Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-13 / 28. szám
Az esketés véget ért. A rabbi leereszkedett a karosszékbe, aztán kiment a szobából, és megpillantotta az egész udvar hosszában felálított székeket. Any- nyi szék volt ott, hogy még a kapun túlra, a Goszpitalnaja utcára is jutott belőlük. A bársonnyal leterített asztalok úgy tekeregtek az udvaron, mint a tarka hasú kígyók, és ezek a narancs- és vörös színű bársony foltok vastag hangon énekeltek. A lakásokat konyhákká alakították át. A füstös ajtókból vastag, mámoros és pufók lángok csapdostak ki. Füstös fényüknél vénasszonyarcok, löttyedt női tokák, maszatos mellek sütkéreztek. Véres rózsaszínű, veszett kutya tajték, rózsaszínű verejték csörgött végig ezen a duzzadó, édeskés bűzt árasztó emberi hústömegen. Három szakácsnő meg a mosogatólányok hada készítette a lakodalmi vacsorát, s felettük uralkodott a nyolcvanéves és púpos Rejzl, hagyományosan, akár a tóratekercsek. A vacsora előtt az udvarra besomfor- dált egy fiatalember, akit a vendégek nem ismertek, Benya Kriket kereste. Félrevonta Benya Kriket.- Ide figyeljen, Király - kezdte a fiatalember egypár szavam volna magához. Engem Hanna néni küldött a Kosz- tyeckaja utcából.- No, jól van - válaszolta Benya Krik, más néven a Király. - Mi légyen az a pár szó?- A kerületbe tegnap új rendőrkapitány érkezett, Hanna néni azt üzeni magának. ..- Erről már tegnapelőtt tudomást szereztem - válaszolt Benya Krik -, mondja tovább.- A rendőrkapitány egybegyűjtötte a kerületi rendőrség személyzetét, és ott beszédet mondott.- Új seprő jól seper - válaszolt Benya Krik razziát akar rendezni. Mondja tovább.- Hát azt tudja, Király, hogy mikor lesz a razzia?- Holnap.- Király, ez ma lesz.- Hát ezt meg ki mondta neked, öcskös?- Hanna néni mondta. Maga ismeri Hanna nénit?- Ismerem Hanna nénit. Mondd tovább.- A rendőrkapitány összegyűjtötte az embereit, és beszédet intézett hozzájuk. ,,Meg kell fojtanunk Benya Kriket - mondotta mivelhogy ott, ahol uralkodó császár van, ott nincs király. Ma, amikor Krik férjhez adja a nénjét, és valamennyien ott lesznek, ma kell rajtaütnünk.“- Mondd tovább.- A hekusok erre megszeppentek. Azt mondták: „Ha ma razziázunk ott, amikor ünnepel, akkor feldühítjük Benyát, és sok vér fog folyni.“ A rendőrkapitány erre ezt mondta: „Az önérzetem drágább nekem.“- Nos, mehetsz - válaszolt a Király.- Mit mondjak Hanna néninek a razziáról?- Mondd meg: Benya tud a razziáról. És ez a fiatalember elment. Nyomába megindultak hárman Benya barátai közül. Azt mondták, egy félórán belül vtsz- szatérnek. És egy félórán belül vissza is tértek. Ennyi történt, semmi több. Az asztalhoz nem kor szerint ültek. Az ostoba öregkor éppoly szánalmas, akárcsak a gyáva fiatalkor. De nem is vagyoni állapot szerint ültek le. A nehéz bugyellá- ris bélését könnyekből varrják. Az asztalfőn a vőlegény meg a menyasszony foglalt helyet. Az 6 napjuk volt ez. A második helyen a Király apósa, Szender Eichbaum ült. Ehhez neki joga volt. Szender Eichbaum történetét ismerni kell, mert ez nem egy olyan egyszerű történet. Hogyan esett meg, hogy a betörő Benya Krik, a betörök királya, Eichbaum veje lett? Hogyan lett egy olyan ember veje, akinek egy híján hatvan fejős tehene volt? Mindez már olyan gengszterdolog volt. Alig egy éve annak, hogy Benya levelet küldött Eichbaumnak: „Moszjő Eichbaum - állt a levélben -, * Kilencven éve született Iszaak Babel, a szovjet irodalom kiemelkedő alakja. szíveskedjék holnap reggel húszezer rubelt letenni a Szofijevszkaja utca 17. számú ház kapualjába. Amennyiben ezt nem teszi meg, akkor valami hallatlan dolog vár önre, és egész Odessza csak önről beszél majd. Tisztelettel Benya, a Király.“ Három levél maradt válasz nélkül, egyik világosabb a másiknál. Ekkor Benya intézkedni kezdett. Egy éjjel kilenc, hosszú bottal felfegyverzett ember jelent meg Eichbaum udvarán. A botok vége kátrányba áztatott kenderkóccal volt betekerve. Kilenc szikrázó csillag gyúlt ki Eichbaum jószágudvarán. Benya leverte a lakatot, és a teheneket egyenként kivezette az istállóból. A küszöbnél egy késsel felfegyverzett legény várt, egy ökölcsapással felfordította a tehenet, s kését a tehénbe süllyesztette. A vérrel elöntött földön virágba szökkentek a fáklyák tüz- rózsái, s lövések zaja csattant. A lövésekkel Benya a tehénistállóhoz rohanó cselédséget kergette szét. Példáját követte a többi betörő is, de csak a levegőbe lövöldöztek, mert ha nem a levegőbe lövöldöznek, még megölhetnek valakit. S amikor halálos bőgéssel a hatodik tehén is odarogyott a Király lába elé, ekkor egy szál alsónadrágban Eichbaum rohant ki az udvarra, és megkérdezte:- Mi lesz ebből, Benya?- Ha nem kapom meg a pénzt, maga tehén nélkül marad, moszjő Eichbaum. Ez olyan biztos, mint kétszer kettő négy.- Benya, gyere be velem a házba. És bent a házban megegyeztek. A leolt teheneket felesben megosztották, Eich- baumot biztosították a sérthetetlenségről, és erről körpecsétes írást állítottak ki neki. De a csoda csak később következett be. A támadás idején, azon a szörnyű éjszakán, amikor ott bőgtek a leszúrt tehenek, és a kisborjak ott csúszkáltak anyjuk vérében, mikor a fáklyák csak úgy járták a boszorkánytáncot, és a csoszogó fejönők a barátságos browningok csöve előtt sivítoztak, azon a szörnyű éjszakán kiszaladt az udvarra az öreg Eichbaum lánya, Cilja, csipkés hálóingben. S a Király győzelme egyben veresége is lett. Két nap múlva Benya minden előzetes értesítés nélkül visszaküldte Eichbaumnak az elvett pénzt, s még aznap este meglátogatta. Narancsszínű öltöny volt rajta, kézelője alól brilliáns karkötő csillogott; belépett a szobába, köszönt, és Eichbaumtól megkérte a lányának, dijának a kezét. Az öreget enyhe gutaütés érte, de talpra állt. Az öregben még ott feszengett vagy húsz évre való élet.- Ide figyeljen, Eichbaum - mondta neki a Király -, ha meghal, az első zsidó temetőbe temettetem el, közvetlenül a főkapu mellett. Rózsaszín márványból állítok magának síremléket, Eichbaum. Megteszem magát a brodi zsinagóga elöljárójává. Ide figyeljen, Eichbaum, felhagyok a szakmámmal. Belépek magához társnak. Kétszáz tehenünk lesz, Eichbaum. Megölöm valamennyi tejtermelőt, magát kivéve. Egy tolvaj se teszi be a lábát abba az utcába, amelyikbe maga lakik. Villát építtetek magának a tengerparton. És ne felejtse el, Eichbaum, hogy fiatalkorában maga sem volt valami szent életű rabbi. Arról, hogy ki hamisította meg a végrendeletet, jobb, ha nem beszélünk hangosan. És Király lesz a veje, nem valaki takonypóc, hanem Király. Hallja, Eichbaum. És mivel szenvedélyes volt, és mivel a szenvedély uralkodik a világok felett, Benya Krik elérte a magáét. A fiatal házasok három hónapot töltöttek a jómódú Besszarábiában, szőlőskertek, bőséges ételek és szerelmi verejték közepette. Utána Benya visszatért Odesszába, hogy férjhez adja nővérét, a negyvenéves, strúmától szenvedő Dvojrát. S miután elbeszéltük Szender Eichbaum történetét, visszatérhetünk a Király nővére, Dvojra Krik lakodalmához. Ezen a menyegzőn pulykát, sült csirkét, libát, töltött halat meg hallevest szolgáltak fel, amelyben gyöngyházfénnyel csillogtak a citromtavak. A halott libafejek felett buja tollazatként bólogattak a virágok. De vajon az odesszai tenger tarajos hullámai sült csirkéket vetnek-e a partra? S azon a csillagos sötétkék éjjelen mindaz, ami a mi legnemesebb csempészetünk, mindaz, amivel a föld egyik végétől a másikig büszkélkedhet, mindaz megtette a maga romboló, csábos munkáját. Távoli országok bora melengette a gyomrot, bizsergette kéjesen a lábat, kábította az agyat, és harci trombiták hívására emlékeztető harsogó büfögése- . két váltott ki. A Plutarkhosz tengerjáró hajó szerecsen szakácsa, aki harmadnapja érkezett meg Port-Saidból, öblös palackú jamaikai rumot csempészett át a vámterületen, olajsűrű madeira bort, Pierrepont Morgan ültetvényeiről származó szivart és Jeruzsálem környéki narancsot. Lám, mi mindent vet ki a partra az odesszai tenger tarajos hulláma, lám mi minden jut néha a koldusoknak a zsidó lakodalmi asztalokról. Dvojra Krik menyegzőjén, mint a tréfli disznók leszopták magukat, és mikor jamaikai rum jutott nekik, a zsidó koldusok fülsiketítő kopogásba kezdtek mankóikkal. Eichbaum kigombolt mellényben, hu- nyorgatva nézte ezt a háborgó gyülekezetét, és jóindulatúan csuklott. A zenekar tust húzott. Olyan volt mindez, mint valami hadosztályszemlén, csak üldögéltek egymás között, kezdetben zavarta őket az idegenek jelenléte, de lassacskán felengedtek. Orosz-Ljova egy üveg vodkát tört szét szeretője fején. Tüzér-Monya pedig a levegőbe lövöldözött. De az uj- jongás akkor érte el tetőpontját, amikor a régi, hagyományos szokás szerint a vendégek kezdték osztogatni az ajándékot az újdonsült házaspárnak. A zsinagógái sameszek felugrottak az asztalra, és az örvénylő tus hangjai mellett énekelve jelentették be az ajándékba adott rubelek meg ezüstkanalak számát. S a Király barátai ekkor mutatták meg igazán, mit is ér a kék vér meg a ki nem hunyt moldovankai lovagiasság. Hanyag mozdulattal dobálták az aranypénzeket, gyűrűket, korallfüzéreket az ezüsttálcákba. A moldovankai arisztokraták bordóvörös mellényben ágáltak, vállukat vörösbarna zakó fedte, és vaskos lábukon égszínkék, azúrszínű bőrcipő feszült. Egyenes testtel, hasukat előretolva tapsoltak a gengszterek a zene ütemére, buzdították a népet, hogy csókolja meg a menyasszonyt, akit virággal halmoztak el és a Király nővére, a betegségtől meggyötört, golyvás, kidülledt szemű negyvenéves Dvojra ott ült egy halom vánkoson az Eichbaum pénzén vásárolt vézna, nyápic legényke mellett, akit meg- némított a bánat. Az ajándékozási szertartás a vége felé járt, a sameszek berekedtek, és a bőgő mást játszott már, mint a hegedű. Ekkor váratlanul enyhe égésszag szállt fel az udvar felett.- Benya - szólalt meg Krik papa, az öreg fuvaros, aki még a kocsisok között is goromba ember számba ment Benya, tudod mi az érzésem? Az az érzésem, hogy itt kéménytűz van.- Papuska - válaszolt a Király részeg apjának legyen szíves, egyen, igyon, és az ilyen butaságok ne nyugtalanítsák magát. Krik papa pedig követte fia tanácsát. Evett, ivott, de a füstfellegek egyre maróbbak lettek. Valahol már az ég pereme is rózsaszínben játszott, a magasba már felcsapott egy keskeny, kardpenge vékony lángnyelv. A vendégek felálltak, a levegőbe szimatoltak, az asszonyok sipítozni kezdte. A gengszterek ekkor összenéztek. Csupán Benya tett úgy, mint aki semmit sem vesz észre, és így sopánkodott:- Megbolygatják az ünnepemet - kiáltott fel végleg elkeseredve. - Kedveseim, kérem egyenek, igyanak. De ebben a pillanatban az udvarra betoppant ugyanaz a fiatalember, aki az est kezdetén már ott járt.- Király - mondotta -, egypár szavam volna magához.- Nos, beszélj - válaszolta a Király -, neked mindig van egypár szavad tartalékban.- Király - vihogta el magát az ismeretlen fiatalember -, hát ez már egyenesen nevetséges. A kerületi kapitányság úgy ég, mint a gyertya. A boltosoknak torkán akadt a szó, a gengszterek elmosolyodtak. A hatvanéves Manyka, a külvárosi banditák ős- öreganyja két ujját a szájába dugva oly éleset füttyentett, hogy asztalszomszédai megtántorodtak.- Manya, maga most itt nincs munkában - rótta meg Benya több hidegvért, Manya. A meglepő hírt hozó fiatalembert még mindig rázta a nevetés.- Vagy negyvenen indultak el a rendőrkapitányságról - mondta állkapcsait mozgatva razziára indultak; alig tettek meg tizenöt lépést, már ki is gyulladt az épület. Szaladjanak oda, nézzék meg, ha akarják. De Benya megtiltotta a vendégeknek, hogy elmenjenek a tüzet nézni. Két barátja kíséretében ő maga ment oda. A kerületi rendőrkapitányság mind a négy oldalán lángban állt. A rendőrök feneküket rázva szaladtak fel a füstbe borult lépcsőkön, és az ablakon keresztül dobálták ki a holmit. A kavargásban a letartóztatottak mind megszöktek. A tűzoltók tele voltak buzgósággal, de a legközelebbi vízcsapok mind elromlottak. A rendőrkapitány - az új seprő, amelyik jól seper- ott állt az épülettel szembeni járdán, és szájába csüngő bajusza végét harapdál- ta. Az új seprő ott állt, és nem mozdult. Benya amikor elment a rendőrkapitány előtt, katonásan odaköszönt:- Erőt, egészséget, nemzetes uram- mondotta együttérzőn. - Mit szól ehhez a szerencsétlenséghez? Ez szörnyű. Az égő épületre emelte szemét, megcsóválta fejét, és csettintett:- Jaj, jaj, jaj. S amikor Benya hazatért, az udvaron már kihunytak a lampionok, és az eget elöntötte a hajnalpír. A vendégek szétszéledtek, a zenészek fejüket hangszerükre fektetve bóbiskoltak. Egyedül Dvojra nem készült aludni. Mindkét kezével megragadta megszeppent férjét, és cipelte nászszobájuk felé. Kéjes pillantásokat vetett rá, akár a macska, amikor a szájában levő egérkét könnyedén próbálgatja a fogával. ■ ■I Az‘ mellett -1 szül vigy - Most a mó szalm Én épf gettem le hernyó vo csak az e jj kát is leta val csopo falán, hoc begubózz kon -, de tam őket,- Gyei mát és g> Régóta pokig terv egyszer s Nem szer ban tulaj szerette, nem volt volt, mint vettük és; hordani a jött, és a bent a h; szélgetni pontosan akárki ma hogy nyu talán mei ként eljár jött haza vörösödöt nyögött, t könyökölt tésre, fejé ideig düh aztán úg utánokat a kerítésr ként néha beszélget is csakhar melyik ep aludt, az kellemetle Azt monc a sok ital a gyomra hogy már mindenes ágyba fék megfullad mellett üt bóbiskolta lag ezért mos, hog napközbe ha Így elÜ nőnként, i-^m^- •« MILKA ZIMKOVA gg BQSD06 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Margita nevű asszony. Az urával, Ondóval és öt gyermekével élt egy kis házban a patakon túl. A gyermekek úgy nőttek, akár a kender, Ondó köműveskedett és ivott, mint a gödény, Margita sötétben kelt és sötétben feküdt, és szolgálta a családot ereje szerint, s még a szövetkezet borjairól is ő gondoskodott. Soha egyetlen szóval sem panaszkodott. Sőt. Amikor azt tanácsolták neki, hogy keressen valamilyen más munkát, mert ez túlságosan nehéz, csak annyit mondott, az ember azért él a földön, hogy dolgozzon. Amikor Ondó részegségét emlegették, a földre sütötte a szemét, és azt mondta, minden férfi egyforma. Csak az ég tudja, hányszor hozta haza az urát a szomszéd faluból a hátán, ha nem jött haza az utolsó autóbusszal. Egy darabig vitte, egy darabig vonszolta maga után, és amikor már végképp nem bírta, az árokba fektette, megpihent és tovább cipelte. Soha nem a falun keresztül vitte, mindig a kertek alatt, mégis mindenki tudott róla. Egyesek kinevették, mások csodálták, és olyanok is voltak, akik utána köptek. Néha már tizenegy óra is volt, mire hazavonszolta a férjét. A kisebb gyerekek rendszerint már aludtak, a nagyobbak meg várták a vacsorát. Gyorsan rizst szórt a tejbe, lehúzta Ondó lábáról a gumicsizmát, aztán elug- rott megfejni a tehenet. Ján Kelemen rajza ISZAAK BABEL* 3&Í $$ß ■ / '•Jj-S* ;: .'i^f *
