Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-02 / 44. szám
J) Nem a szüléinktől örököltük... A KÖRNYEZETVÉDELEM KORPARANCS (( Napjainkban a világ gazdasági problémáival és élelmezési gondjaival szoros összefüggésben mind égetőbb kérdéssé vált a környezetvédelem - különösen az iparilag fejlettebb tőkésállamokban. Hogy a tennivalók már mennyire megérettek a nemzetközi összefogást sürgető rendezésre, beszédesen tanúsítják az ENSZ illetékes szerveinek kezdeményezései is. A problematikát első Ízben az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának 1971-ben Prágában rendezett szimpozion- ján közelítették meg a különböző országok képviselői, majd egy év múlva a Stockholmban tartott első környezet- védelmi konferencián június 5-ét környezetvédelmi világnapnak nyilvánították. Nem azért, Rogy ünnepeljük, hanem hogy szüntelenül figyelmeztessünk a természet s vele együtt a lakó- és munkahelyi környezetünket fenyegető ártalmakra, főleg a velük szembeni áthárithatatlan felelősségünkre. Amint az idei környezetvédelmi jelszó is olyan hatásosan juttatja kifejezésre: „Környezetünket nem a szüléinktől örököltük, hanem a gyermekeinktől vettük kölcsön.“ A világszervezet idézett jelszava okkal apellál arra a kollektiv felelősségre, amely esetleg az utánunk következő nemzedékek életére is kiható civilizációs ártalmak előidézéséért minket terhel. Okulásul elegendő a Német Szövetségi Köztársaságban kialakult katasztrofális természeti állapotokra mutatni, amelyet a nyugatnémet politikai élet mértékadó köreiben is az „évszázad gazdasági és ökológiai csapásaként“ emlegetnek. Ám lássuk a puszta tényeket, amelyek önmagukért beszélnek. Még a múlt év elején elkészült egy tanulmány, amelyre az előző nyugatnémet kormány adott megbízást. Erdészek negyven tudós vezetésével elkészítették az egész szövetségi köztársaság erdeinek betegségtérképét. A vizsgálat megállapításai szerint az NSZK-ban minden tizenharmadik fa legalábbis károsodott, ha nem beteg, illetve ha nem pusztult el. A szakértői csoport megbízható felmérése szerint 7 millió 300 ezer hektár erdőből 562 ezer hektáron (a Saar-vidék kétszerese) már csak facsontvázak állnak - a tűlevelűek elvesztették tűiket, a lombos fák pedig levélbetegségekben szenvednek. Pusztítják az erdőket a levegőben felgyülemlett szeny- nyezőanyagok, elsősorban az erőmüvek, az ipari berendezések és magánháztartások fűtése révén a kéményeken át a levegőbe kerülő kén-dioxid: ezek a szennyező anyagok gáz formájában vagy csapadék esetén „savanyú esó“- ként árasztják el a fákat. Riasztotta a bonni szakembereket a „savanyú eső“ által károsított talaj mint további környezeti veszély. Ez ugyanis jelentős mértékben rontja az ivóvíz minőségét. Ha a levegő szennyezettségét erőteljesen csökkentik is, számolni kell a szennyeződés évtizedes következményeivel a talajvíz minőségénél. Az erdők még viszonylag épen maradt részének megóvása végett hozott első, gyors intézkedések azóta már érvénybe léptek. Manapság a Rajna mentén szinte folyamatosan helikopteres őrjáratok cirkálnak, amelyek azt figyelik, hol vétenek a környezetvédelem ellen. A különböző nyugatnémet iparvállalatok az elmúlt években környezetszennyezésért mintegy 130 milliárd márka bírságot fizettek. Sőt egy, még 1974-ben hozott törvény értelmében 2-10 évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatják azokat, akik emberéletet veszélyeztető levegő- vagy vízszennyezést okoznak. Természetesen a környezeti ártalmak felmérésében s az ellenük folytatott védekezés módjainak megválasztásában határvonalat kell húznunk az eltérő társadalmi rendszerek gyakorlatát illetően. Ellentétes törekvések jellemzik ugyanis már a kiindulási alapoknál a szocialista és, a tőkésállamok gazdaságpolitikáját és termelőtevékenységét. A tökésállamokban köztudomásúan a technokrata szemlélet, a kiélezett gazdasági versengés körülményei közötti helytállás, a versenyképesség szempontjai az A píseki erdőgazdaság dolgozói ebben az évben 420 hektárnyi erdőt telepítenek, 50 hektárral többet, mint tavaly. Facsemetékben számítva ez 400 ezer fácskával többet jelent. Felvételünkön a píseki erdőgazdaság protivíni részlegének dolgozói láthatók (ŐSTK-felv.) irányadók. Ezzel szemben a szocialista államok fejlődésének meghatározó célja mind jobban és sokoldalúbban kielégíteni a társadalom növekvő anyagi, kulturális szükségleteit és igényeit, ami kizárólag az intenzív gazdaság- fejlesztés tökéletesítése útján valósítható meg. Épp ezért társadalmi méretekben tudatosítanunk kell, hogy életszínvonalunk csak a környezeti, természeti viszonyok javításával összhangban, nem pedig terhére és kárára növelhető. Pártunk gazdaságpolitikai irányvonalának megvalósítása, népgazdaságunk intenzív fejlesztése, minden munka minőségének javítása, a termelési folyamatok hatékonyabbá tétele ugyanis a környezet védelmének döntő fontosságú feltételei - s egyben garanciái. Mert míg a tőkés gazdasági rendszerű országokban a fogyasztói szemlélet és főleg a profitszerzésre alapozott gazdálkodás eleve szembeállítja a termelőtevékenységet a környezet- védelemmel, a szocialista közösség országainak tervszerű gazdálkodása minden lehetőséget megteremt természeti, lakó- és munkahelyi környezetünk megóvásához, szükség esetén az ökológiai egyensúly helyreállításához is. Legfeljebb az a kérdés vár eldöntésre, hogy a környezetvédelem, a víz, a föld és a levegő tisztaságának védelme regionálisan hol és mivel kezdődik? Hazánkban az illetékes kormányszervek már közel egy évtizeddel ezelőtt kidolgoztak egy hosszabb távú és átfogó környezetvédelmi programtervezetet, amelyet az alárendelt államigazgatási szervek, a kerületi és a járási nemzeti bizottságok 1977-ben megtárgyaltak és saját feltételeikre alkalmazva s feladatokra feldolgozva határozatilag elfogadtak. Végrehajtásukról magától értetődően a területileg illetékes párt- és államigazgatási szervek gondoskodnak. S hasonlóképp, megvalósításukat a párt különböző szintű ellenőrző és revíziós bizottságai, valamint más felügyeleti szervek ellenőrzik. Bármennyire hihetetlen is, a nagyvárosok, a nagyobb ipartelepek környékén kívül a korábban háborítatlannak ismeri vidékeket is környezeti ártalmak fenyegetik már. Csak a példa kedvéért említve, nevezetesen a Vág felső folyása mentén a liptói tájat, a Csallóköz peremén pedig a komáromi (Komárno) járást - hogy más vidékeket ne is említsünk. Az említett helyeken a legnagyobb problémát a víz szennyezettsége jelenti. Az eddigi ellenőrzések megállapították, hogy jobbára .olyan civilizációs környezeti ártalmakról van szó, amelyek fokozottabb környezetvédelmi gondoskodással, óvintézkedésekkel vagy bizonyos beruházásokkal (vízvezeték-hálózat, szennyvizlevezetó csatornák építésével, valamint különféle víztisztító berendezések létesítésével stb.) meggátolhatok, vagy legalábbis mérsékelhetők. Mert például Liptovsky Mikulásban a városon keresztülfolyó Vág nem kevés szennyvizet is tartalmaz, amit a még közmüvesítetlen területekről és 8-10 beletorkolló patakból vesz fel s visz tovább a város vízvezeték-hálózatába, majd a Liptovská Mara-i vízerőmű tározójába. A Váhostav ugyan még 1976- ban próbaüzemelésre átadott egy szennyvíztisztítót, amely másodpercenként 205 liter vizet tisztított, ma már 460 litert, de még ez sem felel meg a követelményeknek. A Csallóközben is hasonló gondokkal küzdenek, főleg az iparilag fejlettebb, s épp ezért nagyobb környezeti ártalmaknak kitett komáromi járásban, ahol a legkomolyabb problémát szintén a lakosság tiszta és egészséges ivóvízzel való ellátása jelenti. Mig a nyugat-szlovákiai kerületben a lakosság 56 százaléka élvezheti a vízvezeték előnyeit, a komáromi járásban csak 50 százaléka. Hasonlóan hátrányban van a járás a csatornázás és a szennyvíztisztítás szempontjából is - mértékét tekintve 8 százalékkal marad el a kerületi átlagból. De ugyancsak kedvezőtlen a helyzete a saját kutakból való vízellátás terén is, mivel sok helyen nem tartják meg a higiéniai előírásokat. A járási higiéniai állomás ezért volt kénytelen 44 esetben bírsággal, összesen 19 ezer korona pénzbüntetéssel sújtani a kellő higiéniai gondoskodást elhanyagolókat, köztük közületeket is. . A környezetvédelem hatásos elősegítését tanúsítja az az eredményes ellenőrzési akció is, amelyet a párt komáromi járási ellenőrző és revíziós bizottsága idén, az első negyedévben hajtott végre négy kiválasztott ipari és mezőgazdasági üzem pártalapszervezeteiben, nevezetesen a hurbanovói Sör- és Malátagyárban, a Holici Len- és Kenderfeldolgozó Vállalat tanyi (Tön) üzemében, a hetényi (Chotín) Agrokémiai Vállalatnál és a Komáromi Járási Egészségügyi Intézetben. A szóban forgó pártalapszerve- zetek bizottságaival, ellenőrző és revíziós bizottságának tagjaival, valamint az illető vállalatok vezető szakembereivel folytatott tanácskozások ezúttal két alapvető tárgyra irányultak: a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátására és az ipari szennyezés meggátolására. A felülvizsgálás az ellenőrző pártszervet olyan további intézkedések megtételére kényszerítette, amelyek megfelelő alapokat teremtenek a környezetvédelmi feladatok eredményesebb teljesítéséhez - másfelől az érintett lakosságot is aktívabb közreműködésre ösztönzik. A környezetvédelem, tehát a lakó- és a munkahelyi környezet védelme olyan tényező, amely azáltal, hogy biztosítja a szocialista társadalom emberének civilizációs fejlődését és munkaerejének regenerálását, egyben társadalmunk fejlettségi fokának is mértéke. MIKUS SÁNDOR O któberben minden alapszervezetben megkezdődött a pártoktatás. A felkészülés az új oktatási évre általában lelkiismeretesen történt, s nagyban segítettek ebben a felsőbb pártszervek is. Ez jellemző a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium pártalap- szervezetére is. A megérdemelt nyári pihenő után új erővel kezdték meg az oktató-nevelő munkát, s jól felkészülve nyitották meg október elsején az új pártoktatási évet. Á pártoktatás vezetője, az alapszervezet alelnöke, Benkö Ede, az iskola igazgatóhelyettese.- A pártoktatás tervének előkészítésénél több szempontot kellett figyelembe vennünk - mondja Benkő Ede. - A központi és kerületi pártbizottságok határozatain kívül felhasználtuk az Oktatásügyi Minisztérium idevonatkozó rendeletéit, valamint az országos pedagóguskongresszuson hozott határozatokat. A terv elfogadása előtt konzultáltunk a járási pártbizottsággal és a járási politikai nevelés háza illetékes dolgozóival. Iskolánknak harmincöt pedagógusa és hét alkalmazottja van. Hozzánk tartoznak a helybeli és környező falvak magyar tanítási nyelvű óvodák pedagógusai és egy alapiskola pedagógusa. A hallgatók összetételét figyelembe véve három csoportot szerveztünk, minden csoportnak van külön vezetője, aki a szervezési és adminisztratív feladatokat végzi. Az első két csoporot- ba tizenhárom és tizenhat taggal az óvodák és alapiskolák párton kívüli tagjai tartoznak, a harmadik csoportot a párttagok képezik. Az átadásra váró anyag fő témája a két első csoportban a kommunista nevelés elmélete és gyakorlata. Nagy figyelmet szentelünk a jogi és esztétikai nevelésre, a proletár nemzetköziÉlni a mindennapokkal A PÁRTOKTATÁSI ÉV KEZDETÉN ségre és a szocialista hazafiasságra, valamint a honvédelmi nevelésre.- Az első csoportban az előadásokat a téma megbeszélése, majd szeminárium követi. A másik csoportnál a bevezető előadások után a szemináriumi formát követeljük, s az egyes témakörökhöz kiegészítő előadások hangzanak el. Ez a forma azért is jó, mert jobban aktivizálja a hallgatókat, igényli a szükséges irodalom tanulmányozását. Politikai irodalomból az ellátás jó, ám szemléltető eszközökből, táblázatokból több kellene, például olyan filmek, amelyek az egyes témakörökhöz kapcsolódnak. A szervezetnek kilenc jól képzett saját előadója van. Az előadók a járási szemináriumokon kívül egyénileg is felkészülnek az előadásokra, az előadott anyagot összekapcsolják az oktató-nevelő munka sajátos kérdésével, problémáival. Alapvető követelmény, hogy kerüljék a formalizmust, s minél közelebb hozzák az elméletet a gyakorlathoz, s hogy a hallgatók a hallottakat eredményesen tudják felhasználni mindennapi munkájukban, az oktatásban.- A pedagógusnak tudnia kell, hiszen ez a szakmája - folytatja Benkő Ede -, hogy melyek azok a kérdések, amelyek meghatározzák a nevelés szempontjából. Ezekhez kell igazodniuk. Elmondhatom, hogy évről évre jobbak az eredmények, de szeretnénk még jobbakat elérni. Ezért is szükséges, hogy pedagógusaink állandóan képezzék magukat, s ehhez nemcsak a csoportos és egyéni tanulásra van szükség, hanem naponta figyelemmel kell kísérni a sajtót, rádiót, televíziót, kihasználni a kommunikációs eszközök adta lehetőséget. A pedagógus közéleti ember, munkája megköveteli, hogy tájékozott legyen, mert csak így érhet el elfogadható eredményeket az oktató-nevelő munkában. FECSÓ PÁL Q 1984. XI.
