Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-13 / 28. szám
Színész, író, rendező Életrajza még véletlenül sem mentes az ilyenkor kötelezően felbukkanó sablonoktól. „Sohasem akartam színész lenni!“ - hangoztatják manapság unos-un- talan a jeles színészek - de ez Claude Brasseur esetében színigaz. Ugyanis éppen eleget látta gyermekkorában szenvedni, kínlódni apját egy-egy szerep megformálása közben, s épp eleget nélkülöztek odahaza, mert hol itt, hol ott filmezett, távol családjától. Claude Brasseur ugyanis a klasszikus francia film nagy sztárjának, Pierre Brasseurnak a fia. Ilyen indítás után csak a véletlennel magyarázható, hogy mégis a kulisszák világában kötött ki. A nagy ellenkezést ugyanis egyszerre megtörte egy vissza- utasithatatlan ajánlat, és az ismeretlen fiatalember egy csapásra sztár lett. Brasseur most már sorra kapta a szerződéseket. Hamarosan a francia filmszakma César-díjjal honorálta munkáját, először Az elefánt nagyot trombitál epizódjáért, másodszor pedig a nálunk játszott Rendőrök háborúja főszerepéért kapta meg a legmagasabb filmes kitüntetést. A sztárlistákon már évek óta az első tíz helyezett között található, s miközben új és új feladatokat vállal, ma már mint producer is jelen van a filméletben. Ez utóbbit sem szívesen vállalta, de saját tapasztalata győzte meg róla, hogy így, mint színész is nagyobb szabadságot élvezhet, senki sem szólhat bele munkájába. Az Egyszerű eset, amelyet a közelmúltban mutattak be nálunk, a már beérkezett Brasseur tehetségét hirdeti, a színészét, akin jelenleg Nicolas Ribosky irányítása alatt forgatja Férfiak ügye című produkcióját, amelyben Jean-Louis Trin- tignant a partnere. Brasseur, aki egy személyben író, színész, producer, nem éri be ennyivel - bejelentette, hamarosan hozzákezd első filmjéhez, amelyet természetesen már maga rendez is. Készülő krimijében azonban nem játszik, beéri az irányítással. Egyelőre. (ngy) H allgatom a csengőt - mintha nagyon , messze, valahol ég és föld között szólalna meg. Aztán az ajtó is máshogy nyílik, mint ahogy várom. Lassan, szinte sejtelmesen tárul elém a parányi előszoba képe, s csak amikor már minden sarkát látom, akkor bújik elő az ajtó mögül Ladis- lav Fuks. A hullaégető Európa-szerte ismert írója. Nem mindennapi látvány e tenyérnyi lakás. Kis szobák - nagy titkokkal. A léptek zaját vastag, tarka szőnyegek nyelik el, az ajtófélfákon egy távoli világ színes gyön- gyöcskéi himbálódznak. Napfény, világosság alig-alig tör át a sötét függönyökön; kora délutántól ernyős lámpák fénye fut végig a falakon. De a különös légkört még így is fokozni lehet: egyetlen gombnyomásra vörös fénypontok sokasága gyullad ki a polcokon. Akár egy elvarázsolt kastély, olyan ez a zsúfolt fészek. Villog a sok művirág, önálló életet él a rengeteg csecsebecse, az indiánmúzeumba illő gyűjtemény; megelevenednek az ikonok, összeolvadnak a fáradt árnyalatok, s valami furcsa, szorongató érzés lesz úrrá a ház vendégén. Mintha az izgalom, a tehetetlenség és a titokzatosság hálójába zuhant volna. Oda, ahol a Fuks-hősök élik bizarr életüket.- Amikor felhívtam és arra kértem, beszéljünk a moziról, a film és az irodalom kapcsolatáról, azokról a filmekről, amelyeket az ön művei alapján forgattak, kapva kapott a lehetőségen. Miért?- Azért, mert megszállottja vagyok a mozinak és én is tátott szájjal ülök a vászon előtt, ha valami szépet vetítenek. Emlékszem, nyolc-kilencévesen minden vasárnapi matinén ott ültem; akkor még ötven fillérbe került a mozijegy, gumicukrot és törökmézet rágcsáltunk a sötétben vagy a tenyerünkből nyaltuk a pezsgöport. Ha a gyerekkoromra gondolok, akkor Chaplin jut az eszembe. Még Charles Boyer és Greta Garbo, Spencer Tracy és Rökk Marika sem ejtett akkora ámulatba, mint ő, pedig értük is valósággal rajongtam. De a kisember, aki nagy dolgokra is képes, valahogy közelebb állt hozzám.- Ma kit tart kisembernek?- Azt, aki ezerötszázért dolgozik, megveszi magának a tejet, a kenyeret meg a szalámit és negyedik kategóriájú lakásban lakik. Néha-néha elmegy moziba, talán olvas is, ha a kezébe nyomnak valamit, de nagy igényei nincsenek, mert nem fűti különösebb ambíció; életével, mindennapjaival meg van elégedve. Hát ilyen az én kisemberem... sElső filmhősöm, a hullaégető, egy adott kor képviselője, a fasizmus produktuma volt. Furcsa mód megpattant a lelkében egy húr, bedőlt a feletteseinek, hallgatott a barátjára és meg akarta menteni a családját, ezért végzett velük.- Ismerte őt vagy másoktól hallott róla?- Nem ismertem, és egy az egyben talán meg sem történt, amit leírtam, de ismertem valakit, aki bár nem a krematóriumban dolgozott, mégis az én hullaégetőm nyomában járt. Tehát, ha arra kíváncsi: élő „Már nincs időm forgatókönyvekre“ (Frantisek Rous felvétele) ◄----------------------------------------------------------------------------------------forgatókönyvből sosem lehet jó film, ellenben jó forgatókönyvből gyakran lehet félresikerült film.- Vészi János vizsgafilmjét, a Munds- tock urat látta?- Igen és nagyon tetszett. Vészi olyan forgatókönyvet irt az én első könyvemből, hogy bár nem használt fel mindent a cselekményből, a mű lényegét sikeresen átmentette. Szerintem az ő filmje a legjobb példa arra, hogy nem is olyan fontos az Író és a rendező együttműködése, ha a film alkotója hozzáértő, tehetséges ember. Sem ötleteket, sem tanácsokat nem adtam Vészinek, mégis páratlan ráérzéssel vitte filmre a regényt. Persze, ilyesmire elég ritkán van példa. A M&u weüwMijä Látogatóban Ladislav Fuksnál emberről mintáztam-e a hősömet, akkor azt kell mondanom, hogy igen. Éppen ezért nem is voltak különösebb konfliktusaim önmagámmal, amikor a könyvet írtam.- A forgatókönyv is ilyen könnyen született meg?- Igen. Négy hónapig, kedd délutánonként irtuk Juraj Herzcel egy belvárosi kávéházban. Emlékszem, mindent aprólékosan megbeszéltünk, vigyáztunk a novella hangulatára és igyekeztünk úgy átültetni, hogy a néző ugyanazt érezze, amit az olvasó. Hogy végül is sikerült, bizonyítják a dijak, amelyeket Herz a világ legrangosabb fesztiváljain nyert a filmmel.- A Pásztorfiú a völgyből, amelyet Frantisek Vlácil vitt filmre, már nem az ön forgatókönyve alapján készült. Hogyhogy?-Mert nem éltem a lehetőséggel. Én megírtam a könyvet, s a többit már másokra bíztam. Ma már nincs időm forgatókönyvekre; új és új témákat hordozok magamban és ezek megírását sokkal fontosabbnak tartom. Még akkor is, ha tudom: rossz- Mit gondol, miért van az, hogy az irodalom- és a filmkritikusok vegyes érzésekkel ülnek be a moziba, ha irodalmi alkotás filmváltozatát vetítik?- Biztosan azért, mert sokszor megesett már, hogy a rendező nem tudott mit kezdeni az alapanyaggal. Egyébként is vannak, akik azt tartják, hogy a film az irodalom örök „megbecstelenítője“. Hogy nem képes visszaadni a könyv hangulatát, hogy szétszakítja az irodalmi alkotás finom szálát, hogy nem szolgál olyan tarkasággal és gazdagsággal, mint a könyv. Szóval azért, mert a film szegényebbnek, egyszerűbbnek mutatja az eredeti művet, s csak azokat a képeket használja fel, amelyeket a rendező önkényesen kiválaszt magának, így történik meg aztán, hogy az író nem ismer a saját alkotására és paff marad a látottaktól.- Végül is mit vár el azoktól, akik az ön Írását viszik filmre?- Mindössze annyit, hogy érzékkel fogjanak hozzá. SZABÓ G. LÁSZLÓ SZOVJET—MAGYAR KÖZÖS FILM KÉSZÜL KÁLMÁN IMRE ÉLETÉRŐL A zene nem ismer határokat. Szerencsére. így hallotta meg egy moszkvai kisfiú, még a harmincas években, életében először a Kálmán Imre dallamokat, egy külföldi rádióból. A kisfiú az írók házában lakott, Bulgakov szomszédságában, s felette, alatta, magyar írók éltek: Hidas Antal, Madarász Emil, Illés Béla és mások. És amikor a kisfiú egyszer a lépcsőn lefelé ment egy Kálmán- melódiát dúdolt, Illés Béla megállította, megkérdezte, tudja-e, hogy magyar szerző művét énekli, s megdicsérte. Ez volt a kisfiú első sikere Kálmán Imrével és akkor is, azóta is reméli, hogy nem az utolsó. A hajdani kisfiút az iróházból ugyanis Jurij Nagibinnak hívják, s mint meséli, felcseperedve egészen különös emlék és siker kapcsolta Kálmán Imréhez. Leningrádban történt, az ostrom alatt, ahol a második világháború katonája volt. Mint egy különleges propagandaszázad tagja azt a feladatot kapta: győzze meg a németeket, hogy Leningrádot nem lehet bevenni, s próbálja röpcédulán rávenni a német katonákat, adják meg magukat. ,,Mindennapi feladat - állítja ma Jurij Nagibin, a háború köznapjainak képtelenségével. - De parancs is, melyet végre kell hajtani, mint propagandista azt találtam ki, hogy az ostromlott Len ing rád Csárdáskirálynö-premier- jéről készített fotókat nyomtattam egy röplapra, s meghívtam a német katonákat az előadásra, írván, díjtalanul megtekintheti az előadást, aki megadja magát és e röplapot felmutatja. Majd újabb parancsra repülőgépre szálltam, s magam szórtam ki a gépről a német vonalak mögött a röplapokat. Később számos fogolynál megtaláltuk e röplapokat, ez kétségtelen az én sikerem is volt, s ez még jobban összekapcsolt Kálmán Imrével.“ Évekkel később - a hatvanas években - elhatározta, megírja Kálmán Imre életrajzát. De ezt - maga sem tudja miért - húzta-halasztotta. Egy nap mégis eszébe jutott. S akkor már filmlehetőségnek látta. írt egy vázlatot, s beadta a szovjet illetékeseknek. Ma már szovjet-magyar koprodukcióban folynak a felvételek. A tervek szerint egy óra zene, s ennél valamivel róvidebb életrajz - ebből áll majd a film. Elkészítése nem könnyű feladat. A történet a komponista négyéves korától haláláig követi végig élete epizódjait, s mert Kálmán Imre hetvenegy évet élt, szinte csak egy perc jutna minden évre... Persze a filmet nem a matematikai osztás szabályai szerint készítik, s a cél nem a teljes élet minden részletéhez való hűség, hanem az alkotásra ihlető epizódok megelevenítése. Kálmán tizenöt operettjéből kilenc részletei kerülnek a filmbe, magyar művészek előadáséEgy géniusz hétköznapjai ban. Sass Szilvia, Kincses Veronika, Zempléni Mária, Melis György, llosfalvi Róbert, Gulyás Dénes és mások hangján szólalnak meg a zenei részek. A balett-részleteket a moszkvai Nagyszínház világhírű balettkara adja elő. Kálmán Imre magszemélyesítöje Huszti Péter. A komponista életét meghatározó három szerelem nőalakjait Piros Ildikó, Tatjana Plotnyikova, Eszenyi Enikő kelti életre. Rajtuk kívül több mint száz magyar és szovjet szereplője lesz a filmnek, s persze a színházi nézők tömegei. Moszkvában ugyanis - a hatalmas műtermekben - felépítik a Theater an der Wien színpadát és nézőterét, meg a harmincas években lebontott híres bécsi Johann Strauss színházat, - ezekben zajlott ugyanis a legtöbb Kálmán Imre-premier. A film hitelességét a zeneszerző harmadik feleségének, Kálmán Verának közvetlen segítsége is erősítette, számos kevésbé ismert tényt vagy ismeretlen epizódot mesélt el az alkotóknak Kálmánnal közös életéből. A nagyszabású és látványosnak ígérkező film felvételei Magyarországon, Ausztriában és a Szovjetunióban készülnek. A film muzsikáját TamássyZdenkósegítségével állították össze, a karmester Makláry László. Herczenik Miklós kamerája előtt Palásthy György rendező irányítja a színészek munkáját. A rendező hangsúlyozni kívánja a filmben, hogy Kálmán meglehetősen befelé forduló, általában szomorú ember volt, aki elsősorban a zenében élte ki magát. Palásthy szerint „fenomenális eset“, hogy egy ennyire kesergő típusú ember ennyire vidám muzsikát tudjon írni. Amit mindenképpen el szeretne kerülni, az a korábban látott egyes zeneszerzőkről szóló életrajzi filmek hibája: az üres illusztrálás. A rendező úgy véli: Kálmán Imre életének annyira szerves része a zene, hogy egyszerűen lehetetlen, hogy az illusztráló színjátszás hibájába essenek. Kálmán Imre életére oly jellemző másik tény a színésznek, elsősorban Huszti Péternek jelent nagy segítséget: Kálmán - bár nagyon szerette gyermekeit - mindig kívülálló maradt a családi életben, tökéletesen idegen tudott lenni saját otthonában is. E furcsa jellem érdekes találkozásai sajátosan összefüggnek az egyes művek születésével, ilymódon (mint Nagibin is mondta) a „történet tulajdonképpen előadja önmagát“, az alkotóknak már „csak" le kellett írniuk... Nagibin egyébként nagy sikert vár a filmtől a szovjet közönség körében, mely ma is rajong Kálmán Imre muzsikájáért. A film szovjetunióbeli bemutatójával egyidőben egy könyvkiadó nagy példányszámban megjelenteti Nagibin irodalmi forgatókönyvét is - nyilván ez is segíti majd a film népszerűvé válását, hiszen Nagibin a legolvasottabb szovjet Írók egyike.- Az olvasható forgatókönyv sokat segít a zeneszerzőkről szóló filmek népszerűsítésében - állítja Nagibin, és bizonyos, hogy hihetünk neki. Hajdanán ugyanis ő írta a világsikert aratott szovjet-amerikai közös produkcióban forgatott Csajkovszkij életrajz-film forgatókönyvét is... FENYVES GYÖRGY ÚJ SZÚ 14 1984. VII. 13.
