Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-12 / 41. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA ÚJ SZÚ 17 1984. X. 12. A Kaszpi-tenger vízgyűjtő területe a Szovjetunió európai részének több mint a felére terjed ki, és ezen a térségen közel 70 millió ember él. Az ország ipari termelésének több mint egyharmada, mezőgazdasági termelésének pedig körülbelül egyötöde kerül ki e területről, ahol 100 millió hektárnyi földet müveinek. Az ország villamosenergia-termelésének egyharmadát a térségben épült 34 nagy vízerőmű adja. A Szovjetunió legfontosabb haltenyésztő területe ez, hiszen innen származik a belső vizeken halászott halak egynegyede, ezen belül tokhalakból a világtermelés kilenctizedé. Ebben a térségben nagy földgáz- és sókészletek vannak. A természet gazdagsága vonzza a különféle termelőüzemeket, ám az egyre kiterjedtebb termelés terheli a természeti környezetet. A Kaszpi- tenger ökológiai rendszerében ezek következtében az egyensúly zavarának jelei mutatkoznak, s ezeket orvosolni kell. A Kaszpi-tenger zárt vízgyűjtő: nincs kapcsolata a világóceánnal, annak nagyobb víztömege nem tudja kiegyensúlyozni a vízveszteséget, ezért nagy a vízszint szintingadozása. Vízmérlegében a ,.bevétel“ a folyóvizekből (359,5 km3), a csapadékból (74,5 km3), és a talajvízből (4 km3) adódik össze - a „kiadást“ a párolgási veszteség és a Kara-Bogaz-öböl- be (1980-ig) lefolyt víz tesziki. Szintje a vízgyűjtő területének csapadékviszonyaitól, valamint a párolgás értékétől függően változik. 1830-tól (akkor kezdték el a műszeres vízszintméréseket) 1930-ig a tengerszint a -25,2 és -26,6 m szintjelek közt mozgott. 1930 óta azonban hirtelen évi 20 cm-es süllyedés kezdődött, s ez 1941 -ig tartott, azután csak kis mértékben süllyedt a szint. De 1956-ban 2,5 m-rel volt alacsonyabb, mint 1929-ben. Emiatt a sekély részeken - főleg az Észak-Kaszpi-ten- gerben - kiszáradás következett be. így 1929 óta csaknem 40 000 km2-rel csökkent a Kaszpi-tenger területe. (Jelenleg 360 700 km2). A csapadékosabb ötvenes években kb. 1 m-rel emelkedhetett volna a Kaszpi-tenger szintje. Ám éppen akkor épült meg a Volgán a kujbisevi és a volgográdi víztároló, s ezek feltöltéséhez, meg a megnövekedett gazdasági szükségletekre - főleg öntözésre- sok vizet vontak el. így ma a tengerszint a -28,5 m szintjelen áll. Ez a hajózás, a tengeri kőolajkitermelés és különösen a halgazdaság számára az a határ, amelynél tovább következmények nélkül nem csökkenhet a vízszint. És mik a kilátások? Jelenleg a Kaszpi-tenger a folyami vízhozam révén kb 35-37 km3-rel kap kevesebb vízmennyiséget, mint abban az időben, amikor még egyáltalán nem vontak el belőle . vizet. Ezért 2000-re hozzávetőlegesen évi 66-100 km3-re becsülik a vissza nem pótlódó vízveszteséget; ami azt jelenti, hogy addigra a vízszint további 1,4 m-rel süly- lyed. Pedig ha még egy méterrel csökken a vízszint, ezzel összefüggésben a tenger északi részén 12 ezrelékig növekszik a sótartalom. Akkor a legbecsesebb halak- köztük a tokfélék is - eltűnnek; ezt nyilván nem engedhetik meg a szakemberek. HÁT A KESZEG MIT ESZIK? Az apadásnak különösen a sekélyebb tengerrészeken vannak káros hatásai az élő szervezetekre. Az Észak-Kaszpi-tenger délkeleti kisebb öbleiben egyes években a víz sótartalma már 13-15 ezrelékes. Ott az utóbbi nyarakon nagy kiterjedésű térségekben oxigénhiány mutatkozott. A növényi mikroszervezetek (fitoplankton) élőtömege az utóbbi években csaknem egyharmadára csökkent. Az állati parányoknak (zooplankton) már az ötvenes években megfogyatkozott a mennyisége, utóbb pedig az enyhén sósvízi fenéklakó állatkák népessége is megcsappant, s a sókedvelőké növekedett meg. Ezek a változások főleg a vobla (Rutilus rutilus caspicus) és a dévérkeszeg táplálékát csökkentik, a tokfélékét egyelőre nem érintik. (Ámbár a tokfélék mennyiségét jelentősen befolyásolja az, hogy mesterséges szaporítással igyekeznek fenntartani őket.) Az édesvízi félig vonuló és a folyami halaknak is jóval kisebb az állományuk szaporodási helyeiken, a folyók torkolat előtti vidékein, valamint „legelő“ helyeiken: lehalászott mennyiségük közel egynegyedére csökkent. A Közép- és a Dél-Kaszpi-ten- ger mély medencéiben a hidrológiai feltételek kedvezőbbek, mint északon; a nagy víztömegekben kiegyenlítődnek a kedvezőtlen hatások. Ott az ökológiai rendszer belső körforgásának köszönhetően az élő szervezetek csak kis mértékben függnek közvetlenül a folyami vízhozamtól. A víz sótartalma alig változik, értéke ritkán haladja meg a 12,7-13,2 ezreléket, összességében ez az ott élő halak - a kaszpi sprattok, a tengeri heringek, a felnőtt tokfélék stb. - számára taros ökológiai feltételeket jelent. Szerencsés körülmény az is ott, hogy a víztömeg a sótartalom tekintetében igen gyengén rétege- ződött, mert jól keveredik. A víznek a függőleges irányú keveredését a szél keltette áramlások, A Kaszpi-tenger medencéje. A Fekete-tenger-Kaszpi-tenger csatorna (I); az Észak-Kaszpi- tenger vízrendszerét leválasztó gát (II); az északkeleti sekélyvizet elzáró gát (III); a pontozott vonalak a Kaszpi-tenger északi, középső és déli vízrendszerei közötti határok a felső vízréteg felmelegedése és a mélységi vízrétegekben télen a lehűlt felszíni sűrűbb víztömeg lefelé való áramlásai tartják fenn. A Kaszpi-tenger mély medencéjében a víz hőmérséklete, az oxigén és biogén-anyagtartalom az utóbbi évtizedben alig változott. A harmincas években ugyan kénhidrogén jelenlétében észlelték a Kaszpi-tenger árkainak fenékmenti vízrétegeiben, de a negyvenes-ötvenes években eltűnt a kén-hidrogén szennyezés. A KARA-BOGAZ ELZÁRÁSA A nagy vízveszteségek mellett az ember okozta szennyezés is egyre növekvő mértékben veszélyezteti a Kaszpi-tengert. Jövőjét csak az biztosíthatja, ha mind a vízcsökkenést, mind a szennyezést megakadályozzák. A tenger vízháztartásának a veszteségét csökkentő egyik legfontosabb terv már megvalósult: a Kara-Bogaz-öbölt 1980- ban elválasztották a tengertől. Egyedülálló természeti jelenség ez az öböl, amelynek a megváltozása a szó szoros értelmében a szemünk láttára megy végbe. A Kara-Bogaz természetes állapotában a világ legnagyobb lagúnája volt. A Kaszpi-tengertől két hosszú homoknyelv választotta el, s ahol összetalálkoztak, ott mintegy 9 km hosszú, a torkolatban 800 m, legszűkebb részén 120 m széles tengerszorost alkottak. A Kaszpi-tengerből a szoroson keresztül az öbölbe áramló víztömegnek egyébként teljes mennyisége elpárolog: az öböl szintje alacsonyabb a tenger szintjénél! A tenger és az öböl találkozásánál ritka természeti tünemény: a világ egyetlen tengeri vízesése látható! Ez a szintkülönbség révén azért alakult ki, mert a szórós torkolatánál igen ellenálló kőzetek vannak a felszínen. Az utóbbi években egyébként 3,5 m körül volt a vízesés magassága. A szintkülönbség az öbölbe érkező tengeri víztömegek mennyiségétől függően változott, s ez a tengerszint állásától függött. A Kasz- pi-teger szintjének süllyedése miatt természetesen kevesebb víz jutott az öbölbe, ezért annak területe az 1930. évi 18 300 km2-ről 1979-ig 9600 km2-re csökkent. Legnagyobb mélysége a harmincas években 13 m volt; ma mér csak 3,5 m, de átlagos mélysége nem haladja meg az 1 m-t. Az öböl vize a nagy párolgási veszteség miatt tízszer sósabb, mint a beömlő tengervíz. Sótartalma meghaladja a 300 ezreléket. „Rapa“: a nátrium-, a kloridok természetes tömény vizes oldata, amely viszonylag kis mennyiségben tartalmaz ritka- és szórványelemeket. Az öböl összes sókészletét egyébként milliárd tonnákra becsülik. Ez az egyetlen hely a világon, ahol a különféle ásványi sók kristályosodása természetes körülmények közt ipari méretekben végbemegy. TENGERMENTÖ TERVEK A Kaszpi-tenger vízháztartását ugyancsak kevéssé, de a halállomány előnyeit nagyban javította egy másik intézkedés. A Volga deltájában, 50 km-rel Asztrahány fölött pár évvel ezelőtt zsilipet építettek. Ez egy sajátos vasbeton gát, melynek a zsiliprendszerén át a Volga áradásos vizét az összes folyamágban egyenletesen lehet elosztani. A zsiliprendszer működési szabályzatában egyebek között azt is előírták, hogy a Volga deltavidékének keleti részében levő halívató helyeket el kell árasztani. Egyébként a Kaszpi-tenger medencéjében az elmúlt évtized folyamán 400 millió rubelt fektettek ' be vízvédelmi létesítményekbe. A Kara-Bogaz-öböl elrekeszté- se után soron következő terv az volt, hogy gáttal választják le az Észak-Kaszpi-tengernek mintegy 4600 km2 kiterjedésű sekély vizű öbleit. E tengerrészek mélysége 1,5 m-ig terjed, s a párolgási veszteség jelentősen felülmúlja az egész év folyamán aláhulló csapadék mennyiségét. A gát révén . ' <■ , .. ’ X <! vDrm A Kaszpi-tenger és az Aral-tó, a „Meteor“ műholdról készült felvételen évente mintegy 7 km3-nyi, jelenleg elpárolgó vízmennyiséget lehetne megtakarítani a becslések szerint. A tengerszint szabályozásának másik, legismertebb tervváltozata szerint az egész Észak-Kaszpi- tengert gáttal leválasztva ott egy nagy víztárolót hoznak létre. E terv szerint a gát nyugati parton fekvő Kaszpijszkij várostól délre 30 km- nyire kezdődne, és 430 km-nyi hosszúságban húzódna Buzacsi szigetig. Ezáltal 76 000 km2 területű víztároló jönne létre. Ez a megoldás a víz visszatartása tekintetében kedvező, de a biológiai szempontból nem kívánatos következményekkel is járhatna. A Volgából s más folyók- ból táplálkozó tároló vize ugyanis kiédesülne, így eltűnnének az enyhén sós vizeket kedvelő puhatestű állatok, amelyek sorában számos ritkaság, reliktum faj van. További következményként meg- romlanának a félig vonuló halak és a tokfélék ivadékainak táplálkozási feltételei stb. Sok terv készült ezeken kívül is, de mindegyiknek van olyan oldala, amely számottevően veszélyezteti a környezet jelengi élővilágát. így a Fekete-tengerből vezetett víz elsózná és ott idegen állati és növényi fajokkal árasztaná el a Kaszpi- tengert. Sok veszélyt hordoz magában a szibériai folyók vizének elvesztését javasló terv is, amelynek megvalósítását egyelőre elvetették. Az ma már bizonyos, hogy a Kaszpi-tenger vízgyűjtőjéből jelenleg nyerhető viz kevés ahhoz, hogy változatlan területen fenntartsa e tenger szintjét. Ha magára hagyják, tovább zsugorodik és se- kélyesedik. A megmentésére eddig hozott intézkedés is kevés. A megoldás bizonyára egy olyan tervváltozat lesz, amely számba veszi, hogy mekkora tengert tud a vízgyűjtő terület egészségesen táplálni. Ahhoz ,,szabják“ a Kaszpi-tenger területét, s a szennyezésektől oltalmazva megőrizhetik szépségét, az ott élők tovább részesülhetnének bőkezű adományaib°L A PRÍRODA NYOMÁN Érdekességek, újdonságok ÓKORI CINKGYÁR Európában csak a XVIII. század végétől kezdtek cinket előállítani nagyobb mennyiségben. Korábban import útján szerezték be a szükséges kisebb mennyiséget a keleti országokból. Az északnyugat-indiai Rádzsasztán államban most olyan „cinkgyárakra“ bukkant a régészeti kutatás, amelyeket már legalább kétezer évvel ezelőtt használtak. A később Angliában használt eljárás nagyon hasonlít az indiaihoz, valószínű tehát, hogy a technológiai ismereteket Indiából hozták Európába. A cinkelöállításhoz a környékbeli dolomitos cinklencséket használták. A gyártási folyamatot nem ismerik teljes részletében - a helyszínen olyan, mintegy 30 centiméter magas agyagretortákat találtak, amelyeket hármasával állítottak fel, mielőtt a kemencét begyújtották volna. A cink előállításának nehézsége a cink alacsony olvadáspontja (907 fok), emiatt a gőzök kondenzációjára van szükség. A gőzöket agyagcsövekkel vezették a vízzel hűtött gyűjtőedényekbe, itt rakódott le a cink. A cinket részben rézzel ötvözve állították elő a sárgarezet. Az előállított cinket nem az ásatások színhelyén dolgozták fel, erre nem utal egyetlen jel sem. A középkorban nagyon jelentős lehetett a gyártás. A régészek becslése szerint több tízezer tonnányi cinket állítottak elő itt, és ha a bányákat valóban kétezer éve használják, a rádzsasztáni „cinkközpont“ a világ legrégebbi cinkgyára. ELSÜLLYESZTHETETLEN HAJÓ Eredeti, fésűfogszerú szerkezetével a trímaránokra emlékeztet a leningrádi hajógyárban gyártott „Onyega“ hajó úszóteste. Kettős héjszerkezete közé műanyaghab-elemek kerülnek, Így a hajó nem süllyedhet el, ha víz hatol az úszótestbe. A 2,7 méter hosszú, 1,4 méter széles, 40 centiméter magas hajótest hasznos terhelése 225 kilogramm lehet és 3,7 kilowattos motort lehet szerelni rá. Folyókon, a tengerek parti övezeteiben, víztárolókon tehet jó szolgálatot, ha a hullámok magassága nem több 0,25 méternél. (d) Hogyan menthető meg? A KASZPI-TENGER
