munkagödör elkészültekor. Közben az erőmű medrének kotrása máshol is elkezdődött. Pontosan a jobboldali elfolyószárpy mélyítésével. Innen GÉPEK ZENÉJE A MUNKAGÖDÖRBEN nél több tehergépkocsira lenne szükség, mivel a szállítási távolság elég nagy és a kavicsréteg kotrásának megkezdése után a tehergépkocsiknak még a mostaninál is hosszabb utat kell majd megtenniük rakományukkal meg vissza. Sajátos módon a munkagödörben száraz, könnyen járható terepen mozognak az erőgépek. A föld felszínén viszont a sáros, eléggé süppedő talaj okoz nem kis gondot. A sorozatos esőzések következtében fellazult a földréteg, s bizony vannak olyan napok, amikor csak lánctalpas vontatásával tudnak előrehaladni a megrakott teherautók. Egyébként az sem ritka, hogy valamelyik Tatra megsüllyed. Ez leggyakrabban a kevésbé tapasztalt sofőrökkel fordul elő. Napjában többször is. Éppen egy ilyen „eseménynek“ vagyunk szemtanúi. S amíg megérkezik a lánctalpas, szóra bírjuk a kotrógép és a 815-ös Tatra pilótáját. Peter Gabovic, a kotrógép kabinjából szállt ki. Egészen Nővé Mesto nad Vá- homból került a nagyberuházásra. Hat éve' azonban már Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) lakik négytagú családjával. Műszakonként általában ezer köbméter földet rak fel a tehergépkocsikra. A gépével meg van elégedve, jól működik Pedig féltucatnyi év alatt bizony rengeteg anyagot mozgatott meg vele. Peter Gabovic már megszokta a Csallóközt. Azt mondja (Györekes György felvételei) „ahol a családom van, ott az otthonom is.“. Július Uhlár, a majdnem új T 815-ös vezetője is közénk férkőzik.- Nehéz ezen a terepen vezetni - mondja. - Nem tartozom a tapasztalt sofőrök közé, ezért előfordul, hogy ilyen esetekben nem mindig a legjobb megoldást választom. Aztán úgy járok, mint ma. Mindössze két éve vagyok a szakmában, előtte műszaki középkáderként dolgoztam vállalatunknál. Partizánskeban lakom, de csak hetente egyszer járok haza. Toborzás útján jutottam el a gabcíkovói vízlépcső építésére. Azzal a szándékkal írtam alá a hároméves szerződést, hogy itt többet keresek majd, mint eredeti beosztásomban. Eleinte ez így is volt. Ma viszont sok a munka, de ahhoz képest nem fizetnek jól. Beszélgetésünk véget ér, mert időközben megérkezik a lánctalpas, hogy kihúzza a besüllyedt Tátrát, amely percekkel később rakományával már folytatja is útját. Továbbmegyünk mi is. Rövid gyalogtúra után jutunk el a felső zsilipfő betonfalaihoz. A messziről is feltűnő fal között lesz majd a zsilipkamrákba tartó hajók sorakozóhelye. A betonozási munkák jól haladnak. Sőt, lényeges időelőnnyel! Az eredeti ütemtervnél két évvel korábban kezdték el ezt a munkát, s máig tartják előnyüket. Vasazók, ácsok, betonozok érdeme, hogy nincs fennakadás a kivitelezésben. Szó esik arról is, hogy mi vár rájuk az elkövetkező években. Nyolcvanhétre kell elkészülniük a zsilipfő és a zsilipkamra összekapcsolásával. Addig még rengeteg tennivaló van előttük. Jövőre például a legnagyobb megterhelés a va- sazókra és az ácsokra nehezedik majd. Előreláthatólag munkaerőgondok ebben a két szakmában nemigen lesznek. A betonozás viszont nem biztos, hogy zavarmentesen zajlik majd le. r E nnyi fért a gabcíkovói vízlépcső építésén tett legutóbbi terepszemlénk műsorába. Egy munkanap szinte folytonosan ismétlődő mozzanatai, amelyek oly jellemzőek erre a nagyberuházásra, ahol minden látványosság nélkül fblyik a kitartó munka, az emberek és l gépek nagy próbatétele. Immár hetedik éve... J. MÉSZÁROS KÁROLY TEREPSZEMLÉN A GABÓÍKOVÓI VÍZLÉPCSŐ ÉPÍTÉSÉN 1 / 1 ■ V: /"V .alog vágunk neki a terepnek. Ahol VJ y járunk, évek múltán a gabcíkovói vízlépcső létesítményei üzemelnek majd. Egyelőre azonban ennek még nem sok nyomát látni. Az ember képzeletben ugyan maga elé vetítheti a majdani erőmüvet, az ikerhajózsilipet, s az óriási vízmennyiséget, mert makettek, áttekinthető ábrák adnak hozzá elég útmutatást, de a valóságban még mással találkozik. A kivitelezés mostani időszakának megannyi jelenségével. Terepszemlénk során ezeket próbáljuk számbavenni. Az érdekeltek közül ketten is velünk tartanak: Jozet Hermann, a beruházó vállalat főosztályvezetője és Stanislav Svi- tok, a főkivitelezö, a bratislavai Hydrostav üzemrészlegvezetője. Véleményüket, tapasztalataikat velünk is megosztják.- A majdani ikerhajózsilip térségében vagyunk - szólalt meg Svitok mérnök. - Alattunk húzódik ennek a létesítménynek a medre. A Váhostav szakemberei most injektálják, hasonló módon, mint az erőmüteknő esetében tették. Jó ütemben halad ez a munka... Valamivel messzebb, szinte alig vesz- szük észre, amikor átjutunk az immár kész erőmüteknő fölötti terepre. Itt már befejeződött a munkagödörbe felgyülemlett víz kiszivattyúzása. Eljutottak a megkívánt vízszintig, s ezentúl már csak megtartására kell ügyelniük. Ugyanis a teknő vízáteresztő képessége jóval a megadott paramétereken belül van. Nagyjából kétszer annyi víz beszivárgásával számoltak, mint amennyi a valóságban a falakon és az injektált teknőfe- néken keresztül a munkagödörbe jut. A felső zsilipfö betonfalai fokozatosan haladnak a baloldali szárny irányába. Gépek zenéje fogad az egyre szélesebb és mélyebb munkagödör közelében. Kotrógépek és terepjáró tehergépkocsik motorbúgása töri meg a csendet. Javában tart a munka. Két műszakban, napról napra. A nagy erőgépek egyre több földet „bányásznak ki“, az idén összesen 300 ezer köbmétert. Ilyen tervfeladatokat kell teljesíteniük a munkagödör kotrásában. Eddig jól halad a munka, nincs különösebb fennakadás. A kivitelező tehergépkocsijai mellett a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat legújabb típusú Tátrái is besegítenek. De még enA hatékonyság tartalékai a gumiabroncs-gazdálkodásban Hazánk sajnos nem tartozik azon országok közé, amelyek a különböző nyersanyagokból javarészt önellátóak, sőt esetleg kivitelre is jut belőlük. Ezért nagyon okosan kellene velük gazdálkodni, és minden alkalmat meg kellene ragadnunk ahhoz, hogy az alapanyagokat és a másodlagos nyersanyagokat a lehető legjobban használjuk ki. Vajon hogyan sáfárkodunk meglevő javainkkal? Úgy hiszem, ha mindenki - gondolok itt az üzemekre, vállalatokra - alaposan körülnézne házatá- ján, bizonyára sok tartalékunkra fény derülne. Egyelőre azonban az anyagi javainkkal való ésszerű gazdálkodásról nem mindenütt, vagy inkább nem sok helyen beszélhetünk még akkor sem, ha egyik vagy másik másodlagos nyersanyagunk kihasználását kormány- rendelet is szorgalmazza. Az elhasznált, de még újra- futózható gumiabroncsok például ezerszám megtalálhatók a szemétlerakókon, az utak mentén és még sok más helyen. De főként azoknak az üzemeknek, vállalatoknak az udvarán hevernek, amelyeknek a legtöbb gumiabroncsra van szükségük. Ez ügyben nemrégiben Ján Ríhat, a Baruma kereskedelmi vállalat műszaki igazgatóhelyettesét kerestem fel A gumiabroncsok forgalmazása és újrafutózása az ő védnökségük alatt történik.- Úgy gondolom, hogy a gumiabroncsokkal a legtöbb helyen nem tudnak, vagy inkább nem akarnak jól gazdálkodni - vélekedik Ján Ríha. - Mert az bizony egy kis többletmunkát jelent. Állandóan ellenőrizni kell a jármű műszaki állapotát, a gumitömlőben a légnyomást, nem szabad a jármüvet túlterhelni, kimutatást kell vezetni az új és az újrafutózott abroncsokról és természetesen ügyelni kell arra, hogy a gumiabroncs csak annyira használódjon el, hogy még futózható legyen. Igaz, mindettől jóval egyszerűbb, de költségesebb új abroncsot vásárolni. Csupán egy példa: a Tatra teherautóra egy új radiálabroncs 5210 koronába kerül. Az újrafutózás viszont 1200 korona. Kőolajra átszámítva ez annyit jelent, hogy míg egy új abroncs 127 liter kőolajba kerül, addig az újrafutózás 37 liter értékének felel meg. Tehát gumiabroncsonként 95 liteV kőolajat takaríthatnánk meg. Mondja, a különbség nem éri meg azt a kis fáradságot?- A jobb gazdálkodás érdekében már előadásokat is szerveztünk és szervezünk, katalógusokat adunk ki a gumiabroncsokkal való helyes bánásmódról, és évente egyszer - ami ugyan nagyon kevés - a közbiztonsági szervekkel közösen ellenőrizzük a jármüvek műszaki állapotát - folytatja Ján Ríha. - Az eredmények azonban váratnak magukra. Pedig csaknem tíz évig tartó igyekezet után még azt is sikerült elérnünk, hogy a gumiabroncsokkal való gazdálkodást most már kormányhatározat szabályozza. A 326/1983 számú rendelet értelmében a vállalatoknak a megvásárolt teherautóabroncsok 90 százalékát, valamint a traktorok hátsó gumiabrapcsainak 50 százalékát kell futózásra visszahozniuk. Az elemzések azonban azt mutatják, hogy a határozatot nem mindenki tartja kötelezőnek.- Ez év első nyolc hónapjában például a 90, illetve 50 százalékot csak nagyon kevés ágazatban érték el. Azt hiszem, nem alaptalan a kérdés, hogy a vállalatok helyesen értelmezték-e a rendeletet. Mert ugye, az elemzés mást mutat.- A Baruma dolgozói előadásokkal, katalógusok összeállításával, ellenőrzésekkel próbálták menteni értékeinket, csökkenteni költségeinket. Sőt, most már egy kormányrendelet is a segítségükre sietett. Az eredmények azonban egyelőre elmaradtak. Vajon miért?- Ennek több okát is látom - veszi vissza a szót Ján Ríha. - A kormányrendelet nem teSz különbséget a rosszabb, illetve jobb munkakörülmények közt dolgozó vállalatok között. Újrafutózásra a gumiabroncsok kilencven, illetve 50 százalékát kell visszaküldeni a bányáknak, az építőipari vállalatoknak és az iskoláknak is. Véleményem szerint ez az általánosítás nem helyes, a rendelet néhány pontját nem ártana módosítani. Azonkívül változásokra lenne szükség a költségek tervezésében is. A vállalatoknak a terv szerint egy meghatározott összeg áll rendelkezésükre, amiből gumiabroncsot vásárolhatnak, illetve újrafutóztathatnak. Ha a vállalat ezt a pénzt nem költi el, vagyis takarékoskodik és az elhasználódott gumiabroncsokat nem dobja ki, hanem futóztatja, s ezáltal kevesebb új abroncsot kell vásárolnia, akkor a következő évben a megtakarított összeggel kevesebbet költhet az abroncsokkal való felszerelésre. A költségek ilyen módon történő csökkentése egyáltalán nem ösztönzi a vállalatot a hatékoMélyül a munkagödör
